Négy krimi, amit nagyon szerettem idén nyáron

Egy kicsit elmaradtam a havi kedvenc olvasmányos posztokkal. Ennek az egyik oka az, hogy keveset is olvastam most, hogy a legtöbb időmet a Gyilkosság a krimifesztiválon írása veszi el. A másik pedig az, hogy belefutottam pár olyan könyvbe, ami nem igazán tetszett. (Voltak olyanok, amiket be sem fejeztem, pedig ez ritka nálam.) De persze azért akadt olyan regény is, amit nagyon szerettem olvasni. Egészen pontosan négy darab, és - gondolom senkit sem fogok meglepni :-))) - mind krimi. Mutatom is őket. Mindegyiket bátran ajánlom olvasásra! :-)



Minden ​bűnügyi rejtély ugyanazon az egyszerű szabályrendszeren alapul.
Kell, hogy legyen egy áldozat. Egy tettes. Egy gyanúsított. Egy nyomozó. A többi csak játék ezekkel az összetevőkkel és lehetséges permutációikkal.
A detektívtörténetek aranykorának idején Grant McAllister, a matematika professzora kidolgozza a bűnügyi rejtélyek matematikai szabályait, és hét saját maga által írt történettel illusztrálja elméletét. Harminc év elteltével A White-gyilkosságok címet viselő novelláskötet felkelti egy kiadó figyelmét, ezért Julia Hart, az éles eszű, rámenős szerkesztő a csendes mediterrán szigetre utazik, hogy találkozzon a visszavonultan élő Grant McAllisterrel. A kiadó szeretné új kiadásban megjelentetni a férfi kötetét, ezért Julia és Grant közösen nekilátnak a történetek szerkesztésének. Julia nemcsak a történetek mélyére akar leásni, hanem Grant múltjába is, aki mintha titkolna előle valamit.
Azonban a Grant által írt történetek mindegyikében akadnak alig észrevehető következetlenségek, amelyek sehogyan sem stimmelnek. És amelyek egy valódi gyilkosságra, egy azóta is megoldatlan bűntényre utalnak. Ahhoz, hogy Julia kiderítse az igazságot, túl kell járnia Grant eszén.

Az az igazság, hogy ezt a regényt felírnám kötelező olvasmánynak minden krimiíró számára. Mert ugye a krimiknél sarkalatos pont a történet felépítése, hogy minden építőkocka a helyén legyen, logikus sorrendben, és a Nyolc nyomozó ebben segít. Rávilágít a krimik szabályszerűségére. Mindezt ráadásul egy nagyon szórakoztató történet keretein belül teszi. A regény felépítése igazán különleges: kapunk egy kerettörténetet, amiben a visszavonultan élő írót, Grantet meglátogatja egy szerkesztő Julia, abból a célból, hogy a korábban megjelent novelláskötetét kicsit feljavítva újra kiadják. Az a dolguk tehát, hogy megszerkesszék a novellákat.
Ennek a kerettörténetnek a segítségével kapunk bepillantást abba, hogyan is épül fel egy krimi, milyen elengedhetetlen alkotóelemei vannak, és ezeket hogy lehet variálni. A novellák pedig első körben úgy tűnnek, mintha csupán a kerettörténetben elhangzó elméleteket segítenék prezentálni. De ennél sokkal többek. Mindegyik egy minikrimit tár elénk, és hiába rövidek, így is nagyon jól hozzák az árnyalt karaktereket és az izgalmas csavarokat.
Aztán amire a regény végére érünk, rájövünk, hogy a novellák sokkal többek ennél, és arra is, hogy magában a kerettörténetben is rejlik még pár nem várt fordulat, amik engem igencsak megdöbbentettek. Krimiíróknak és krimikedvelőknek is egyaránt ajánlom.


Morgan Yancy egy fegyveres akciócsoport vezetője, számára semmi sem lehet fontosabb a munkánál. De amikor megtámadják, és majdnem megölik, az elöljárója mindent megtesz, hogy kiderítse, ki van az elit egysége nyomában – és miért. Mivel esély van rá, hogy az ismeretlen ellenség újra lecsap, Morgant egy isten háta mögötti helyre küldik, azzal az utasítással, hogy húzza meg magát, és tartsa nyitva a szemét. Csakhogy egyrészt a kívánatos lakótárs miatt – akit mindenképpen meg akar védeni –, másrészt pedig a háttérben ólálkodó fenyegetés miatt ez lehet élete eddigi legveszélyesebb küldetése.
A nyugat-virginiai kisváros részmunkaidős rendőrfőnökének, Isabeau „Bo” Marannak végre sínre került az élete. Összejár a barátaival, van egy hűséges kutyája, és a bankszámlája sem teljesen üres. Aztán beállít hozzá Morgan Yancy. Bónak végképp nem hiányzik az életéből egy titokzatos férfi – főleg nem egy olyan vonzó bajkeverő, amilyen Morgan.
Minél jobban igyekeznek, hogy leküzdjék a kettejük között fellángoló vonzalmat, annál közelebb kerülnek egymáshoz, még akkor is, ha a lány tudja, hogy Morgan bujkál valami elől. Az igazság napvilágra kerülése azonban többe kerülhet Bónak, mint amennyit adni tud, amikor pedig Morgan lelepleződik, az élete is veszélybe kerül.

Ez a kakukktojás, mert hiába úgy próbálják eladni, se nem krimi, se nem thriller, mert nincs benne nyomozás, és feszültség sem. Mármint a romantikus feszültségtől eltekintve. A címét sem értem, mert semmi köze a történethez, van benne klisé is bőven, mindezek ellenére ez egy tök jó romantikus könyv. Adott Morgan, egy titkos akciócsoport vezetője, akit a legelső itthon töltött napján meglőnek, de nem tudni, ki bérelte fel a támadót, akár még belső ember is lehet. Ezért a főnökével azt a tervet eszelik ki, hogy Morgan elrejtőzik egy isten háta mögötti kisvárosban, persze egy nő házában, közben a főnöke elhint pár információt róla, és meglátják, ki harap rá. Először Morgan és Bo ki nem állhatják egymást, aztán szép lassan megismerik, jobban megértik a másikat, és összemelegednek.
Így elmondva tényleg elég sablon a sztori, de a megvalósítás mégis tök jó szerintem. Tetszettek a szereplők, nagyon élethűre és szerethetőre sikerültek. Tricks, Bo kutyája meg egy tündér, imádtam! :-)) Az is bejött, hogy a vonzalom szép lassan alakul ki Bo és Morgan között. Az elején, amikor a pasi egy romhalmaz volt a sérülése miatt, nem erőltetett bele az írónő romantikus vagy erotikus jelenetet, ami teljesen hihetetlen lett volna Morgannek abban az állapotában.
A románc szépen fokozatosan alakult ki, emellett pedig Morgan és Tricks között is kibontakozott a barátság, ami annyira cuki volt, hogy néha majdnem jobban tetszett, mint a szerelmi szál. A kisvárosi hangulat nagyon jól átjött, a mellékszereplők is mind hús-vér emberek voltak, a történet is olvastatta magát. Szóval ez egy nagyon kellemes, azonnal beszippantós könyv. Engem Julie Garwood Buchanan/FBI sorozatára emlékeztetett, de szerintem annál sokkal jobban megírt történet.


Megfojtotta, ​bebalzsamozta és pózba rendezte áldozatait.
Vajon Zoe megállíthatja a gyilkost – és eltemetheti a saját múltját?
Három női holttestet találtak Chicagóban: mindhárom áldozatot megfojtották, bebalzsamozták és rémisztően élethű pózokba állították be. A helyi rendőrnyomozó profilozójának munkájában kételkedve az FBI bevonja az ügybe Zoe Bentley törvényszéki pszichológust is.
Zoe nem csípi új partnerét, Tatum Gray különleges ügynököt. Zoe olyan, mint egy vadász, szenvedélyes és éles szemű; Tatum viszont egy önelégült, öntörvényű fickó, aki nem tiszteli a szabályokat. A feladatuk, hogy elmerüljenek a gyilkos lelkében, és kibogozzák, mi lehet a bizarr fantáziái mögött, különben még több nő hal meg. De amikor három, jelentéktelennek tűnő borítékban olyan üzenetekre lelnek, amelyek a Zoe gyerekkorában átélt, hajmeresztő bűnesetekre utalnak, a vadászból váratlanul préda lesz.
Zoét arra képezték ki, hogy befészkelje magát a gyilkosok elméjébe. De vajon akkor is meg tudja állítani a szörnyeteget, ha a múlt démonjai béklyózzák?
Pörgős, feszes és szellemes thriller egy sorozatgyilkossal, aki talán még Hannibal Lecternél is vérfagyasztóbb.

Ez a könyv tökéletes példa arra, hogy a szereplőknek nem kell teljesen szerethetőnek lenniük, mégis érdekel a sorsuk. Zoe szerintem aspergeres, vagy ha nem is, akkor baromira nem ért az emberekhez, és sokszor olyan otrombán és érzelemmentesen nyilvánul meg, hogy elég nehéz megkedvelni. Tatum meg olyan „se íze, se bűze” szereplő addig, amíg meg nem ismerjük jobban a hátterét. Ennek ellenére már az elejétől kezdve kíváncsi voltam rájuk, meg persze a nyomozásra is. A nyomozás inkább a hátborzongató hangulat miatt tartotta fent a figyelmemet, nem a csavarok miatt, azokból elég kevés akadt. Volt egy megérzésem, amikor először felbukkant a gyilkos, és ez be is jött, de nem zavart, mert a magyarázat nagyon érdekes volt.
Az is tetszett, hogy mennyire hitelesen írta le az író Zoe és Tatum kapcsolatát a kezdeti idegenkedéstől kezdve egészen addig, amíg jobban megismerik egymást, és végül tényleg együtt tudnak működni. Szóval ez egy izgalmas könyv, nem sablon szereplőkkel, és a folytatása, amit nem bírtam ki, hogy ne olvassak el angolul, még ennél is jobban. Szóval bízzunk benne, hogy az is jönni fog magyarul is.


ELHAGYOTT ​HÁZ, VÁRATLAN ÖRÖKSÉG ÉS EGY MÉLYEN ELTEMETETT TITOK – vajon kiderül-e az igazság?
Maggie Holt hozzászokott, hogy mindenki arról faggatja, milyen volt a Beléndek-villában élni. Huszonöt éve, még kislányként költözött a szüleivel ebbe a különös, régi házba. Ám alig három hét után, a család az éjszaka kellős közepén menekült el onnan.
Maggie édesapja később könyvet írt a kalandról a Horrorház – igaz történet címmel, ami szenzációs világsiker lett: tele túlvilági szellemekkel és megmagyarázhatatlan eseményekkel. Ám Maggie sosem hitt el egy szót se belőle. Így amikor megörökli a Beléndek-villát, habozás nélkül visszatér oda. Csakhogy a házban egyre többször tapasztal olyan hátborzongató jelenségeket, amelyekről az apja írt a könyvében.
Talán mégsem volt kitaláció az egész? És miért leskelődnek Maggie után a helyiek? Mit titkolnak előle? Mi lehet félelmetesebb még a túlvilági szellemeknél is?

Most már biztos, hogy Riley Sager rajongó lettem! :-) Megint megbizonyosodtam róla, hogy egyszerű eseményeket is le tud írni úgy, hogy az ember tűkön ülve forgatja a lapokat. Mert igazából ez a könyv is lassan indul, apró lépésenként ismerjük meg a horrorházat, és hogy mi történt ott Maggie gyerekkorában, na meg az azt megelőző időkben, mégsem unalmas egy percig sem a regény. Annyira nem, hogy egész hétvégén ott volt a kezem ügyében, és amikor néhány percig nyugi volt, muszáj volt olvasnom belőle pár oldalt.
A könyv szerkezete is nagyon tetszett. Felváltva követhetjük a jelent Maggie szemszögéből, aki megörökli a Beléndek-villát az apja halála után, és odamegy. Meg a múltat, a Horrorház című könyvön keresztül, amit Maggie apja írt a huszonöt évvel korábbi eseményekről. Ez az utóbbi azért is érdekes, mert végig kétségeink vannak afelől, hogy a regény mennyire az igazságon alapul és mennyire kitaláció csupán, ezt ugyanis Maggie-nek sosem árulták el a szülei. Így a könyv felét tulajdonképpen egy megbízhatatlan narrátor elbeszéléséből ismerhetjük meg. És Sager nagyon jól ki is használja ezt. Elegánsan, egyáltalán nem feltűnően csempészett Maggie apjának elbeszélésbe olyan elemeket, amik aztán jól félreviszik az olvasót. Én pedig imádom, amikor egy jó krimi az orromnál fogva vezet. :D
A horrorelemek számomra nem voltak olyan félelmetesek, de ez nem is baj, mert a könyv így is egy izgalmas krimi, meglepő befejezéssel, amit nagyon élveztem olvasni.


Remélem, sikerült kedvet csinálnom a könyvekhez, vagy legalábbis a négy közül valamelyikhez. Ha szívesen olvastok könyvajánlókat, akkor ajánlom az olvasósarok rovat korábbi cikkeit is:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Legnépszerűbb bejegyzések