Bűnhődj értem! beleolvasó

Ella

Azonnal kiszúrtam a pasast, pedig a Killer Instinctben tolongtak az emberek.

A londoniak imádták a sohóbeli árakhoz képest olcsó piát meg a félpucér táncosokat, és előszeretettel eresztették ki a gőzt a bárban. Vagy a bár feletti diszkrét szobákban. Ez a fickó azonban nem hasonlított azokhoz a pasasokhoz, akiket általában a Killer Instinctben láttam.

Bár inget viselt, de a Cityben dolgozó öltönyösökhöz képest hatalmas termetű volt, és túl kidolgozott izmok dudorodtak a ruhája alatt, a kanbulira összegyűlt egyetemistáknál pedig vagy húsz évvel idősebbnek tűnt. Nem is egy átlagos, kimenőt kapott férj volt, erre mérget vettem volna. Úgy sugárzott szigorú vonású arcáról a veszély, mint a kandallóból a forróság a rohadék mostohaapám lancashire-i birtokán.

Odacsúsztattam egy újabb korsó sört a bárpulton könyöklő Matthew Riley elé, aztán óvatosan az ismeretlen férfi felé biccentettem.

– Az egyik kollégád?

Matt szerencsére eddig csak sört ivott, és még elég józan volt ahhoz, hogy nagyjából észrevétlenül pillantson a mutatott irányba. Pár korttyal eltüntette a söre felét, csak utána válaszolt.

– Ha az is, akkor új, mert még sosem láttam. Pedig minden magánhekust ismerek a városban. – Megtörölte a száját a kézfejével, és rám pillantott. – Miért érdekel?

Tequilát töltöttem a Matt mellett ácsorgó pasasnak, közben azon töprengtem, mégis mit válaszoljak.

Nem értettem, miért figyelem a fickót azóta, hogy belépett a bárba. Azt még kevésbé, miért kérdezősködöm róla Matt-től. Hiába múltam el huszonegy, eddig egyetlen pasi sem keltette fel úgy igazán az érdeklődésemet. Néha azt hittem, velem van a baj. Máskor meg azt, hogy a férfiakkal, akikkel eddig dolgom akadt.

Bármelyik is, marhára meglepett, hogy nem bírom levenni a szememet erről a veszélyesnek tűnő fickóról, aki mintha egy kicsit ismerősnek tűnt volna. Ami nyilván hülyeség! Ha láttam volna korábban, biztosan emlékeznék rá. Egy ilyen férfit nem felejt el csak úgy az ember lánya.

Megráztam a fejemet. Ennél sokkal fontosabb megbeszélnivalónk volt Matt-el. Olyan, amiért fiezetek neki, ráadásul nem is keveset, még úgy sem, hogy baráti kedvezményt adott.

– Csak valami azt súgja, hogy nem a műsorért jött ide – vontam meg végül a vállamat, és nem hazudtam. Az ismeretlennek vagy nagyon jó pókerarca volt, vagy le se szarta, hogy alig pár lépésre tőle lányok vonaglanak egy szál tangában.

– Én is a pia miatt jövök – jegyezte meg Matt. – A fizetős szex lehangoló.

– Biztosan tudom, hogy van pár lány, aki ingyen is elmenne veled – kacsintottam rá, mire Matt olyan letargikusan sóhajtott fel, hogy az még a színpad felől dübörgő zene ellenére is jól hallatszott.

– Mindenki jobban jár, ha inkább kiverem magamnak.

– Te tudod.

Lassan fél éve ismertem Mattet, de egyszer sem láttam nővel. Legalább akkora rejtély volt, hogy miért épp egy vetkőzős műsorairól híres bárba jár leinni magát, mint az, hogy miféle fájdalom lehet, amit alkoholba fojt.

Hasonlóan izgalmas rejtélyt érzékeltem az ismeretlen pasas körül. Talán ezért keltette fel a kíváncsiságomat. Újra felé néztem, de ő már nem támaszkodott a falnak, és máshol sem láttam. Valószínűleg lelépett. Jobb is így. Legalább végre arra koncentrálhatok, amire kell.

– Voltál a mostohaapám birtokán? – fordultam vissza Matthew felé.

Ő nem felelt, csak kiitta a sör maradékát, aztán megkocogtatta a korsót. Értettem a célzást. Elvettem előle a poharat, és újra telecsapoltam, néhány másik korsóval együtt, amit pár, alig nagykorúnak tűnő srác rendelt. Tuti, hogy hamis személyivel jöttek be.

– Túl sokat vedelsz – bukott ki belőlem, amikor letettem Matt elé a teli poharát, mire ő gúnyos vigyort villantott rám.

– Ez egy csapos szájából elég álszent kijelentés, nem gondolod?

– Baráti megjegyzés volt, Matty. – Direkt azt a becenevet használtam, amit ki nem állhatott.

– Ha még egyszer így hívsz, egy szót sem mondok arról, mire jutottam – zsörtölődött, de én csak vigyorogtam.

– Mindketten tudjuk, hogy nem tennél ilyet. Szóval, mi a helyzet a Berrington Manorral?

A Berrington Manor a mostohaapám, Edward Berrington családi birtoka volt Lancashire-ben. Egy hatalmas, antik bútorokkal telizsúfolt udvarház, amit attól a pillanattól kezdve utáltam, hogy az anyámmal odaköltöztünk. Most viszont bármit megadtam volna azért, hogy még mindig csak úgy bemehessek oda. Vagy épp Edward többi ingatlanába.

– A mostohaapád egyik alkalmazottja nyitott ajtót – kezdte Matt. – Egy középkorú, szemüveges nő.

– Astrid – biccentettem. – Ő irányítja a háztartást.

– Azt mondta, hogy az anyád már egy ideje nem járt a házban.

– Astrid azt mondja, amit a mostohaapám mondatni akar vele! – fortyantam fel, és bár nem akartam, összeszorult a torkom. Volt idő, amikor Astrid kedvelt engem. De azok után, amit műveltem, ez nyilvánvalóan megváltozott.

Matt megpaskolta a bárpultot markoló kezemet.

– Nyugi, én sem most jöttem le a falvédőről. Körbeérdeklődtem a környéken, hogy látták-e mostanában az anyádat. A házat is figyeltem pár napig, de semmi, nem bukkant fel.

A gyomromba belemarkolt a pánik. Már hat hónapja nem hallottam semmit az anyám felől.

Az első egy-két hét nem lepett meg. Várható volt, hogy anya kibukik amiatt, amit tettem. Először nem is kerestem. Hagytam, hogy megnyugodjon. Meg egy kicsit tartottam attól, hogyan fog reagálni. Végül is a legutóbbi őrült epizódom után egy másik országba költöztünk, és bár tizenöt évesen szívből utáltam, hogy el kell hagynom Olaszországot, az utóbbi hat évben megszerettem Angliát, nem akartam innen elmenni.

Így hát mielőtt bezsuppolhattak volna egy repülőgépbe, hogy eldugjanak valahol az isten háta mögött – jó eséllyel egy elmegyógyintézetben –, összeszedtem a cuccaimat, és gyorsan elköltöztem a mostohaapám londoni házából, ahol az egyetem alatt laktam.

Még ugyanazon a napon otthagytam a sulit is. Nem hittem, hogy azok után, ami történt, Edward tovább fizetné a tandíjamat. Én meg minek dolgozzam magam halálra az üzleti képzés miatt, amit még csak nem is én választottam magamnak?

– Az összes többi helyen jártam, ahol az anyád meg szokott fordulni, de sehol sem látták – szakította félbe Matt hangja a csapongó gondolataimat.

– Valami történt vele – motyogtam, és nagyon kellett igyekeznem, hogy el tudjam titkolni Matt elől az elhatalmasodó kétségbeesésemet.

Nem hittem el, hogy anya szándékosan nem válaszol a hívásaimra és az üzeneteimre. Ugyan mindig is éreztem rajta, hogy szégyelli, amilyen vagyok, de azért nem fordított volna nekem csak úgy hátat. Valami tényleg történhetett vele.

Vagy mégsem? Lehet, hogy egyszerűen elege lett belőlem?

