A múlt bűnei - 19. rész

Miután Alexander bevitte a kapitányságra Adamet, Fanny még sokáig járkált az üres házban, és nézte a falon függő fotókat. Az unokaöccsét, az unokahúgait, Tamarát, és... Adamet. Úristen, a saját bátyja! Folyton ölték egymást gyerekkorukban, de hát a testvérek ezt csinálják, nem igaz? Veszekednek, aztán kibékülnek. Talán éppen azért, mert túl egyformák. Fanny emlékezett rá, hogy ha elég sokat nyaggatta, Adam még babázott is vele, és hagyta, hogy várat építsen a legójából. Egyszer, amikor az egyik barátja csúfolta, még meg is védte Fannyt. Igen, Adam egoista disznó, de Fanny abban soha nem kételkedett, hogy a bátyja a maga módján szereti, és megóvja, ha kell. De most...? Minden, amit eddig Adamről hitt, a feje tetejére állt.
Lekapcsolta a villanyokat, bezárta az ajtót, és a Jeephez ment. Tudta, hogy szólnia kellene Tamarának és a szüleinek, el kellene magyaráznia nekik, mi történt, de nem volt képes rá. Majd holnap, gondolta elcsigázva, holnap elmond mindent, addigra talán képes lesz megérteni az elmúlt órák eseményeit.
Kitolatott az útra, elindult, és csak öt perc autózás után vette észre, hogy nem Ivybridge felé tart, hanem a Melbourne Streetre. Nem akart egyedül maradni kínzó gondolataival, aznap este semmiképp. Leparkolt Alexander háza elé, de sehol sem látta a fekete terepjárót. Kiszállt, és leült a lépcsőre, hogy megvárja a férfit, közben a sötétkék égen ragyogó milliónyi csillagot bámulta, a fejében pedig az este eseményei villództak.
Nem tudta, mennyi idő telt el, talán egy óra is, mire a Dodge behajtott az utcába. Nézte, ahogy Alexander kiszáll az autóból, aztán amikor meglátja, megtorpan, végül lassú léptekkel odasétál hozzá.
– Azt hittem, hazamentél – nézett le rá a férfi felvont szemöldökkel.
– Én... nem bírtam... Az, amit Adam Jamesről mondott, csak részeg vagdalkozás, ugye?
– Nem tudom... – mondta Alexander szokatlan bizonytalansággal a hangjában, és leereszkedett Fanny mellé a lépcsőre. A térdére könyökölt, mereven bámult előre, és Fanny le merte volna fogadni, hogy semmit nem lát az előttük kanyargó utcából, se a szemközti épületekből. – Arrington levett az ügyről. Azt sem engedte, hogy ott legyek a bátyád kihallgatásán.
– Sajnálom!
– Ne hülyéskedj! Én sajnálom, hogy a rohadék bátyád ezt művelte veled. El kellett volna kapnom már jóval előbb!
– Nem a te hibád.
– Dehogynem! Alaposabban utána kellett volna járnom James eltűnésének annak idején. Ha akkor rájövök, hogy a bátyád drogért ment a tóhoz, már korábban megszorongathattam volna.
– Azért lettél rendőr, hogy James után nyomozz! – döbbent rá Fanny.
– Igen. Nagyrészt.
Fanny nézte Alexander összeszorított száját, összehúzott szemöldökét, és a felismerés szinte fejbe kólintotta. Eddig erősen egyoldalúnak hitte a két testvér kapcsolatát. James összekaparta a padlóról Alexandert, amikor annyira lerészegedett, hogy a szobájáig se tudott elmenni, falazott neki, amikor lógott az egyetemről. Játszotta a villámhárító szerepét az apjuk és Alexander között. De igazából ez csak a látszat, jött rá Fanny. Alexander bármit megtenne az öccséért. Bármit, és ettől Fannyt kirázta a hideg.
A férfi karjára fektette a kezét, érezte, hogy az izmok megrándulnak a tenyere alatt, de Alexander ezúttal nem húzódott el.
– Nem a te hibád.
– Mi? – kapta fel a fejét a férfi.
– Az, hogy James eltűnt abban a viharban. Magadat hibáztatod, ugye? Ott se voltál, mégis...
– Hogyne hibáztatnám magamat! – torzult el Alexander arca. – Az öcsém, az lett volna a dolgom, hogy vigyázzak rá! De lekötöttek a szarságaim, folyton buliba járkáltam és részeg voltam. Rohadtul nem törődtem vele! És ezt James is pontosan tudta. Hát nem érted, Fanny? James talán belekeveredett valamibe, és nem kérte a segítségemet.
– Ha így történt, és tényleg tudtál volna segíteni, akkor szól. Ebben biztos vagyok. – Fanny megfogta a férfi kezét, és megszorította. Barátinak szánta a gesztust, de ahogy az ujjai elvesztek Alexander nagy, forró tenyerében, a gyomra összeszorult és az arcát elöntötte a forróság.
– Nekem kéne vigasztalnom téged, nem fordítva – dörmögte a férfi, végigsimítva hüvelykujjával Fanny kézfején. – A bátyád egy szemétláda, és marhára sajnálom, hogy nem én hallgatom ki. Tennék róla, hogy ezerszer is megbánja, amit elkövetett ellened.
– A rosszfiú nyomozó – nevetett fel Fanny, aztán nyomban zavarba jött, amikor észrevette, hogy Alexander a száját bámulja. – Nem én találtam ki, hanem Kate, de szerintem passzol – mentegetőzött, közben a hasában még gyorsabb táncra perdültek a vágy-pillangók.
– Jobban, mint gondolnád.
Alexander ugyanúgy simított végig az arcán, mint tíz éve, aztán magához húzta, és először csak óvatosan érintette az ajkát Fannyéhoz, aztán a csók sóvárabbá vált. A férfi lehelete forró volt, a lélegzetvételei kapkodók, és egyre kevésbé finomkodott. Nyelve mohón nyomult be a szájába, és Fanny szaggatottan sóhajtott fel. Vajon Alexander ugyanígy szeretkezik? Ennyire zabolátlanul? Muszáj megtudnia! Ám a férfi váratlanul elhúzódott tőle, felállt a lépcsőről, és hátat fordított neki. A válla görcsösen megfeszült, ahogy próbálta visszanyerni az önuralmát.
– Nem kellene ezt csinálnunk! – nyögte, és Fanny el sem akarta hinni a szavait.
– Ezt még egyszer nem játszod el velem, Alexander! – pattant fel.
A férfi elé penderült, szájához szorította az ajkát, és ez a csók még az előbbinél is féktelenebbre sikerült. Fanny megmarkolta a férfi vállát, csípőjét az öléhez nyomta, semmi kétséget nem hagyva afelől, mire vágyik. Alexander keze, amivel épp a hajába túrt, egy másodpercre mozdulatlanná merevedett. Aztán megfogta Fanny tarkóját, ujjai a bőrébe vájtak, ahogy közelebb vonta magához.
Amikor végül szétváltak, mindketten levegő után kapkodtak, és egy hosszú percig csak némán meredtek egymásra.
– Alhatok nálad? – suttogta Fanny.
Alexander sötét tekintetében vihar dúlt, de végül bólintott, és a dohos lépcsőház felé húzta. Egymás kezét szorongatva futottak fel a lépcsőn, és abban a pillanatban, ahogy becsukódott mögöttük a lakás ajtaja, Alexander átölelte Fannyt, és az újabb csók elhalványított minden borzalmat, ami aznap történt.
–  Piszok nehéz ellenállni neked! – morogta Alexander, a homlokát Fannyéhoz döntötte, forró lehelete a nő arcát csiklandozta.
– Akkor ne ellenállj! – Fanny kigombolta a felső gombot a férfi ingén, majd a következőt, és az azt követőt is. Alexander szeme veszedelmesen felvillant.
– Akkor se, ha rossz vége lesz? – A hangja tengermély volt, Fanny beleborzongott.
– Akkor se – lehelte, pedig tudta, hogy hibát követ el. Alexander véleménye mit sem változott, Fanny biztos volt benne, hogy másnapra meg fog bánni mindent. De nem érdekelte a holnap, se a következmények. Akarta a férfit, még akkor is, ha ez lesz az egyetlen közös éjszakájuk. Ujjai lekúsztak Alexander vállán, a hátán, egészen a fenekéig, majd ismét felfelé, ezúttal a nyitott ing alatt, forró bőrén.
– Fanny! – nyögte Alexander.
Kapkodva nyúlt a ruháján lévő cipzár után, és gondolkodás nélkül lehúzta. Fanny hátrébb lépett, és hagyta, hogy a ruha lecsússzon róla. Ott állt a férfi előtt egyszerű fehér alsóneműben, mégis káprázatosnak érezte magát.
– Gyönyörű vagy – mondta Alexander rekedtesen, de nem mozdult Fanny felé, csak bámulta, és ez valahogy jóval izgatóbb volt, mintha lerohanta volna. Fanny kikapcsolta a melltartóját, a földre ejtette, aztán kilépett a bugyijából is.
Alexander felszisszent.
– Tudod hányszor képzeltem el ezt?
– Hányszor? – Fanny megbabonázva nézte, ahogy a férfi kibújik az ingéből. A mellkasát sötét szőrszálak borították, de alattuk jól látszottak a kemény izmok.
– Minden alkalommal, amikor Jamesszel voltál – feszült meg Alexander álla. – Minden egyes rohadt alkalommal!
– Ne! – lépett oda hozzá Fanny. – Kérlek, ne beszélj Jamesről!
Alexander egy örökkévalóságnak tűnő pillanatig némán meredt rá. Fanny már attól tartott, újra el fogja utasítani, de aztán Alexander két kezébe fogta az arcát, és hevesen megcsókolta, Fanny pedig elmerült a mesés kábulatban. Csupasz melle a férfi mellkasához simult, és érezte, ahogy Alexander kőkemény merevedése a nadrágon keresztül a csípőjéhez nyomódik. Orrát eltöltötte a férfi illata, ami egyszerre volt fanyar és csábító, pont úgy, mint maga Alexander.
Fanny alig érzékelte, ahogy betámolyognak a hálószobába, csak Alexander létezett, ördögi táncot járó ujjai a testén, lélegzete a bőrén, a csókjai. Aztán a férfi hátrébb lépett, kioldotta az övét, lehúzta a cipzárját. Fanny nézte, ahogy Alexander megszabadul a nadrágjától, majd a bokszeralsójától is, a szája kiszáradt, és a hasát összeszorította a vágy. Aztán a férfi ráemelte forró, pokol tüzét idéző tekintetét.
– Gyere! – húzta az ágy felé.
A matracra hanyatlottak, és amikor a férfi fölé gördült, és egyetlen sima mozdulattal belé hatolt, Fanny nagyon hosszú idő óta először azt érezte, hogy a múlt karmai már nem tartják fogva. Aztán Alexander elkezdett mozogni benne, egyre hevesebben, lassan elvesztve minden kontrollt. Fanny körmei a férfi hátába vájtak, csípője egyre gyorsabban lendült felfele, ahogy a szenvedély végleg magával ragadta. És hirtelen biztos volt benne, hogy bármit is hitt eddig, nem fog megelégedni egyetlen éjszakával.

*

Alexander hajnalban arra ébredt, hogy Fanny haja az orrát csiklandozza, és a melle az oldalához nyomódik. A nő arcára pillantott, hosszú szempilláira, az orrát borító halvány szeplőkre, kissé elnyílt ajkára, és arra gondolt, bárcsak mások, egyszerűbbek lennének a körülmények. Ha nem lenne a nyomozás, a közös múlt. Ha nem lenne James... Túl sok a ha, szitkozódott némán, ahogy elöntötte a szokásos bűntudat.
Aztán Fanny mocorogni kezdett, közben combját Alexander ágyékához nyomta, és a férfiba villámcsapásszerűen hasított bele a vágy.
– Hány óra van? – mormogta a nő, és úgy nyújtózott ki, mint egy elgémberedett macska.
– Még csak fél hat.
– Jó, akkor még van időm. De ha neked menned kell...
Félig lehunyt pillái alól Alexanderre lesett, közben beharapta az alsó ajkát. Zavarban van, jött rá Alexander. Biztos azt hiszi, se szó, se beszéd kidobja a lakásból. Más nővel talán meg is tenné, de Fannyval nem. És nem azért, mert annyira vágyik még egy menetre. Persze, marhára vágyott rá, de ha Fanny nemet mondana, akkor se hajítaná ki. Mert szeret vele lenni... A gondolat megrémítette.
– Főzök kávét. – Felkelt az ágyból, magára kapta az alsónadrágját, közben Fannyra sandított. A nő vörös haja szétterült a párnán, ugyanúgy, mint vágyálmaiban, a vékony takaró alatt kirajzolódtak testének domborulatai. – Te nyugodtan aludjál még. Vagy zuhanyozz le... – Elhallgatott, hogy ne csináljon még nagyobb bolondot magából, és kiiszkolt a szobából.
Mire Fanny kijött a konyhába, elkészült a kávé, sőt Alexander egy csomag Jammie Dodgers kekszet is előásott a szekrényből. A nő felöltözött, de a haja nedvesen hullott a vállára, Alexander tekintete meztelen lábára siklott. A bokája karcsú volt, a lábfeje keskeny, lábujjkörmeit vörösre festette. Alexander nyelt egyet, és kávéval kínálta.
Fanny belekortyolt a csészébe, és a pereme fölött a férfira pislantott.
– Mit csinálsz most, hogy levettek az ügyről? – kérdezte, Alexander pedig hálás volt neki, amiért nem firtatja az együtt töltött éjszakát.
– Bemegyek az őrsre, és kifaggatom Garryt. Attól, hogy nem vehetek részt a nyomozásban, még tudhatom, mi történt a kihallgatáson.
– Felhívsz utána?
Alexandernek azt kellett volna mondania, hogy nem beszélhet a nyomozás állásáról, főleg így nem, hogy a nő bátyját is érinti, de képtelen volt nemet mondani.
– Igen, felhívlak – csúszott ki a száján, mielőtt alaposabban végiggondolhatta volna.
Együtt léptek ki a házból, Alexander tartotta az ajtót Fannynak, és közben furcsa meghittség öntötte el. Nem emlékezett rá, mikor aludt együtt egy nővel, arra pláne nem, mikor fordult elő, hogy nem csak a szexet élvezte az együtt töltött időből.
Fanny tétován megtorpant a Jeepje mellett, és felnézett rá.
– Akkor később beszélünk.
– Később beszélünk – biccentett Alexander, és a Dodge-hoz iramodott. Még mielőtt lehajolna a nőhöz, és szájon csókolná. Vagy mielőtt ostoba módon megkérné, hogy töltsön vele még egy éjszakát.



Legyél az oldalam rendszeres olvasója, hogy soha ne maradj le az új bejegyzésekről:

Ha nem szeretnél várakozni A múlt bűnei új részeire, akkor vásárold meg ebookban.
Csupán 1,100 Ft, és azonnal olvashatod az egész történetet!



November 10-én jön A tetováló ebook. Figyeld a FairBooks Kiadó webshopját!



A repertoár, ami év végére teljes lesz. :)
Keresd a könyveket a FairBooks Kiadó webshopjában nagy kedvezményekkel, akár dedikáltan is:

Ha másra is kíváncsi vagy tőlem, olvass bele a regényeimbe:

Mindegyik regény nyomtatott és elektronikus formában is megrendelhető tőlem a FairBooks Kiadó webshopján keresztül utánvéttel és online bankkártyás fizetéssel is, akár dedikáltan.

A regényeim megtalálhatóak a következő helyeken is:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Az elmúlt hónap legnépszerűbb bejegyzései