Még mindig a Masterclasson töltöm tanulással a szabadidőm egy részét, ahol írásról szóló kurzusokat tartanak nagyszerű írók. Sok hasznos információt felszedtem már, és még több érdekes megközelítési módot, amiket tovább lehet gondolni.
Egy tanács különösen megragadt az agyamban:
Ezt Dan Brown mondta az egyik előadásában, én meg azonnal elkezdtem töprengeni rajta. Mert hát lehet, hogy első blikkre ez nem tűnik nehéz feladatnak, sőt még azt is mondhatnánk, hogy ez egy elég evidens tanács, de azért ha jobban belegondolunk, nem is olyan könnyű feladat az, hogy az olvasói elvárás is teljesüljön, de közben okozzunk meglepetést is a cselekménnyel.
Az olvasói elvárások nem egyéntől függenek? Akkor hogy is lehetne mindnek eleget tenni?
Vannak persze mindenkinél preferenciák. Mi az, amiről szívesen olvas, mi az, amit ki nem állhat, ezek pedig egyéni elvárásokat eredményeznek. Van, aki kerüli a szerelmi háromszöget, vagy a túl véres, darabolós krimit, más a magyar helyszínes regényeket nem kedveli, megint másnál vannak olyan történelmi korok, amikről szeret olvasni, és olyanok is, amikről meg nem.
Mindezek igazából ízlés kérdései, és az írók csupán annyit tehetnek, hogy gondosan bekategorizálják a kéziratot, a fülszövegbe belecsempésznek minden főbb információt (zsáner, alapszituáció, korszak, helyszín). Így azok, akik ezeket nem kedvelik, előre megkapják a figyelmeztetést, és nem fogják a kezükbe venni a könyvet, ergo csalódni sem csalódhatnak. (Ha pedig az egyértelmű fülszöveg ellenére mégis a kezükbe vesznek olyat, amit igazából nem is olvasnak szívesen, az már tényleg nem az író hibája.)
És pont a fentiek miatt érdemes íróként ismerni, pontosan mit is írunk. Mert bár rengeteg könyvajánlóban és írói bemutatkozóban látom, hogy az adott könyvet minden olvasónak ajánlják, meg hogy nem akarják bekategorizálni magukat és a művüket, van egy rossz hírem: Olyan könyv nem létezik, ami minden olvasni szerető embert egyaránt érdekel. A bekategorizálás pedig nem szitokszó, hanem épp abban segít, hogy az adott könyv eljusson azokhoz, akik tényleg értékelni és szeretni is fogják.
Akkor milyen olvasói elvárásoknak kell megfelelni?
Semmiképpen nem az olvasók szubjektív ízlésbeli elvárásainak. Hanem azoknak az általánosabb elvárásoknak, amik akkor keletkeznek, ha a kezükbe vesznek egy bizonyos zsánerű művet.
Azaz egy romantikus regénynél elvárják, hogy két ember megismerkedéséről, és a szerelmükről szóljon a könyv. Kriminél nyomozást várnak, az ügy megoldását, a tettes leleplezését. Fantasynál képzeletbeli világokban szeretnének kalandozni, képzeletbeli lényeket megismerni. A thrillertől borzongást, feszült izgalmat remélnek, a horrortól félelmet, undort. Ha nem ezeket kapják, akkor - jogosan - csalódni fognak.
Ezért is fontos az első egy-két fejezet.
A fülszöveg mellett az első néhány oldal az, ahol felvázoljuk, mire számíthat az, aki tovább olvassa a könyvet. Ez az írói ígéret, amit jobb, ha nem szegünk meg, mert ezzel elkerülhetünk egy halom csalódott olvasót.
Sajnos gyakran találkozni megszegett írói ígéretekkel. Én is olvastam már olyan könnyed romantikust, ahol a regénybe egyszer csak váratlanul behoznak egy gyógyíthatatlan betegséges szálat, vagy olyan krimit, ami az első egy-két fejezet után átmegy teljesen romantikusba.
Nyilván mindenről lehet írni, betegségről is, meg simán romantikus regényt is, csak akkor az elejét is így érdemes indítani, nem szabad menetközben váltani.
Ha pedig kevert zsánerű a regény, akkor mindegyik cselekményszálra kell, hogy legyen már az elején utalás. A romantikus kriminél maradva nem tehetjük azt meg, hogy hardcore krimiként kezdünk, aztán félúton beleviszünk egy szerelmi szálat, vagy épp fordítva. Már a regény elején érdemes jelezni, hogy itt lesz bizony krimi és románc is.
Okozzunk azért meglepetést is!
Vagyis vannak minden zsánernek olyan elvárásai, amiknek nem árt megfelelni, de az, hogyan valósítjuk meg ezeket, már lehet meglepő. Nyilván nincs új a nap alatt, nagyon ritkák a teljesen egyedi könyvötletek. Én igazából abban sem vagyok biztos, hogy nagyon görcsösen törekedni kell a teljesen egyedire. Szerintem a klisére épülő könyvek is lehetnek szuperek, ha azért egy-egy ponton csavarunk a történeten, és elrugaszkodunk a sablontól.
Nem nagy dolgokra gondolok, apróságokra. Ehhez elég, ha sokat olvas az ember, és az olvasmányaiból automatikusan rájön, hogy bizonyos fajta jelenetek általában milyen elemeket tartalmaznak, hogyan végződnek. Aztán írásnál már elég, ha végiggondoljuk, hogy vajon a mi jelenetünk haladhatna-e egy kicsit más mederben is, mint azt ahogy az olvasók várják?
Persze itt sem jó, ha görcsösen minden fejezetbe tenni akarunk valami meglepőt. Szerintem a kevesebb itt is több, mint az írás minden területén. És a meglepő fordulatoknál, a meglepő megvalósításoknál azért mindig figyelembe kell venni azt, hogy továbbra is illeszkedjünk a zsánerünkbe, és a regény elején beharangozott írói ígéretet se csapjuk agyon vele. Azaz egy könnyed romantikusnál hiába lenne meglepő, azért ne úgy végződjön egy csókjelenet, hogy a lány előkapja a fegyverét, és lepuffantja a fiút. (Thrillerbe, ne adj isten romantikus krimibe viszont remekül passzolhat :D)
További írással kapcsolatos cikkek: Írósarok összes bejegyzés
Ha kíváncsi vagy, én hogyan kezdtem a regényeimet, olvass bele az elejükbe itt:
Ha tetszett, itt tudod megvenni a könyveket nyomtatva és elektronikusan is:
FairBooks Kiadó (akár dedikálva is)
.JPG)
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése