A múlt bűnei - 17. rész

Fanny felszisszent, ahogy a törölköző hozzáért a mellkasán húzódó hosszú véraláfutáshoz. A mozifilmek autós-üldözős jeleneteiben miért nem említik soha, hogy ennyire fájdalmas, ha fékezésnél a biztonsági öv az ember húsába vág? De legalább ennyivel megúszta, és egy ilyen nap után ez kész csodának tűnt.
Felakasztotta a törölközőt, és belebújt a pólóba és a nadrágba, amit Kate kölcsönözött neki. Nedves haját feltűzte a feje búbjára, és futólag belepillantott a tükörbe. Az arca szokatlanul sápadt volt, a szeme alatt fekete árnyék húzódott, alsó ajkán pedig jól látszódott fogainak a nyoma, annyit rágcsálta az elmúlt órákban a szája szélét.
– Tisztára döbbenetes, amit Ronról meséltél! – mondta Kate, immár sokadszorra aznap este, amikor csatlakozott hozzá a konyhában.
– Az. – Fanny elvette a csészét, amit a barátnője nyújtott neki. – Ki gondolta volna, hogy Ron Martin nem a valódi neve? Nekem mindig olyan egyenesnek és őszintének tűnt.
– Azért ott voltak azok a pletykák...
– Tudom, hallottam őket.
– Szerinted igaz lehet valamelyik? – kérdezte kíváncsian Kate, miután bögréikkel a kezükben leültek a nappaliban.
Fanny kortyolt a mézes teából, és megvonta a vállát.
– Talán, nem tudom.
– Beszélték, hogy adósságai voltak, és azért menekült ide – sorolta Kate –, de azt is, hogy belekeveredett valami bűnténybe. A rendőrség mit mondott?
– Még csak annyit derítettek ki, hogy megváltoztatta a nevét. Nagyjából azelőtt, hogy Ivybridge-be költözött.
– Azért elég durva dolognak kell történnie egy ember életében, hogy ilyen drasztikus megoldáshoz folyamodjon, nem?
– Tudod, mit nem értek? – töprengett Fanny. – Ha Ron tényleg menekült valami elől, akkor miért dobta be az ablakomat? Ott állt kint az utcán Alexander kocsija. Ha rejtőzködni akart, miért hívta volna fel magára épp a rendőrség figyelmét?
A barátnője elgondolkozva meredt rá, majd váratlanul széles mosolyra húzta a száját.
– Nem lehet, hogy Ron beléd zúgott?
Fanny hitetlenkedve horkantott fel.
– Ez nevetséges!
– Miért? Nem hinném, hogy sokkal idősebb nálad, csak a szakáll öregíti. Amúgy szerintem egész jó pasi lenne, ha elmenne fodrászhoz, meg rendesen megborotválkozna, és kiselejtezné azokat a vacak, kinyúlt ruháit.
– Vigyázz, kezd olyan érzésem lenni, mintha az anyámat hallanám! – grimaszolt Fanny.
– De most komolyan – folytatta Kate eltántoríthatatlanul –, olyan nehéz elképzelni, hogy beléd esett, és miután látta, hogy mennyit jár hozzád a nyomozó mostanában, féltékeny lett?
– Csupán féltékenységből senki sem dobál be ablakokat öklömnyi kövekkel.
– Pedig az emberek eléggé szélsőségesek tudnak lenni, ha odavannak valakiért – kacsintott rá a barátnője. – Itt van például a nyomozó. Nem azt mesélted az előbb, hogy eltörte Ron orrát, aztán úgy tökön rúgta, hogy szerencsétlen fickó sokáig ki se tudott egyenesedni?
– Ron támadt rá, ő csak védekezett.
– Na persze... Egyébként eléggé sokatmondó, hogy melyiket véded.
– Azt, aki az igazság oldalán áll, természetesen – közölte vele Fanny közönyösséget mímelve, bár sokat rontott a hatáson, hogy közben égett az arca.
– Nyilvánvalóan – vigyorgott a barátnője.
Fanny még akkor is zavarban volt, amikor nem sokkal később csengettek. Kate kinézett az ablakon, és fülig érő szájjal közölte vele, hogy a nyomozó az.
– Beszélgessetek kedvetekre, én addig felmegyek megnézni Markot – mondta vidoran, és eltűnt a lépcsőn.
Fanny az ajtóhoz lépett, és beengedte Alexandert. Ha a férfi délután rosszul festett, akkor most egyenesen borzasztóan. Ázott ruhájától ugyan már megszabadult, de a haja kócosan meredezett minden irányba. Az állán a vörös duzzanatot még sötét borostája sem tudta teljesen elfedni, a szája sarkában húzódó seb körül pedig a bőre puffadt volt, és lilás árnyalatban tündökölt.
– Mit keresel itt? Azt hittem, egész éjjel az őrsön leszel.
– Csak reggel tudjuk kihallgatni a kertészt, miután helyre rakták az orrát a kórházban – fintorodott el Alexander.
– Akkor miért nem mentél haza aludni?
– Előbb meg akartam győződni róla, hogy betartottad az ígéretedet, és tényleg a barátnődnél vagy.
Fanny tettetett felháborodással csóválta meg a fejét.
– Hazudtam én valaha neked?
– Számtalanszor – vigyorodott el Alexander, majd hirtelen elkomorult, amikor pillantása a vörös foltra esett, ami kilátszott a Kate-től kölcsönkapott bő pólóból. – Legutóbb például akkor, amikor azt állítottad, hogy nem esett semmi bajod.
– Mert nincs is semmi bajom, ez csak egy egyszerű véraláfutás. Sokkal rosszabbul jártam volna biztonsági öv nélkül.
– Azért szólhattál volna róla. – A férfi óvatosan simított végig a sérülésen.
– Csak az előbb vettem észre, zuhanyzás közben – rebegte Fanny.
Alexander ujjai beleütköztek a póló nyakkivágásába, egy másodpercre megtorpantak, majd eltűntek a puha szövet alatt. Fanny lélegzete elakadt, és képtelen volt elkapni a pillantását a sötét, delejező szempárról.
Váratlanul léptek kopogtak a lépcsőn, és a férfi elhúzta a kezét, még épp azelőtt, hogy Kate megjelent az ajtóban.
– Jó estét, nyomozó! Mi járatban? Megkínálhatom esetleg egy teával?
– Nem, köszönöm. Ideje indulnom – felelte Alexander olyan közömbös hangon, mintha az égvilágon semmi sem történt volna az imént. – Majd szükségünk lenne a biztonsági kamerád felvételére, Fanny. Holnap beszélünk.
Egy pillanatra Fanny felé fordult, és szemében felvillant ugyanannak a mámornak az ígérete, ami a csókjukat kísérte aznap délután.
– Rendben – mormolta Fanny, és nem volt teljesen biztos benne, hogy a kimondott szavakra vagy a ki nem mondott ígéretre válaszol.
Miután a férfi mögött becsukódott az ajtó, Kate csúfondárosan megszólalt:
– Nézzenek oda, a nyomozó tényleg odavan érted!
– Ezt meg honnan veszed?
– Nem volt nehéz megállapítani abból, ahogy letapizott.
– Te leskelődtél?!
A barátnője csak nevetett a felháborodásán.
– Nem tettem volna, ha nem épp a bejárati ajtóm előtt csináljátok.
– Semmi sem történt!
– Hát hogyne... Nem a keze volt a pólód alatt, csak a szemem káprázott.
– Jaj, dugulj már el! Inkább menjünk aludni! – morogta Fanny, és elindult fel a lépcsőn, a vendégszoba felé, Kate pedig vihogva követte. 
Fanny sokáig forgolódott a keskeny ágyon, mire nyugtalan álomba merült. Amikor megszólalt az ébresztő, úgy érezte, alig néhány percet pihent csupán. Hullafáradtan indult a fürdőbe, és hosszan mosta az arcát hideg vízzel, majd lábujjhegyen kilopakodott a házból.
Előző nap az egyik járőr hozta el Kate-hez, így gyalog indult haza. Valamikor az éjszaka folyamán elállt az eső, már csak az út mentén sorakozó pocsolyák és az üde levegő emlékeztettek a zivatarra. A hajnali égbolt kékes-narancsos színben tündökölt, és apró, pufi bárányfelhők úszkáltak lustán mindenfelé.
A gyümölcsfák között rejtőző kis, fehér ház ugyanolyan békés látványt nyújtott, mint mindig, Fanny szíve mégis a torkában dobogott, ahogy belépett az ajtón. Nyugtalanságát legyűrve egyenesen a konyhába ment, és egy hosszú pillanatig a kitört ablakra bámult. Hívnia kell egy üvegest, gondolta komoran, majd nekiállt, hogy felszámolja az üvegszilánkok alkotta káoszt.

