6 tanács, hogyan fogadd és hogyan dolgozd fel a kritikát

A múlt heti posztomnál felmerült az írók felelőssége is annak kapcsán, hogy az olvasók egyre kevésbé szeretnek magyar szerzők könyveiről véleményt megfogalmazni. Én is tapasztalom persze, hogy vannak írók, akik nagyon rosszul, néha egyenesen támadóan reagálnak mindenféle negatív véleményre. Ezzel pedig nem csak a saját hírüket rontják, hanem általánosságban is minden magyar íróét. Tudom persze, hogy nehéz szembesülni a kritikákkal, de úgy gondolom, hogy meg lehet tanulni kezelni ezt. Az én tanácsaim a következőek az íróknak:

5 tanács, hogy könnyebben írj negatív kritikát magyar szerző könyvéről

Mindig elszomorodom, amikor azt olvasom vagy hallom, hogy magyar szerző könyvéről inkább nem írnak az olvasók véleményt, nehogy megbántsák. Pedig szerintem kellenek a vegyes vélemények, és a negatív kritikát is meg lehet fogalmazni úgy, hogy az ne legyen bántó. Én az alábbi öt tanácsot szoktam követni. Nem csak magyar, de külföldi írók könyveinél is, mert nagyon hiszek abban, hogy bármilyen véleményt le lehet írni úgy, hogy közben kedvesek és emberségesek maradunk.

Hogyan lepd meg az olvasót úgy, hogy ne okozz csalódást neki?

Még mindig a Masterclasson töltöm tanulással a szabadidőm egy részét, ahol írásról szóló kurzusokat tartanak nagyszerű írók. Sok hasznos információt felszedtem már, és még több érdekes megközelítési módot, amiket tovább lehet gondolni.

Egy tanács különösen megragadt az agyamban:

Mindig teljesítsd az olvasók elvárásait, de olyan módon, amire nem számítanak.

A mostohagyermek romantika

Furcsa jelenségre figyeltem fel az utóbbi időben. Sok ember a romantikus szórakoztatóirodalmi regényeket minőségtől függetlenül kevesebbre tartja a többi könyvnél. Én pedig arra gondoltam, érdemes lenne körüljárni ezt a témát.

A könyvek születése és a munka, ami mögötte van

Alig telt el tíz nap, mióta megjelent A tetováló, és máris kikerült az internetre, másik két FairBooksos e-könyvvel együtt. Dühös vagyok és csalódott. Mert valaki ezzel megint lenullázta a munkánkat, amit a könyveinkbe fektetünk. És nem csak az írók munkáját, hanem az összes szakemberét, aki a regényeink megjelenéséhez hozzájárul.

Elég legyen a marketingből!

"Most már elég legyen!"

Egy hölgy a minap szó szerint ezt írta nekem, amikor az egyik csoportomban a @mindenki taget használtam, vagyis megjelöltem az összes csoporttagot, hogy lássák a bejegyzésemet a hamarosan megjelenő Boldogságra kényszerítve regényemről.

Most hagyjuk a hölgy nem túl kedves stílusát, ezúttal inkább egy kis bepillantást akarok nektek adni abba, hogy miért is használunk ki mi írók minden adódó lehetőséget (többek közt a mindenki taget is), hogy eljuttassuk hozzátok a posztjainkat.

Író - blogger etikett: Miként fogadj el recenziós felkérést szerzőktől, és miként ne?

E.K.Mindaleth nemrég megkeresett, hogy szeretne írni egy cikket az író - blogger etikettről, mivel nemigen lehet erről a témáról olvasni sehol, pedig sok mindenkinek (bloggereknek és az íróknak egyaránt) hasznos lenne. Ő a bloggerek oldaláról járta körül a témát, itt olvashatjátok a cikkét: Miként kérj fel recenzióra bloggereket, és miként ne? Engem pedig megkért, hogy írjak az írók szemszögéből. Azt gondolom, fontos erről beszélni, hiszen rengeteg alkalommal a rossz kommunikáció miatt válik a recenziós felkérés negatív élménnyé mind az íróknak, mind a bloggereknek, ezért örömmel elfogadtam a felkérést.

Hogyan olvashattok ezután tőlem? VIDEÓS TARTALOM!

Az van, hogy a hétvégén felszívtam magam, és elhatároztam, hogy a hatalmon lévő, hozzá nem értő, könyvet talán sosem olvasó ... Ide most képzeljetek egy sípolást, mert nyomdafestéket nemigen tűr, ahogy nevezném őket. (Igen, az f betűs szó az első, aztán még pár szinonima.) Szóval kitaláltam három változtatást, aminek a segítségével én továbbra is írhatok, ti pedig továbbra is olvashattok tőlem. Olyanokon is kénytelen vagyok módosítani, amiken eddig nem akartam (pl. ingyenesen olvasható történetek), de nincs más megoldás sajnos. A részletek a videóban:

Hulla, gyilkos, indíték - Honnan jött a Gyilkosság a krimifesztiválon alapötlete?

