Olvasósarok: Karen Rose - Don't tell

Az egyik idei tervem az, hogy sorban végigolvasom Karen Rose regényeit. Mivel a nagy részüknek nincsen magyar fordítása, ezért angolul, ebookban szereztem meg őket. El is kezdtem az írónő legelső könyvével a sort, amin ugyan érződik, hogy első regény, megvannak a gyermekbetegségei, de ennek ellenére is egy szerethető történet.


Tartalom:
Kétségbeesett terv volt. De Mary Grace Winters tudta, hogy az az egyetlen lehetősége, hogy megmentse saját magát és a gyermekét a bántalmazó férjétől, ha megrendezi a saját halálát. A korábbi élete minden maradványát egy tó fenekén hagyja, és több száz mérfölddel távolabb talál menedéket egy új városban, új személyazonossággal. Caroline Stewartként már majdnem elfelejtette azt a rémálmot, amit maga mögött hagyott. Még a szerelem is megtalálja Max Hunter személyében, akinek szintén megvannak a maga sebei. De Caroline múltja és jelene összemosódik, amikor a férje a nyomára akad, és a nehezen megszerzett békéjét fenyegeti. Lépésről-lépésre közeledik hozzá, és mindenkihez, akit szeret.

Valóban érezhető a regényen, hogy első könyv. A karakterek még nem olyan árnyaltak, mint az írónő későbbi műveiben, és a történet sem olyan feszes, a jelenetek sincsenek mindig lezárva, sokszor váratlanul ugrik a cselekmény egyet. Mégis hamar beszippantott a történet.
Caroline-t hamar megszerettem, nagyon erős nő, egyszerre néztem fel rá, és sajnáltam azért, ami vele történt. Max annyira nem lett szimpatikus, viszont a karaktere jól sikerült. Egykor élsportoló volt, de egy autóbalesetben maradandó sérüléseket szerzett. Sokáig járni sem tudott, most is csak bot segítségével, nehezen mozog. Emiatt pedig nagyon sajnálja még mindig önmagát, hiába végezte el az egyetemet, hiába lett történelem professzor, hiába él anyagi jólétben. Eltaszítja magától a családját és Caroline-t is. A viselkedése persze nagyon is emberi és hihető, csak nem feltétlenül kedvelhető. Viszont a regény végére a jelleme nagyon szépen fejlődik.
Nagyon szeretem, hogy Karen Rose mindegyik regényében megjelenik egy társadalmi probléma, de nem szájbarágósan, hanem a cselekmény szerves részeként. Ebben a könyvben ez a nők bántalmazása, a házasságon belüli erőszak. Nincsenek szépítve a dolgok. A zsaru férj, aki az agresszióját és a kontrollmániáját a feleségén vezeti le, miközben a kollégái a gyanús jelek ellenére is szemet hunynak a dolog felett, nagyon is reális. Az is tetszett, hogy nem csak a bántalmazáson volt a hangsúly, hanem azon is, hogyan lehet kimenekülni egy ilyen kapcsolatból, és hogyan lehet újjáépíteni az életet. Amikor a valóságban találkozunk egy ilyen traumán átesett emberrel, sokszor nem tudjuk, hogyan viselkedjünk vele. A regény ezt a kérdést is alaposan körüljárja. Rávilágít arra, hogy ne áldozatként tekintsünk rájuk, hanem túlélőként, akiknek sikerült maguk mögött hagyniuk a poklot.
A regény a téma miatt inkább drámaibb. Azon van a fókusz, hogyan lehet túlélni a bántalmazó kapcsolatot, hogyan lehet újra megbízni valakiben, hogyan lehet újra beleszeretni egy férfiba a rémálomszerű múlt után. A krimiszál, vagyis Caroline eltűnésének a felgöngyölítése és a bántalmazó férj elkapása, inkább csak mellékszál. Viszont ezen a szálon ismerjük meg Steven Thatcher különleges ügynököt, aki a következő rész (Have you seen her?) főszereplője lesz. Több későbbi lényeges karakter is feltűnik a regényben. Például Dana Dupinsky és Evie Wilson, akiket a Vigyázz rám című regényből ismerhetünk már. Sőt ebben a könyvben tudhatjuk meg, miért is van eltorzulva Evie arca. (Egyébként ő lesz a főszereplője az I can see you című résznek, ami sajnos szintén nincs magyarra fordítva.)
Összességében a Don't tell egy igazán jó regény. Még nem az a feszült, körömlerágós thriller, amit Karen Rose-tól megszoktunk, de nagyon élvezhető, a cselekmény pedig a kezdetektől visz magával.

Értékelésem: 4/5

A könyv beszerezhető az Amazonon:


Ha további Karen Rose könyvértékeléseket olvasnál:

Ha beleolvasnál a romantikus krimi regényeimbe:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Legnépszerűbb bejegyzések