Süss Fannyval! - Skót vajas keksz

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én imádom a kekszeket. Készíteni is, mert a legtöbbnek a tésztáját nagyon egyszerű összeállítani. A szaggatásuk és a formázásuk pedig olyan, mintha visszarepültem volna pár tíz évet az időben, és újra gyurmáznék. :D Sütés közben mindig olyan jó illat lesz a konyhában, az elkészült kekszek pedig isteni finomak, ráadásul jó sokáig elállnak. Egy szép dobozba csomagolva még ajándéknak is nagyszerűek. Szóval a kekszkészítés minden részlete örömöt okoz. A kedvencem mind közül a skót vajas keksz (shortbread), ezért nem is maradhatott ki A múlt bűnei regényemből.

Kulisszatitkok: Amikor a szereplő saját nézőpontot akar - Gyilkosság a krimifesztiválon

Van az úgy, hogy az író szépen eltervezi a regényt, de aztán egy szereplő közbeszól, és jól felforgat mindent. :D Így történt ez velem is a Gyilkosság a krimifesztiválon írása közben. Ez a regényem a Felföldi rejtélyek sorozat következő darabja, a Lowdeni boszorkányhajsza folytatása. Nem terveztem változtatni az eddigieken, Lottie-t és Huntert akartam nézőpontkarakternek ugyanúgy, mint eddig, de valami csak nem hagyott nyugodni...

Boldogan éltek - Epilógus

7 hónappal később

A tenger a kék ezerféle árnyalatában ragyogott, az égen csak néhány apró, dundi bárányfelhő úszkált. Gyönyörű nap volt, pedig már jócskán benne jártak az októberben, de itt, Vernazzában úgy tűnt, mintha még mindig nyár lenne. Alinda a vászonra nézett. Minden erőlködése ellenére képtelen volt visszaadni azt a csodát, ami a szeme elé tárult, de egy cseppet sem bánta. Hisz már maga a próbálkozás is örömmel töltötte el.

Olvasósarok: Kedvenc májusi olvasmányaim

Ebben a hónapban hat könyvet olvastam, ami meglepően sok ahhoz képest, hogy jó néhány napot eltöltöttem a májusban megjelent könyvem adminisztrációs teendőivel, a marketinges feladatokról nem is beszélve, mellette pedig a következő regény írásába is belekezdtem. Szóval a hat könyv ebben a hónapban szuper. Ráadásul mindegyik pozitív élmény volt, mindegyiket szerettem olvasni. :)

Boldogan éltek - 38. fejezet

Alinda nem tudta, hogy tartja meg a lába. Olyan merevnek tűnt, mintha betonba öntötték volna. Lélegezni is alig mert. Minden egyes lélegzettel ugyanis a háta csak még jobban nekinyomódott annak a szilárd keménységnek, amiről már tudta, hogy egy pisztoly. És Sebastian szegezi rá azt a pisztolyt...

100. bejegyzés

Ünnepi poszt következik! Ez lesz ugyanis a századik bejegyzés a blogon. :)))

Boldogan éltek - 37. fejezet

A pavilon körül magasodó fák leveleit aranybarnára színezte a lemenő nap fénye, ahogy áttört az ágak között. Gilbertet egy pillanatra el is vakította. Azt hitte, csak emiatt nem lát senkit. Ám ahogy közelebb ért, rájött, hogy valóban üres a pavilon.

Összeszoruló gyomorral lépett azért be a félig nyitott építménybe, és alaposan körülnézett, ám egy-két eldobott zsebkendőn, cigicsikken és csokoládépapíron kívül nem talált mást. Pedig a pincérnő szerint Alinda idejött... De akkor hol lehet?

Boldogan éltek - 36. fejezet

– Mondd el, mi történt! – ismételte Alinda, amikor Kerry még mindig nem szólalt meg. Csak állt ott a pavilon közepén, olyan mozdulatlanul, mintha lélegezni is elfelejtett volna.

Alinda közelebb lépett hozzá, és megérintette a karját.

– Kerry...? – Szinte már könyörgött, és vagy ez hatott, vagy az érintése, de a barátnője vett egy mély levegőt, és végre megszólalt.

– Én... Nem tudom, hol kezdjem – mormolta.

Írósarok - A kézirat elengedése

Nemrég az egyik Facebook csoportban (HazaÍrók) megkérdezték, kinek mi a legnehezebb feladat az írás során. Akkor elgondolkoztam ezen, és eszembe is jutott több minden. Legelőször a fülszöveg, aztán a javítás, de még a szexjelenetek is beugrottak, mert mindegyiknél minden alkalommal nem kevés hajszálat elhullatok, mire úgy összehozom őket, hogy meg is legyek elégedve velük. (Már maga az megérne egy külön posztot, mennyire megszenvedek minden egyes szexjelenettel. Komédiába illő a folyamat. :D) De aztán rájöttem, hogy annak ellenére, hogy küszködök velük, kissé mazochista módon mégis élvezem írni őket. (Még a fülszöveget is!)

Van viszont valami, ami tényleg nehezemre esik, erre pont a múlt héten döbbentem rá, miután megjelent a Csontvázak a szekrényben. Ez pedig nem más, mint a regény elengedése.