.JPG)
Fanny folyton az ablakra pillantott, amikor a konyhában volt, pedig a törött üveget már jó néhány órája kicserélték. Míg a szorgalmasan dolgozó mestert kerülgette, azon merengett, hogyan lesz képes újra nyugodtan aludni, hisz még fényes nappal is összerezzent a váratlan zajokra. Ennek ellenére konokul elhatározta, hogy senki nem fogja elüldözni Ivybridge-ből, még akkor se, ha éjjel egyetlen percre se tudja lehunyni a szemét.
Később megjelent nála Kate, és aggódó arccal próbálta meggyőzni, hogy este megint aludjon náluk.
– Ma Annie zár a kávézóban, akár már most hazamehetnénk. Megnézhetünk egy filmet, elmehetünk sétálni, vagy csak dumálhatunk – ajánlotta buzgón.
– Egy angyal vagy, Kate – mosolygott rá Fanny –, de nem szökhetek el mindig a problémák elől.
– Nem is kellene, csak elbújnál kicsit nálunk, míg a rendőrség le nem zárja az ügyet.
– Elbújni sem akarok.
Bujdosásból elég volt az a néhány év, amíg New Yorkban élt. A távolság akkor sem oldott meg semmit. Kemény lecke volt, és eléggé klisés, de megtanulta, hogy a sebeket csak az idő gyógyítja be, és még a tovatűnő évek sem jelentenek garanciát arra, hogy a sérülések helyén ne maradjanak égő-viszkető hegek.
– Szörnyen makacs vagy, ugye tudod? – morgolódott a barátnője. – Akkor legalább azt ígérd meg, hogy ha mégis pánikba esnél, azonnal átjössz. Mindegy mennyire későn.
– Szerinted, ha pánikba esnék az éjszaka közepén, ki merném tenni a lábam a házból? – vigyorgott rá Kate-re.
– Oké, akkor telefonálj!
– Rendben, de cserébe te is ígérd meg, hogy nem fogsz egész este miattam aggódni – kérte Fanny. – Ron őrizetben van, nincs mitől tartanom.
Miután Kate elment, elkészítette a gyümölcskosarak tésztáját, majd a csokoládés és vaníliás tölteléket. Amikor minden kihűlt, belekanalazta a krémet a kosárkákba, és feldíszítette őket málna és cseresznyedarabkákkal. Épp a végeredményben gyönyörködött, amikor megszólalt a telefonja. A képernyőn a bátyja száma villogott, és Fanny homlokráncolva nyúlt a mobilért. Vajon Adam ugyanott akarja folytatni, ahol előző nap abbahagyta?
– Mit akarsz? – szólt bele a telefonba Fanny tartózkodóan.
– Beszélnünk kell! – mondta a bátyja, de a szavai furcsán összemosódtak, mintha sokat ivott volna.
– Minden rendben van?
A bátyja nem felelt, talán meg sem hallotta a szavait.
– El tudnál jönni hozzám? – kérdezte helyette, és volt valami panaszos a hangjában, ami egészen megijesztette Fannyt.
– Persze, fél óra múlva ott vagyok.
Sebtében összekészülődött, és beugrott a Jeepbe. Exeterbe száguldott, és közben azon rágódott, mi történhetett. A hatalmas, kétszintes ház előtt, amiben a bátyjáék laktak, csak Adam Jaguarja állt. Fanny leparkolt mellette, és a csengőhöz sietett, aztán hosszan toporgott, mire végre a testvére kitámolygott, és kinyitotta előtte a kaput. Adam borzalmas állapotban volt. Vörösbarna haja bozontosan meredezett minden irányba. A szeme vörös volt, az arca borostás, dőlt belőle az alkohollal vegyes izzadtságszag. Fanny még sose látta ilyennek.
– Te jó ég, Adam, mi történt veled?
– Eljöttél? – motyogta a bátyja dülöngélve.
– Persze, hogy eljöttem. – Fanny karon ragadta, mielőtt hasra esett volna, és visszakormányozta a kapun, be az udvarra.
Csorgott a verejték a homlokán és a hátán, mire megmászták a hosszú lépcsőt. Lihegve csapta be maguk mögött a bejárati ajtót, és egyenesen a konyhába irányította Adamet. Kihúzott neki egy széket az ovális, fából faragott étkezőasztal mellett, és a testvére szófogadóan lehuppant rá.
– Hol vannak a többiek? – Fanny tekintete ide-oda cikázott a lakásban.
A ház üresnek tűnt, sem a sógornője, sem a gyerekek hangját nem hallotta, pedig ilyen későn már nem lehettek sem óvodában, sem iskolában.
– Elmentek – nyögte Adam. – Tamara szüleihez.
Fanny döbbenten meredt rá. A sógornője elhagyta volna Adamet? Őszintén szólva könnyebben el tudta volna képzelni az ellenkezőjét. Ha a bátyja hagyja el a feleségét. Adam mindig is csapodár volt, egyik nőtől ugrált a másikig, aztán jött Tamara, pikk-pakk teherbe esett, és ezzel meg is fogta magának Adamet, akinek meg sem fordult a fejében, hogy a gyereke apa nélkül nőjön fel.
– De miért mentek el? – kérdezte a bátyjától értetlenül.
– Jobb így... nem látják...
– Mit nem látnak?
– Tettem valamit... nem jót – hebegte a férfi. – És valaki tudja...
– Hogyan? – Fanny próbált értelmet keresni a kusza félmondatokban.
Adam az asztalra könyökölt, és nagy nehezen ráfókuszált a szemével.
– Hát nem érted, hugi? Ha nem fizetek, minden kiderül...
*
– Nem mehetsz csak úgy oda, és vádolhatod meg – ismételte Garry sokadszorra. – A végén még beperel.
– Nem gyanúsítom meg semmivel, csak elbeszélgetek vele – dünnyögte Alexander, ennek ellenére felcsatolta a pisztolytáskát az övére, és ellenőrizte, nála van-e a jelvénye.
A kollégája összehúzott szemmel figyelte a ténykedését.
– Nem tetszik ez nekem...
– Ne sopánkodj, inkább próbáld szóra bírni Rawent!
– És ha nem mond semmit?
– Látod, épp ezért kell elmennem Adamhez, hátha ő közlékenyebb lesz.
Garry komoran csóválta meg a fejét.
– Mindketten jogászok. Szerintem pontosan tudják, hogy addig jó nekik, amíg nem beszélnek. Különben is, mit akarsz Farlow-tól kérdezni? Azt, hogy miért járt bent Rawennél? Vagy hogy miért nullázta le a bankszámláját? Mert nagyjából ennyi, amit biztosan tudunk, és fogadok, hogy a fickó azt fogja válaszolni, semmi közünk hozzá, ugyanis sem a börtönlátogatás, sem az anyagi csőd nem törvénybe ütköző.
Alexander tökéletesen tisztában volt ezzel, a megérzése mégis azt súgta, hogy Adam bepánikolt, és egy sarokba szorított vaddal vigyázni kell. Jobb lesz minél előbb beszélni vele. Szó nélkül faképnél hagyta Garryt, és a parkolóba sietett. A terepjáró meglepően jól vészelte át az előző estét, csak egy horpadás, egy lyukas kerék és pár karcolás árulkodott a csatáról, amit a Forddal vívott. Alexandernek csupán néhány órára kellett nélkülöznie a délelőtt folyamán, mostanra pedig jobb volt, mint új korában.
Beugrott az autóba, és arra a részére hajtott Exeternek, ahol a gazdagok és kiváltságosok éltek. Hatalmas, jól karbantartott házak bújtak itt meg az előkelő kőkerítések és a magas sövények mögött. A rendőrségnek ritkán akadt dolga errefelé, ennek ellenére Alexander jól ismerte a környéket. Itt töltötte a gyermekkorát, és azt a csúfos időszakot a húszas éveiből, amire nem szívesen emlékezett vissza.
Adam Farlow házához érve a legelső dolog, amit észrevett, Fanny autója volt. A Jeep ott állt közvetlenül a szürke Jaguar mellett, és Alexander pulzusa nyomban a szokásos duplájára ugrott. Mi van, ha Farlow ezúttal még drasztikusabb módon próbál pénzhez jutni? Alexander szitkozódva fékezett le a másik két kocsi mellett, és kiugrott a Dodge-ból. A kerítéshez rohant, és rátenyerelt a csengőre. Sokáig nem történt semmi, aztán léptek kopogtak, és Fanny jelent meg a kapuban, gondterhelt képet vágva, de teljesen sértetlenül. Alexander megkönnyebbülten fújta ki a levegőt.
– A bátyádat keresem. Beszélnem kell vele – mondta, bár legszívesebben magához húzta volna a nőt.
Fanny homloka aggodalmas ráncokba szaladt.
– Nincs túl beszédképes állapotban. Nem ér rá?
– Nem.
A nő néhány pillanatig fürkészte az arcát, aztán lassan bólintott.
– Rendben, de előtte ki kell józanítanunk.
Ennél többet nem árult el, és amíg végigmentek a járdán, majd fel a lépcsőn, Alexander azon töprengett, mi történhetett. A házban az a fényűzés tárult elé, amit megszokott ezen a környéken: tágas, makulátlanul berendezett terek, tökéletesen összeillő bútorok, értékes dísztárgyak. Beléptek egy hosszú, keskeny folyosóra. A falat itt nem sokat érő képek és festmények borították, hanem családi fotók, amiknek a főszereplője a három gyerek volt: két szöszi kislány és egy vörös hajú fiúcska. Alexander szíve egy pillanatra elszorult. Eddig bele sem gondolt abba, hogy az, amire rájött, nem csak Adam Farlow-t teheti tönkre, hanem egy egész családot.
– A zsarolásról van szó? – kérdezte Fanny halkan, és a nyomozó meglepetten torpant meg.
– Honnan tudsz róla?
– Akkor tehát igaz – állapította meg a nő borúsan. – Adam mondott pár szót, és csak erre tudtam következtetni. De mi miatt zsarolják? És te honnan tudod?
– Várjuk meg, mit mond a bátyád – odázta el Alexander egy rövid időre az elkerülhetetlent.
– Oké – bólintott Fanny. – Az étkezőben van, épp készíteni akartam neki egy kávét.
Beléptek a szobába, és Alexander azonnal észrevette az asztal mellett görnyedező alakot. Rég nem látta Adam Farlow-t. Utoljára valamilyen rendezvényen találkoztak sok évvel ezelőtt, amikor Alexander még az apja bábjaként arra készült, hogy átvegye a Kougar Enterprises vezetését, Adam pedig saját apja nyomdokaiban járva sikert-sikerre halmozott a bíróságon. Azok voltak ám a régi szép idők, gondolta ironikusan Alexander, és lám, mi lett belőlük azóta: egy magának való zsaru és egy mindenétől megfosztott prókátor.
Míg Fanny a konyhába lépett, és bekapcsolta a csupafém kávéfőzőt, Alexander vizet töltött egy öblös pohárba, és a roskadozó pasas kezébe nyomta. Adam ivott néhány kortyot, majd zavartan meredt a pohárban lötyögő folyadékra.
– Ez meg mi a szar? – dünnyögte felháborodva.
– Úgy hívják, víz – világosította fel Alexander kajánul. – Jobban tennéd, ha felhajtanád.
– Minek? És te ki a fene vagy? – hunyorgott Adam.
Alexander zordan elvigyorodott.
– Biztos vagy benne, hogy tudni akarod?
– Ne gonoszkodj, Alexander! – szólt rá Fanny, amikor odajött hozzájuk. Egy jókora pohár kávét tett le a bátyja elé, majd szigorúan ráparancsolt: – Először a vizet, aztán a kávét! Utána beszélgetünk.
Adam a húgára fintorgott, de azért engedelmesen kiitta a vizet, majd némileg bizonytalanul a kávésbögréért nyúlt, és sikerült a szájához emelnie anélkül, hogy kilötyögtette volna.
Alexander figyelte, ahogy Fanny összeszed az asztalról egy teljesen és egy majdnem üres üveget, aztán néhány poharat, és a konyhában mindent bepakol a mosogatógépbe. Arra következtetett, hogy a bátyja a zsaroláson kívül mást nem nagyon említett neki. Azt legalábbis biztosan nem, hogy ő hajította be a konyhaablakán a követ, mert akkor a nő nem lenne ilyen gondoskodó és szolgálatkész.
Fél órába is beletelt, mire Adam ködös tekintete tisztulni kezdett. Még mindig nem tűnt színjózannak, de legalább már képes volt értelmes mondatokat formálni, és tudomást venni a körülötte történtekről.
– Te meg mit keresel itt, Kougar? – kérdezte a nyomozóra pillantva, mintha csak az imént vette volna észre.
– Hello, Farlow! Beszédem van veled! – villantotta meg Alexander a jelvényét.
– Miért is?
– Van ez a nyomozás, biztos hallottál róla. Két hulla, egyik az ivybridge-i patakban, a másik az Arbor tóban.
Adam szeme idegesen összeszűkült.
– Mi közöm nekem ehhez?
– Felmerült a neved az ügy kapcsán – közölte vele Alexander kerek-perec.
– Mint látod, nem vagyok túl jól. Ha a rendőrség beszélni kíván velem, holnap megteheti – felelte Adam. Úgy tűnt, jogász ösztönei győzelmet arattak a vérében keringő alkohol felett.
Alexander elmosolyodott.
– Jó, akkor beszéljünk arról, hogy ki zsarol.
– Miféle zsarolás? – kérdezte Adam udvarias hitetlenkedéssel.
Alexander esetleg még hitt is volna neki, ha nem a saját szemével látja a bankkivonatait, és Fanny nem mondja el neki, hogy a bátyja miket makogott részegen.
– Adam, mit beszélsz? – szólt bele a nő is a diskurzusba meghökkenve.
– Ebből te maradj ki, Fanny! – villantotta rá a bátyja fenyegetően a tekintetét. – Fogalmam sincs, hogy Kougar mire céloz.
Adam, talán a pia miatt, nem vette észre, mekkora bakot lőtt, Alexander azonban igen, és elégedetten vigyorogva várta, mi fog történni. Nem kellett csalódnia: Fanny felpaprikázva pattant fel a székéből, és a bátyja elé penderült.
– Elég a hazudozásból, Adam! – dörrent rá a férfira. – Tegnap még ordítva próbálsz rávenni arra, hogy adjam el a házamat, mert neked kell a pénz. Ma pedig részegen kikotyogod, hogy ha nem fizetsz, akkor neked annyi. Ez mégis mi, ha nem zsarolás?!
– Biztosan félreértettél...
– Egy fenét! Tudni akarom, mi történik!
A nő dühös szavait követő néma csöndet Alexander törte meg.
– Szóval, Farlow, elmondod neki te, vagy megtegyem én?
Adam konokul összeszorította a száját, így Alexander kénytelen-kelletlen az utóbbit választotta.
– A bátyád hatalmas összegeket vett fel a számlájáról, Fanny, összesen százezer fontot az utóbbi másfél hétben.
– Százezer fontot?! Úristen, Adam! – kiáltott fel a nő, hol a bátyjára, hol Alexanderre nézve. – Az rengeteg pénz!
– Bizony rengeteg. Mi volt az a titok, amiért hajlandó voltál ennyit fizetni, Farlow? – tudakolta Alexander, de nem kapott választ a másik férfitól, így tovább folytatta: – Észrevettük, hogy akkor kezdődtek a pénzfelvételek, amikor az Arbor tavat kutattuk át. A kettő összefügg, ugye?
Fanny döbbenten pislogott, láthatóan mindenre számított, csak erre nem.
– Hogy függhet össze?
– Emlékszel Barry Rawenre? – kérdezte meg Alexander a nőtől. – Rájöttünk, miért tartott veletek azon az estén az Arbor tóhoz. Egy vevőjével beszélt meg találkozót.
– Miféle vevővel?
– Valakivel, akinek drogot adott el. Ugyanis dílerkedett. A tónál nem kellett attól tartaniuk, hogy lebuknak, és ez különösen fontos volt Barry kuncsaftjának. Nem kockáztathatta meg, hogy ígéretes jogász pályafutása pár pirula miatt tönkremenjen.
