.JPG)
– Mondtam, hogy ne foglalkozz most ezzel! – ingatta a fejét Kate, amikor másnap reggel Fanny bevitt a kávézóba egy nagy adag süteményt. – Volt időd egyáltalán aludni?
– Persze – mondta Fanny. Azt már nem tette hozzá, hogy ideje ugyan volt, csak épp amikor letette a fejét a párnára, nyomban kezdődtek a változatosan vérfagyasztó rémálmok, és néhány hánykolódással töltött óra után inkább feladta a próbálkozást. – Különben még jól is jön a sütés, eltereli a figyelmemet.
– Hogy van a nyomozó?
– Még mindig eszméletlen. Az orvos azt mondta, ilyen súlyos sérülésnél ez normális, de azért aggódom... – fúlt el Fanny hangja.
– Minden rendben lesz! Pár hét múlva csak arra fogunk emlékezni, hogy a neked szánt golyó elé vetette magát. Milyen romantikus! – vigyorgott a barátnője biztatóan.
– Jaj, Kate!
– De komolyan! A pasas leveri a hitvány bátyádat, és a testével véd a haláltól! Ez már-már olyan, mint egy nyáltól csöpögő romantikus regény.
Fanny önkéntelenül is elnevette magát.
– Javíthatatlan vagy, ugye tudod?
– Miért? Csak igyekszem meglátni a rossz dolgokban a jót. Ami ez esetben a mogorva, de gáláns nyomozó.
– Mogorva, de gáláns?!
– Illik rá, nem? – somolygott Kate. – Én a helyedben nem nagyon gondolkoznék az elcsábításán. Mondjuk túl sok dolgod nem lenne, már így is eléggé el van csábulva.
Mikor Fanny beült a Jeepbe, még mindig mosolygott – valószínűleg Kate-nek épp ez volt a szándéka. Ráadta a gyújtást az autóra, és elindult a kórházba.
Az apja valahogy elintézte, hogy a kocsit alig fél nap alatt bevontassák Modburyből Exeterbe, és új gumikat is szerzett rá. Még szerencse, mert Fanny képtelen lett volna visszamenni a tanyára. Ha rajta múlik, soha többé a környékre se megy, nem hogy abba az átkozott házba!
Belépett a kórterembe, és az ágyhoz sietett. Alexander ugyanolyan mozdulatlanul feküdt, mint az elmúlt napokban, Fanny szíve elszorult a látványtól. Szinte fájt, annyira akarta, hogy a férfi magához térjen. Hogy beszélhessen vele, megölelhesse. Már ha Alexander hagyja... Fanny felsóhajtott, és elhelyezkedett az ágy mellé állított székben. Talán egy kicsit el is szundikált. Arra eszmélt, hogy valaki a nevén szólongatja.
– Fanny... Fanny...
Fanny szeme azonnal felpattant, és a szíve nagyot dobbant, ahogy pillantása találkozott a jól ismert sötét tekintettel.
– Alexander! – ugrott fel a székből. – Te ébren vagy?!
– Mi történt? – nyögte a férfi nehézkesen.
– Jaj, Alexander! – nevetett fel Fanny, de érezte, hogy potyognak a könnyei. – Kórházban vagy! Majdnem elvéreztél a kezeim között!
– Mióta...?
– Ez a harmadik nap – törölte le Fanny az arcáról a könnyeket –, és készülj, mert még egy darabig itt is maradsz.
– Remek... – grimaszolt a nyomozó fájdalmasan. Olyan igazi, Alexander-féle grimasszal, és Fanny szívéről hegyomlásként zúdultak le a súlyos kövek – napok óta most először tudott igazán fellélegezni.
– Annyira féltem, hogy elveszítelek! – ismerte be suttogva.
Csak azután, hogy kicsúsztak a száján a szavak, jött rá, mit is mondott. Zavartan kapta el a tekintetét Alexanderről.
– Megyek, szólok a nővérnek, hogy magadhoz tértél – motyogta, és az ajtó felé lódult.
*
A következő egy órában orvosok és nővérek jártak ki-be Alexander szobájában. Végül az egyik doktor elmondta Fannynak, hogy a körülményekhez képest mindent rendben találtak, és most már csupán idő kérdése, hogy a nyomozó felépüljön.
Amikor kiürült a kórterem, Fanny visszament Alexanderhez. A férfi szeme csukva volt, és Fanny csendesen, hogy ne zavarja, leült az ágy melletti székre.
– Én is – motyogta a férfi váratlanul, és Fanny összerezzenve húzta közelebb a széket az ágyhoz.
Alexander tekintete ködös volt, valószínűleg a fájdalomcsillapítóktól, a szeme alatt szürke árnyék húzódott. Sötét borostája eltakarta az arcát. Még így a kórházi ágyban fekve is valahogy veszélyesnek tűnt, mintha bármikor felpattanhatna, és seggbe rúghatna pár rosszfiút. Fanny elmosolyodott a gondolatra.
– Azt hittem, alszol.
– Eleget aludtam – dünnyögte Alexander.
– Mire gondoltál az előbb? Mit te is?
– Én is féltem... Hogy bajod esik.
Fanny lélegzete elakadt, és elmerült a férfi éjsötét pillantásában. Tényleg volt idő, amikor ijesztőnek találta? Amikor rá se tudott nézni anélkül, hogy elfogja az idegesség? Most pedig úgy vonzotta, mint pillangót a virágos rét.
– Tényleg? – lehelte.
– Amikor rád fogta a pisztolyt... Rettegtem.
Ettől a néhány szótól Fanny nyomban újra a tanyán találta magát, és lepörgött előtte az egész véres jelenet. Csupán az emléktől összeszorult a torka, és könnyek tolultak a szemébe.
– Annyira sajnálom, Alexander!
– Mit sajnálsz?
– Az a golyó... Engem akart lelőni. Majdnem meghaltál miattam!
Alexander lassan felemelte a kezét, és letörölte a könnycseppeket Fanny arcáról.
– Blockhardt miatt haltam meg majdnem.
– Már sebesült voltál, sok vért vesztettél, nem kellett volna a golyó elé ugranod!
– Nem hagyhattam, hogy megsérülj. – Alexander keze lejjebb csúszott, körberajzolta Fanny száját, és hüvelykujjával végigsimított az alsó ajkán. Aztán váratlanul elhúzta az ujjait. – Hol van James? – kérdezte rekedtes hangon.
James nevének említésével a korábbi meghitt hangulat egy pillanat alatt feszültté vált.
– Nem tudom. – Fanny a férfi arcát fürkészte, és próbált rájönni, mire gondol, de Alexander elfordította a fejét. – Beszélni szeretnél vele? Szóljak neki?
– Ne! Csak mondani akartam, hogy... nyugodt lehetsz. Tőlem nem tud meg semmit.
– Miről beszélsz?
Alexander állkapcsa megfeszült.
– Pontosan tudod, miről!
– Alexander...
– Odarohantál Modburybe – szakította félbe a férfi. – Egyértelmű a helyzet.
– Azért mentem oda, hogy megtudjam, mi történt!
– Azt akkor is megtudtad volna, ha szólsz a rendőrségnek. – Alexander felemelte a fejét a párnáról, aztán elfintorodott. – Nem kell magyarázkodnod – nyögte. – És felesleges itt ülnöd mellettem.
Lehunyta a szemét, és nem szólt többet. Fanny nézte kócos haját, eltökélt ábrázatát, és fogalma sem volt, hogyan értesse meg vele, hogy nem James az, akit szeret.
*
Garry White szélesen mosolyogva lépett be Alexander kórtermébe.
– Hol az őrangyalod?
Alexander elfintorodott, aztán óvatosan feljebb tornázta magát az ágyon, és ingerült pillantást vetett a kollégájára.
– Hagyd már abba ezt az őrangyalozást!
– Miért? Illik rá. Nélküle ott véreztél volna el a farmon, most meg el se mozdul mellőled.
– Akkor se hívd az őrangyalomnak!
Alexander persze tisztában volt vele, hogy van igazság abban, amit Garry mond, csak épp nem tudott mit kezdeni a dologgal. Ahhoz volt hozzászokva, hogy ő ment meg másokat, és ha megsérül, akkor senki sem látogatja a kórházban. Most meg Fanny folyton mellette ült, és Alexander marha kínosan érezte magát. Csak idő kérdése, hogy a nő visszamenjen Jameshez, akkor meg minek járkál be hozzá?! Nyilván bűntudatból.
– Pedig marha nagy mákod van azzal a nővel, öregem! – jegyezte meg Garry. – Bátor, van lélekjelenléte, és még szép is. Ezt most ne cseszd el, ha egy mód van rá!
– Mit ne csesszek el? – csattant fel Alexander dühösen.
– Tudom, hogy utálod, ha beleszólnak a magánéletedbe...
– Ha tudod, akkor ne tedd!
– ...de szerintem Fanny az, aki neked kell.
– Mitől is lettél te ekkora szakértő?
– Van szemem – jelentette ki Garry –, látom milyen jól passzoltok egymáshoz.
– Fanny az öcsémhez passzol jól! – szólt Alexander a türelmét vesztve.
Bár James és Fanny kínosan ügyeltek rá, hogy ne egyszerre látogassák meg, néha azért összefutottak a kórteremben. Alexander pontosan látta, hogy néz az öccse a nőre. Vissza akarja kapni, ez világos, mint a nap. És ezen Martha jelenléte sem változtatott.
– Ez szerintem baromság – csóválta Garry a fejét. – De ha komolyan ezt gondolod...
– Igen, ezt! – mordult fel Alexander. Arról inkább hallgatott, hogy mióta kevésbé zsongítják el gyógyszerekkel az orvosok, rá se bír Fannyra pillantani anélkül, hogy ne kívánná meg. Tiszta szerencse, hogy a kórházi takaró elég vastag ahhoz, hogy elrejtse a... problémáját. De ettől még rohadtul feszültté tette a helyzet, és bármit megadott volna érte, hogy végre hazamehessen, és egyedül lehessen. – Rátérhetnénk arra, hogy áll a nyomozás? – érdeklődött ingerülten. Legalább eltereli valamivel a figyelmét.
– Tudom, hogy Arrington visszavonta a felfüggesztésedet, de azért nem kell betegszabi alatt is dolgoznod – jegyezte meg Garry, ennek ellenére elhelyezkedett az ágy mellé húzott széken, és elővette a jegyzetfüzetét. – Egyébként megköszönted már Adam Farlow-nak, hogy mégsem jelentett fel?
– Nem! És nem is fogom – grimaszolt Alexander.
– Igaz, lehet, hogy inkább Fanny apjának kellene. Azt hallottam, ő térítette jobb belátásra a fiacskáját.
Alexander morgott valamit az orra alatt. Ahhoz sem volt túl sok kedve, hogy Thomas Farlow-nak hálálkodjon. Sőt, az lenne a legjobb, ha az egész Farlow családot messzire elkerülné.
– Még sokáig fecsegsz hülyeségekről, vagy végre beszélünk az ügyről is? – morogta.
– Látom, nyűgös vagy, de oké, legyen. – Garry vigyorogva belepillantott a jegyzetfüzetébe. – Kezdjük Blockhardt lakásának az átkutatásával. Mit gondolsz, mit találtunk?
– Ne csigázz!
– Simon Fellow iratait és a mobiltelefonját, persze kártya nélkül. Na meg egy félig üres fiola GHB-t is. Most vizsgálják a laborban, hogy ebből származott-e az, amit Fellow-nak beadtak, de mind tudjuk a választ. Aztán előkerült egy egész arzenálnyi fegyver is, pisztolyok, puskák, kések vegyesen. Az a pasas nem kispályás volt!
– Blockhardt évekig szolgált a francia idegenlégióban. – Alexander felidézte, ahogy ott állnak a farmház emeletén, és Blockhardt rájuk fogja a pisztolyát. Az emlék kicsit kusza és homályos volt, de minden alkalommal kirázta tőle a hideg. Nem sokon múlott, hogy sokkal rosszabbul végződjön az a nap. Éjszakánként, amikor ébren feküdt a kényelmetlen kórházi ágyban, folyton ezen járt az esze. Ha nem sikerül a golyó elé ugrania... Ha nem tudja megölni Blockhardtot... Néha még ezzel is álmodott, és látta, ahogy Blockhardt lelövi Fannyt, aztán Jamest. Bassza meg, inkább végignézi, ahogy a nő visszamegy az öccséhez! A rémálmainál még az is jobb. – Az kiderült, miért épp az ivybridge-i patakba fojtotta bele Fellow-t?
– Ki hát! – bólogatott Garry. – A gyerekkorát a dunsfordi árvaházban töltötte, az pedig csak néhány mérföldre van Ivybridge-től. Jól ismerte a környéket.
– Árvaház és idegenlégió? Ez azért elég durva kombináció.
– Na igen, az árvaház se egy leányálom, de az idegenlégiós kiképzésről azt beszélik, hogy csak egy valamit akarnak elérni vele: annyira szétroncsolni a személyiséget, hogy utána a katona kérdés nélkül engedelmeskedjen minden parancsnak.
– Az apám pedig ezt jól kihasználta! Lett egy mindenre kész, képzett katonája. A rohadt életbe! – mordult fel Alexander, és elöntötte ugyanaz a pusztító düh, ami minden alkalommal, amikor az apjára gondolt. És nem az volt a legrosszabb az egészben, hogy az apja megbízott egy bérgyilkost, hanem az, hogy gondolkozás nélkül kinyíratta volna őket. Alexander legszívesebben a saját kezével fojtotta volna meg a vén mocskot. – Nem úszhatja meg, Garry!
– Nem fogja.
– Muszáj kitalálnunk valamit... Várj csak! Esetleg megszorongathatnátok Magnus Erikssont! – szólt Alexander izgatottan, amikor eszébe jutott a volt bűnügyi főnyomozó. – Fogadok, annak idején lefizette az apám, hogy ne keresgéljenek olyan alaposan az Arbor tóban. Nehogy véletlenül James helyett Robinson hulláját találják meg.
– Ez nem is rossz ötlet! – bólintott Garry, és már pattant is fel a székről. – Hívlak, ha sikerül szóra bírni.
Legyél az oldalam rendszeres olvasója, hogy soha ne maradj le az új bejegyzésekről:
A múlt bűnei megvásárolható e-könyvben itt:
Következő nyomtatásban megjelenő regényem, a Boldogságra kényszerítve továbbra is 30% kedvezménnyel rendelhető elő. Az előrendelők között tíz darab ajándékot sorsolunk ki, melyek közt vannak a könyvhöz készült ékszerek és könyvcsomag is.
Ha máshonnan rendelnéd elő:
Megjelent A tetováló! Megvásárolható itt:
A Gyilkosság a krimifesztiválon bekerült Az év könyve szavazáson az elődöntőbe! Szuper boldog vagyok! :) Ha tetszett a könyv, a lenti linken tudsz rá szavazni. Ezúttal a tét a döntőbe jutás. Ráadásul a szavazók könyveket is nyerhetnek! Köszönök minden szavazatot!
Ha másra is kíváncsi vagy tőlem, olvass bele a regényeimbe:
Mindegyik regény nyomtatott és elektronikus formában is megrendelhető tőlem a FairBooks Kiadó webshopján keresztül utánvéttel és online bankkártyás fizetéssel is, akár dedikáltan.
A regényeim megtalálhatóak a következő helyeken is:
.JPG)
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése