Boldogan éltek - 19. fejezet

Gilbert rémálomból ébredt, valamikor hajnalban. A szíve úgy dübörgött, mint egy légkalapács, az átizzadt takaró fojtogatóan tapadt a testére. Lehámozta magáról, és kievickélt az ágy szélére.

Csupasz talpa alatt a padló hűvös volt, és a szoba levegője is, de alig vette észre, hogy didereg. A fejében még mindig az álomképek villództak. Látta az anyját, ahogy rémülten megdermed, amikor esténként nyílik a bejárati ajtó. És látta magát, ahogy behúzódik a szobájába, és néha még a kezét is a fülére szorítja, hogy ne is hallja, mi folyik odakint. A jól ismert szégyen keserűen marta a torkát.

Boldogan éltek - 18. fejezet

Alinda hátán még akkor is futkározott a hideg, amikor beültek a taxiba, és elindultak hazafelé. Bár nem nézett hátra, mégis minden sejtjében érezte, hogy Grey nyomozó egészen addig bámult utánuk a járda széléről, amíg el nem tűntek a szeme elől.

– Kerryt gyanúsítja, igaz? – lehelte a szavakat, a mellette ülő Gilbertre pillantva. Ha ennél hangosabban mondaná ki, az már túl… megmásíthatatlan lenne.

– Igen. – Gilbert homloka mély ráncokba gyűrődött. – És attól tartok, azt hiszi, hogy maga tudja, hol van a barátnője, csak nem akarja elmondani.

Könyvajánló – Gregg Hurwitz: Az Árva (Orphan X 1.)

Újabb kedvenc könyvet avattam, ami ismét egy sorozat első része. Ezúttal thrilleres hangulatú krimi, kemény akcióval, kicsit képregényes háttérrel, rengeteg tesztoszteronnal és kütyüvel. Romantikát viszont csak nagyon apró nyomokban tartalmaz, ami jól is van így. Első olvasásom a Fumax kiadótól, de biztosan nem az utolsó. Lássuk, mivel fogott meg ennyire X Árva, vagyis Evan Smoak!

Boldogan éltek - 17. fejezet

Grey nyomozó egérszeme szigorúan villant Alindára, de a pillantása csak egy másodpercig időzött el a nőn, aztán azonnal Gilberthez fordult.

– Pontosan mit is keresnek itt, dr. Barlow? – kérdezte.

– A feleségem egy ideje nem hallott a barátnőjéről, és aggódott, hogy valami baja történt. Eljöttünk megnézni, hogy minden rendben van-e vele.

Holttest az Ambróziában (Rózsakői rejtélyek 1) beleolvasó - 9. rész

Pár hosszúra nyúló, teljesen felesleges rendezgetéssel töltött perc múlva Tibi, a másik felszolgáló jött oda hozzájuk.

– Biztos, hogy mindketten kellünk, Flóra? ‒ kérdezte, a pultnak támaszkodva. ‒ Ha nem, akkor elhúznék. A banda próbálna, és csak én hiányzom.

– Menj nyugodtan! – biccentett Flóra.

– Kösz! – villantott rá a férfi egy mosolyt, közben már le is vette magáról a kötényét, és meglazította a nyakkendőjét. – Szombat este fellépünk a repülőnapon. Eljössz?

Boldogan éltek - 16. fejezet

Kerry és Brian az East Barnetben laktak, ahol utcákon keresztül ugyanolyan jól karbantartott, kétszintes sorházak álltak, előttük pedig csupa csillogóan tisztára mosott, drága autó.

– Köszönöm, hogy emiatt kivett egy szabadnapot – mosolygott fel Alinda Gilbertre.

– Nem is emlékszem, mikor voltam utoljára szabadságon, épp ideje már – felelte a férfi. Ugyanúgy farmert viselt, mint vasárnap a parkban, és sötét hajába belekócolt a fel-feltámadó szellő. Alindának tetszett a látvány. Az pedig, hogy Gilbert felajánlotta a segítségét, megmelengette a szívét.

Holttest az Ambróziában (Rózsakői rejtélyek 1) beleolvasó - 8. rész

Elmúlt este tíz, mire Flóra hazaért. Első útja a fürdőszobába vezetett, és engedett magának egy teli kád vizet. A talpa veszettül fájt a sok járkálástól, a karjait pedig alig érezte a nehéz tálcák cipelésétől. Érthető, nincs hozzászokva a felszolgáláshoz, általában a laptop felett görnyedve tölti a napjait.

Gyorsan ledobálta magáról a ruhákat és elégedetten sóhajtva merült el a habos vízben, ám még a forró fürdő és a kellemes rózsaillat sem tudta megnyugtatni. Újvári szavai jártak az eszében. Szerette volna azt hinni, hogy az egész egy borzalmas félreértés, de az ajtókat valóban nem törték fel. Az egyetlen magyarázat, amit a főhadnagy is említett: a gyilkosnak kulcsa volt a kávézóhoz. Flórát a gondolattól is kirázta a hideg. Egész nap árgus szemekkel figyelte apja alkalmazottait, hátha tesznek vagy mondanak valami gyanúsat, és közben rettentően kínosan érezte magát. Hisz’ ezer éve ismerte mind az ötüket! Hogy is feltételezhet róluk ilyen szörnyűséget?!

Az én történetem - A magánkiadás

Az utóbbi napokban több helyen is láttam olyan felszólalásokat, hogy ha az író fizet a kiadásért (ez a magánkiadás), akkor a műve csakis szar lehet, hisz nem kellett egy hagyományos kiadónak sem. Szerintem ezt így nem lehet kijelenteni. Nem minden magánkiadásban megjelent regény rossz, és nem minden hagyományos kiadású könyv jó. A világ nem ennyire fekete-fehér. Árnyalatok vannak, egyéni írói utak vannak. Butaság minden könyvet és minden írót egy kalap alá venni. Hadd meséljem el az én történetemet!

Boldogan éltek - 15. fejezet

Gilbert üresen találta a lakást, amikor hétfőn hazaért a munkából. Egy pillanatra belémart a csalódottság, de aztán figyelmeztette magát, hogy Alinda múlt héten is mindig későn ért haza. Bár Gilbert meg volt győződve róla, hogy szándékosan, és a hétvége után abban reménykedett, hogy a nő nem fogja kerülni. Talán tévedett.

Holttest az Ambróziában (Rózsakői rejtélyek 1) beleolvasó - 7. rész

Flóra egy üres kávéspoharakkal megpakolt tálcát vitt vissza a pulthoz, Ben elköszönt Stellától és odament hozzá. Úgy tűnt, Flóra sem örül jobban a felbukkanásának, mint az előbb Stella. Homlokráncolva figyelte, ahogy Ben a pultra könyököl, és el sem mosolyodott közben.

– Hogy bírod a zűrzavart? – kérdezte tőle Ben.

– A vendégekkel nincs gond, csak az újságírókkal – húzta el Flóra a száját. – Folyton kérdésekkel bombáznak, és nem értik meg, hogy ha tudnék, se mondhatnék semmit.

– Végül is ez a munkájuk. De ezzel te is tisztában vagy, nem? Hallottam, hogy firkász lettél.

– Csak voltam. Egy női magazinnak írtam cikkeket, az azért teljesen más. Például soha nem zaklattam senkit a kérdéseimmel.

Boldogan éltek - 14. fejezet

Alinda nem emlékezett rá, mikor érezte magát utoljára ilyen felhőtlenül. A Hyde park mellett ebédeltek, egy apró pubban, aminek sötétbarna asztalai voltak, sötétbarna faborítása, és a kinti napfény alig szökött be az ablakokon. Mégsem tűnt komornak a hely, inkább hangulatosnak. A steak mellé egy-egy pohár sört is megittak, Alinda érezte, hogy az alkohol felmelegíti a gyomrát és elzsongítja az érzékeit.

Ebéd után a parkba mentek. A pázsit ragyogott a napsütésben, a levegő megtelt a tavasz illataival. Némelyik fa még csak most virágzott, rózsaszín és hófehér köntöst öltve, mások lombjain már előbújtak az élénkzöld levelek. Alinda magába szívta a látványt, az ujjai szinte bizseregtek az ecsetei és a festékes tubusai után.

Holttest az Ambróziában (Rózsakői rejtélyek 1) beleolvasó - 6. rész

Ben leült az íróasztala mögé, bekapcsolta a laptopot és átböngészett minden cikket, amit a gyilkosságról talált. Míg az előző esti rövid jelentés nem említett helyszínt, a vasárnap megjelenő írásokban egymás után tűnt fel az Ambrózia neve. Valaki még egy fényképet is készített a bejáratról, amin ott díszelgett a felirat, hogy aznap délelőtt a kávézó zárva tart.

Ben az órára pillantott. Elmúlt délután négy, talán ideje lenne egy újabb látogatást tennie az Ambróziában, hátha Flórát már kellően felbosszantották a firkászok ahhoz, hogy hajlandó legyen megfontolni az ajánlatát.

Boldgan éltek - 13. fejezet

Gilbert vasárnap reggel különös nyugalommal ébredt. Hetek óta nem érzett ilyet, sőt, ha teljesen őszinte akart lenni saját magával, évek óta. Azóta nem, hogy a volt felesége lelépett a szomszéddal. Szerette a munkáját, szeretett eltemetkezni benne, de az csupán elégedettséget nyújtott, néha örömöt is, ilyen békés nyugalmat sosem. A közösen töltött idő Alindával viszont igen.