Farlow a szavait hallva az asztalra könyökölt, és kezébe temette az arcát. Fanny megütközve meredt a testvérére.
– Adam...?
– Igen – biccentett Alexander. – A bátyád aznap este ott járt a tónál. Mikor Rawen megtudta, hogy a rendőrség mindenkit, aki ott volt, kihallgat, zsarolni kezdte. Adam nem akarta, hogy kitudódjon a drogbiznisz, ezért inkább fizetett neki.
– Adam, igaz ez? – fordult a nő megsemmisülten a testvére felé arra várva, hogy megcáfolja az állításokat, de a férfi egy szót sem szólt, csak a válla rázkódott meg árulkodóan.
– És ez még nem minden – lépett Alexander Fanny mellé. – Bizonyítékunk van rá, hogy a bátyád dobta be az ablakodat, és úgy vélem, ő volt az is, aki rám támadt a kertedben.
A nő hitetlenkedve nézett fel rá.
– Nem! – tiltakozott azonnal. – Az nem lehet... Adam nem tenne ilyet!
– De igen, megtette.
Fanny holtsápadt arcán fényesen ragyogott hatalmas, karamellaszín szeme.
– Ő volt az, aki betört hozzám? – kérdezte remegő hangon. – A saját testvérem?
– Igen, az volt a célja, hogy megijedj, és eladd a házat, mert pénzre volt szüksége, hogy fizetni tudjon Barrynek – magyarázta Alexander, és magához húzta a nőt. A haját, a hátát simogatta, és közben arra vágyott, bárcsak máshol lehetnének, messze mindentől, messze ettől az egész, átkozott zűrzavartól. Egyikőjük sem méltatta figyelemre Adamet, aki hirtelen felállt a székből, és melléjük lépett.
– Most boldog vagy, Kougar?! – sziszegte. – Nagyon okosnak gondolod magad, igaz? Azt hiszed, hogy mindent tudsz, pedig francokat se!
Alexander elengedte Fannyt, és előre lépett. A nő a háta mögé került, ő pedig szemtől-szembe az izzó szemű férfival, akin látszott, hogy tudja, már nincs vesztenivalója.
– Meg sem fordult a fejedben, hogy pár ecstasy miatt nem fizetnék tízezreket, ugye? – fröcsögte Adam.
– Hogy érted ezt?
– Tíz éve tényleg a drogokat akartam eltitkolni. Láttam valamit, de nem mentem el a rendőrségre, nehogy kiderüljön, miért voltam a tónál. Aztán lezárták a nyomozást, és én megnyugodtam, hogy mindennek vége. De nektek újra elő kellett szedni azt a nyomorult ügyet, ugye, Kougar? Ha kiderül, hogy fontos bizonyítékot hallgattam el, akkor vége a karrieremnek. Ki bízna meg egy ügyvédet, aki akadályozta az igazságszolgáltatást? Így hát kénytelen voltam fizetni Rawennek. – Adam felnevetett, otromba, örömtelen hangon. – Nem is vagy kíváncsi, mit láttam, nyomozókám?
– Mit láttál? – kérdezte Alexander, és a hátát kirázta a hideg a baljós előérzettől.
– Az öcsédet, Kougar. Megölte azt a fickót, aztán elmenekült. – Adam kárörvendően vigyorgott rá. – Fogadok, most már nem örülsz annyira.
Legyél az oldalam rendszeres olvasója, hogy soha ne maradj le az új bejegyzésekről:
Ha nem szeretnél várakozni A múlt bűnei új részeire, akkor vásárold meg ebookban.
Csupán 1,100 Ft, és azonnal olvashatod az egész történetet!
MEGJELENT!
Olaszország, gyilkosság, szexi mostohabáty
Olvass Itáliai rejtélyeket:
Két könyv csupán 3,000 Ft-ért? Igen!
.JPG)
Ha másra is kíváncsi vagy tőlem, olvass bele a regényeimbe:
Mindegyik regény nyomtatott és elektronikus formában is megrendelhető tőlem a FairBooks Kiadó webshopján keresztül utánvéttel és online bankkártyás fizetéssel is, akár dedikáltan.
A regényeim megtalálhatóak a következő helyeken is:
.JPG)
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése