100. bejegyzés

Ünnepi poszt következik! Ez lesz ugyanis a századik bejegyzés a blogon. :)))

Boldogan éltek - 37. fejezet

A pavilon körül magasodó fák leveleit aranybarnára színezte a lemenő nap fénye, ahogy áttört az ágak között. Gilbertet egy pillanatra el is vakította. Azt hitte, csak emiatt nem lát senkit. Ám ahogy közelebb ért, rájött, hogy valóban üres a pavilon.

Összeszoruló gyomorral lépett azért be a félig nyitott építménybe, és alaposan körülnézett, ám egy-két eldobott zsebkendőn, cigicsikken és csokoládépapíron kívül nem talált mást. Pedig a pincérnő szerint Alinda idejött... De akkor hol lehet?

Boldogan éltek - 36. fejezet

– Mondd el, mi történt! – ismételte Alinda, amikor Kerry még mindig nem szólalt meg. Csak állt ott a pavilon közepén, olyan mozdulatlanul, mintha lélegezni is elfelejtett volna.

Alinda közelebb lépett hozzá, és megérintette a karját.

– Kerry...? – Szinte már könyörgött, és vagy ez hatott, vagy az érintése, de a barátnője vett egy mély levegőt, és végre megszólalt.

– Én... Nem tudom, hol kezdjem – mormolta.

Írósarok - A kézirat elengedése

Nemrég az egyik Facebook csoportban (HazaÍrók) megkérdezték, kinek mi a legnehezebb feladat az írás során. Akkor elgondolkoztam ezen, és eszembe is jutott több minden. Legelőször a fülszöveg, aztán a javítás, de még a szexjelenetek is beugrottak, mert mindegyiknél minden alkalommal nem kevés hajszálat elhullatok, mire úgy összehozom őket, hogy meg is legyek elégedve velük. (Már maga az megérne egy külön posztot, mennyire megszenvedek minden egyes szexjelenettel. Komédiába illő a folyamat. :D) De aztán rájöttem, hogy annak ellenére, hogy küszködök velük, kissé mazochista módon mégis élvezem írni őket. (Még a fülszöveget is!)

Van viszont valami, ami tényleg nehezemre esik, erre pont a múlt héten döbbentem rá, miután megjelent a Csontvázak a szekrényben. Ez pedig nem más, mint a regény elengedése.

Boldogan éltek - 35. fejezet

Gilbert ritkán káromkodott, de amikor Alinda kinyomta a hívását, és nem vette fel többet a telefont, kicsúszott pár nyomdafestéket nem tűrő szó a száján. Egyik kezével görcsösen markolta a mobilját, a másikkal beletúrt a hajába. Most mégis mit tegyen? A zsigereiben érezte, hogy Alinda veszélyben van. Nem tudta, miért ennyire biztos benne, hisz logikusnak tűnt, amit a nő mondott. Logikusnak tűnt, hogy Kerry, bármit is tett, a barátnőjét nem fogja bántani. Gilbert gyomra mégis fájdalmasan összeszorult.

Boldogan éltek - 34. fejezet

Alinda metróval ment Watfordba. Sejtette, hogy azzal sokkal hamarabb odaér, mintha taxizna. Kilépett a metróállomásról, és rohanni kezdett a Cassiobury Park sugárúton, a barna és vöröstéglás házak összefolytak a szeme sarkában. Amikor odaért a Sheperds Roadra, ami a kávézóhoz vezetett, már szúrt az oldala és alig kapott levegőt. Kénytelen volt lelassítani, pedig minden sejtje azt üvöltötte, hogy menjen gyorsabban, és érjen oda Kerryhez mielőbb.

Olvasósarok: Áprilisi olvasmányaim

Áprilisban kizárólag krimiket és romantikus krimiket olvastam, és elég vegyesek lettek az olvasmányélményeim. Minden könyv előtt van egyfajta várakozás bennem, hogy mennyire fog tetszeni. Hát ebben a hónapban a megérzéseim igencsak becsaptak! :D Volt olyan könyv, amit nagyon vártam, de nem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet, ám akadt olyan is, ami a kedvencem lett, pedig nem számítottam rá. Ebben a hónapban egy sorrendet is felállítottam közöttük. Nézzük, hogy alakult!