Nagyon szerettem írni a Lowdeni boszorkányhajszát. Szerettem belemerülni a történetbe, együtt kalandozni és csatározni Lottie-val meg Tristannel. Ezer apró szállal kötődöm a regényhez, ezer apró élmény ért írás közben. Ezek közül mesélek el most nektek négyet.
1. A Black Cat
Az a pub, ahol a történet kezdetét veszi, és ahol a későbbiek folyamán több fontos jelenet is játszódik, valóban létezik. Ugyanúgy Edinburghben, a Rose Streeten található, ahogy a könyvben is.
„Lottie kilépett a Black Catből, és nekidőlt az ajtófélfának. A feje furán könnyűnek tűnt, a lába ingatagnak. Nem kellett volna meginnia azt az utolsó pohár whiskyt, de hát egy bulin illik kirúgni a hámból, nem igaz? Még akkor is, ha rohadtul nincs kedve hozzá. Eljönni se volt, de előbb ugrana le az edinburghi vár tetejéről, mint hogy ezt beismerje a munkatársai előtt.”
2.
A tetovált pasi
Tristan az első tetovált főszereplőm, így komoly kutatást végeztem arról, milyen ábrákat szoktak magukra varratni a férfiak. Mondjuk egy cseppet sem bántam az erre fordított időt, a lenti kép meg is magyarázza, hogy miért. :D
„Furán
természetellenes volt ilyen békésen üldögélni Hunter mellett. Gyűlölködés,
szócsaták és dühösen villogó tekintetek nélkül. Lottie a szeme sarkából a
férfira pillantott, aki épp akkor vette le a dzsekijét. Fekete, hosszú ujjú
pólót viselt, aminek nyakrésze felett jól látszott a pók formájú tetoválás.
Lottie maga sem tudta miért, de azon kezdett töprengeni, hogy vajon a nyakán
kívül máshol is vannak tetkói? Nyomban beúszott a képzeletébe egy kép Hunter
csupasz mellkasáról, amin méregzöld indák tekergőznek egy tüskés szárú, szénfekete
szirmú rózsa körül.”
3.
Apró bosszú
Nem
szoktam valós személyekről mintázni a karaktereimet, a Lowdeni boszorkányhajsza
esetében azonban kivételt tettem. Van egy szereplő a regényben, aki egy létező
ember. Ráadásul egy eléggé ellenszenves karakter (nem a gyilkos!), ami egy apró
bosszú a részemről. Nem árulom el, hogy ki az, de azt elmesélem, hogy terápiás
hatású volt megírni ezeket a részeket. :)
4.
Nászút
2011-ben
nászúton voltam Skóciában. Edinburghből indulva tettünk egy körutat a
Felföldön, ami csodálatos élmény volt. Meseszép helyeken jártunk, és kis
eldugott panziókban szálltunk meg. Akkor merült fel bennem először, hogy írok
egy olyan történetet, ami ezen a gyönyörű vidéken játszódik. Végül a
történetből sorozat lett, és remélem, hogy még sok-sok részen keresztül
visszautazhatok Skóciába, és természetesen magammal vihetlek titeket is, kedves olvasók! :)
.JPG)
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése