.JPG)
Másnap délután a szokásos halk nyekergéssel kinyílt a kórterem ajtaja. Alexander azt hitte, Fanny jött, mert aznap még nem járt bent nála, esetleg Garry hozott újabb híreket a nyomozásról, ám végül James jelent meg a küszöbön.
– Nem zavarok? – kérdezte.
– Úgy néz ki, mintha lenne bármi dolgom, amiben zavarhatnál? – húzta fel Alexander a szemöldökét.
– Nem, de azért jobb biztosra menni.
James belépett a szobába, aztán megtorpant. Az elmúlt két hétben nem sokat beszélgettek. Hol Fanny jelenléte miatt nem akaródzott néhány szónál többet váltani, hol szimplán úgy érezte, túl mérges az öccsére, és olyankor látni se akarta, nem hogy társalogni vele. De a dühe minden egyes nappal csökkent, a helyét keserűség vette át, és Alexander tudta, nem sokáig kerülgethetik már a forró kását.
– Ülj le! – intett az ágya melletti székre, közben ő is ülő helyzetbe telepedett.
– Hogy vagy? – kérdezte James, és Alexaner majdnem felhorkant. Lehetne a helyzet ennél is feszélyezettebb?
– Javulok – dörmögte. – A nővérek már nem sápítoznak, ha kikelek az ágyból. Pár nap múlva talán haza is engednek, ami kész megváltás lesz.
– Sosem bírtál sokáig megülni a fenekeden – mosolyodott el James, majd ismét elkomorodott. – Fannynak már mondtam, mennyire sajnálom ezt az egészet, bár nem hiszem, hogy nagyon meghatotta volna, és nem is hibáztatom érte. – Felsóhajtott, és tétován megvonta a vállát. – Nem így akartam, csak valahogy kicsúszott a kezemből az irányítás.
– Kurvára kicsúszott!
James felkapta a fejét, aztán lassan bólintott.
– Igen, eléggé, de amnéziás voltam, Alexander! Tudom, nem kifogás, de... amikor egy éve kezdtek visszajönni az emlékek, teljesen összezavarodtam. Sokáig fogalmam sem volt, hogy mi a valóság, és mi csak álom, azt a mai napig nem tudom, miért vesztettem el az emlékezetemet. A sokk miatt vagy menekülés közben beütöttem a fejemet, és már nem is fogom megtudni. Szörnyű volt! – magyarázkodott, és Alexander érezte, ahogy a haragja újult erővel lángol fel.
– Na ne mondd! – csattant fel. – Mert képzeld, az is szörnyű volt ám, hogy halottnak hittünk! Sőt, az is szörnyű, hogy Blockhardt megölte Scott Robinsont!
– Alexander...
– És Simont? A barátod volt!
– Sosem fogom megbocsátani magamnak... – torzult el James arca. – Ha az intézet nem keveredik bele abba a személyazonosság lopási ügybe. Ha nem Simont küldik az ügyészségről, hogy vizsgálja ki. Ha nem látja meg a képet rólam és Martháról, és nem deríti ki, hol lakunk...
– Akkor még mindig Modburyben lapítanál, mi? – Alexander torkát a harag mellett most már a csalódottság is fojtogatta. – Ha nincs ez a nyomozás, eszedbe se jutott volna előjönni, igaz? A picsába, James, hagytad volna, hogy halottnak higgyünk!
– Rohadt jól megvoltatok nélkülem! – James felpattant a székről, és dühösen meredt Alexanderre.
– Mi a szarról beszélsz?!
– Ráhajtottál Fannyra!
– És ha igen? Tíz évig felé se dugtad a képedet!
– Tíz évvel ezelőtt, te szemét! Láttam, hogy lesmároltad!
Alexnader sose látta még ilyen indulatosnak Jamest; a szája vicsorra torzult, és úgy kapkodta a levegőt, mintha több mérföldet lefutott volna.
– Akkor azt is láttad, hogy egyetlen csók volt, semmi több. Egy részeg tévedés.
– Részeg tévedés?! – tajtékzott James. – Ne hazudj, Alexander! Már akkor tudtam, hogy bejön Fanny, amikor bemutattalak titeket egymásnak! Láttam abból, ahogy ránéztél. De megbíztam benned!
Alexander azt hitte, szégyenkezni fog, ha egyszer kiderül, mit tett. De csak megkönnyebbülést érzett. Belenézett öccse villámokat szóró szemébe, és lassan megvonta a vállát.
– Nem fogom azt mondani, hogy sajnálom. Hiba volt, de nem sajnálom – mondta, és csak ebben a pillanatban jött rá, hogy tényleg így is gondolja. Eddig azt hitte, bármit megadna érte, hogy eltörölhesse azt az estét, bármit megtenne, hogy az öccse megbocsásson neki. De most rájött, ha újrakezdhetné, ugyanezt tenné. Ugyanúgy megcsókolná Fannyt.
– Rohadék! – James megragadta a pizsama felsőjét, és közelebb húzta magához. Az orruk majdnem összeért, és Alexander felszisszent, ahogy a sebei fájdalmasan húzódni kezdtek a hirtelen mozdulattól.
– Üss csak meg, megérdemlem. Nem mintha te nem érdemelnél meg egy rohadt nagy pofont. De Fannyt hagyd békén!
– Mert? – hördült fel James – Ő a tiéd?
– Igen, az enyém! – És a fenébe is, milyen jól esett ezt kimondani! – Szóval húzz be egyet azért a régi csókért, aztán feledkezz el Fannyról!
James egy hosszú pillanatig izzó szemmel nézett rá, aztán elengedte Alexander pólóját, és hátra lépett.
– A francba! – vicsorogta. – Nem foglak megütni egy kórházi ágyon fekve!
– Pedig most nem ütnék vissza, biztos lehetsz benne. Később már nem.
Alexander megigazította a pizsama felsőjét, és az öccsére pillantott, aki még mindig zihálva, ökölbeszorított kézzel állt az ágya mellett. Korábbi dühét felváltotta az elkeseredettség. Hogy fognak ezen túllépni? Egyáltalán túllépnek valaha?
– Mióta tart ez... köztetek? – szólalt meg James érdes hangon.
– Tényleg számít ez? Annak idején azt az egyetlen csókot kivéve semmi sem történt. Nem vetettem rá magam Fannyra, miután eltűntél, sőt évekig nem is láttam.
– Ne csinálj úgy, mintha ez az egész nem jelentene semmit! – sziszegte James. – Láttalak titeket együtt, és nem vagyok vak!
– Akkor mit akarsz, mit mondjak? – csattant fel Alexander. – Hogy azóta nem tudom kiverni a fejemből Fannyt, mióta először megláttam?
– Miért, ez az igazság?
– Ez, a kurva életbe, de rohadtul semmi közöd hozzá! Én sem kérdezem meg, miért ácsingózol még mindig Fanny után, amikor van barátnőd. Marthának nyilván fogalma sincs róla, hogy még nem zártad le a múltat, ugye?
James közelebb nyomult az ágyhoz, és olyan dühösen meredt rá, hogy Alexander attól tartott, ezúttal tényleg megüti.
– Fogalmad sincs róla, milyen piszok nehéz, hogy az egyik pillanatban szeretsz egy nőt, aztán a másikban rájössz, hogy van valaki, akit szintén szeretsz, csak eddig nem emlékeztél rá. Mit csinálnál a helyemben, Alexander?
– Egyik nőt se hitegetném.
– Menj a fenébe!
– Te kérdezted a véleményemet, öcskös.
– És már meg is bántam. – James összefűzte a karját a mellkasa előtt, és vett egy mély levegőt. – Tényleg komolyan gondoltad, hogy Fanny a tiéd?
– Azé, akit választ – vonta meg ép vállát Alexander, de amikor belegondolt abba, hogy talán a nő újra az öccse mellett köt ki, összeszorult a gyomra.
James halványan elmosolyodott.
– Fanny már réges-rég választott. Elég ostoba vagy, ha nem tűnt fel.
*
Fanny épp akkor érkezett meg, amikor a zsörtölődő nővér újra bekötözte Alexander sérült vállát. A nő egy világoszöld nyári ruhát viselt, ami kiemelte karcsú alakját, vörös haja kiengedve hullott a vállára. Alexander hosszan nézte, talán még a száját is eltátotta a nagy bámulásban, aztán észbe kapott, és rendezte a vonásait.
– Mi történt? – kérdezte Fanny, közelebb lépve az ágyhoz.
– Ezt én is szeretném tudni – morgott az idős ápolónő, közben segített Alexandernek visszavenni a pizsamáját. – Mr. Kougar sebe felszakadt, de nem hajlandó elárulni, hogyan.
– Biztos hirtelen mozdultam – dünnyögte Alexander kerülve mindkét nő pillantását.
– Hirtelen, mi? Na, ne etessen, fiam! Nem inkább ahhoz van köze, hogy a testvére olyan feldúltan távozott az előbb?
– Atyaég – szisszent fel Fanny –, veszekedtetek?
– Semmi sem történt!
– Az a semmi elég hangos szóváltással járt. Még egy ilyen, és a testvére nem jöhet be többet magához! – szólt a nővér szigorúan. – A betegeknek nyugalomra van szükségük, nem balhéra – dohogott, aztán felkapta Alexander korábbi, vérrel átitatott kötését, és kisietett a szobából.
Fanny leült az ágy szélére, és összehúzott szemmel meredt rá. Alexander orrát azonnal megcsapta a jól ismert vaníliaillat, és az ereiben a vér csupán ettől vad száguldásba kezdett.
– Min vitatkoztatok Jamesszel?
– Semmin! – morogta.
– Alexander, ne nézz hülyének, kérlek! Ráadásul, gondolom, nem csak vitatkoztatok, ha felszakadt a sebed. Mi a fenét csinált James? Rád támadt?!
Alexander egy pillanatig eljátszott a gondolattal, hogy azt hazudja, James megütötte, aztán végignézi, ahogy a nő leszedi az öccse fejét. Marha jó szórakozás lenne!
– Nem ütött meg – felelte ennek ellenére.
– Hát akkor? Min veszekedtetek? – Fanny előre dőlt; arca két oldalára vörös foltokat rajzolt az indulat, ruhája kivágásából elővillantak mellének halmai. Vadító volt, Alexander ujjai bizseregtek, annyira érte akart nyúlni, és behúzni maga mellé az ágyba.
– Rajtad – mordult fel helyette. – Mi máson, mit gondolsz?
Fanny szeme elkerekedett.
– Ugye nem mondod komolyan?
– Kurva komolyan mondom. James meglátta azt a tíz évvel ezelőtti csókot.
– Az nem lehet! – hebegte a nő. – Másnap egy szóval sem említette.
– Hát, most igen. Vagyis számonkérte. Kicsit elfajult a helyzet, és James majdnem behúzott nekem egyet. Hozzáteszem, jogosan. De aztán, amilyen jófiú, végül visszafogta magát.
Fanny elsápadt.
– Nem akartam, hogy ez legyen belőle...
– Márpedig ez elkerülhetetlen. Mert James még mindig beléd van esve. És én... – Alexander elhallgatott, és visszanyelte a szavakat, amik majdnem kiszaladtak a száján. Pedig a lelke mélyén már egy ideje tudta, nem igaz? Csak egyszerűbb volt tudomást sem venni róla.
– És te? – lehelte Fanny.
Alexander nem tudta levenni a szemét a nő fénylő, karamellaszín tekintetéről. A keze ugyanolyan ösztönösen indult útnak, mint azon a tíz évvel ezelőtti estén, végigsimított Fanny nyakán, beletúrt a hajába.
– Hát nem egyértelmű? – szólt rekedtes hangon. – Tíz éve nem bírlak kiverni a fejemből. Megőrülök érted! De ha te inkább Jamesszel lennél...
Fanny nevetett, közben potyogtak a könnyei.
– Téged szeretlek, te bolond! Ezt próbálom elmondani már napok óta!
Alexander úgy érezte, menten kiszakad a szíve a mellkasából. Magához húzta a nőt, és a sebesüléseivel mit sem törődve, mohon az ajkára szorította a száját, és csak csókolta, csókolta. Soha többé nem engedi el Fannyt, ebben rohadtul biztos volt.
Alig hallotta, hogy kinyílik az ajtó, azt is csak fél füllel, hogy becsukódik. Átfutott az agyán, hogy James jött vissza, de nem érdekelte. Ostobán elpazarolt tíz évet, mert nem tudott túllépni a bűntudatán. Piedesztálra emelte Jamest, és meg volt győződve arról, hogy kizárólag ő a rosszfiú ebben a történetben. A rosszfiú, aki sosem győzhet. Pedig James ugyanúgy elkövette a maga hibáit. És átkozott legyen, ha emiatt több időt elveszteget!
Azért pár pillanat múlva elhúzódott Fannytól, az ajtó felé nézett, aztán nyomban kirázta a hideg. Jeremy Kougar állt a szobában. Alexander hallotta, hogy Fanny felszisszen mellette. Megszorította a kezét, aztán feltápászkodott az ágyról, Fanny követte, és szorosan mellé állt.
– Mit keresel itt? – dörrent rá Alexander az apjára, egyik kezével az éjjeliszekrénybe kapaszkodott, a másikkal átkarolta Fannyt.
– Természetesen meglátogatlak. Vagy nem látogathatom meg a saját fiamat a kórházban? – Jeremy megállt a szoba közepén, és széttárta a karját.
– Két hete itt vagyok, és csak most jutott eszedbe? – húzta fel Alexander a szemöldökét. – Az ügyvédeid rád szóltak, vagy mi? Még egy megkésett látogatás is jobban mutat, mintha ide se dugnád a képed?
– Remélem, nem hiszed el, amit Blockhardt mondott! – Jeremy pillantása olyan őszintének tűnt, mintha ő maga is elhinné, hogy ez az igazság.
Alexander érezte, hogy Fanny megmerevedik mellette. Még jobban magához ölelte a nőt, de nem vette le a szemét Jeremyről.
– Nem az a lényeg, hogy mit hiszek, hanem az, hogy mit talál a rendőrség.
– Természetesen semmit.
– Azért várjuk ki a végét.
– Alexander – mosolyodott el Jeremy –, semmi közöm a gyilkosságokhoz. Dolgoztál velem a cégnél, tudod, hogy nem így szoktam intézni az ügyeimet.
– Én csak azt tudom, hogy az a cég sokkal fontosabb számodra, mint bármi a világon. Gondolkodás nélkül feláldoznál érte bármit. Csak tudod, mit nem értek? Akkor mi a francnak kellett neked család?
– Megalapoztam a jövőtöket...
– A jövőnket?! – Alexandert úgy elfutotta a düh, hogy nem törődve sajgó sérüléseivel fenyegetően előrelépett. – Gyűlölöm azt a rohadt vállalatot!
– Te engem gyűlölsz, Alexander. Pedig ugyanolyan vagy, mint én.
– Lófaszt vagyok ugyanolyan!
– Bárkivel szembe mersz szállni, még velem is. És mindig eléred, amit a fejedbe veszel. Az öcséd puhány, de te nem. Te vezetőnek születtél!
Alexander keserűen felnevetett.
– Ezért akartad, hogy Blockhardt engem ne nyírjon ki, mi? Mert még mindig azt hiszed, hogy visszamegyek hozzád dolgozni. Hogy gondoltad?! Az a kibaszott cég tönkretette a gyerekkoromat! És nem csak engem meg Jamest szartál le, hanem anyánkat is. Még arra se vetted a fáradtságot, hogy eltitkold a szeretőidet! És még azt mondod, hogy a jövőnket alapoztad meg. Te álszent rohadék!
Jeremy korábbi kedélyes álcájából már semmi sem maradt, szeméből sütött a jeges düh, szája vicsorra torzult, ahogy Alexanderre nézett.
– Vigyázz, fiam...
– Mert? Felbérelsz egy újabb bérgyilkost, és megint megpróbálsz kinyíratni?
– Ezt még megbánod!
– Csak azt bánom, hogy nem jöttem rá előbb arra, mit művelsz a háttérben! De addig nem nyugszom, míg rács mögé nem juttatlak. Aztán végignézheted a börtönből, ahogy az imádott céged tönkremegy!
– Még nincs vége! – Jeremy vetett rá egy gyűlölködő pillantást, aztán sarkon fordult, és kimasírozott a kórteremből. Az ajtó dörrenve csapódott be mögötte.
Alexander arra gondolt, most legalább lelkiismeretfurdalás nélkül gyűlölheti, és ettől furán megkönnyebbült. Sosem jöttek ki egymással, és hiába tudta, milyen ember az apja, sokszor mégis magát okolta. Nem dolgozik elég keményen, nem elég jó ahhoz, hogy megfeleljen Jeremy elvárásainak... De ennek vége, bassza meg!
Fanny odalépett elé, és aggódva pillantott fel rá.
– Jól vagy?
– Jól – dünnyögte Alexander, és beletúrt Fanny vörös fürtjeibe.
Bár tudta, hogy kemény menetre számíthat az apjával, és fogalma sem volt, hogy viszonyuljon a történtek után Jameshez, amikor a nő átölelte a nyakát, és szorosan hozzásimult, Alexander mégis könnyűnek érezte a jövőt.
Könnyűnek és boldogabbnak, mint eddig bármikor.
Epilógus
Három hónappal később
– Hogy hagyhattam magam rábeszélni erre?! – morgolódott Alexander.
Fanny rárakta a tányérra az utolsó muffint, és a konyhaasztal mellett ácsorgó férfira villantott egy mosolyt.
– Elég meggyőző tudok lenni, ha arról van szó.
– Pontosan tudom... De akkor is! Egy kerti parti?!
– Gondold azt, hogy nem is igazi parti. Végül is csak négyen lesznek rajtunk kívül.
– Az még mindig néggyel több, mint kellene.