Amikor befejeztem a Lowdeni boszorkányhajszát, már tudtam, hogy Lottie és Hunter történetét folytatni fogom egy újabb regényben. Ez a regény lett a Gyilkosság a krimifesztiválon, a Felföldi rejtélyek sorozatom második része, ami nemrég el is készült. Vagyis a folytatás sosem volt kérdéses, csak az, hogy ezúttal a minden lében kanál újságírónő és a mogorva nyomozó milyen ügyben fognak nyomozni.

Hogy támogathatod az írókat? És hogy ártasz nekik?

Az a helyzet, hogy nagyon-nagyon nem akartam megírni ezt a posztot. Sokáig úgy gondoltam, hogy jobb, ha ezzel a témával nem foglalkozom, mert megoldás úgysincs rá, az indulatokat meg minek gerjesszem tovább, de aztán meggondoltam magam. A téma a könyvek illegális terjesztése lesz, bár igyekszem nem kizárólag erről írni. Össze szeretném ezt kapcsolni egy másik területtel is. Azzal, hogy mit tehetsz akkor, ha nincs kereted megvenni egy író könyvét, mégis olvasni és támogatni szeretnéd.

Írósarok: Erotikus jelenetek

Tudom, ez a téma eléggé megosztó. Van, aki szereti, van, aki ki nem állhatja. Abban is nagyon megoszlanak a vélemények, hogy mi az ideális mennyiség. Én azt gondolom, kinek ez, kinek az. Erre nem létezik szabályszerűség, ez szimplán ízlés kérdése. Mondom ezt úgy, hogy nagyon is támogatom az írástechnikát. Szerintem fontos megismerni a írástippeket, és alkalmazni azokat, amiket jónak, hasznosnak gondolunk. És egy pillanatig sem vitatkozom azzal, hogy vannak olyan szabályszerűségek, amiket (kiváltképp zsánerirodalomnál) alkalmazni is kell. A szexjelenetekre viszont szerintem nehéz ráhúzni egy általános sémát, amit minden romantikus szálat tartalmazó regénynek követnie kellene.

Kulisszatitkok: Amikor a szereplő saját nézőpontot akar - Gyilkosság a krimifesztiválon - Beleolvasó 3.

Van az úgy, hogy az író szépen eltervezi a regényt, de aztán egy szereplő közbeszól, és jól felforgat mindent. :D Így történt ez velem is a Gyilkosság a krimifesztiválon (Felföldi rejtélyek 2.) írása közben. Ez a regényem a Felföldi rejtélyek sorozat következő darabja, a Lowdeni boszorkányhajsza folytatása. Nem terveztem változtatni az eddigieken, Lottie-t és Huntert akartam nézőpontkarakternek ugyanúgy, mint eddig, de valami csak nem hagyott nyugodni...

Írósarok - A kézirat elengedése

Nemrég az egyik Facebook csoportban (HazaÍrók) megkérdezték, kinek mi a legnehezebb feladat az írás során. Akkor elgondolkoztam ezen, és eszembe is jutott több minden. Legelőször a fülszöveg, aztán a javítás, de még a szexjelenetek is beugrottak, mert mindegyiknél minden alkalommal nem kevés hajszálat elhullatok, mire úgy összehozom őket, hogy meg is legyek elégedve velük. (Már maga az megérne egy külön posztot, mennyire megszenvedek minden egyes szexjelenettel. Komédiába illő a folyamat. :D) De aztán rájöttem, hogy annak ellenére, hogy küszködök velük, kissé mazochista módon mégis élvezem írni őket. (Még a fülszöveget is!)

Van viszont valami, ami tényleg nehezemre esik, erre pont a múlt héten döbbentem rá, miután megjelent a Csontvázak a szekrényben. Ez pedig nem más, mint a regény elengedése.

Írósarok: Az író, mint egyszemélyes vállalkozás

Nemrég elkezdtem üzleti témájú podcasteket hallgatni. Eredetileg csak azért, mert a Csontvázak a szekrényben egyik főszereplője, Alex a családja vállalkozását igazgatja, a munkája pedig lényeges szerepet játszik a történetben, és komoly konfliktusforrás számára. Emiatt akartam kicsit jobban belelátni a vállalkozók világába. Megfelelően akartam árnyalni Alex karakterének ezt a részét is.

Írósarok: Az első mondat

Rengeteg helyen lehet arról olvasni, mennyire fontos egy regény első mondata. Majdnem olyan fontos, mint a borító és a fülszöveg, és ugyanaz a feladata: felkelteni az olvasó érdeklődését. De vajon íróként érdemes rágörcsölni arra, hogy ütős első mondatot gyártsunk? Vagy ez az egész kicsit túl van misztifikálva? És egyáltalán milyen az ütős első mondat? Elmondom, én mit gondolok ezekről.

Könyvespolcok, olvasózugok

Gyerekkorom óta vágytam egy olyan szobára, ami tele van könyvespolcokkal. Pár évvel ezelőtt ez teljesült is. A házunk nappalija szerencsére elég nagy ahhoz, hogy az összes könyvem elférjen benne. Hadd mutassam meg most nektek a könyvespolcaimat és az olvasózugaimat!