Rengeteg helyen lehet arról olvasni, mennyire fontos egy regény első mondata. Majdnem olyan fontos, mint a borító és a fülszöveg, és ugyanaz a feladata: felkelteni az olvasó érdeklődését. De vajon íróként érdemes rágörcsölni arra, hogy ütős első mondatot gyártsunk? Vagy ez az egész kicsit túl van misztifikálva? És egyáltalán milyen az ütős első mondat? Elmondom, én mit gondolok ezekről.
Legelőször is elmesélem, én hogyan szoktam könyveket választani. Ha könyvesboltban vagyok, akkor először kizárólag a borítóra meg a címre koncentrálok, azok alapján nézem végig a köteteket. Ha találok olyat, ami megtetszik, akkor a fülszöveget is elolvasom. A fülszöveg után pedig minden egyes alkalommal belelapozok a könyvbe is.
Nem tudom, ezzel más hogy van, de vásárlás előtt feltétlenül bele kell olvasnom a regénybe. Ha interneten keresztül bonyolítom a vásárlást, akkor beleolvasó nélkül biztos nem veszek semmit. Persze nem arra kell gondolni, hogy oldalakat nyálazok végig, hanem csak néhány bekezdést. Abból már kiderül, mennyire tetszik az író stílusa és a történetvezetés.
Nyilván akadnak ez alól kivételek. Olyan írótól például, akinek a korábbi könyveit szerettem, a fülszöveg ismerete nélkül is hajlandó vagyok bármit megvásárolni. De nálam ez a ritkább.
Olvasási szokások változása
Az olvasási szokások az életmódunk változásával együtt átalakultak az utóbbi két évtizedben. Elterjedt az internet, a közösségi média, és főleg ezeknek köszönhetően egy sokkal felgyorsultabb világban élünk. Kevésbé vagyunk türelmesek, azonnal a lényegre akarunk térni, látni akarjuk, érdekelni fog-e minket a történet.
Én ezt még sima Facebook posztoknál is észreveszem magamon. Elolvasok belőlük néhány sort, és ha nem fog meg bennük semmi, már görgetek is tovább. Ugyanígy, ha a kezembe veszek egy könyvet, és az első oldalon nincs olyan, ami berántana a regény világába, akkor már félre is teszem.
A másik oldala a dolognak a könyvpiac változása. Jóval több könyv jelenik meg, mint tizenöt-húsz évvel ezelőtt. Rengeteg választási lehetőségünk van egyes zsánereken belül, és ha egy könyv nem tetszik, akkor akad helyette egy csomó másik, ami fog. Nincs az, hogy nincs másik, hát beérem a kevésbé tetszővel, és emiatt átverekedem magam a hosszadalmas, unalmas részeken is.
A fiatalabbak talán nem is értik, ez mekkora változás. De én még emlékszem a kamaszéveimre, amikor minden könyvet elolvastam, ami otthon volt, akkor is, ha nem igazán tetszett, mert egyszerűen nem volt más, jóval kisebb volt a választék.
Ezekkel a változásokkal szerintem együtt jár az az elvárás, hogy egy (zsánerirodalmi) könyv azonnal csapjon bele a lecsóba, legyen valamilyen módon érdekes a kezdés. Ha hosszas leírással vagy bevezetéssel kezdődik, egyszerűen elvesztjük az érdeklődésünket, és keresünk más olvasnivalót magunknak.
Regénykezdetek
Megnéztem néhány kedvenc könyvem első mondatát:
"A Privet Drive 4. szám alatt lakó Dursley úr és neje büszkén állíthatták, hogy köszönik szépen, ők tökéletesen normálisak"
Ki ne ismerné J. K. Rowling Harry Potter sorozatának nyitómondatát? Szerintem ez tipikus példája annak, hogy tud egyetlen mondat azonnal bevonni a történetbe. Nyomban kíváncsi lesz az ember, miért is kell kiemelni azt, ha valaki tökéletesen normális. Hisz ez... nos, ez normális. Nem olyasmi, amit említeni kéne. De akkor miért mondja ezt magáról Mr. Dursley...? És ezzel már jár is az agyunk, és kíváncsiak vagyunk a történet folytatására.
"Ez nem olyasfajta hely volt – legalábbis első ránézésre –, ahol emberek szoktak eltűnni."
Ez Diana Gabaldon Outlander - Az idegen című regényének első mondata, és szerintem szintén nagyon ütős, ráadásul szépen előrevetíti, mi is fog történni. Felkelti az érdeklődést azzal, hogy ki fog eltűnni és hol.
"Az esemény évről évre megismétlődött."
Ennél általánosabban, mint ahogy Stieg Larsson A tetovált lány című könyve kezdődik, nehéz egy regény indítani, de mégis van ebben a mondatban valami baljóslatú, borzongató, és észrevétlenül érdekelni kezd, mi ismétlődik meg, és vajon ami megismétlődik, az valami szörnyű dolog-e?
"Harminchét lépés és még egy kicsit. Ennyi volt a kórházi folyosó hossza."
Raana Raas regénye Az ogfák vöröse című kötet esetében kicsit csaltam, mert két mondatot hoztam. De ebből a kettőből együtt látszik, milyen jó horog is ez. Azonnal elkezdünk azon gondolkozni, hogy ki az, aki a kórházban járkál, mert nyilván járkál, ha tudja, hány lépés hosszú, és vajon miért van ott, kije került kórházba.
"Kiskoromban anyukám folyton játékokat talált ki. Volt "csöndeskedés". Meg "Ki tudja tovább enni a kekszet?""
Így kezdődik az a regény, amit épp most olvasok (és egyszerűen imádom). Jennifer Lynn Barnes Örökösök viadala című kötete, ami szerintem azért indul zseniálisan, mert valami hihetetlenül egyedien írja le, hogy a főszereplő lány szegény családból származik. Itt nem a történet vonz be, hanem az író stílusa.
"Egyetlen lövés a tarkóba, tipikus kivégzés."
Chirs Carter Halállista című könyve tökéletes "durr bele a közepébe" krimikezdés, amitől azonnal kíváncsiak leszünk a folytatásra.
"Minden szombat éjszaka játszom a halállal. Megkísértem, amikor elélvezek."
Ez Chiara Pillangólány című könyvének sokkoló indítása. És nem csak a sokkhatás miatt jó, hanem azért is, mert sok minden kiderül belőle. Például, hogy ez egy erotikus történet lesz, de a halál emlegetése miatt biztosak lehetünk benne, hogy egy sima erotikus regénynél jóval többet kapunk. Arról már nem is beszélve, hogy azonnal érdekelni kezdi az olvasót, hogy kísértheti meg valaki a halált az orgazmussal.
Akkor milyen a jó kezdés?
Ha egyetlen mondatba akarnám összefoglalni, akkor azt mondanám, hogy az első pár mondatnak hatással kell lennie az olvasóra. Ez a hatás pedig majdnem mindegy, milyen. (Persze azért ne utálat legyen! :D) Elindulhat azonnal egy izgalmas cselekmény, ami magával sodorja az olvasót. Megjelenhet benne bármilyen apróság, ami birizgálja a kíváncsiságát, és amin aztán gondolkodni kezd. Lehet erős a hangulata, ami azonnal bevon a regény világába. Érződhet rajta az író stílusa, vagy felbukkanhat benne egy izgalmas, nem mindennapi szereplő.
Összességében azt gondolom, hogy aki belenéz egy könyvbe vásárlás előtt, nem csak az első sort fogja elolvasni, hanem néhány bekezdést. Emiatt nem hiszem, hogy az első mondattal meg kellene váltania az írónak a világot, fontosabb az, hogy legyen az első oldalon valami, ami megfogja az olvasót, és aztán ügyesen, észrevétlenül ráveszi arra, hogy tovább olvasson. Ám ha ez az érdekesség, ez a a horog már az első mondatban megjelenik, az csak még jobb.
Végül egy kis saját vonatkozás:
"– Valaki az őrületbe akar kergetni! – panaszolta a nyeszlett fickó enyhe remegéssel a hangjában, és Ben arra gondolt, hogy annak a valakinek bizony könnyű dolga lesz."
Ez a hamarosan megjelenő saját regényem a Csontvázak a szekrényben kezdete. Igyekeztem megmutatni vele, hogy lesz a könyvben borzongató rejtély, de könnyedebb, vidámabb pillanatok is. Bízom benne, hogy sikerült.
További részletekért csatlakozzatok a Facebook csoportomhoz: Megyeri Judit írókuckója, ahol áprilisban meg is lehet nyerni a könyv egy példányát. :)
ELŐRENDELHETŐ!
A GYILKOSSÁG A KRIMIFESZTIVÁLON már elérhető
a FairBooks Kiadó webshopjában 30% kedvezménnyel:
Vadregényes Skócia, ördögi bosszú, tiltott szerelem.
Olvasd el, hogyan folytatódik Lottie és Hunter története!
Ha másra is kíváncsi vagy tőlem, olvass bele a regényeimbe:
Mindegyik regény nyomtatott és elektronikus formában is megrendelhető tőlem a FairBooks Kiadó webshopján keresztül utánvéttel és online bankkártyás fizetéssel is, akár dedikáltan. A nyomtatott könyvek mellé ajándék könyvjelzőket adunk:
A regényeim megtalálhatóak a következő helyeken is:
.JPG)
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése