A múlt bűnei - 25. rész

Az eget néhány óra leforgása alatt sűrű, sötét felhők lepték el, és úgy ömlött az eső, mintha dézsából öntenék. A kórház udvarában magasló fák lombjába bele-beletépett a szél, villám villant és úgy mennydörgött, hogy beleremegtek az ablakok.

A múlt bűnei - 19. rész

Miután Alexander bevitte a kapitányságra Adamet, Fanny még sokáig járkált az üres házban, és nézte a falon függő fotókat. Az unokaöccsét, az unokahúgait, Tamarát, és... Adamet. Úristen, a saját bátyja!

A múlt bűnei - 18. rész

Fanny folyton az ablakra pillantott, amikor a konyhában volt, pedig a törött üveget már jó néhány órája kicserélték. Míg a szorgalmasan dolgozó mestert kerülgette, azon merengett, hogyan lesz képes újra nyugodtan aludni, hisz még fényes nappal is összerezzent a váratlan zajokra. Ennek ellenére konokul elhatározta, hogy senki nem fogja elüldözni Ivybridge-ből, még akkor se, ha éjjel egyetlen percre se tudja lehunyni a szemét.

A múlt bűnei - 17. rész

Fanny felszisszent, ahogy a törölköző hozzáért a mellkasán húzódó hosszú véraláfutáshoz. A mozifilmek autós-üldözős jeleneteiben miért nem említik soha, hogy ennyire fájdalmas, ha fékezésnél a biztonsági öv az ember húsába vág? De legalább ennyivel megúszta, és egy ilyen nap után ez kész csodának tűnt.

A múlt bűnei - 16. rész

– Nem, az ki van zárva! Nem lehetett Ron! – ismételgette Fanny hajthatatlanul, mint egy mantrát. – Tudom, hogy ő sose tenne ilyen. Nem ártana nekem.

A múlt bűnei - 15. rész

A főnöke nem repesett az örömtől, amikor Alexander elmesélte neki, hogy áll az ügy.

– Tehát van egy áldozatunk – sorolta a tényeket Arrington pikírten –, akinek a gyilkosához egy hajszálnyival sem kerültünk közelebb. Illetve lett egy újabb hullánk, akit egyelőre nem tudtunk azonosítani sem, nem hogy arra rájönni, ki ölte meg.

A múlt bűnei - 14. rész

Miután Blockhardt elment, Alexander leballagott a büfébe egy kávéért. Beállt a sorba, ami ezúttal egészen rövid volt, így hamar hozzájutott egy nagy adag, gőzölgő pohár feketéhez – épp időben, ugyanis a fejfájása újult erővel támadt. Míg kávéval a kezében visszafelé baktatott az irodájába, összefutott Anna Ruzovskyval.

A múlt bűnei - 13. rész

Fanny azt füllentette Kate-nek, hogy egyenesen hazamegy, pedig esze ágában sem volt. Felhajtott az Exeterbe vezető országútra, és meg sem állt a Melbourne Streetig. Alexander háza előtt ott állt az ismerős terepjáró, leparkolt mögötte, kiszállt, és a bejárathoz lépett. A kapucsengőtől egy centire azonban megtorpant az ujja.

A múlt bűnei - 12. rész

– Ez egy féreg! – sziszegte Kate. 

Ő talált rá Neil Rawen cikkére az interneten, és délután már ezzel várta Fannyt. Az írás nem volt túl hosszú, de így is bőven akadtak benne kétértelmű megjegyzések. Többek között az, hogy James nem halt meg, csak elmenekült, biztosan azért, mert annak idején belekeveredett valami törvénytelenbe.

A múlt bűnei - 11. rész

Alexander nyaktörő sebességgel száguldott az elhagyatott utakon. Az eget fekete fellegek borították, a terepjáró fényszórója volt az egyetlen világos pont a sötét éjszakában.

A múlt bűnei - 10. rész

Alexander már az autóban ült, amikor megcsörrent a mobilja, és meglepetten látta, hogy az apja hívja. Erős volt a kísértés, hogy ne vegye fel a telefont, de aztán győzött a kíváncsisága.

A múlt bűnei - 9. rész

Fanny sokáig szorongatta kezében a papírt, és fogalma sem volt róla, mit gondoljon. Olyan, mintha fenyegetés lenne, mégsem érezte annak. Mintha hiányos lett volna a levél, nem tartalmazta a leglényegesebb elemet: a megfélemlítést – nem írták bele, mi lesz, ha mégsem felejt.

A múlt bűnei - 8. rész

Alexander beállt a büfé előtt kanyargó, hosszú sorba, és savanyúan állapította meg, hogy nem ő az egyetlen a rendőrségen, aki képtelen elkezdeni a napját egy csésze kávé nélkül.

A múlt bűnei - 7. rész

Másnap Fannyt az exeteri rendőrségről hívták, és megkérték, menjen be. A kapitányságon egy tágas irodába vezették, és rövid várakozás után tökéletesen szabott öltönyt viselő férfi lépett be az ajtón.

A múlt bűnei - 6. rész

Fannynak különösen hosszú napja volt, rég nem érezte magát ennyire kimerültnek, mégsem tudott elaludni. Összekuporodott a kanapén, bekapcsolta a tévét, de semmit sem fogott fel a műsorból.

A múlt bűnei - 5. rész

– Kougar nyomozó itt járt tegnap – kezdte Kate, és olyan nyugtalanul nézett, hogy Fanny biztosra vette, Alexander nem csupán egy kávéra ugrott be.

A múlt bűnei - 4. rész

Simon Fellow Londonban dolgozott, az ügyészségen. Alexander elment kikérdezni a kollégáit és a barátait, de senki sem tudott semmit. Úgy gondolták, nyaral valahol a spanyol tengerparton, nem sejtették, hogy valójában Exeterben tartózkodott. Fellow egyedül élt, egy elegáns környéken lévő, tágas lakásban. Alexander tüzetesen átkutatta, de nem talált semmit, ami nyomra vezette volna.

A múlt bűnei - 3. rész

Fanny másnap nem látta a faluban a fekete terepjárót, és megkönnyebbülten lélegzett fel – már nem kell attól tartania, hogy találkozhat Alexanderrel Ivybridge-ben.

A múlt bűnei - 2. rész

Fanny esze minduntalan Alexander szavain járt. Borzasztó halál lehet egy malomkerék alá szorulva megfulladni! Szerencsétlen fickó talán önszántából ugrott a patakba, de az utolsó pillanatban meggondolta magát, ám a kerék már nem engedte szabadulni. Fanny enyhén émelyegve próbálta elűzni a haragoskék vízben fuldokló, vergődő alak képét.

Egyik kedvenc részem A múlt bűneiből

Erikától kaptam ezt a szép képet A múlt bűnei két kiadásáról, és gondoltam, megmutatom mellé az egyik kedvenc részemet is a könyvből. De előbb egy kis múltidézés!