A múlt bűnei - 27. rész

Másnap délután a szokásos halk nyekergéssel kinyílt a kórterem ajtaja. Alexander azt hitte, Fanny jött, mert aznap még nem járt bent nála, esetleg Garry hozott újabb híreket a nyomozásról, ám végül James jelent meg a küszöbön.

A múlt bűnei - 26. rész

 – Mondtam, hogy ne foglalkozz most ezzel! – ingatta a fejét Kate, amikor másnap reggel Fanny bevitt a kávézóba egy nagy adag süteményt. – Volt időd egyáltalán aludni?

A múlt bűnei - 25. rész

Az eget néhány óra leforgása alatt sűrű, sötét felhők lepték el, és úgy ömlött az eső, mintha dézsából öntenék. A kórház udvarában magasló fák lombjába bele-beletépett a szél, villám villant és úgy mennydörgött, hogy beleremegtek az ablakok.

A múlt bűnei - 24. rész

James berángatta a házba Fannyt, és abban a pillanatban, ahogy becsukódott mögöttük az ajtó, Fanny dühödten a férfinak támadt.

– Hogy voltál képes otthagyni egy gyilkossal?! – kiáltotta, és legszívesebben tíz körmével esett volna neki a férfi arcának.

A múlt bűnei - 23. rész

A tanyaház a falutól távolabb állt, egy zöld mező közepén. Fedett tornác futott végig az oldalán, mellette fűzfa magasodott, lecsüngő ágai között kopottas paddal. A gyepen nagy, lapos kövek girbegurba ösvényt alkotva vezettek a bejáratig.

A múlt bűnei - 22. rész

– Hogy mit csináltak?! – kiáltott fel Fanny.

– Összeverekedtek a rendőrség folyosóján. Pontosabban, a bátyád addig hergelte Kougar nyomozót, míg kapott tőle pár pofont.

A múlt bűnei - 21. rész

Alexander a szokásosnál is gyorsabban száguldott Ivybridge-be, és nyugtalanul csengetett be Fanny házába. Amikor a nő megjelent a kapuban, nem is kő, hanem egy egész szikla gördült le a szívéről.

A múlt bűnei - 20. rész

Fanny alig tudta elmondani, mi történt előző nap, máris kitört a káosz. Az anyja a kezét tördelve szipogott, Tamara hangosan zokogott, és ettől az ikrek is elkezdtek pityeregni. Csak az apja hallgatott komoran, és Rupert, az unokaöccse, akinek általában be sem állt a szája.

A múlt bűnei - 19. rész

Miután Alexander bevitte a kapitányságra Adamet, Fanny még sokáig járkált az üres házban, és nézte a falon függő fotókat. Az unokaöccsét, az unokahúgait, Tamarát, és... Adamet. Úristen, a saját bátyja!

A múlt bűnei - 18. rész

Fanny folyton az ablakra pillantott, amikor a konyhában volt, pedig a törött üveget már jó néhány órája kicserélték. Míg a szorgalmasan dolgozó mestert kerülgette, azon merengett, hogyan lesz képes újra nyugodtan aludni, hisz még fényes nappal is összerezzent a váratlan zajokra. Ennek ellenére konokul elhatározta, hogy senki nem fogja elüldözni Ivybridge-ből, még akkor se, ha éjjel egyetlen percre se tudja lehunyni a szemét.

A múlt bűnei - 17. rész

Fanny felszisszent, ahogy a törölköző hozzáért a mellkasán húzódó hosszú véraláfutáshoz. A mozifilmek autós-üldözős jeleneteiben miért nem említik soha, hogy ennyire fájdalmas, ha fékezésnél a biztonsági öv az ember húsába vág? De legalább ennyivel megúszta, és egy ilyen nap után ez kész csodának tűnt.

A múlt bűnei - 16. rész

– Nem, az ki van zárva! Nem lehetett Ron! – ismételgette Fanny hajthatatlanul, mint egy mantrát. – Tudom, hogy ő sose tenne ilyen. Nem ártana nekem.

A múlt bűnei - 15. rész

A főnöke nem repesett az örömtől, amikor Alexander elmesélte neki, hogy áll az ügy.

– Tehát van egy áldozatunk – sorolta a tényeket Arrington pikírten –, akinek a gyilkosához egy hajszálnyival sem kerültünk közelebb. Illetve lett egy újabb hullánk, akit egyelőre nem tudtunk azonosítani sem, nem hogy arra rájönni, ki ölte meg.

A múlt bűnei - 14. rész

Miután Blockhardt elment, Alexander leballagott a büfébe egy kávéért. Beállt a sorba, ami ezúttal egészen rövid volt, így hamar hozzájutott egy nagy adag, gőzölgő pohár feketéhez – épp időben, ugyanis a fejfájása újult erővel támadt. Míg kávéval a kezében visszafelé baktatott az irodájába, összefutott Anna Ruzovskyval.

A múlt bűnei - 13. rész

Fanny azt füllentette Kate-nek, hogy egyenesen hazamegy, pedig esze ágában sem volt. Felhajtott az Exeterbe vezető országútra, és meg sem állt a Melbourne Streetig. Alexander háza előtt ott állt az ismerős terepjáró, leparkolt mögötte, kiszállt, és a bejárathoz lépett. A kapucsengőtől egy centire azonban megtorpant az ujja.

A múlt bűnei - 12. rész

– Ez egy féreg! – sziszegte Kate. 

Ő talált rá Neil Rawen cikkére az interneten, és délután már ezzel várta Fannyt. Az írás nem volt túl hosszú, de így is bőven akadtak benne kétértelmű megjegyzések. Többek között az, hogy James nem halt meg, csak elmenekült, biztosan azért, mert annak idején belekeveredett valami törvénytelenbe.

A múlt bűnei - 11. rész

Alexander nyaktörő sebességgel száguldott az elhagyatott utakon. Az eget fekete fellegek borították, a terepjáró fényszórója volt az egyetlen világos pont a sötét éjszakában.

A múlt bűnei - 10. rész

Alexander már az autóban ült, amikor megcsörrent a mobilja, és meglepetten látta, hogy az apja hívja. Erős volt a kísértés, hogy ne vegye fel a telefont, de aztán győzött a kíváncsisága.

A múlt bűnei - 9. rész

Fanny sokáig szorongatta kezében a papírt, és fogalma sem volt róla, mit gondoljon. Olyan, mintha fenyegetés lenne, mégsem érezte annak. Mintha hiányos lett volna a levél, nem tartalmazta a leglényegesebb elemet: a megfélemlítést – nem írták bele, mi lesz, ha mégsem felejt.

A múlt bűnei - 8. rész

Alexander beállt a büfé előtt kanyargó, hosszú sorba, és savanyúan állapította meg, hogy nem ő az egyetlen a rendőrségen, aki képtelen elkezdeni a napját egy csésze kávé nélkül.