Árnyak 1.


– Az a rohadt gesztenyefa! – dörmögte Alexander a nappali ablaka előtt szobrozva.

Hiába próbált átlesni a levelek és az ágak között, azok túl sűrűek voltak, nem látott semmit. Már rég ki kellett volna vágnia, de Fanny nem engedte, hogy hozzányúljon. Azt mondta, az emlékek miatt. Alexander fel nem foghatta, miért akar emlékezni arra, hogy tizenöt évvel ezelőtt valaki épp a gesztenyefán felmászva lesett rá. Ő legszívesebben elfelejtett volna mindent, ami azon a nyáron történt. A kukkolót, a fenyegetéseket, a gyilkosságokat, a halálos veszélyt. Ám több, mint másfél évtized sem volt elég erre. Néha még mindig arról álmodott, hogy ott vannak azon az átkozott tanyán, és a gyilkos ráfogja a pisztolyt Fannyra...

– Te meg mit csinálsz? – szólalt meg Fanny a háta mögött, Alexander rajtakapottan fordult felé.

– Hangokat hallottam, és kinéztem.

– Miféle hangokat?

Alexander próbálta elállni Fanny elől az utat az ablakhoz, de hiába nőtt magasra, és hiába volt széles a válla még most, az ötven felé közeledve is, a felesége könnyedén kikerülte, és összehúzott szemmel kinézett az udvarra. Azonnal észrevette a kapu előtt ácsorgó két alakot, és a homloka bosszús ráncokba szaladt.

– A lányod után leskelődsz?! – csattant fel.

– Nem leskelődöm! Csak megnéztem, miért nem jön már be.

– Azért, mert beszélget. Ezt egyetlen másodperc alatt is megállapíthattad volna, te pedig már percek óta itt állsz. Ne is tagadd! – emelte fel Fanny a kezét, amikor Alexander közbe akart szólni. – Láttam a konyhából!

Alexander nem tudta tovább állni a felesége dühös pillantását, inkább az íróasztalra nézett. Aznap szabadnapja volt, de a laptopja képernyőjén nyitva állt a legújabb gyilkossági ügy aktája. Nem tudott nem foglalkozni vele. Pedig igazából az aktára sem volt szüksége, olyan élesen az elméjébe vésődött minden rohadt információ.

– Csak próbálok vigyázni Arianára – morogta.

– Fenéket, csak szaglászol utána! – ripakodott rá Fanny. – Hála neked Ariana jobban tud vigyázni magára, mint én. Az ég szerelmére! Már hároméves korában arról meséltél neki, mit kellett volna Piroskának csinálnia, hogy a Farkas ne tudja megenni... Hatévesen meg karate órára küldted. Arianának semmi baja nem lesz odakint, két lépésre a kaputól!

Alexandert más helyzetben elbűvölte volna a felesége kirohanása és az arcán megjelenő dühös pír. Még az is megfordult volna a fejében, hogy ha Ariana úgyis odakint rostokol, becsábíthatná Fannyt a hálószobába, de most gondolni sem bírt ilyesmire. Túl élénken élt a fejében annak a lánynak a holtteste...

– Hidd el, nem számít, mennyire tud vigyázni magára – mondta sötéten.

Fanny arcáról egyetlen pillanat alatt tűnt el a düh, mintha megérezte volna, mi játszódik le benne. Közelebb lépett hozzá, és végigsimított az arcán. Alexander belehajolt az érintésébe.

– Mi történt? – kérdezte a nő halkan.

Alexander először nem akart semmit sem mondani. Elég, ha ő újabb rémképekkel gazdagodott, Fannynak nem kell. De aztán visszagondolt az elmúlt évekre, amiket Fanny nélkül biztosan nem vészelt volna át ép ésszel. A nő volt az, akinek elmondhatta minden keserűségét. Az összes nyomozást, amikor nem tudtak időben elkapni egy gyilkost, amikor nem tudták megmenteni az áldozatokat. Ilyenkor Alexander azt mondogatta magának, hogy ő mindent megtett, nem az ő hibája, hogy nem tud mindenkit megmenti. Hogy nem tudja az összes gyilkost elkapni. Néha még el is hitte ezeket a szavakat, de a legtöbbször nem. Olyankor pedig csak az segített, hogy Fanny ott volt vele, meghallgatta, és valahogy ezzel átvette a teher egy részét is.

– Találtunk egy holttestet – szólalt meg rekedtesen. – Egy lány az, még nem azonosítottuk. – Alexandernek le kellett hunynia egy pillanatra a szemét, csak utána tudta folytatni. – Tizenhat-tizenhét év körüli, csak kicsit idősebb, mint...

– Ariana – sápadt el Fanny. Alexander bólintott.

– Igen, és a holttestet Trusham mellett találtuk, egy elhagyatott mezőn...

– Ami alig pár mérföldre van Ivybridge-től – fejezte be helyette ismét a mondatot a nő. – Jó, most már értem, mi a baj. De Alexander, idekint a ház előtt tényleg nem lehet semmi baja Arianának. Ráadásul Markkal van. Ő vigyáz rá.

– Na persze! – morogta Alexander, ahogy Fanny barátnőjének, Kate-nek a fiára gondolt. A srác tizennyolc volt, négy évvel idősebb Arianánál, és Alexander elég jól emlékezett rá, hogy ő mit csinált ebben a korban: ivott, bulizott és csajozott. Mark viszont inkább Arianával lógott. Nem kellett hozzá túl sokat gondolkozni, hogy kitalálja, miért.

– Mark rendes fiú – nézett rá Fanny összehúzott szemmel. – Régen te is kedvelted.

– Igen, akkor amikor még kiskölyök volt. Most viszont kész férfi. És látom, hogy néz Arianára.

– Ugyan már, Alexander! – nevetett fel Fanny. – Most tényleg rémeket látsz! Marknak van barátnője, Deborah-nak hívják, Deborah Walsh, pár háznyira laknak a kávézótól az anyjával. Kate nemrég mesélte. Mark és Ariana tényleg csak barátok.

Alexander nem szólt semmi, csak újból kinézett az ablakon. Ariana és Mark bejöttek a kapun, így jobban lehetett látni őket. Alexander egy hosszú pillanatig csak nézte a lányát, aki épp felnevetett valamin, amit Mark mondott neki, és a mellkasát elöntötte az a fajta melegség, amitől összeszorult a torka, és égni kezdett a szeme. Ariana csak a sötétbarna haját örökölte tőle, egyébként az anyja kiköpött mása volt. Alexander pedig nagyon is jól emlékezett arra, milyen hatással volt rá Fanny a kezdetektől. A pokolba is, még most is alig tudja távol tartani tőle a kezét! És Ariana ugyanezt fogja kiváltani a férfiakból néhány év múlva. Alexandert leverte a víz a gondolattól.

– Jó, talán igazad van, és csak rémeket látok – mondta. – Legalábbis egyelőre. De azért nem árt rajtuk tartani a szemünket.

– Csak kérlek ne szekáld azt a fiút! Elég baja van anélkül is.

Alexander tudta, hogy Fanny Garryre céloz, az egykori társára. A férfi tizenöt éve jött össze Kate-tel, és örökbe fogadta Markot. Aztán egy éve meghalt... Megölte egy rohadék piti bűnöző, akit börtönbe juttatott, sajnos csak néhány évre. Alexandernek néha még mindig nehezére esett elhinnie, ami történt. Még mindig voltak napok, amikor ösztönösen elindult Garry irodája felé, hogy megbeszéljen vele egy ügyet, vagy lehívja kávézni, és csak félúton döbbent rá, hogy az az iroda már másé. És tudta, hogy ha Garry élne, most rohadtul kiakadna rá, amiért félti Arianát Marktól. Azt mondaná, hogy bármi is van közöttük, az az ő dolguk. Alexander pedig próbált is erre koncentrálni, tényleg próbált, de olyan nehezen ment! Ha Arianáról volt szó, akkor a józan esze gyakran csődöt mondott.

– Igyekszem visszafogni magamat, és nem szimatolni utánuk – ígérte meg Fannynak, mert tudta, hogy ezt akarja hallani.

A nő odabújt a mellkasához, és kicsit szomorkásan felsóhajtott.

– Hogy a fenébe röppent el ilyen hirtelen ez a sok év?

– Fogalmam sincs – mormolta a nő hajába Alexander, és a dereka köré fonta a karját, hogy még szorosabban magához húzza. Semmi másra nem vágyott, csak hogy végre este legyen, elvonulhassanak a hálószobába, és Fanny karjaiban elfeledkezhessen mindenről, ami aznap történt. Legalább egy rövid időre. Ám megcsörrent a mobilja, emlékeztetve arra, hogy a szabadnapja ellenére rengeteg munkája van. – Sajnálom, ezt fel kell vennem – mondta a nőnek, de azt nem tudta megállni, hogy egy pillanatra ne szorítsa a száját az ajkára.

Fanny karamellaszínű szeme felragyogott a csóktól, mint mindig, ettől pedig Alexander úgy érezte, hogy kicsit könnyedebb léptekkel tud visszamenni az íróasztalhoz. Aztán felvette a telefont, és a korábbi könnyedsége azonnal elpárolgott, csak a fásultság és a rettegés maradt helyette.

– Azonosították a lányt – fordult Fannyhoz, miután letette a telefont. Beszívta a levegőt, de közben úgy érezte, hiába, mert nem jut el a tüdejéig.

– Ki az? – kérdezte a nő ijedten.

Alexander odalépett hozzá, és megszorította a kezét, nem is igazán tudva, kinek van nagyobb szüksége az érintésre, Fannynak vagy neki.

– Deborah Walsh – préselte ki magából a szavakat. – Mark barátnője.

2. rész

A novella A múlt bűnei című regényhez tartozik. A könyv beszerezhető itt:

NewLine nyomtatottNewLine ebook

LibriLíraBooklineÁlomgyárBook24

Ha másra is kíváncsi vagy tőlem, olvass bele a regényeimbe:

4 megjegyzés:

  1. Tetszik a novella. De azok a fránya határozók :)
    "– Te meg mit csinálsz? – szólalt meg Fanny a háta mögött, Alexander rajtakapottan fordult felé." Rajtakapottan? Azt meg hogy kell csinálni? Alexander felé fordult, úgy nézett, mintha rajtakapták volna valami rossz dolgon. "– Hidd el, nem számít, mennyire tud vigyázni magára – mondta sötéten." Sötéten? Megint azt hogy kell? – Hidd el, nem számít, mennyire tud vigyázni magára – mondta. Ebből az olvasó (legalább is én) már tudja, hogy mire gondol.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, hogy elolvastad, és örülök, hogy tetszett!
      Rajtakapottan: Ez nem cselekvést jelöl, hanem állapothatározó. Gördülékenyebbé teszi a szöveget, ha ilyeneket is vannak benne, ahelyett hogy mindig egy plusz tagmondatot tennénk a helyükre.
      Sötéten: Ez pedig metonímia, ami színesíti a szöveget.
      Ezek nyelvtanilag helyes szóképek, és érdemes is használni őket, mert segítenek abban, hogy egy regény/novella ne legyen száraz és darabos.

      Törlés
  2. Szia. Nagyon tetszett a novella. Várható valamilyen formában folytatás? köszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett! :-) Ariana és Mark főszereplésével tervezek majd írni egy regényt.

      Törlés

Legnépszerűbb bejegyzések