Megyeri Judit - Jud Meyrin: A kastély réme

Blake sosem nézett a kastélyra, amikor elhaladt mellette, mégis mindig látta. Az a kurva épület folyamatosan ott volt a tudata peremén, még akkor is, amikor odaért a házához, és a fák eltakartak előle mindent. Ha pedig a figyelme csak egyetlen pillanatra is lankadt, jöttek az emlékek. Élve felzabálták, trükköztek az agyával, míg Blake már abban sem volt biztos, mi a valóság, és mi csupán képzelet.

Összeszorította a száját, olyan erősen, hogy belehasítson a fájdalom az állkapcsába, és ez segített. A fájdalom mindig segített. Kitisztította az elméjét, és emlékeztette, mire kell koncentrálnia.

A múltra.

A dühére.

A bosszúra.

Ezekbe kapaszkodott, mint fuldokló a mentőövbe, és így a felszínen tudott maradni. Éppen csak, de ez pont elég volt ahhoz, hogy megtegye, amit kell.

Leparkolta a Jeepet, és kiszállt. A kis tisztást, ahol a háza állt, sűrűn körülvették a fák, elszigetelték mindentől. Hiába volt olyan közel a kastély, hiába nem tudott szabadulni a képétől, Blake mégis menedéknek érezte ezt a helyet. Néha, amikor a ház oldalából nyíló műhelyben dolgozott, elhomályosultak az emlékek, eltompultak a hangok. Nem tűntek el, sosem tűntek, de kicsit kifakultak. Persze utána mindig jött a bűntudat, ezért Blake minden egyes kínzó, ocsmány emléken, amit képes volt felidézni, végigment.

Nem engedhette meg magának, hogy felejtsen.

Bement a házba, és bepakolta a hűtőbe a kaját, amit a faluban vett. Mindig jó pár napra vásárolt, hogy minél ritkábban kelljen bemennie Glamisbe. Nem szeretett emberek közé járni. Nem azért, mert tudta, mit gondolnak róla. Azt magasról leszarta. Egyszerűen csak gyűlölte, hogy folyton lesik minden lépését. Bizsergett tőle a bőre, az izmai pattanásig feszültek, és attól tartott, egyszer képtelen lesz visszafogni magát, és a falhoz csap közülük valakit.

Néha még azt is elképzelte, milyen lenne összekulcsolni az ujjait valamelyik rohadék bámészkodó torkán, és addig szorítani, amíg ki nem száll belőle az élet. Tényleg olyan szörnyeteg volt, mint amilyenek a glamisiek gondolták, nem mintha számítana. Már egy ideje nem törődött azzal, mivé vált.

Elővett egy sört a hűtőből, és egy húzásra legurította a felét, aztán átöltözött az egyik munkásruhájába. A rojtos, szakadozott farmer és a kifakult póló pont megfelelő volt az asztalosműhelybe.

A műhelyt a garázsban alakította ki még azelőtt, hogy minden tönkrement volna, a sógora pedig tavaly felajánlotta neki a műhelyhez tartozó házat. Nem kellett volna, a házassági szerződés egyértelművé tette, hogy Blake-et semmi sem illeti meg, a gróf mégis ragaszkodott hozzá. Valószínűleg azért, mert ha a sajtó tudomására jutott volna, hogy közvetlenül a fia és a felesége halála után kihajította a birtokról, az elég rossz fényt vetett volna rá. A gróf fontossági sorrendjében pedig a jó sajtóvisszhang előkelő helyen szerepelt.

Blake hátrament a műhelybe, ahol faforgács és száradó festék illata fogadta. Az egyik sarokban ott állt az a hófehérre festett komód, amit másnap kellett leszállítania. Nem Glamisbe persze, a falubeliek ritkán rendeltek tőle, a távolabbi városokból is csak azért, mert ügyelt rá, hogy a honlapján ne túl feltűnő helyen szerepeljen a neve.

– Itt vagy, Blake? – Laura, a felesége húga kukkantott be a műhely ajtaján. Mellette, mint mindig, most is ott állt golden retrievere, aki nélkül ki sem mozdult a kastélyból.

Ő volt az egyetlen a Bowes-Lyon családból, aki időnként felkereste, Blake pedig elég rohadék volt ahhoz, hogy ezt kihasználja.

– Igen, dolgozom – felelte, közben a hangja megcsikordult. Mostanában ahányszor megszólalt, olyan rozsdásnak érezte a hangszálait, mint egy ritkán használt biciklit. Sokszor napok teltek el anélkül, hogy beszélt volna valakivel. Most sem emlékezett rá, mikor szólalt meg utoljára. Talán hét elején, amikor leszállított egy könyvespolcot Dundee-ba.

– Nem akarlak zavarni – mondta Laura, ennek ellenére csettintett a kutyájának, hogy maradjon kint, ő pedig beljebb jött, és odanyújtott neki egy összehajtogatott papírlapot. – Elhoztam, amit kértél.

Blake elvette a papírt, kihajtogatta, majd végigfuttatta a pillantását a rajta szereplő neveken.

– Ők tartózkodtak a kastélyban a balesetetek előtti este. – Laura egy másodpercre lesütötte a szemét.

Blake biccentett, és várta, hogy Laura sarkon forduljon, majd kimenjen. Ugyan a lány időről időre meglátogatta, de azért sosem maradt sokáig, Blake pedig nem is bánta, rohadtul nem vágyott társaságra. Laura azonban ezúttal nem mozdult.

– A hétvégén tartjuk nagyi születésnapját – szólalt meg helyette. – El kéne jönnöd.

Blake a lányra meredt.

– Nem hinném, hogy ez jó ötlet.

– Nem lesz nagy felhajtás, csak a szokásos, és csak a család jön, te pedig a család tagja vagy.

– A bátyád is így gondolja? – húzta fel Blake a szemöldökét.

Mindketten tudták, hogy a gróf gyűlöli, és ha lenne botránymentes módja rá, még ennél a háznál is messzebbre üldözné, hogy aztán teljesen elfeledkezhessen arról, hogy a halott húga egy egyszerű asztaloshoz kötötte az életét.

– Ez a nagyi születésnapja, nem Nortoné. – Laura megvonta a vállát, mintha ennyivel el is intézhetné a dolgot.

– A nagyanyád sem repesne az örömtől, ha odaállítanék.

– Nagyi kedvel téged – nézett fel rá Laura. Égkék, őszinteséget sugárzó tekintete ebben a pillanatban arra a Caroline-ra emlékeztette Blake-et, aki jó pár évvel korábban el sem mozdult mellőle, miközben a kastély bútorait újította fel. Egy pillanatra teljesen lefagyott.

– Kibaszottul nem kedvel ott senki, te is tudod! – dörrent rá a lányra durván, amikor újra meg bírt szólalni. – Ne akarj összehozni velük, Laura, mert úgysem fog működni.

A lány összeszorította a száját, de nem cáfolta meg. Helyette a papírra mutatott, ami még mindig ott volt Blake kezében.

– Nem értem, miért akartad, hogy összeállítsam azt a listát, de tudnod kell, hogy mindenki itt lesz közülük a nagyi születésnapján. Beszélhetsz velük, már ha ezt akarod – jegyezte meg, és várta, hogy Blake mondjon valamit, ő azonban nem reagált. – Ha meggondolod magad, és mégis csatlakoznál hozzánk, szólj! – vonta meg a vállát. – Summer, gyere! – szólt oda a kutyájának, miközben kisétált az ajtón, a golden retriver pedig azonnal követte.

Blake becsukta mögöttük az ajtót, aztán nekidőlt a vastag fának. Bár a házban néma csend honolt, ő mégis hallotta a sírást… Danny sírását. Folyamatosan hallotta, néha csupán morajként, máskor olyan hangosan, hogy majd belerepedt a dobhártyája.

Ezúttal Danny hangosan üvöltött, Blake alig bírta elviselni. Az asztalhoz tántorgott, a keze ökölbe szorult, és teljes erejével lesújtott vele a munkalapra, aztán kábán nézett az öklén felszakadt bőrre, amiből lassan, megállíthatatlanul csordogált a vér.

Ott lesz a kastélyban – ez dübörgött a fejében. Az, aki miatt meghalt a fia, ott lesz a kastélyban. Nem tudta, ki az, csak abban volt biztos, hogy a Laura listáján szereplők egyike.

Újra a papírra nézett, amit vörösre pöttyözött a kezéből szivárgó vér. A rajta szereplő emberek régen gyakran jártak ide, az utóbbi időben már nem. Úgy elkerülték ezt a helyet, mintha atombomba robbant volna tavaly.

Ám most itt lesz mindenki… És Blake tudta, hogy eljött az alkalom. Megtalálhatja azt a szemetet, és megölheti. Hosszan, fájdalmasan, és minden egyes kibaszott percét élvezni fogja.

Előző rész

Legyél az oldalam rendszeres olvasója, hogy soha ne maradj le az új bejegyzésekről:

Feliratkozás

A beleolvasó ezzel a résszel véget ért, de A kastély réme még egy hétig kedvezményesen rendelhető el az alábbi helyeken:

Ha szeretnéd elolvasni A kastély rémét, rendeld elő november 15-ig a FairBooks webshopban, 30% kedvezménnyel, és mellé még ajándékkönyvet is választhatsz:

- A kastély réme (4790 Ft helyett 3350 Ft): ELŐRENDELEM

- Felföldi rejtélyek könyvcsomag (12970 Ft helyett 8490 Ft): ELŐRENDELEM

A kastély réme a könyvesboltokban is előrendelhető:

- Libri: ELŐRENDELEM

- Bookline: ELŐRENDELEM

- Líra: ELŐRENDELEM

- Álomgyár: ELŐRENDELEM

Szeretettel várunk mindenkit a könyvbemutatón is, ami november 25-én, 15:00-17:00-kor lesz a Bookta kávézóban Budapesten, a III. kerület Margit utca 3. szám alatt. A kastély rémét úgy is elő lehet rendelni, hogy a könyvbemutatón veszitek át, így nincsen postaköltség sem. Szállítási módnak a könyvbemutatós átvételt válasszátok ki:

ELŐRENDELEM, ÉS ÁTVESZEM A KÖNYVBEMUTATÓN

Ha még ismerkednél a Felföldi rejtélyekkel:

Pipacsok - előzménynovella a Lowdeni boszorkányhajszához: ELOLVASOM

Hegek - előzménynovella a Lowdeni boszorkányhajszához: ELOLVASOM

Lowdeni boszorkányhajsza beleolvasó: BELEOLVASOK

Gyilkosság a krimifesztiválon beleolvasó: BELEOLVASOK

Minden, amit a sorozatról tudni érdemes: ELOLVASOM