Minden makacsságomat be kellett vetnem, hogy ez a gondolat ne verjen gyökeret a fejemben.

– Edwardnak van egy nyaralója Olaszországban – dobtam fel az ötletet Mattnek. – Nápolyban. Lehet, hogy anyám ott van.

Azt a házat talán még jobban utáltam, mint a lancashire-belit, és nem csak azért, mert anya ott találkozott először Edwarddal. Volt más, jóval szörnyűbb okom is rá.

– Elküldhetek oda is valakit – bólintott Matt –, de az többe fog kerülni. Útiköltség, szállás, főleg így karácsony előtt.

– Nem baj, megszerzem rá a pénzt.

Ökölbe szorult a kezem. Tudtam, hogy akkor is megszerzem azt a rohadt pénzt, ha egy szál bugyiban kell táncolnom hozzá a színpadon. Az anyámon kívül nem volt senkim. Egyszerűen meg kellett találnom! Ha pedig tényleg nem akart látni, akkor is tudnom kellett, hogy jól van. Matt együttérzően és némileg szánakozva nézett rám, de szerencsére nem tett semmilyen megjegyzést.

– Intézem az utat. Majd utólag kifizeted a költségeket.

– Köszönöm, Mattie – mosolyogtam rá hálásan. Matt csak a szemét forgatta a becenévre.

Még beszélgettünk pár szót, aztán whiskyt töltöttem egy brókernek kinéző fickónak, aki megjelent a pult előtt, közben a bár mögötti tükörben megláttam magamat. A piercing az orromban, és a szinte fehérre szőkített hajam a sötétrózsaszín csíkokkal mindig azonnal jobb kedvre derített.

A legelső fizetésem jó részét arra költöttem, hogy végre úgy nézzek ki, ahogy én akarok. És ne úgy, ahogy anyám és a mostohaapám elvárták tőlem. Ez pedig még mindig kurva jó érzéssel töltött el.

Elvigyorodtam, de a vigyor azonnal le is fagyott az arcomról, amikor a tükrön keresztül újra megpillantottam az ismeretlen fickó hatalmas testét.

Mégsem ment el?

Megpördültem, ám hiába pásztáztam a bárban összeverődött embereket, nem láttam sehol. Mintha az előbb csak odaképzeltem volna a tükörbe.

Graziella, merre vagy?

Levegő után kapkodva ültem fel az ágyban. A torkomat elöntötte a keserű epe, ahogy a fejemben tovább visszhangoztak a szavak, ijesztően valósághűen.

Kapkodva körülnéztem. A sötétítőfüggöny sem tudta teljesen kiszorítani a nappali világosságot, a halványzöld falakat megvilágította a december eleji fakó fény, de rajtam kívül nem volt más a szobában. Soha nem volt, mégis ahányszor ebből a rohadt rémálomból ébredtem, azt hittem, nem vagyok egyedül.

Graziella, merre vagy…? Az a három szó… Nem kellett volna hátborzongatónak lennie, mégis az volt.

Tizenöt éves korom óta rendszeresen megjelent az álmaimban ugyanez az egyetlen rövid mondat, mindenféle kép nélkül, és még csak abban sem voltam biztos, hogy valódi emléke-e, vagy csupán a defektes agyam szüleménye.

Valószínűleg inkább az utóbbi.

Mélyet lélegeztem. Betódult az orromba a levendulás illatgyertya aromája, amit hajnalban, a munkából hazaérve gyújtottam meg, és valószínűleg elfelejtettem eloltani, mert még mindig ott állt az éjjeliszekrényen. A gyertya mellett hevert a legújabb rózsaszín naplóm. Gyorsan bedobtam az éjjeliszekrény fiókjába.

Az ágyam alatti kartondobozokban rengeteg ugyanilyen naplót rejtegettem. A kattantságom újabb bizonyítékait…

Legszívesebben visszahanyatlottam volna a párnára, de tudtam, hogy esélyem sincs visszaaludni. Inkább kihámoztam magam a takaróból, ami a sok forgolódás miatt teljesen rácsavarodott a lábamra, aztán a fürdőbe csoszogtam.

