Olvasósarok: 3 romantikus-erotikus regény 2020-ból, amit nagyon szerettem

Bár a krimi az örök kedvencem, azért teszek kitérőt más zsánerekbe is. 2021-ben elég sok romantikus-erotikus regényt olvastam, és három közülük kifejezetten tetszett. Elárulom, melyik volt ez a három, és azt is elmesélem, miért szerettem olvasni őket. :)


3. Vi Keeland: Egomániás

Tartalom:
Akkor ​találkoztam Drew Jaggerrel, amikor éppen betört a Park Avenue-i irodámba. Még azelőtt tárcsáztam a 911-et, hogy kipróbáltam volna rajta a vadiúj, szuper menő Krav Maga tudásomat. Gyorsan leállított, miközben jót kuncogott a nevetséges támadási kísérletemen.
Naná hogy az illetéktelen behatolónak arrogánsnak kellett lennie. Aztán kiderült, hogy nem is volt annyira illetéktelen.
Drew éppenséggel az irodám jogos tulajdonosa volt. Épp szabadságon volt, amíg a saját flancos irodáját újították fel. Amit egy csaló adott nekem bérbe úgy, hogy az valójában nem is volt bérelhető. A fickó tízezer dollárral megrövidített.
Másnap, a rendőrségen töltött hosszú órák után Drew-nak megesett rajtam a szíve, és tett egy olyan ajánlatot, amit nem utasíthattam vissza. Cserébe, hogy felveszem a telefonjait, amíg a titkárnője szabadságon van, ott maradhatok az irodában, amíg nem találok magamnak másik helyet. Minden bizonnyal hálásnak kellett volna lennem, és befognom a számat, amikor meghallottam, milyen tanácsokat ad az ügyfeleinek. Nem bírtam megállni, hogy elrejtsem a véleményem. De nem számítottam arra, hogyan reagál a testem minden egyes vitánkra. Pláne hogy úgy tűnt, mi csak vitatkozni tudunk.
Mi ketten épp egymás ellentétei voltunk. Drew egy keserű, haragos, a párkapcsolatokat bámulatosan pusztító fickó, miközben az én munkám meg az, hogy segítsek az embereknek megmenteni a házasságukat. Az egyetlen közös dolog köztünk, az az iroda, amin osztoztunk. És a vonzalom, amit napról napra egyre kevésbe tudtunk tagadni.


Véleményem:
Nagyon tetszett! Pedig nincs benne semmi eget rengető. Adott egy nagydumás, a legyet is röptében válóperes ügyvéd, múltbeli traumával, meg egy párkapcsolati tanácsadónő, aki nem omlik azonnal a karjaiba. Teljesen ellentétesek a nézeteik, ráadásul kénytelenek egy irodán osztozni. Sistereg közöttük a levegő, ahogy vitáznak, majd később is, mikor kezdenek közelebb kerülni egymáshoz. Adott egy-két konfliktus, amit le kell győzniük, hogy aztán elnyerjék a saját happy endjüket. Igazából számtalan ilyen történetet olvastunk már, viszont az író friss, vagány stílusa és az azonnal szimpatikus karakterek számomra elfeledtették a kliséket, és izgalmassá tették a történetet. Plusz pont a kendőzetlen, kicsit mocskos, mégsem ízléstelen szexjelenetekért. Na meg amiatt, mert végre egy romantikus könyv, ahol nem drámáznak feleslegesen a szereplők.

2. Nalini Singh: Vonzódás

Tartalom:
Sascha ​Duncan mentál. Mint fajának minden képviselője, ő is különleges mentális képességekkel rendelkezik és minden érzelmet, érzést száműzött az életéből. Sascha azonban más, mint népe többi tagja, és ezt a hibáját rejtegetnie kell.
Lucas Hunter alakváltó. Egyszerre ember és leopárd; az ösztönei, érzelmei és a falkája iránti szeretet vezérli.
A két faj eddig békében élt egymás mellett, most azonban háború fenyeget: egy mentál sorozatgyilkos szedi áldozatait az alakváltó nők közül. Lucas meg akarja találni a tettest, és ehhez Saschán keresztül szeretné megismerni az ellenség féltve őrzött titkait. Van azonban valami ebben a látszólag jéghideg lányban, ami lenyűgözi a férfiban lakó vadállatot. Csakhogy ez a vonzódás mindkettőjük vesztét jelentheti.


Véleményem:
Hamar azon kaptam magam, hogy a történet magával sodort, és csak faltam az oldalakat.
Nagyon érdekes az alaphelyzet a két teljesen különböző kaszttal: a mentálokkal, ahol nincs a szó szoros értelmében vett család, csak észérvek és üzleti haszonszerzés; és az alakváltókkal, ahol a falkához való tartozás és az érzelmek kimutatása a legfontosabb. Az is tetszett, hogy a női főszereplő került ki a mentálok közül, és a férfi az alakváltóktól, így egy kicsit más volt a felállás, mint szokott. Sascha volt a rideg, racionális, Lucas az érzelmes, család centrikus fél. A kémia is nagyon jól működött kettőjük között, tetszett a kezdeti izzás, aminek mindketten ellen akartak állni, tetszett, hogy volt komoly konfliktus, nem mondvacsinált okból nem lehettek egymáséi. Jól előjött Lucas jaguár énje minden helyzetben, az erotikus jelenetekben főleg, amik egészen különlegesre sikerültek. Sokban emlékeztettek az állatok párzására, mégsem éreztem őket közönségesnek.
A történetben van egy kis krimiszál is. Egy mentál sorozatgyilkost keresnek, aki alakváltó nőket gyilkol. Nem túl fordulatosak ezek a részek, inkább azon van a hangsúly, hogy Sascha segít-e az alakváltóknak, de azért így is hozzátesz a történethez.
Örülök, hogy elolvastam, és biztosan folytatni fogom a sorozatot.

1. Leylah Attar: A Serengeti köde

Tartalom:
Egyszer ​Afrikában megcsókoltam egy királyt…
„Így történt, hogy egy régi, piros pajtában, a Kilimandzsáró lábánál felfedeztem azt a tünékeny csodát, amiről addig csak a nagy szerelmes regényekben olvastam. Az újonnan megtalált boldogság szárnyat bontott pillangóként repdesett körülöttem, és a szívembe költözött. Visszafojtott lélegzettel, mozdulatlanul figyeltem, félve, hogy elszáll, és akkor örökre elveszítem.”
Amikor Kelet-Afrika egyik bevásárlóközpontjában bomba robban, az ezt követő események egymás útjába sodornak két idegent, amire egyikük sem számított.
Tanzániában Jack Warden, az elvált kávéültetvényes elveszíti egyetlen lányát. Egy óceánnal arrébb, egy angliai kisvárosban Rodel Emerson elveszíti egyetlen testvérét.
Egy férfi és egy nő, akiknek a sorsuk egy tragikus délutánon összefonódik, egy rendkívüli küldetés nyomába erednek. Átszelik a Serengeti végtelen síkságát, hogy útba ejtve három állomást, megmentsenek három gyermeket – akik többet érnek holtan, mint élve.
De ha az eléjük kerülő akadályokat le is győzik, még egy kihívással szembe kell nézniük. Túlélhetnek-e vajon egy újabb veszteséget? Lemondjanak-e egy eleve kudarcra ítélt szerelemről? Egy szerelemről, amit ha elengednek, szertefoszlik, akár a Serengeti köde a napfényben…
„Néha rátalál az ember egy szivárványra, ami betölti a szívét. Talán soha nem érheti el, és nem lehet az övé, de annyi színt és oly sok csodát hoz az életébe, amit soha nem fog megbánni.”


Véleményem:
Első pillantásra úgy tűnhet, hogy ez a regény teljesen más, mint a Papírhattyú, pedig ugyanúgy az élet kegyetlenebb arcát mutatja be, és bebizonyítja, hogy a sötétségből, a tragédiából is születhet valami lélegzetelállítóan szép. A helyszín Afrika, és olyan csodásan festi le az írónő, hogy odarepített olvasás közben. Láttam magam előtt mindent, a tájat, az állatokat, az embereket, orromban éreztem az illatokat, számban az ízeket és még a napsütést, az esőt is a bőrömön. Imádom Afrikát! Már csak ezért is hatalmas élmény volt olvasni ezt a könyvet. Aztán ott vannak a szereplők. A barátaim lettek, sőt néha úgy éreztem, hogy én vagyok ők. Együtt estem velük szerelembe, a gyászuk nekem is fájt, de annyira, hogy újra sírtam egy könyvön, pedig komolyan mondom, hogy ez nagyon ritka nálam. Ám ez a regény megint magával ragadott, közben pedig egy-egy része összetörte a szívem. Minden egyes sorát szerettem, és biztos vagyok benne, hogy Jack és Rodel története sokáig velem marad még.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Legnépszerűbb bejegyzések