*

Alexander az asztal túloldalán kuporgó alakot figyelte. A kertész törött orrára ragtapaszt tettek a kórházban, de a szeme alatti vöröseslilás elszíneződések jól látszottak. Arcának azt a részét, amit nem fedett se géz, se zúzódás, eltakarta a sűrű szakáll és a haj.
– Én ráérek, Ron, akár egész nap elüldögélek itt veled, végtére is ezért fizetnek – mondta egykedvűen Alexander, bár valójában a türelme igencsak fogytán volt. – Kezdjük elölről! Mi a valódi neved?
A nyurga férfi makacsul hallgatott, ugyanúgy, ahogy az összes kérdésnél, amit reggel óta feltettek neki.
– Ahogy gondolod, de szólok, hogy levettük az ujjlenyomatodat, szóval bármilyen stikli elől is menekültél annak idején, arra nagyon hamar rá fogunk jönni.
A kertész ehhez sem fűzött hozzá semmit, még arra sem volt hajlandó, hogy Alexanderre nézzen, helyette kitartóan bámult egy pontra a kihallgatószoba ajtaja fölött.
– Akkor térjünk rá a tegnap délutánra. Miért is távoztál olyan sietve Fanny Farlow házától?
Ron arca mintha megrezzent volna a nő nevét hallva, és Alexander úgy döntött, hogy ezúttal ebből az irányból próbálkozik.
– Mesélt Fanny a névtelen levélről? – kérdezte meg a kertésztől váratlanul; a férfi tekintete egy töredékmásodpercre rávillant.
– És arról, hogy valaki éjszakánként a kertjében járkál? – sorolta tovább Alexander, és ezúttal jól látta a pislogást, sőt még azt is észrevette, hogy a kertész összeszorítja a száját, mintha vissza kellene tartania magát, nehogy véletlenül megszólaljon.
– Szegény nő már így is halálra volt rémülve, erre te bedobod az ablakát azzal a kővel...
Ron újból ránézett, jóval hosszabban, mint korábban, és Alexander elnyomott egy mosolyt.
– Teljesen összeomlott. Nem is csoda. Más is kikészült volna a helyében. – Tartott néhány másodpercnyi hatásszünetet, majd az asztalra könyökölt, és előredőlt. – És tudod, mit mondott Fanny, mi volt az egészben a legrosszabb? Az, amikor megtudta, hogy te voltál. Te, akit a barátjának tartott.
A kertész szeme egészen kigúvadt, amikor végre megszólalt.
– Sosem bántanám Fannyt! – recsegte rekedtes hangon.
– Akkor miért dobtad be az ablakát?
– Nem én voltam!
– Akkor ki? – tudakolta Alexander. – Nem láttam rajtad kívül senki mást.
Ron ráemelte szokatlanul fakózöld szemét.
– De én igen! Akkor hajtott ki az utcából, amikor bekanyarodtam – mondta, és ezúttal hosszan állta a nyomozó pillantását. – Egy szürke Jaguár volt.

*

Alexander némileg megviselten lépett be Garry irodájába. Jóval elmúlt éjfél, mire előző nap ágyba került, az a néhány óra nem volt elég ahhoz, hogy teljesen kipihenje magát, és az elhúzódó kihallgatás sem javított a nyúzottságán.
– Ron Martin végre beszélt!
Garry felkapta a fejét az asztalán tornyosuló papírhalomból.
– Remek! Mit mondott?
– Azt, hogy nem ő dobta be a követ Fanny ablakán.
– És te hiszel neki? – tudakolta némileg meglepetten Garry.
Alexander lehuppant az íróasztal mellé állított székre, és kinyújtóztatta a lábát.
– Először eszembe sem volt, de aztán meggyőzött.
– Téged ismerve elég nyomós érvvel kellett előállnia.
– Azt mondta, látott egy szürke Jaguart kihajtani Fanny utcájából.
– Úgy gondolod, hogy a jaguáros fickó a kőhajító? – ráncolta a homlokát Garry. – Nem lehet, hogy kitalálta az egészet?
– De, persze, az is lehet – ismerte el Alexander. – Valami mégis azt súgja, hogy igazat mond. Ezzel kapcsolatban legalábbis. A névváltoztatásról és a múltjáról továbbra sem hajlandó beszélni. Le is csekkolom, hogy áll az ujjlenyomat-ellenőrzés – emelkedett fel a székről. – Te addig utána tudnál nézni, van-e valakinek szürke Jaguárja azok közül, akinek a neve eddig felmerült a nyomozás kapcsán?
– Persze – biccentett Garry –, és míg el nem felejtem, megnéztem Fanny biztonsági kamerájának a felvételét. Nem látszik rajta a kertész, de más se. Szóval szerintem olyasvalakit keresünk, aki tudott a kameráról, és ügyelt rá, hogy elkerülje.
– Vagyis valakit, aki közel áll Fannyhoz.
– Úgy tűnik.
– Pompás – grimaszolt Alexander, aztán olyan hirtelen vágta fejbe a felismerés, mintha villám csapott volna belé. – Garry, lecsekkolnád milyen autója van Adam Farlow-nak?
– Fanny bátyjának? De minek?
– Csak nézd meg! – mordult fel Alexander, és idegesen járkált le-föl az irodában.
– Ezt meg honnan a francból tudtad? – kiáltott fel Garry pár perc múlva, döbbenten pillantva fel a számítógépből. – Adam Farlow-nak metálszürke Jaguar XF-je van!
– Bassza meg! – szitkozódott Alexander, ahogy kezdett összeállni neki a kép. – Le kéne csekkolni Farlow bankszámláját, meg azt is, hogy járt-e bent a fogdában Barry Rawennél.


 Legyél az oldalam rendszeres olvasója, hogy soha ne maradj le az új bejegyzésekről:

Ha nem szeretnél várakozni A múlt bűnei új részeire, akkor vásárold meg ebookban.
Csupán 1,100 Ft, és azonnal olvashatod az egész történetet!


MEGJELENT!
Olaszország, gyilkosság, szexi mostohabáty
Olvass Itáliai rejtélyeket:



Valamire készülünk!
Csatlakozz a FairBooks olvasók csoportjához, és legyél te is VIP tag!



Ha másra is kíváncsi vagy tőlem, olvass bele a regényeimbe:

Mindegyik regény nyomtatott és elektronikus formában is megrendelhető tőlem a FairBooks Kiadó webshopján keresztül utánvéttel és online bankkártyás fizetéssel is, akár dedikáltan.

A regényeim megtalálhatóak a következő helyeken is:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Az elmúlt hónap legnépszerűbb bejegyzései