Miközben a szűk zuhanykabinban álltam, ugyanazt a kérdést véltem hallani, végtelenített ismétléssel, egészen úgy, mintha lenne valaki velem a fürdőben, beleburkolózva az egyre sűrűbb párába. Aztán szerencsére a szavak kezdtek elhalkulni, ahogy a forró víz fokozatosan kimosta a fejemből az álmot.

Mire megtörölköztem, és magamra kaptam egy leggingset meg egy pulóvert, már sokkal kevésbé éreztem magam hibbant bolondnak. A többit pedig meg fogja oldani a koffein.

A konyhába baktattam, aztán amikor beléptem, hirtelen sokkal jobbá vált ez az elcseszett nap. Az egész helyiség csokitól illatozott, az asztalon hatalmas bögre kávé gőzölgött, Skye meg épp sütimasszát kanalazott csinos, halványsárga papírkapszlikba.

– Mondtam már, hogy te vagy a legjobb lakótárs a világon? – sóhajtottam fel boldogan.

Felmarkoltam a bögrét, és nem törődve azzal, hogy a forró kávé végigégeti a nyelvemet, nagyot hörpintettem belőle. Skye csilingelően felnevetett.

– És mit fogsz szólni, ha elárulom, hogy kicsit több muffint készítek, mint amennyit a mai szülinapra rendeltek? Jut belőle mindkettőnknek – mondta azon a kedves, lágy hangján.

– Azt, hogy istennő vagy!

Skye rám vigyorgott, aztán az asztalra mutatott.

– Csüccs! Mindjárt kész lesz.

Leparkoltam a hátsómat az egyik széken, és miközben újabb nagy korty kávét döntöttem magamba, azon merengtem, mekkora mázlim van, hogy a sok „lakótársat keresek” hirdetés közül pont Skye-ét szúrtam ki. Skye nemcsak a Killer Instinctbe ajánlott be, ahol éjszakánként táncolt, de mindig félretett nekem a süteményekből, amiket rendelésre készített. Sőt, az új receptjeit rajtam próbálta ki, azt pedig különösen imádtam.

– Ez az a csokis-karamellás muffin, amivel múlt héten kíséreteztél? – kérdeztem. Skye bólintott.

– Feltettem róla egy képet Instára, és rendeltek is belőle. Hát nem klassz? Már alig várom, hogy mindezt – mutatott körbe a szűkös konyhán – a saját sütödémben csinálhassam.

Skye legnagyobb vágya egy pékség és a hozzá tartozó cukrászda volt. Erre gyűjtötte a pénzt évek óta, ezért fogadott maga mellé lakótársat, ezért táncolt a Killer Instinctben. Nem ismertem senki mást, aki jobban megérdemelte volna, hogy az álmai valóra váljanak, de amikor erről beszélgettünk, azért mindig belemart a gyomromba a keserűség.

Sokáig nekem is voltak nagyra törő terveim…

Segíteni akartam az olyanokon, akik valamilyen traumával küzdöttek, mint én. Úgy tűnt, sikerült is meggyőznöm az anyámat meg a mostohaapámat, hogy az üzleti képzés után pszichológiát tanulhassak. De aztán hat hónappal ezelőtt minden ment a levesbe.

Nem csak azért, mert Edwardtól nem számíthattam többé anyagi támogatásra. Nem… Ha csak ez lett volna, valahogy megszerzem rá a pénzt. A legnagyobb gond én voltam, és a diszfunkcionális agyam. Hat hónapja egy késsel támadtam rá a mostohabátyámra, aztán mindent elfelejtettem. Rohadtul semmi keresnivalóm a segítő szakmában.

A kezemre pillantottam. Hiába volt tiszta, én mégis éreztem a bőrömre száradt vért, és csak nagy nehezen tudtam ellenállni a késztetésnek, hogy a mosdóba rohanjak, és megmossam.

Skye kivette az elkészült muffinokat a sütőből, közben rám pillantott.

– Tegnap a bárban az egyik lány mesélt egy kiadó sütödéről nem messze innen. Van kedved elsétálni arra, és megnézni velem? – kérdezte.

