Múlt héten sok minden történt, és ugyan nem szoktam élménybeszámolót írni ide a blogra, de most úgy gondoltam, kivételt teszek. Csütörtökön megjelent egy riport velem a Meglepetés magazinba, ami több szempontból is nagyon kedves a szívemnek. Szombaton pedig a könyvhéten jártam, ami már önmagában is nagy élmény volt. Az pedig, hogy itt került sor életem első dedikálására, főleg felejthetetlenné tette azt a napot. De mesélek mindkettőről egy kicsit részletesebben!
Kezdjük a riporttal. :) Nyilván hatalmas dolog számomra, hogy egy magazinban megjelenhetett bármiféle cikk rólam. Ami azonban külön boldoggá tesz, az maga a téma. Arról szól ugyanis részben a cikk, hogy mennyire nehéz elindulnia egy kezdő írónak, mennyi elutasítás és nehézség érheti az útja során. Mindig is nagyon fontosnak tartottam hangsúlyozni, hogy az írói lét nem sétagalopp. Azt is vállalom, hogy a kézirataimat rengeteg kiadó elutasította, ahogy azt sem fogom sosem titkolni, hogy magánkiadásban jelennek meg a könyveim. (A pontosság kedvéért a legelső nem, csak utána a többi.)
Azoknak, akik nincsenek tisztában vele: A magánkiadás az, amikor a szerző állja a könyv előállítási költségeit (szerkesztés, korrektúra, grafika, nyomdaköltség stb.), viszont az eladott példányok után a bevétel - a könyvterjesztők százalékának levonása után - is az íróié. A hagyományos kiadásban a kiadó állja az összes költséget, az író kap egy egyszeri honoráriumot illetve az eladott példányok után pár százalékot (ez ma Magyarországon 5% körül szokott lenni.)
Az olvasók általában, ha levesznek a könyvesboltok polcairól egy könyvet, nem fogják tudni, hogy magánkiadású vagy hagyományos kiadású, ám író körökben a magánkiadásnak még mindig nagyon rossz a híre. Ez arra vezethető vissza, hogy magánkiadásban bárki, bármit kiadhat. Az írónak kell megkeresnie a jó szakembereket, és ezt a lépést sokan pénzspórolás miatt kihagyják. Ám egyre több olyan magánkiadású író van, aki hozzáértő szerkesztőt (grafikust stb.) választ, és nem sajnálja az erőfeszítést arra, hogy újra és újra átírja, javítsa a regényét, míg ki nem hozza belőle a maximumot.
Szóval szerintem jó ez az irány, amerre tartunk, egyre több a minőségi regény. Ettől függetlenül a magánkiadás renoméja még mindig a béka segge alatt van. Író körökben rengetegen lenézik, rengetegen ellenzik. És nyilván én sem azt mondom, hogy nincsenek hátrányai, vagy hogy mindenkinek ezt kell választani, csak azt, hogy ezt is lehet jól csinálni, és számításba is kell venni, mint lehetőséget. Nagy álmom, hogy a magánkiadás minősége, megbecsültsége tovább javuljon. Már konkrét elképzelés is van, ez a szerelem-projektem, amit Facebookon már említettem. A részletekről - nemsoká! - egy külön bejegyzésben mesélek. :)))
A riportba itt tudtok beleolvasni: Meglepetés. A teljes cikk a magazin 35. számában található.
És akkor jöjjön a könyvheti élménybeszámolóm! :) Be kell vallanom, hogy korábban még olvasóként sem voltam sem a könyvhéten, sem a könyvfesztiválon, de más hasonló könyves rendezvényen sem. Fogalmam sincs, miért maradt ez eddig ki az életemből, mert olvasni viszont gyerekkorom óta imádok.
Tehát nem is tudtam, mire számítsak, és az első, amit megállapítottam, hogy a könyvhéten bizony tömeg van. Igazi tömeg! :D Ami nem baj, sőt szuper, hogy ennyi ember eljött, csak amikor odaértem, teljesen lefagytam. Hozzá kellett szokni ahhoz, hogy újra ennyi ember közt vagyok, meg ahhoz is, hogy én tényleg dedikálni fogok itt. Nem is tudom, melyiket volt nehezebb elhinni. :D
Persze bennem volt a kezdő írók minden félelme. Nem fogok tudni megmukkanni, ha valaki beszélgetni szeretne velem. Rossz nevet írok a könyvbe. Vagy eleve senki sem fog odajönni hozzám, ott fogok ücsörögni egyedül az asztal mellett... Aztán valami csoda folytán minden remekül alakult. Sokan jöttetek, mind nagyon kedvesek voltatok. Imádtam a kérdéseiteket, és olyan örömmel válaszoltam rájuk, hogy meg is feledkeztem arról, hogy attól féltem, egy épkézláb mondatot sem tudok kinyögni. A neveket is jól írtam. (Legalábbis remélem! :D)
Készültek képek, bár sajnos nem mindenkivel, de azért néhányat megmutatok. Csak ilyen kis méretben, mert olyan elvarázsolt voltam, hogy azt senkitől nem kérdeztem meg, hogy használhatom-e a fotókat.
 |
| Dedikálós képek 1. |
 |
| Dedikálós képek 2. |
 |
| Henivel |
 |
| A táblácska, amit Henitől kaptam. |
 |
| A saját szerzeményeim. :) |
Villámgyorsan elröppent az az egy óra, és közben végig nagyon jól éreztem magam. Utána persze jöhetett a nézegetés és a könyvvásárlás, amit eszembe sem volt kihagyni. :) Köszönöm szépen a csodás élményt! Szuper volt ez a délután, még nagyon-nagyon sokáig nem fogom elfelejteni, és remélem, hamarosan újra találkozhatunk! :)
MEGJELENT!
Ha másra is kíváncsi vagy tőlem, olvass bele a regényeimbe:
Mindegyik regény nyomtatott és elektronikus formában is megrendelhető tőlem a FairBooks Kiadó webshopján keresztül utánvéttel és online bankkártyás fizetéssel is, akár dedikáltan. A nyomtatott könyvek mellé ajándék könyvjelzőket adunk:
A regényeim megtalálhatóak a következő helyeken is:
.JPG)
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése