A múlt bűnei - 19. rész

Miután Alexander bevitte a kapitányságra Adamet, Fanny még sokáig járkált az üres házban, és nézte a falon függő fotókat. Az unokaöccsét, az unokahúgait, Tamarát, és... Adamet. Úristen, a saját bátyja!

A múlt bűnei - 18. rész

Fanny folyton az ablakra pillantott, amikor a konyhában volt, pedig a törött üveget már jó néhány órája kicserélték. Míg a szorgalmasan dolgozó mestert kerülgette, azon merengett, hogyan lesz képes újra nyugodtan aludni, hisz még fényes nappal is összerezzent a váratlan zajokra. Ennek ellenére konokul elhatározta, hogy senki nem fogja elüldözni Ivybridge-ből, még akkor se, ha éjjel egyetlen percre se tudja lehunyni a szemét.

A múlt bűnei - 17. rész

Fanny felszisszent, ahogy a törölköző hozzáért a mellkasán húzódó hosszú véraláfutáshoz. A mozifilmek autós-üldözős jeleneteiben miért nem említik soha, hogy ennyire fájdalmas, ha fékezésnél a biztonsági öv az ember húsába vág? De legalább ennyivel megúszta, és egy ilyen nap után ez kész csodának tűnt.

A múlt bűnei - 16. rész

– Nem, az ki van zárva! Nem lehetett Ron! – ismételgette Fanny hajthatatlanul, mint egy mantrát. – Tudom, hogy ő sose tenne ilyen. Nem ártana nekem.

A múlt bűnei - 15. rész

A főnöke nem repesett az örömtől, amikor Alexander elmesélte neki, hogy áll az ügy.

– Tehát van egy áldozatunk – sorolta a tényeket Arrington pikírten –, akinek a gyilkosához egy hajszálnyival sem kerültünk közelebb. Illetve lett egy újabb hullánk, akit egyelőre nem tudtunk azonosítani sem, nem hogy arra rájönni, ki ölte meg.

A múlt bűnei - 14. rész

Miután Blockhardt elment, Alexander leballagott a büfébe egy kávéért. Beállt a sorba, ami ezúttal egészen rövid volt, így hamar hozzájutott egy nagy adag, gőzölgő pohár feketéhez – épp időben, ugyanis a fejfájása újult erővel támadt. Míg kávéval a kezében visszafelé baktatott az irodájába, összefutott Anna Ruzovskyval.

A múlt bűnei - 13. rész

Fanny azt füllentette Kate-nek, hogy egyenesen hazamegy, pedig esze ágában sem volt. Felhajtott az Exeterbe vezető országútra, és meg sem állt a Melbourne Streetig. Alexander háza előtt ott állt az ismerős terepjáró, leparkolt mögötte, kiszállt, és a bejárathoz lépett. A kapucsengőtől egy centire azonban megtorpant az ujja.

A múlt bűnei - 12. rész

– Ez egy féreg! – sziszegte Kate. 

Ő talált rá Neil Rawen cikkére az interneten, és délután már ezzel várta Fannyt. Az írás nem volt túl hosszú, de így is bőven akadtak benne kétértelmű megjegyzések. Többek között az, hogy James nem halt meg, csak elmenekült, biztosan azért, mert annak idején belekeveredett valami törvénytelenbe.

A múlt bűnei - 11. rész

Alexander nyaktörő sebességgel száguldott az elhagyatott utakon. Az eget fekete fellegek borították, a terepjáró fényszórója volt az egyetlen világos pont a sötét éjszakában.

Hegek 6. rész

Olga Woodham olyan hálásan fogadta, amikor elment hozzá, hogy Tristan torkát elöntötte a keserűség. A nőnek nem kéne hálásnak lennie, hisz nem tudták megmenteni a lányát. Pedig ez lenne a cél, nem?

Ismét a nappaliban ültek le, Tristan pedig elmondott mindent, amit megtudtak. Ha mást nem is, lezárást legalább adhat a nőnek. Míg beszélt, a tekintete újra és újra a fekete zongorára siklott.

Hegek 5. rész

 

– Pedig már majdnem elhittem, hogy ártatlan – csóválta a fejét Louise, miközben a kihallgatószoba tükörfalán keresztül Leon Murphyt figyelték. – Olyan őszintének tűnt, amikor azt hajtogatta, hogy szerette Larysát.

Hegek 4. rész

 

A szombat mindig a családi ebédeké volt, Tristan pedig Anne halála óta különösen ügyelt rá, hogy mindig ott legyen, nem mintha a szülei sokra mentek volna a jelenlétével. Nem tudott csevegni, nem tudta jobb kedvre deríteni az embereket a jelenlétével, így Anne nélkül az ebéd átváltozott valamiféle groteszk némajátékká.

Hegek 3. rész

– Helló, Tristan – jelent meg aznap este Louise az irodájában, két zacskóval a kezében.

– Azt hittem, már hazamentél – morogta Tristan.

– Aztán visszajöttem, mert volt egy olyan gyanúm, hogy nem fogsz semmit enni, ha nem hozok neked kaját. – A nő odadobta neki az egyik zacskót, majd levetette magát az iroda másik székére, és beleharapott a saját szendvicsébe. Tristan tudta, hogy mozzarellás, Louise mindig olyat evett.

Hegek 2. rész

A ház egy barna téblából épült sorház volt New Barnetben. Ugyanolyan, mint az összes többi a középosztálybeli, családias környéken. A kocsibeállókon jól karbantartott, bár nem felsőkategóriás autók álltak, a napsütötte utcán babkocsit tologató nők sétáltak, a közeli játszótérről idehallatszott a gyerekek zsivaja.

Hegek - 1. rész

 

A holttest az egyik síron feküdt. A leghátsó részén a temetőnek, az alacsony, szúrós vadrózsabokrok mögött, ahol a régi, kopott fejfák olyan sűrűn sorakoztak egymás mellett, hogy alig lehetett elférni közöttük. Az itt nyugvók utódai is rég elhunytak már, nem járt erre senki. Kivéve a síron fekvő lányt.

Négy krimi, amit nagyon szerettem idén nyáron

Egy kicsit elmaradtam a havi kedvenc olvasmányos posztokkal. Ennek az egyik oka az, hogy keveset is olvastam most, hogy a legtöbb időmet a Gyilkosság a krimifesztiválon írása veszi el. A másik pedig az, hogy belefutottam pár olyan könyvbe, ami nem igazán tetszett. (Voltak olyanok, amiket be sem fejeztem, pedig ez ritka nálam.) De persze azért akadt olyan regény is, amit nagyon szerettem olvasni. Egészen pontosan négy darab, és - gondolom senkit sem fogok meglepni :-))) - mind krimi. Mutatom is őket. Mindegyiket bátran ajánlom olvasásra! :-)

Nyomozós nyár

Azt hiszem, már leírtam párszor, mennyire szeretem a krimiket. Azon belül pedig a kedvenceim kétség kívül azok a regények, amikben a szereplők valamilyen rejtélynek próbálnak a végére járni, én pedig olvasóként velük együtt nyomozhatok. Ezért amikor megláttam, hogy a Könyvelem YouTube csatorna meghirdette a Nyomozós nyár kihívást, nem is nagyon gondolkoztam, hogy részt vegyek-e rajta.

A kihívás lényege, hogy a nyár folyamán el kell olvasni hat olyan regényt, amiben nyomoznak a szereplők. Most megmutatom, mi lesz az én hat választott könyvem. :)