Kapcsolatom a magánkiadással elég hullámzóan indult, és most egy teljesen új szakaszba léptünk. :D Minden úgy kezdődött, hogy 2018-ban bekerültem az amatőr írói körökbe, és ott mindenkinek (vagy legalábbis a hangadóknak) az volt a véleménye, hogy a magánkiadást messze el kell kerülni, hisz csak az adja így ki a regényét, aki nem akar javítani, tanulni, fejlődni, akinek nem elég jó a kézirata. Sokáig én ezt el is hittem. Megjelent az első regényem hagyományos kiadásban, egy másiknak is volt már helye, úgy gondoltam, sínen vagyok. Aztán történt pár dolog (erről bővebben itt írtam), és kiadó nélkül találtam magam.
Hegek 6. rész
Olga Woodham olyan hálásan fogadta, amikor elment hozzá, hogy Tristan torkát elöntötte a keserűség. A nőnek nem kéne hálásnak lennie, hisz nem tudták megmenteni a lányát. Pedig ez lenne a cél, nem?
Ismét a nappaliban ültek le, Tristan pedig elmondott mindent, amit megtudtak. Ha mást nem is, lezárást legalább adhat a nőnek. Míg beszélt, a tekintete újra és újra a fekete zongorára siklott.
Hegek 5. rész
– Pedig már majdnem elhittem, hogy ártatlan – csóválta a fejét Louise, miközben a kihallgatószoba tükörfalán keresztül Leon Murphyt figyelték. – Olyan őszintének tűnt, amikor azt hajtogatta, hogy szerette Larysát.
Élménybeszámoló, meglepetés, könyvhét
Múlt héten sok minden történt, és ugyan nem szoktam élménybeszámolót írni ide a blogra, de most úgy gondoltam, kivételt teszek. Csütörtökön megjelent egy riport velem a Meglepetés magazinba, ami több szempontból is nagyon kedves a szívemnek. Szombaton pedig a könyvhéten jártam, ami már önmagában is nagy élmény volt. Az pedig, hogy itt került sor életem első dedikálására, főleg felejthetetlenné tette azt a napot. De mesélek mindkettőről egy kicsit részletesebben!
Hegek 4. rész
A szombat mindig a családi ebédeké volt, Tristan pedig Anne halála óta különösen ügyelt rá, hogy mindig ott legyen, nem mintha a szülei sokra mentek volna a jelenlétével. Nem tudott csevegni, nem tudta jobb kedvre deríteni az embereket a jelenlétével, így Anne nélkül az ebéd átváltozott valamiféle groteszk némajátékká.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Az elmúlt hónap legnépszerűbb bejegyzései
-
– Hoztam sütit, kérsz? – robbant be Lily a szobába kopogtatás nélkül. Matteo homlokráncolva pillantott fel a monitorról. Minden más esetben ...
-
Edinburghi Krónikák szerkesztősége November 30. kedd, 15:15 A szürke égen vastag felhők úsztak, mintha bármelyik pillanatban eleredhetne a h...
-
Az olvasói csoportomban ( Megyeri Judit írókuckója ) az utóbbi héten lehetett szavazni arról, milyen novellát írjak karácsonyra. A legtöbben...
-
A sípályakezelő cég irodája, amit a rendelkezésükre bocsátottak, a hegy lábánál állt. Szűkös volt, hűvös, és áthatolhatatlan ködként ülte me...
-
Az égen szürke felhők úsztak, a köd pedig megült a pályán, alig lehetett pár méterre ellátni. Matteónak fel kellett tűrnie a kabátja gallérj...
-
Skót Nemzeti Galéria November 30. kedd, 16:25 A Nemzeti Galéria impozáns épületét oszlopok vették körbe. Máskor látogatóktól és kirándulóktó...
-
Épp egy darab csokit tömtem a számba, amikor észrevettem, hogy Aleister csörtet az íróasztalom felé. Visszadobtam a Cadbury szeletet a...
-
Ebben a posztban fogom összegyűjteni a magyarul megjelent, magyar és külföldi szerzők által írt romantikus krimi zsánerű könyveket. Vagyis m...
-
Már hajnalodott, ám a sötétség úgy burkolta be a motelszobát, mint odakint az eget a felhők. A skót tavasz nem a legszebb arcát mutatta, mió...
-
London, Anglia Január 7., kedd, 20:15 – Az isten szerelmére, Tony! Ma van a keresztfiad születésnapja! Azt ne mondd, hogy már menni is akars...