Fanny odalépett a zsörtölődő nyomozóhoz, és a nyaka köré fonta a karját.
– Hidd el, jó lesz! Megünnepeljük, hogy lecsukták az apádat.
Alexander végigsimított a hátán, a derekán, majd a kezei megállapodtak a fenekén.
– Szívesebben ünnepelnék kettesben veled, az ágyban – dörmögte azon a tengermély hangján, amivel Fannyt általában pillanatok alatt levette a lábáról, de a nő most nem hagyta magát elcsábítani.
– Majd később.
– Biztos vagy benne, hogy nincs időnk egy kis elő-ünneplésre?
Alexander apró, csókokat lehelt a nyakára, majd egyre lejjebb, a mellei felé haladva. Fanny ködösülő tudattal pillantott a falon függő órára.
– Nem lehet – pihegte –, mindjárt megérkeznek.
Mintha csak a szavait akarná alátámasztani, a csengő hangosan felberregett, és Alexander mogorván nézett ki az ablakon.
– Kate és Garry még oké, de mi a fenének hívtad meg Jamest és Marthát is? – morogta. – Ki nem állhatod őket.
– Ez nem igaz! – tiltakozott Fanny, és ujjaival próbálta kifésülni összekuszálódott haját.
– Dehogynem.
– Na jó, tényleg. De épp te kérted, hogy próbáljak meg kijönni velük. Vedd úgy, hogy most próbálkozom. Vagyis próbálkozunk. Mert neked se ártana több időt együtt tölteni az öcséddel. – A konyhapulthoz lépett, és a nyomozóra pillantott. – Beengeded őket? Még van itt egy kis dolgom.
A férfi nyúlánk alakja eltűnt a bejárati ajtó mögött, és Fanny az elmúlt három hónapra gondolt. Nem volt mindig könnyű. Fanny megszakított minden kapcsolatot a bátyjával, amit a szülei persze nehezményeztek, Alexander pedig állandóan Jeremy tárgyalása miatt aggódott, és folyamatosan kibújt a találkozások alól Jamesszel. De a gyorsan tovaröppenő nyár még így is az eddigi legszebb időszak volt Fanny életében.
Kate jött be a konyhába, félbeszakítva az ábrándozását.
– Jó hosszú időbe telt, mire a nyomozó kinyitotta az ajtót, és nem tűnt túl boldognak – rakott be egy üveg bort a hűtőbe. – Csak nem elfoglaltak voltatok?
– Úgy érted, az ételek előkészítésével?
– Úgy értem, hogy hancúrozással – kacsintott rá a barátnője vidoran.
– Hé, miket feltételezel rólunk? Higgadt felnőttek vagyunk, akik a barátaikat várják vacsorára.
– Higgadtak, mi? Garry mesélte múltkor, hogy rátok nyitott az őrsön, eléggé kompromitáló helyzetben.
– Az nem számít! Előző éjszaka Alexander dolgozott, csak beugrottam üdvözölni.
– Az íróasztalon ülve, a lábaiddal a dereka körül? Furcsa üdvözlési mód! – vihogott fel Kate, és Fanny égő arccal megcsóválta a fejét.
– Ahelyett, hogy a véremet szívod, segíthetnél kivinni a tálcákat.
Mire kiértek a verandára, a többiek már az asztal körül ültek. Fanny elrendezte a tányérokat, aztán leereszkedett Alexander mellé. Az asztalon lévő terítőt lustán lengette a szél, a takarásában a nyomozó Fanny combjára csúsztatta a kezét, aztán az öccse felé fordult.
– Hogy boldogulsz a céggel, James?
– Szerinted? – horkantott fel a szőke férfi. – Még évekig el fog tartani, mire minden törvénybe ütköző dolgot kiszűrök. Nem is értem, hogy beszélhettél rá erre!
– Csak túloz – mondta Martha mosolyogva. – Igazából élvezi.
– Igaz is, beszéltem Arringtonnal, mielőtt elindultam – szólalt meg Garry –, és sikerült elintéznie a házi őrizetet Erikssonnak. Néhány napon belül ki is jöhet a pasas a börtönből.
– Nem is tudom, hogy örüljek-e ennek a hírnek – morogta Alexander.
A rendőrök végül kipréselték Magnus Erikssonból, hogy Jeremytől is fogadott el kenőpénzt, a vallomása nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Jeremyt végül elítélték.
– Az a lényeg, hogy az apátok dutyiban van, haver – dörmögte Garry.
– Tudom, de akkor is nehezen veszi be a gyomrom, hogy az a görény Eriksson ilyen jól járt.
– Ki tudja, hogy tényleg olyan jól járt-e? Könnyen lehet, hogy valamelyik szabadlábon maradt maffiás tesz róla, hogy ne élvezhesse túl sokáig az otthona kényelmét.
Később, amikor már mindenki jól lakott, Fanny körbevezette Marthát és Jamest a kertben. Most először hívta meg őket, nem véletlenül. Még mindig nehéz volt egy légtérben tartózkodnia Jamesszel, bár már nem annyira, mint kezdetben. A férfi ugyan többször nem beszélt az érzéseiről, de Fanny gyakran érezte magán a pillantását. Marthával sem sikerült igazán megbarátkoznia, pedig a nő kitartóan próbálkozott, és mindig nagyon kedves volt vele. Néha talán túlságosan is.
– Ez csodálatos, Fanny! – mondta James végignézve a beköszöntő ősz ellenére is dús ágyásokon és a fák zöldellő levelein.
– Tényleg gyönyörű! – kiáltott fel lelkesen Martha. – És azok az őszirózsák! A mieink a tanyán fele ekkorák sincsenek. Hogy tudod így rendben tartani ezt a nagy kertet?
– Van segítségem – mosolyodott el Fanny, és az új kertészre gondolt.
Paul Walters szintén falubeli volt, és igazán remekül dolgozott, de Fanny még mindig hiányolta Ron szótlan kedvességét. A férfit végül csak pénzbírságra büntették, és nem sokkal később, hogy kiengedték a fogdából, elhagyta Ivybridge-et. Alexandernek azonban sikerült kiderítenie, hogy Ronnak néhány éve még családja volt, aztán egyik este kigyulladt a háza, és rajta kívül mindenki bent égett. Alexander még az újságcikket is előkerítette, amit a tragédiáról írtak, és Fanny döbbenten fedezte fel, mennyire hasonlít Ron elhunyt feleségéhez. Talán azért volt olyan barátságos a kertész hozzá kezdettől fogva.
Jócskán beesteledett, mire elmentek a vendégek, és kettesben maradtak Alexanderrel. A férfi segített berámolni a vacsora maradékait, aztán kézen fogta, és a hálószoba felé húzta.
– Mondtam már, hogy megőrülök érted? – mormolta Fanny fülébe, nagy tenyere felfelé kúszott a nő combján.
– Mintha említetted volna – lehelte Fanny, és elkezdte kigombolni a nyomozó ingét. Alig ért azonban a gombok végére, amikor megszólalt Alexander telefonja.
– Fel kell vennem, de gyors leszek, ígérem! – dörmögte a férfi, és egyik kezével az éjjeli szekrényen csörgő készülék felé matatott, másikkal a Fanny szoknyáján lévő cipzárt húzta le. Amikor azonban pár perc múlva lerakta a mobilt, az arca komor volt.
– A francba az időzítéssel! Találtak egy hullát, muszáj elmennem.
– Most azonnal? – Fanny megcsókolta a három hónappal korábban szerzett sebhelyet a férfi vállán, és mint mindig, belehasított a rettegés.
– Igen – simított végig Alexander az arcán, majd nyomott egy gyors csókot a szájára. – De holnap kárpótollak, ígérem!
– Egy randi az irodádban?
– Remek ötlet! Csak ne felejtsük el bezárni az ajtót.
Fanny felnevetett, és nézte, ahogy Alexander kisiet az ajtón. Ki gondolta volna, hogy ilyen jóra fordul minden, és ez lesz abból a régi, tiltott csókból? Fanny egy hosszú pillanatig elmerengett azon, mennyire csodásan kiszámíthatatlan az élet, aztán bebújt az ágyba. Lekapcsolta a villanyt, és mosolyogva hunyta le a szemét – a rémálmok messzire kerülték.
VÉGE
Legyél az oldalam rendszeres olvasója, hogy soha ne maradj le az új bejegyzésekről:
A Gyilkosság a krimifesztiválon bekerült Az év könyve szavazás döntőjébe. Hálásan köszönöm a szavazatokat!!! Még az utolsó körben is lehet a könyvre szavazni: SZAVAZÁS Köszönök minden további támogatást is! :)
Köszönöm, hogy ilyen sokan olvastátok hétről hétre A múlt bűneit! Remélem, jól szórakoztatok közben. Ha szeretnétek még olvasni tőlem, ajánlom a további könyveimet:
Megyeri Judit: Holttest az Ambróziában (Rózsakői rejtélyek 1.)
Amikor azzal az emberrel kell összefognod, akitől legjobb lenne távol tartani magad, a következmények beláthatatlanok…
Flóra házassága romokban, és a katasztrófát azzal tetézi, hogy a munkahelyén is felmond. Valóságos megváltás, mikor az apja hazahívja Rózsakőre, hogy távollétében felügyelje a családi kávézót, az Ambróziát. Ám néhány nap a békés kisvárosban, és Flóra élete ismét fenekestül felfordul. Holttestre bukkan az Ambróziában, és kénytelen a helyi magánnyomozó, Ben segítségét kérni, pedig semmi szüksége egy újabb megbízhatatlan nőcsábászra.
Ben élete egykor a bulizás és a nők körül forgott, de kimászott a gödörből, megnyitotta magánnyomozó irodáját. Most mégsem úgy mennek a dolgok, ahogy eltervezte. Nem válogathat a megbízások között, pedig Flórát jobb lenne messzire elkerülnie. Közös nyomozásba kezdenek, ami egyre váratlanabb fordulatokat vesz, a kalandok során pedig csak egymásra és kissé bolondos barátaikra számíthatnak.
Sikerül ép bőrrel megoldaniuk a rejtélyt, ami Rózsakő legmagasabb szintjeire is felgyűrűzik? És vajon hová vezet az egymás iránt érzett szenvedélyük, amit egyre nehezebben tudnak kordában tartani?
Ha a legmocskosabb titkod napvilágra kerül, a következmények beláthatatlanok…
Alex azt hitte, nem tartogat semmilyen meglepetést a jövő. Ugyanaz a munka az apja cégénél, ugyanazok az arcok a bulikban, ugyanolyan nők az ágyában. Aztán előkerül a lánya, akiről eddig nem is tudott, és a mindennapjai fenekestől felfordulnak. Apává kell válnia, de fogalma sincs, hogyan csinálja, ráadásul valaki nyilvánosságra akarja hozni a múltja legsötétebb foltját, amivel romba döntheti az egész életét.
Liza azt hitte, jó ötlet Rózsakő közelébe költözni. Így legalább a barátnője, Flóra mellett lehet, akit nemrég majdnem megölt egy őrült gyilkos. Állást vállal a szomszéd város gimnáziumában, közben görcsösen igyekszik bizonyítani, hogy nincs szüksége komoly kapcsolatra, és semmit sem jelent neki Alex meg a hónapokkal korábban együtt töltött éjszakájuk. A férfi zsarolója azonban mindent összezavar.
Alex és Liza folyton hajba kapnak, izzik körülöttük a levegő, mégis együtt kell kideríteniük, mi áll a fenyegetések mögött. Szimpla zsarolás vagy valami jóval több? Egyre közeledik a halloween, ám a csontvázak nemcsak ünnepi díszként szolgálnak, hanem egymás után potyognak ki a szekrényből…
Jud Meyrin: Boldogságra kényszerítve
2050-es évek közepe, Anglia.
A szigetország egy agresszív járvány utóhatásaival küzd, melynek egyike a drasztikusan csökkenő születésszám. A kormány bevezeti azt a házassági rendeletet, amit a tudós, Dr. Gilbert Barlow dolgozott ki, a férfit pedig kinevezi az újonnan alakult Népességgyarapítási Intézet élére. Az állami párválasztó azonban nem biztos, hogy jól működik. Furcsa baleset történik, amit további halálesetek követnek. Lehet, hogy a tudomány sem megoldás mindenre?
Gilbert a saját bőrén kénytelen megtapasztalni a rendelet hátulütőit. Vajon ő és újdonsült felesége, Alinda közelebb tudnak kerülni egymáshoz? Lehet boldog jövőjük egy olyan világban, ahol a házasság nem a kölcsönös szerelmen, hanem tudományos számításokon, orvosi vizsgálatokon múlik?
És rá tudnak jönni arra, mi áll a különös halálesetek mögött?
Jud Meyrin: Lowdeni boszorkányhajsza (Felföldi rejtélyek 1.)
Egy kotnyeles újságírónő
Egy kemény nyomozó
És egy kaméleonként rejtőzködő gyilkos
Amikor Lottie Kelsey szomszédja gyanús körülmények között eltűnik, a kíváncsi újságíró azonnal szimatolni kezd. Eddig kultúráról írt az Edinburghi Krónikákba, ám főnöke nem engedi komolyabb témák közelébe. Lottie elhatározza, hogy bármi áron összehoz egy ütős címlapsztorit, és megmutatja, hogy az ő helye nem a kultúra rovatnál van. Nem számol azonban a nyomozást vezető zsaruval, aki egy kanál vízben meg tudná fojtani, és folyton keresztbe tesz neki.
Tristan Huntert egy tragikusan végződő akció után helyezik át Edinburghbe. Gyötri a bűntudat, amiért magára kell hagynia sérült barátnőjét Londonban, de nincs más választása. Amikor egy eltűnés véres gyilkosságba torkollik, Tristan rájön, hogy erre a lehetőségre várt. Ha elkapja a gyilkost, visszatérhet korábbi életéhez. Nem számol azonban a minden lében kanál újságírónővel, aki állandóan beleüti az orrát a nyomozásba, és a feje tetejére állít mindent, amiben eddig hitt.
Lottie és Tristan eszeveszett hajszába kezd az arctalan gyilkos után, aki olyan könnyedén csúszik ki a markukból, mintha szellem lenne, miközben egymással és zavaros érzéseikkel is meg kell küzdeniük.
Mennyire kell elcseszettnek lenned ahhoz, hogy arra vágyj, aki gyűlöl?
Mi fog végül győzni: az elvek vagy a szenvedély?
Vagy a gyilkos, aki senkit sem kímél?
.JPG)
A minden lében kanál újságírónő és a mogorva nyomozó visszatér egy újabb, még halálosabb nyomozásra.
Montrose békés, skót kisváros. Egészen addig, amíg Lottie Kelsey, a helyi újság újdonsült riportere hullára nem bukkan a tengerparton. A halott férfi egy irodalmi kritikus, aki előszeretettel írt gúnytól csöpögő véleményt a kezébe kerülő könyvekről. Sok a gyanúsított, és jó részük a városban tartózkodik az épp zajló krimifesztiválon, ráadásul a gyilkosság titokzatos módon kapcsolódik egy másik ügyhöz. Ahhoz, amin Tristan Hunter, a kiugrott zsaru hónapok óta dolgozik.
Egymásnak feszülő írók
Egy felbolydult város
Egy kilátástalan szerelem
Egy veszedelmes ellenfél
Lottie-nak és Tristannek túl kell lépnie a múlton, hogy élve megússzák az újabb közös nyomozást, és elkapják a gyilkost, akinek egyetlen célja van: a végső bosszú. De vajon zárulhat happy enddel a történetük?
Jud Meyrin: Vércseppek a hóban (Itáliai rejtélyek 1.)
Lily Bolton nyomozó Londonban. A munkája az élete, és ez tökéletesen meg is felel neki. Igyekszik elfeledkezni félig olasz származásáról, ám váratlan meghívást kap Livignóba. Az anyja, akitől rég elhidegült, férjhez készül menni karácsonykor.
Lily, bár megfogadta, hogy többet be sem teszi a lábát az országba, mégis elutazik az esküvőre. Úgy gondolja, azt a pár napot könnyedén átvészeli, de hiba csúszik a számításába. Ráadásul mindjárt kettő.
Raffaele, a szemtelenül szexi mostohabátyja.
És egy vérbe fagyott holttest a sípályán.
Jud Meyrin legújabb sorozatában, az Itáliai rejtélyekben az olasz Alpokba kalauzolja el az olvasókat izgalmakkal, fordulatokkal, romantikával teli kisregényeivel.
Jud Meyrin: A tetováló (Itáliai rejtélyek 2.)
Lily Bolton visszatért Londonba, újra minden idejét a munkája köti le. Próbál tudomást sem venni az Olaszországban történtekről és szívdöglesztő mostohabátyja, Raffaele iránt érzett vonzalmáról, de az igyekezete egy pillanat alatt dugába dől. Duplán is.
Kap egy levágott bőrdarabot, rajta tetoválással.
A tetoválás pedig szakasztott mása a Raffaele karján lévő egyik mintának.
Lily el sem tudja képzelni, ki és miért küldte neki a hátborzongató csomagot, csak abban biztos, hogy Raffaele élete veszélyben forog.
Jud Meyrin ezúttal a napsütötte olasz Alpokba repíti el az olvasókat az Itáliai rejtélyek még több izgalmat, még több veszélyt rejtő második részével.
Olvass bele a regényekbe:
Mindegyik regény nyomtatott és elektronikus formában is megrendelhető tőlem a FairBooks Kiadó webshopján keresztül utánvéttel és online bankkártyás fizetéssel is, akár dedikáltan.
A regényeim megtalálhatóak a következő helyeken is:
Az elektronikus könyveim már a DiBook webshopjában is elérhetőek:
.JPG)
.jpg)
Nagyon szeretem az irásait !lebilincselőek Gratulálok !
VálaszTörlés