Kedvenc történelmi romantikus regényeim

 

Annak idején tizenéves koromban, de még a húszas éveim elején is faltam a történelmi romantikusokat. Ez volt az a zsáner, amivel legelőször megismerkedtem. Valószínűleg azért, mert akkoriban a Magyar Könyvklubtól rendeltünk könyveket, és ott csak úgy hemzsegtek az ilyen típusú regények. Én pedig szép lassan mindegyiket megvetettem a szüleimmel, és átrágtam magam rajtuk. Nem sokkal később aztán a krimi kiszorította ezeket a fajta könyveket a kedvenceim közül, de azért néha még mindig elolvasok egy-egy történelmi romantikus regényt. Megmutatom a kedvenceimet! :)



Woodiwiss összes könyvét nagyon szerettem, mindet olvastam, ami magyarul megjelent, de párat még angolul és németül is. A kedvencem egyértelműen a Hamu a szélben. A történet az Amerikai polgárháború idején játszódik. A női főszereplő Alaine szülei meghaltak, fiúruhába öltözve menekül a nagynénjéékhez. Eredetileg csak az utazás alatt akarta kiadni magát fiúnak, de aztán olyan helyzetbe keveredik, hogy kénytelen megtartani az álcát, ha nem akar katonakézre kerülni. Nem is lenne gondja a fiúruhákkal, hisz talpraesett, fiús lány volt mindig is, ám a kórházban, ahol dolgozni kezd, megismerkedik egy orvos őrnaggyal, akihez vonzódni kezd. A férfival csak két gond van: az ellenséges oldal katonája, ráadásul Alaine unokanővérének udvarol.
Nagyon tetszett a fiúruhás rész, ami nagyjából a regény fele, és most eszembe jutott, hogy az új törvény miatt ennek a könyvnek is járna a 18+-os jelzés.... :(((((. Ebből a szituációból sok izgalmas helyzet adódott, és már fiúruhába öltözve is érezhető volt a kapocs Alaine és Cole között. Azt is szerettem, hogy sokszor Alaine menti meg Cole-t, a történelmi eseményeket is izgalmasan vonultatta fel, még egy pici krimiszál is kapott helyet a történetben, és nagyon szépen megmutatta, hogyan érik nővé a háború hányattatásai közepette egy fiatal lány, aki soha nem adja fel, bármilyen nehéz helyzetbe is kerül.



Johanna Lindsey volt a másik Magyar Könyvklubos írónő, akinek imádtam a regényeit. Nem annyira, mint Kathleenéit, és nem is mindet, de jó pár kedvencem kikerült a művei közül. A legkedvesebb mégis a Mondd ki, ha szeretsz, ami az amerikai vadnyugatra kalauzolja el az olvasót. Courtney egy indián támadásban elvesztette az apját, és most a mostohaanyjával és annak új férjével él. Aztán egy nap egy újságban meglát egy képet, ami az apját ábrázolja. Az is benne van, hogy melyik városban él a férfi. Courtney elhatározza, hogy odautazik, és kideríti, mi történt az apjával. Miért nem jelentkezett, ha életben van? Csak egy bökkenő van: ehhez át kell vágnia az indián területen, miközben az évekkel korábbi támadás miatt még mindig retteg ettől a vad népségtől. Úgy dönt, szerez magának egy vezetőt a szófukar, goromba, de nagyon vonzó Chandos személyében, azzal azonban nem számol, hogy mi minden történhet a hosszú hetek alatt, amíg kettesben utaznak.
Ebben a könyvben mindent imádtam. Chandost, aki a szerethető rosszfiú karakterek előfutára, Courtney-t, aki nagyon esendő, kezdetben félénk, de egyre bátrabbá válik, ahogy halad előre a történet. Az egész hangulatot, az utazásukat, a csavarokat a történetben (mert ebben még azok is voltak, komolyan!), de mindenekelőtt a két szereplő közötti kémiát. Kedvem is támadt újraolvasni. :D



Ki ne hallott volna az Outlanderről, ami nem szimpla történelmi romantikus, hanem van benne egy kis fantasztikus elem is? Hisz úgy indul a történet, hogy Claire az első világháború után a férjével a második nászútját tölti Invernessben, Skóciában. A háború alatt külön éltek, ő ápolónő volt, Frank a férje pedig a titkosszolgálatnál dolgozott, így alig néhányszor találkoztak az elmúlt évek alatt. Újra össze kell csiszolódniuk, ez a tervük a skót utazással. Csak hogy Claire a helyi szikláknál, amiket furcsa legendák öveznek, visszasodródik a tizennyolcadik század közepére, és bizony abban az időben Skóciában nem nézték jó szemmel az angolokat. Az pedig főleg gyanút kelt, hogy mit keres egyedül egy angol nő, egy idegen (sassenach) a Felföldön.
A könyv hihetetlen részletgazdagsággal tárja az olvasók elé, ahogy Claire szembesül a százötven évvel korábbi skót élet sajátosságaival, a klánpolitikával, a boszorkányüldözéssel, és persze a szerelemmel is. Annak révén pedig egy nehéz választással: a saját idejében otthagyott férjét szereti, vagy a fiatal skótot, Jamie-t, akiért olyan heves szenvedélyre lobbant.
Nem tudom kiemelni, mit szeretek ebben a könyvben a legjobban. Talán Jamie karakterét, és a kapcsolatukat Claire-rel, ami semmilyen szempontból sem hagyományos, és aminek számtalan buktatója van. De a tizennyolcadik századi Skóciát is imádtam, meg a skótokat, és az egész hangulatot. Vannak pontjai a könyvnek, amik nagyon szomorúak és tragikusak, a könnyem is kicsordult olvasás közben. Látszik, hogy mennyire beszippantott a történet.
Be kell vallanom, hogy ez az a ritka eset, hogy a könyvből készült sorozatot még jobban szeretem, mint magát a könyvet. De mindkettő kétség kívül nagy kedvenc. :)

Remélem, sikerült kedvet csinálnom a könyvekhez, vagy legalábbis a három közül valamelyikhez. Ha szívesen olvastok könyvajánlókat, akkor ajánlom az olvasósarok rovat korábbi cikkeit is:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Legnépszerűbb bejegyzések