Kapcsolatom a magánkiadással elég hullámzóan indult, és most egy teljesen új szakaszba léptünk. :D Minden úgy kezdődött, hogy 2018-ban bekerültem az amatőr írói körökbe, és ott mindenkinek (vagy legalábbis a hangadóknak) az volt a véleménye, hogy a magánkiadást messze el kell kerülni, hisz csak az adja így ki a regényét, aki nem akar javítani, tanulni, fejlődni, akinek nem elég jó a kézirata. Sokáig én ezt el is hittem. Megjelent az első regényem hagyományos kiadásban, egy másiknak is volt már helye, úgy gondoltam, sínen vagyok. Aztán történt pár dolog (erről bővebben itt írtam), és kiadó nélkül találtam magam.
Hegek 6. rész
Olga Woodham olyan hálásan fogadta, amikor elment hozzá, hogy Tristan torkát elöntötte a keserűség. A nőnek nem kéne hálásnak lennie, hisz nem tudták megmenteni a lányát. Pedig ez lenne a cél, nem?
Ismét a nappaliban ültek le, Tristan pedig elmondott mindent, amit megtudtak. Ha mást nem is, lezárást legalább adhat a nőnek. Míg beszélt, a tekintete újra és újra a fekete zongorára siklott.
Hegek 5. rész
– Pedig már majdnem elhittem, hogy ártatlan – csóválta a fejét Louise, miközben a kihallgatószoba tükörfalán keresztül Leon Murphyt figyelték. – Olyan őszintének tűnt, amikor azt hajtogatta, hogy szerette Larysát.
Élménybeszámoló, meglepetés, könyvhét
Múlt héten sok minden történt, és ugyan nem szoktam élménybeszámolót írni ide a blogra, de most úgy gondoltam, kivételt teszek. Csütörtökön megjelent egy riport velem a Meglepetés magazinba, ami több szempontból is nagyon kedves a szívemnek. Szombaton pedig a könyvhéten jártam, ami már önmagában is nagy élmény volt. Az pedig, hogy itt került sor életem első dedikálására, főleg felejthetetlenné tette azt a napot. De mesélek mindkettőről egy kicsit részletesebben!
Hegek 4. rész
A szombat mindig a családi ebédeké volt, Tristan pedig Anne halála óta különösen ügyelt rá, hogy mindig ott legyen, nem mintha a szülei sokra mentek volna a jelenlétével. Nem tudott csevegni, nem tudta jobb kedvre deríteni az embereket a jelenlétével, így Anne nélkül az ebéd átváltozott valamiféle groteszk némajátékká.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Az elmúlt hónap legnépszerűbb bejegyzései
-
Gilbert kinyitotta a bejárati ajtót Alinda előtt, és nézte, ahogy a nő egy pillanatig tétovázik, majd mély levegőt véve átlép a küszöbön. Mi...
-
Alinda megállt a hatalmas, barna téglás épület bejárata előtt. Idegességtől forró arcát csípte a hideg. Az eszével tudta, hogy a házasság je...
-
A mobil ébresztője hangosan megszólalt. Alinda kinyitotta a szemét, ami szúrt és égett, de különös módon azonnal tisztában volt vele, hol van.
-
A férfit, aki azon a kora szeptemberi estén felszólalt, Nini még egyszer sem látta korábban, és abban sem volt biztos, hogy túlságosan szimp...
-
Az apró camdeni kávézóban alig lézengett valaki, amikor Gilbert belépett. Kért egy teát a fényes mahagóni pultnál, aztán leült a bejárattal ...
-
Ebben a posztban fogom összegyűjteni a magyarul megjelent, magyar és külföldi szerzők által írt romantikus krimi zsánerű könyveket. Vagyis m...
-
Kedves Olvasók! Úgy döntöttem, hogy a Boldogságra kényszerítve történetem teljes egészében ki fog kerülni a blogra, mivel nem lesz belőle ut...
-
Alinda a jelenkori művészet szemináriumon ült, amikor megjött az üzenet. A mobilja halkan rezgett, felvillant a feladó neve: Népességgyarapí...
-
London, Anglia Január 7., kedd, 20:15 – Az isten szerelmére, Tony! Ma van a keresztfiad születésnapja! Azt ne mondd, hogy már menni is akars...
-
Az olvasói csoportomban ( Megyeri Judit írókuckója ) az utóbbi héten lehetett szavazni arról, milyen novellát írjak karácsonyra. A legtöbben...