– Persze! – vágtam rá azonnal. Örültem, hogy elterelhetem a figyelmemet a múltról és a hat hónappal ezelőtti tébolyomról.

Miután mindketten eltüntettünk egy-egy muffint, elindultunk. Az elmúlt pár hónapban már megszoktam, hogy az éjszakai munka miatt délelőttönként alszom, de azért még mindig furcsa volt Camden Town délutáni nyüzsgésébe kilépni alig fél órával azután, hogy felkeltem.

A házunkkal szemközti indiai büfé előtt hosszú sor kanyargott. A sorban állók zsebre vágott kézzel, állig begombolt kabátban várakoztak. A curry fűszeres illatát idáig érezni lehetett. Az utca végében lévő kirakodóvásár körül is hemzsegtek az emberek, hiába szemerkélt havas eső az acélszürke égből.

A tömeg ellenére tudtam vetni egy futó pillantást a standokra, amiket elleptek a karácsonyi holmik. A torkom ettől azonnal összeszorult.

Talán ez lesz az első karácsonyom az anyám nélkül…

Ettől a gondolattól egészen a csontomig hatolt a csüggedtség. De nem adhattam fel! Egyszerűen nem.

Ahogy befordultunk a sarkon, Skye felé pillantottam.

– Szerinted Hammer engedné, hogy a pultozás mellett táncoljak is?

Skye kék szeme enyhén elkerekedett, ahogy viszonozta a pillantásomat.

– Miért akarsz táncolni?

Hirtelen fogalmam sem volt, mit mondjak.

Skye nem tudta, mit műveltem a mostohabátyámmal. Rossz ötletnek tűnt elárulni neki, hogy azért keresek albérletet, mert véres kézzel ébredtem, és mint utóbb kiderült, amiatt, mert megkéseltem a mostohabátyámat.

Ráadásul nem ez volt az első ilyen eset, máskor is ébredtem már véres kézzel, emlékek nélkül. Akkor két nap esett ki az életemből, nem egyetlen éjszaka. Viszont most először egy kés is ott hevert mellettem az ágyban, és megvolt az áldozat is, Brandon, aki a sürgősségin feküdt szúrt sebekkel. A többit nem volt nehéz kitalálni.

Egyszerűen nem bírtam elmesélni Skye-nak. Attól féltem, azonnal kidobna a lakásból, ami ráadásul teljesen jogos is lett volna. Mégis ki akarna együtt élni egy olyan csajjal, aki időről időre bekattan, rátámad valakire, aztán az egészből semmire sem emlékszik?

– Jól jönne több pénz – magyaráztam ködösen.

Skye csücsörített, hallgatott pár pillanatig, aztán megcsóválta a fejét.

– Tudod, hogy Hammernek kőbe vésett szabályai vannak. A bárjában a nők azt csinálnak a testükkel, amit akarnak, egészen addig, amíg nem kényszerből teszik. És ez nekem kényszernek hangzik.

– Te is azért táncolsz, hogy félre tudj rakni a cukrászdára.

– De én szeretek táncolni, és szeretem, ha néznek közben. Olyan, mint egy hobbi, amivel közben pénzt is kereshetek – magyarázta Skye türelmesen. – Te viszont akkor is utálod, ha néznek, amikor teljesen fel vagy öltözve, nemhogy félpucéran.

Ezzel nem tudtam vitatkozni. Tényleg gyűlöltem, ha figyelnek, még akkor is, ha csak a pult mögött álltam, és italokat töltögettem. De valahogy pénzt kellett szereznem.

Ezen a problémán agyaltam, amikor aznap este a Killer Instinct felé tartottam. Befordultam a bár mögötti sikátorba, ahonnan a hátsó bejárat nyílt, és hirtelen elöntött az a kényelmetlen érzés, hogy figyel valaki.

Égett a tarkóm, a karomon meg hirtelen felálltak pihék, aztán a következő pillanatban egy tenyér szorult a számra. Szúrást éreztem a nyakamban, és a sikátor semmivé foszlott körülöttem.

A Bűnhődj értem! előrendelhető:

Libri, Álomgyár, Bookline, Líra