Könyvajánló – Gregg Hurwitz: Az Árva (Orphan X 1.)

Újabb kedvenc könyvet avattam, ami ismét egy sorozat első része. Ezúttal thrilleres hangulatú krimi, kemény akcióval, kicsit képregényes háttérrel, rengeteg tesztoszteronnal és kütyüvel. Romantikát viszont csak nagyon apró nyomokban tartalmaz, ami jól is van így. Első olvasásom a Fumax kiadótól, de biztosan nem az utolsó. Lássuk, mivel fogott meg ennyire X Árva, vagyis Evan Smoak!


Tartalom
A ​Seholember. Városi legenda. Egy férfi, akinek a nevét csak suttogva emlegetik. Azt beszélik, ha felkeresi valaki, aki reménytelen helyzetbe került, és méltó a segítségére, ő mindent elkövet, hogy megvédje és megmentse.
Ő azonban nem csupán legenda.
Evan Smoaknak megvan hozzá a képessége és a forrásai is, hogy segítsen azokon, akiken senki más nem segít. Rendkívül veszélyes múltja van. Még gyerekként választották ki, hogy a szigorúan titkos Árva program részeként tökéletes, hivatalosan nem létező ügynökké – más szóval gyilkossá – neveljék és képezzék ki. Ő volt X Árva. Evan egy idő után szakított az ügynökséggel, és az ott tanultakat arra használta fel, hogy minden hidat felégessen maga után.
Most azonban valaki a nyomában van. Valaki, hasonló képességekkel és kiképzéssel. Valaki, aki ismeri X Árvát. Valaki, aki egyre közelebb és közelebb kerül hozzá, és kihasználja Evan gyengéjét – a Seholemberként végzett küldetését –, hogy megtalálja és kiiktassa őt.
 
Vannak könyvek, amik már az első oldalon beszippantanak, és alig tudom letenni őket. Az Árva is ilyen. Ilyenkor mindig kielemzem, hogy mi az a történetben, ami ilyen gyorsan bevon, mert egyrészt érdekel, másrészt ebből is lehet tanulni.
Néha az író stílusa az, ami azonnal elvarázsol, máskor egy karakter vagy a hangulat, egy erős nyitókép, esetleg egy olyan téma, ami érdekel. Ennél a regénynél azonban nehéz volt rájönnöm. Végül abban egyeztem ki magammal, hogy itt egyszerre több dolog fogott meg – igazából szinte minden.

A nyitás
Egy prológussal nyitunk, egy múltbeli jelenettel. Erős a kezdés, mert felvázol egy érdekfeszítő alaphelyzetet. Adott egy rossz körülmények között élő árvafiú, Evan, akinek lehetőséget kínál egy idegen férfi, Jack Jones. (Az alliteráló nevekről csak nekem ugrik be mindig, hogy kamunevek?)
Evan nem sokat hezitál, elfogadja az ajánlatot, mert még az ismeretlen is jobb, mint a jelenlegi helyzete. Az olvasó pedig elkezd aggódni, hogy vajon jól teszi-e? Mert az idegen ugyan szimpatikusnak tűnik, de nem túl közlékeny.

„– Lehet, hogy nem árulhatok el mindent azonnal – teszi hozzá épphogy nem bocsánatkérő hangnemben –, de sosem fogok hazudni neked.
Evan a férfit tanulmányozza, és úgy dönt, hisz neki.
– Fog bántódásom esni?
Jack csak vezet tovább, mereven maga elé nézve.
– Néha.”

A prológus kétségkívül ütős, bár kicsit sablonos, több regény is kezdődik hasonlóan. Az első fejezet azonban azonnal kiküszöböli ezt a csorbát. Jó pár évet ugrottunk az időben, Evan Los Angelesben él, épp egy melóból érkezik haza az elegáns toronyházba, ahol a felső szinten lévő penthouse az övé. Megsérült egy akcióban, karján a dzsekit vér áztatja, minél előbb be akar jutni a lakásába, még mielőtt összevérezne mindent, de pechjére a liftben belebotlik a lakógyűlésre igyekvő szomszédjaiba. A jelenet remek! Egyszerre feszült, hisz izgulunk, hogy Evan ne bukjon le a vérző karjával, és humoros meg szarkasztikus, ahogy bemutatja a többi lakót, akik mind tipikus amerikai átlagpolgárok, mégis nagyon élőek, nagyon jól kidolgozottak.

A karakterek
A karakterek kidolgozottsága végig jellemző a regényre. A legapróbb mellékszereplő is úgy van megírva, hogy olvasás közben azt érezzük, bármelyik pillanatban lesétálhatna a könyv lapjairól, és megjelenhetne előttünk.
A főszereplő Evan Smoak karaktere viszont mindegyik fölé emelkedik. Ő a tipikus megfigyelő, aki meghúzódik egy sarokban, és mindent észrevesz, őt pedig senki. Átlagos pasas, nem izmoktól duzzadó akcióhős. A környezete számára ipari tisztítószereket áruló vállalkozó, közben pedig megszámlálhatatlan módon tud ölni, és öl is, de nem ész nélkül, vannak szabályai. Az érzelmeit elfojtja, talán nincsenek is érzelmei. Nem tudja, milyen az, amikor az embert barátok veszik körül, akikben megbízhat. Érződik, mennyire magányos. (Egy cserepes aloe verát dédelget!) Közben pedig olyanoknak segít, akiknek senki más. Furcsa hős: már-már kórosan antiszociális, nem túl empatikus, öl, ha kell és megmenti az ártatlanokat. Egyszerre van meg benne a fény és a sötétség. Még bele sem melegedtem az olvasásba, máris imádtam!

„– Egy idős indián arról a csatáról mesél az unokájának, amely mindenkiben ott dühöng legbelül.
– A két farkas.
– Így van. Az egyik farkas a düh és a félelem és a paranoia és a kegyetlenség. A másik a kedvesség, a szerénység, az együttérzés, a békesség. És a fiú megkérdezi a nagyapját, hogy melyik farkas győz. Emlékszel a válaszra?
– Az, amelyiket eteted.
– Így van. Tudod mi a mi legnagyobb kihívásunk? – Jack összehajtogatja a vászonszalvétáját, és letörli a szószfoltot a tányérja széléről. Aztán egyenesen Evan szemébe néz. – Mi mindkettőt etetjük.”

Az akció
Az Árva kétségkívül egy akcióregény. Evan James Bondot megszégyenítő kütyü- és fegyverarzenállal rendelkezik, és olyan profin harcol, amit könyvben eddig talán nem is olvastam. Ismeri a legtöbb harcművészetet, a fegyvereket, olvas az ellenfeleiből, előre kalkulálja, mit fognak tenni. De szerencsére az író nem adott neki túl nyilvánvaló plot armort. Legalábbis én többször is aggódtam az életéért.
A regényben tehát sok a kendőzetlen és véres akciójelenet, de a krimis fordulatok sem hiányozhatnak. Az egyik fordulatban ugyan végig reménykedtem, és szerencsére be is jött a tippem, de ez nem vett el az élvezeti értékéből. A többi fordulat pedig alaposan meglepett. Utólag már látom persze, hogy voltak ezekre utaló jelek, de olvasás közben nem sikerült megfejtenem őket, amit én nagyon szeretek. Azok a legjobb krimik számomra, ahol meglepnek az események, de aztán visszagondolva az olvasottakra, bőszen bólogatok, és nem is értem, hogy nem jöttem rá a titkok nyitjára.

Érzelmek
Amikor elkezdtem olvasni a könyvet, figyelmeztettek, hogy ebben ne is nagyon keressek romantikát, mert úgysem fogok találni. Azt kell mondanom, hogy nem így van! Végig ott van egy finom, leheletnyi románc Evan és a szomszédja, Mia között. Alig van kimondva, mégis végig érezni lehet. És nekem nagyon tetszett így! Ahogy Evan és Mia fia között kialakuló barátság is. Nagyon-nagyon remélem, hogy a sorozat többi részében ennek a szálnak még lesz folytatása.

„– Mi teszi boldoggá?
A nagy távolságú lövőprecizítás.
– Az afrikai oroszlánkutya.
Mia halk, vidám hangot hallatott, szája félmosolyra húzódott.
– Mi teszi boldoggá?
A kétkezes dzsudzsucu harcok.
– A francia búzavodka.
– Mi teszi boldoggá?
Ezúttal nem volt különbség a gondolatai és a szavai között.
– A szeplőid.”

Hangulat és stílus
Ahogy olvastam a könyvet, a jelenetek filmként pörögtek a szemem előtt, és számomra az egész kicsit a szuperhősős képregényekhez volt hasonló. Az író stílusa is nagyon megfogott. Lényegretörő, direkt a megfogalmazás, de az érzelmek hihetetlenül jól átjönnek, a környezet leírásánál pedig nagyon egyedi képeket használ. Nagy-nagy piros pont a fordítónak is, remekül visszaadott mindent.

Egyszóval ez egy remek akciókrimi, kivételesen jól megírt szereplőkkel, izgalmas fordulatokkal, magával ragadó hangulattal. A műfaj kedvelőinek kihagyhatatlan olvasmány.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Legnépszerűbb bejegyzések