Kulisszatitkok: Amikor a szereplő saját nézőpontot akar - Gyilkosság a krimifesztiválon - Beleolvasó 3.


Van az úgy, hogy az író szépen eltervezi a regényt, de aztán egy szereplő közbeszól, és jól felforgat mindent. :D Így történt ez velem is a Gyilkosság a krimifesztiválon (Felföldi rejtélyek 2.) írása közben. Ez a regényem a Felföldi rejtélyek sorozat következő darabja, a Lowdeni boszorkányhajsza folytatása. Nem terveztem változtatni az eddigieken, Lottie-t és Huntert akartam nézőpontkarakternek ugyanúgy, mint eddig, de valami csak nem hagyott nyugodni...
A történet egy krimifesztiválon játszódik, megjelennek benne a könyves élet szereplői (írók, kiadók, kritikusok). Ezt a világot szeretném kicsit jobban bemutatni regényben, sokszor görbe tükröt állítva a karakterek elé, de valahogy nem akart működni ez a része a történetnek.
Hétvégén döbbentem rá, hogy az a gond, hogy egyik szereplőm sem tartozik ehhez a világhoz, mindketten kívülállók (Hunter nyomozó, Lottie újságíró). És ez nyilván tökéletesen elég ahhoz, hogy felgöngyölítsék a gyilkosságot, és elkapják a tettest, na meg hogy tovább bonyolítsák a saját szerelmi szálukat, de az a fajta bepillantás az írók életébe, gondolataiba, amit szerettem volna megmutatni, elmaradt.
Így született meg Franny, a harmadik nézőpontkarakterem, aki egy gátlásos, visszahúzódó fiatal nő, és nagyon nehezen boldogul az írói léttel együtt járó terhekkel. Ő egyébként is szerepelt volna a regényben, szóval csak annyi változás történt, hogy az ő nézőpontjából is megismerhetjük az eseményeket, vagyis a múltban történt eseményeket, amik a jelenhez vezetnek. Így a Gyilkosság a krimifesztiválon szerkezete hasonló lesz a Holttest az Ambróziában könyveméhez. Bízom benne, hogy nem fog ez csalódást okozni azoknak, akik szerették a Lowdeni boszorkányhajszát.
Mutatok is egy kis beleolvasót! :)

Két héttel korábban
Francesca egész nap a polc körül sündörgött, de nem mert túl közel menni. Attól tartott, akkor nem éri be csak azzal, hogy nézze a könyvet, hanem kézbe is veszi. Ha pedig kézbe veszi, akkor biztos látszani fog valami az arcán. Mert az nem létezik, hogy közömbösséget bírjon mímelni, miközben belülről majd szétfeszíti az a fura zizegő izgalom, amit korábban még sosem érzett.
Próbált a munkájára koncentrálni. Összébb pakolta a könyveket az egyik asztalkán, ami a bolt közepén állt, majd csinos tornyot épített rajta azokból a méregzöld borítójú regényekből, amik aznap érkeztek. Ám miközben a keze serényen tette a dolgát, a tekintete újra és újra a másik asztalka felé vándorolt.
– Francesca! – harsant egy hang a háta mögött, ő pedig erre bűntudatosan összerezzent, aztán gyorsan megfordult.
Joe Hill, a helyi krimiklub elnöke állt meg néhány lépésnyire tőle. Mindig órákat töltött a könyvek böngészésével, közben pedig rengeteget kérdezett. Francesca kolléganőjét nagyon idegesítette a férfi, és a háta mögött madárijesztőnek csúfolta, Francesca azonban kedvelte Joe-t. Talán azért, mert a férfinak ugyanúgy a könyvek voltak a legjobb barátai, ahogyan neki is.
– Miben segíthetek? – mosolygott Joe-ra.
– Nem találom a legújabb Sam Lynton krimit. Segítesz megkeresni? – Joe körbe mutatott az üzleten hosszú, csont és bőr karjával, amin úgy lötyögött világosbarna ing, mintha két számmal nagyobb lenne a kelleténél.
– Persze, nemrég érkezett. – Francesca az egyik polchoz lépett, leemelt róla egy fekete-fehér borítós kötetet, amin csak a cím meg a szerző neve volt tűzvörös betűkkel írva, és odaadta Joe-nak.
– Nem tudom, miért nem vettem észre – ingatta a fejét a férfi, közben a borítót mustrálta. – Te olvastad már?
– Igen, és nagyon tetszett! Olyan izgalmas volt, hogy egyik éjszaka semmit sem aludtam, annyira akartam tudni, ki lesz a gyilkos. És annyira hátborzongatóan szőtte bele a skót mitológiát! Olvasás közben folyton a neszeket figyeltem, hogy mikor fog felbukkanni egy gonosz tündér – mesélte Francesca mosolyogva. Ha könyvekről volt szó, sosem küzdött zavarral, sosem habogott.
– Ő az egyik legtehetségesebb skót krimiíró – bólogatott Joe, aztán a könyvből felpillantva egyenesen Francescare szegezte a tekintetét, és összeráncolta a homlokát. – Látszik, mennyire szereted a krimit. Hogyhogy nem csatlakoztál még a krimiklubunkba?
Francesca erre nyomban zavarba jött. Az volt az igazság, hogy Joe még sosem hívta, mást nem ismert a klubból, hívatlanul meg nem volt mersze elmenni, pedig vágyott olyan emberek társaságára, akik ugyanúgy rajongtak a könyvekért, mint ő, de ezt mégsem mondhatta.
– Nem vagyok túl jó társaság... – felelte végül.
– Nekem nem így tűnik. Figyelj, szombaton lesz a következő összejövetel nálam. – Joe elővett egy kissé gyűrött névjegykártyát a zsebéből, amire fel volt írva a címe. – Gyere el, és nézd meg, hátha megtetszik. Nem vagyunk sokan, és a többség jobban szeret fecsegni meg süteményeket tömni magába, mint olvasni. Jól jönne egy olyan tag, aki tényleg értékeli a krimiket.
Francesca elvette a névjegykártyát, és tétován bólintott.
– Jól van – mormolta, és elöntötte ugyanaz a boldog izgalom, mint amikor a könyvesboltos borítójú könyvet leste. Talán végre jobbra fordul a sora, és maga mögött tudja hagyni az elmúlt nyomorúságos éveket.
– Ez szuper! – Joe ezúttal úgy lendítette meg hosszú lapátkezét, mintha vállon akarná veregetni Francescát, de aztán meggondolta magát, és inkább elment mellette. Francesca legnagyobb ijedelmére pont ahhoz az asztalhoz lépett, amit ő egész nap próbált elkerülni, és pont azt a könyvet emelte fel róla... – Könyvesbolti gyilkosságok – olvasta fel hangosan a címet Joe. – Ez is új, igaz? Legalábbis eddig még nem láttam itt a boltban.
– Tegnap érkezett. – Francesca hangja leginkább az egércincogáshoz hasonlított.
Joe megfordította a könyvet, végigszaladt a fülszövegen, aztán újra Francescare nézett.
– Izgalmasnak tűnik, de nem ismerem az írót. Te olvastál már tőle?
– Nem – hazudta Francesca.
– Nem baj, ezt is megveszem. – Joe a Sam Lynton krimivel együtt a Könyvesbolti gyilkosságokat is megfogta. – Sőt, ezt fogom ajánlani szombaton a krimiklub összejövetelén. A többiek biztos örülni fognak, hogy olyan a borító, mintha a helyi könyvesboltról mintázták volna – mutatott újra körbe hosszú karjával.
– Minden könyvesbolt elég hasonló – hebegte Francesca zavartan. – Mindben polcok meg könyvek vannak.
– Hát pedig ez a borító akkor is kiköpött mása a ti üzleteteknek, mintha a szerző innen vette volna a helyszínt. Lehet, hogy már járt itt. Sőt, az is lehet, hogy helyi!
Joe tekintete ragyogott a lelkesedéstől, Francesca viszont egyre rosszabbul érezte magát.
– Nem tudom – csak ennyit volt képes kinyögni, Joe szerencsére nem várt ennél többet.
– Na nem baj, az interneten biztos találok pár információt a szerzőről.
Francesca száján majdnem kicsúszott, hogy nem, nem fog találni, de még idejében visszanyelte a szavakat. Joe arrébb sétált, és böngészni kezdett az egyik távolabbi polcon. Francesca legszívesebben utána rohant volna, hogy megmondja neki, mégsem akar csatlakozni a krimiklubhoz, de nem volt hozzá bátorsága. Helyette próbálta visszanyelni a rémületét. A korábbi boldog izgalomnak már nyoma sem volt, úgy tűnt el, mintha nem is létezett volna.

Az első rész (Lowdeni boszorkányhajsza) megvásárolható az alábbi helyeken:


A KÖNYV MEGRENDELHETŐ:

ELŐZMÉNYNOVELLA:

BELEOLVASÓ A SOROZAT MÁSODIK RÉSZÉBE:

MEGJELENT!


Gyilkosság a krimifesztiválon kötet és az új kiadású Lowdeni boszorkányhajsza immár minden jelentősebb könyvkereskedésben megtalálható. Skócia, bosszú, halálos nyomozás és mindent elsöprő szenvedély. Ne hagyd ki Lottie és Tristan kalandjait!

Ha másra is kíváncsi vagy tőlem, olvass bele a regényeimbe:

Mindegyik regény nyomtatott és elektronikus formában is megrendelhető tőlem a FairBooks Kiadó webshopján keresztül utánvéttel és online bankkártyás fizetéssel is, akár dedikáltan. A nyomtatott könyvek mellé ajándék könyvjelzőket adunk:

A regényeim megtalálhatóak a következő helyeken is:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Az elmúlt hónap legnépszerűbb bejegyzései