Lottie azt hitte, hogy az információk kiszedése másokból az egyik legnagyobb erőssége. Sőt, még abban is biztos volt, hogy egy olyan kemény dió, mint Tristan, sem okozhat neki problémát. Ezúttal azonban minden próbálkozása csúfos kudarcot vallott.
Tristan néhány napnyi puhítás után is ragaszkodott ahhoz, hogy Bruno Duncan öccse nem bízta meg a bátyja halála utáni nyomozással. Azt állította, csak enni ment a food truckhoz. Ráadásul teljesen őszintének tűnt, ami igencsak összezavarta Lottie-t.
Lottie megszállottként kutatott a Bruno Duncan-ügy után. Még Ian Brodyhoz, Tristan egykori társához is beugrott a rendőrkapitányságra, hogy kifaggassa a nyomozásról.
– Csúnya ügy – csóválta Ian a fejét, miután Lottie helyet foglalt az irodájában. – A fickó a saját hamburgerét ette meg ebédre, más nem is volt a gyomrában. Azzal együtt nyelte le a mérget, amivel megölték, de az összes többi hamburger érintetlen volt.
– Vagyis aki a hamburgerbe tette a mérget vagy nagyot kockáztatott és szerencséje volt. Vagy ott volt a kocsiban, és személyesen adta oda Brunónak a mérgezett kaját.
– Nem kellett bent lennie a food truckban – rázta meg újra Ian a fejét. – Bruno sosem tartott ebédszünetet. Csak oda tette maga mellé a pultra a kajáját, és amikor épp nem volt vásárlója, akkor evett belőle.
Lottie szeme elkerekedett.
– Azt mondod, hogy a gyilkos lazán odament a food truckhoz, rendelt valamit, és amikor Bruno elfordult, rátett egy kis mérget a hamburgerére, mintha egy bűvészmutatványt hajtana végre?
– Pontosan azt, ráadásul nem is akármilyen mérget. Hallottál már a batrachotoxinról?
Lottie összerázkódott. Nem sokkal azután, hogy találkoztak Tristannel, őt is megmérgezték. Szerencsére mindenféle maradandó károsodás nélkül megúszta az esetet, leginkább Tristannek köszönhetően, de azt követően utánanézett az összes halálos méregnek. Maga sem igazán tudta, miért. Talán hogy felkészültebb legyen, ha újra szembekerül eggyel.
– A batrachotoxin a nyílméregbéka mérge – vágta rá Ian kérdésére. – Szinte azonnali a hatása, szívelégtelenséget okoz, és nagyon kis mennyiség is elég a halálos adaghoz. Ugye jól tudom?
– Tökéletesen – biccentett Ian, és ha meg is lepte, hogy ilyen jól ismeri a batrachotoxint, nem mutatta.
– De ha azonnali a hatás, a szemtanúk nem tudtak személyleírást adni arról, akit a pasas közvetlenül a halála előtt kiszolgált? – kérdezte Lottie, mire Ian újra megcsóválta a fejét.
– Ez a legfurcsább. Az összes jelenlévő más személyleírást adott, mintha az elkövető tényleg valamilyen szemfényvesztő lenne. Még azt sem tudták megmondani, hogy férfi vagy nő volt-e, aki legutoljára rendelt.
Lottie a korábbiaknál is rosszabb előérzettel ment vissza a szerkesztőségbe, és még jobban beleásta magát Bruno életébe, de a legizgalmasabb, amit megtudott, hogy a pasas barátnője nemrég bárónői címet örökölt az apjától. Ám az égvilágon semmi nem utalt arra, hogy bárkinek oka lett volna megölni. Lottie-t mégsem hagyta nyugodni az ügy.
Csak este tudott kicsit ellazulni, amikor már az ágyban voltak Tristannel. A férfi a szokott módon a hátán hevert, izmos karját a dereka köré fonta, ő pedig az oldalához simult, a fejét Tristan mellkasára fektette, egyenesen a szíve fölé, hogy hallja a megnyugtatóan erős és egyenletes dobbanásokat.
Egyikük sem szólalt meg, ilyenkor Lottie-nak sem volt szüksége beszédre, csak a férfi közelségére. Meg arra a mindent elsöprő érzésre, hogy ők ketten összetartoznak. Ilyenkor nem számítottak a gyilkosok, se a halálos mérgek, és semmi más veszély. Még a titkok sem.
Lottie ujjai, amik szinte maguktól simogatták Tristan hasán a sárkánytetoválást, egyre lassabban mozogtak, a gondolatai pedig egyre lomhábbá váltak, már-már elaludt, amikor a férfi váratlanul megszólalt.
– El kell utaznom holnap – dörmögte azon a kútmély hangján, amit Lottie annyira szeretett.
– Hova? – mormogta, félig-meddig már bóbiskolva.
– Londonba. Váratlan megbeszélés a volt kollégákkal – felelte Tristan, ettől pedig Lottie azonnal teljesen éberré vált.
Véletlenül épp aznap délután beszélt Louise-zal meg Tonyval, Tristan egykori londoni nyomozótársaival, és pontosan tudta, hogy nincsen semmiféle megbeszélés. Vagyis Tristan hazudott…
Lottie-nak nehezére esett, hogy magába fojtsa a hirtelen fellángoló haragját, de valahogy azért sikerült. Aztán miközben a férfi légzése egyenletessé vált, az ő agya azon zakatolt, hogyan fog a nyomába szegődni másnap.
*
– Te most tényleg követed Tristant?! – csendült fel Francesca rosszalló hangja az autó kihangosítóján keresztül.
– Dehogy követem! – vágta rá Lottie. – Az butaság lenne, mert azonnal kiszúrna. Hanem meglestem, milyen címet állít be a GPS-be, aztán adtam neki egy óra előnyt, és én is elindultam ugyanoda.
– Ez is követés, csak nagyobb távolságból – szólt bele Blake, Francesca pasija is a telefonba, mire Lottie bosszúsan megrántotta a vállát.
– Akkor követés, nem érdekel. Tristan nem Londonba megy, hanem Kenmore-ba. És tudjátok, mi van Kenmore-ban? Bruno Duncan bárónő csajának a családi birtoka.
– És ugye te meg azt tudod, hogy Tristan kurvára ki lesz akadva, ha váratlanul megjelensz ott?
– Hazudott nekem, Blake – jelentette ki Lottie még mindig felettébb dühösen. – Szóval leszarom, ha kiakad! Viszont kéne tőled egy kis segítség.
– Miféle segítség? – kérdezte a férfi.
Ő nem tűnt annyira helytelenítőnek, mint Francesca, ami nem is volt meglepő. Blake és Tristan ugyan a viharos kezdet ellenére jó barátok lettek, de mindketten előszeretettel bosszantották még mindig a másikat. Lottie pedig épp arra számított, hogy a férfi ezúttal is bosszantani akarja a haverját azzal, hogy segít neki.
– Többet kellene tudnom Brooklyn Livingstonról meg a családja Kenmore-i birtokáról, mielőtt odaérek, hogy szerezzek egy kis előnyt Tristannel szemben – darálta le gyorsan a kérését. – És te vagy az egyetlen ember nemesi kapcsolatokkal, akit ismerek.
– Az nemigen számít kapcsolatnak, hogy a halott nejem nemes volt.
– De az igen, hogy a halott nejed bátyja egy gróf, akivel jóban vagy, és aki tuti ismeri a többi skót nemes szennyesét, bizonyára Livingstonékét is. Megereszthetnél neki egy telefont.
Blake felmordult, de azért kibökte:
– Jó, felhívom.
– De ígérd meg – szólt közbe Francesca –, hogy nem fogsz semmi meggondolatlanságot művelni Kenmore-ban!
– Én? Meggondolatlanságot? Soha nem szoktam olyat! – tódította Lottie, mire a vonal túlfelén Blake némileg kárörvendően felnevetett.
– Tristan rohadtul ki fog nyírni.
– Aztán meg minket is, hogy segítettünk neki – tette hozzá Francesca, és Lottie szinte maga előtt látta, ahogy a barátnője helytelenítő arckifejezését.
– De azért segítetek, ugye?
– Adj húsz percet – dörmögte Blake a telefonba, aztán kinyomta a hívást.
Lottie elmosolyodott. Előző este óta, amikor rádöbbent, hogy nem, tényleg nem a túlfűtött képzelete játszik vele, hanem Tristan valóban elhallgat előle valamit, a béka feneke alatt volt a hangulata, de most egy kicsit jobb kedvre derült. Nem is csupán azért, mert Blake megígérte, hogy megszerzi neki az információkat. Inkább amiatt az általános biztonságot adó érzés miatt, hogy vannak barátai, akikre számíthat.
Lottie annak idején megszokta, hogy egyedül oldjon meg mindent. Az apja korán meghalt, az anyja nem igazán támogatta a számára fontos dolgokban, közeli barátai alig akadtak. Még mindig elképesztette, mennyire megváltozott a helyzet az utóbbi pár évben. Nemcsak Tristant ismerte meg, miközben egy boszorkánykoven után szimatoltak, de kialakult körülöttük egy szoros baráti háló is, ahogy egymás után oldották meg a hajmeresztőbbnél hajmeresztőbb ügyeket.
Előbb Francesca toppant be az életükbe a krimifesztiválos gyilkosságsorozatnál, aztán Blake, amikor Francesca egy szellemre vadászott a Glamisi kastályban. Majd Ben és Flóra, akikkel egy eltűnt lány után nyomoztak átszelve fél Skóciát. És persze ott volt Louise, Tristan exbarátnője meg Tony, Tristan egykori londoni társa, aki régóta bele volt zúgva a nőbe. Valószínűleg már akkor is, amikor Louise még Tristannel járt. Őket nyilvánvaló okokból komplikáltabb kapcsolat fűzte hozzájuk, meg egymáshoz is, de Lottie tudta, hogy rájuk ugyanannyira számíthat, mint a többiekre.
Lottie valamivel később megállt egy benzinkúton, leginkább azért, hogy adjon egy kis plusz időt Blake-nek. Vett egy kávét, és elkortyolta a Nissan Crossovere csillogó fekete kasznijához dőlve. Épp kidobta az üres papírpoharat, és ült volna vissza az autóba, amikor Blake visszahívta.
– Na, sikerült megtudnod valamit? – szólt bele Lottie lényegre törően a mobilba.
– Ja, azt hogy az öreg báró pár hónapja halt meg, és rendszeresen tartott illegális vadászatokat a birtokon – sötétedett el Blake hangja. – Állítólag nagyjából mindegy volt neki, mire vadászik, csak a vadászat volt a lényeg. Minél véresebb, annál jobb, a törvényeket meg leszarta. Azt nem tudom, hogy a gyerekei folytatták-e ezt a hagyományt, de ha Tristan a birtokra ment nyomozni, akkor van egy olyan tippem, hogy továbbra is folyik ott valami, ami nem igazán törvényes.
Legyél az oldalam rendszeres olvasója, hogy soha ne maradj le az új bejegyzésekről:
A Veszedelmes vadászat kiegészítő novella az Elveszettek szigetéhez, ami május 26-án fog megjelenni. Ha még nem rendelted elő, de szeretnéd, katt ide:
Egy gyönyörű, de rejtelmes sziget, ahol minden évben ugyanazon a napon az óceánba ugrik egy nő…
Louise egy eltűnt lány miatt érkezik Skye szigetére. Hamar rájön, hogy a nyomozása kapcsolódik a bizarr öngyilkosságokhoz, és minél jobban beleássa magát, annál gyanúsabbnak látszódnak az esetek.
Lehet, hogy a sziget egy ördögi manipulátor játszótere?
Louise-nak nemcsak az egyre meghökkentőbb ügy okoz problémát, hanem a társa, Tony is. A férfi túl szexi, és túlságosan jól ismeri. Ráadásul minden eszközt megragad, hogy emlékeztesse arra a forró éjszakára, amit évekkel ezelőtt együtt töltöttek.
Egy veszedelmes rejtvény, amelyet talán jobb lenne meg sem oldani.
Megannyi együtt töltött nap azzal a férfival, akit képtelenség elfelejteni.
Louise rég letett arról, hogy megkapja a saját happy endjét, Tony viszont nem tett le Louise-ról. A pokolba is hajlandó lenne követni. De ki lehet jutni élve a pokolból, vagy végül nekik is nyomuk vész?
Jud Meyrin első, az Álomgyár Kiadó gondozásában megjelent könyve rengeteg izgalmat és forró pillanatot ígér. Vajon a világítótorony fénye rávilágít az igazságra, vagy tévútra vezet minket?
„Louise és Tony zűrzavaros kapcsolata, az összetett nyomozás és a rejtélyes Skye sziget miatt letehetetlen ez a könyv.” – Trixxi's bookmania
„Izgalmas krimi, szenvedélyes romantikával, csodás helyszínekkel és feszült hangulattal.”
OlvassVelem-Ramóna blogja
Az Elveszettek szigete előrendelhető az alábbi helyeken:
Vásárlás előtt olvass bele a regényeimbe, és menj biztosra:
A könyveim megtalálhatóak az alábbi helyeken:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése