Randevú



Liz a járda szélén ült, és az út mellett álló, napraforgósárga szálloda falait nézte, amik mintha remegtek volna a forróságtól. Elmúlt dél, senki sem járkált az utcán, mindenki bent sziesztázott. Liz már majdnem feladta a várakozást, amikor a piros Alfa Romeo befordult a sarkon. Brummogó motorral parkolt le mellette, és Liz nyomban felugrott, hogy megcsodálja.
‒ Atyaég, ez a te kocsid? ‒ fordult a vezetőülésből kiszálló pasashoz, aki annyira nagyra nőtt, hogy alig fért ki az ajtón.
‒ Az apámé ‒ vigyorodott el Marco, hófehér fogai szinte világítottak kávébarnára sült arcában. Liz előző nap találkozott vele a strandon, Marco épp szörfözött, de nem úgy, mint a turisták, akik folyton leestek a deszkáról, hanem mint egy igazi profi. A fürdőnadrágja pedig semmit sem takart el edzett, kockás hasából. Ráadásul még kedvesnek is tűnt, nem olyan felfuvalkodottnak, mint a többi hozzá hasonló szívtipró.
‒ Nagyon szép autó – járta körbe Liz a lapos, áramvonalas járgányt, aztán Marcora vigyorgott. ‒ Mintha egy matchbox lenne, amit varázslattal felnagyítottak.
‒ Hát, varázslatosan is megy ‒ hunyorított rá a férfi, aztán Liz felé nyújtotta a kulcsot. ‒ Van kedved vezetni?
‒ Persze! ‒ Liz beült a kormány mögé, és indított.
Az Alfa motorja halkan, dorombolva kelt életre, az utasteret betöltötte valamilyen virágos illatosító és Marco fűszeres parfümje, Liz orrát kellemesen csiklandozta az elegy. A férfi felé sandított, ahogy az útra irányította az autót.
‒ Hová megyünk?
‒ Az meglepetés! ‒ somolygott Marco, és feltette a napszemüvegét. ‒ Te csak vezess, én majd mondom, merre menjél.
‒ Hű, ez nagyon titokzatosan hangzik! ‒ Liz is lehúzta a szemére a napszemüvegét. Tudta, hogy elővigyázatosabbnak kellene lennie, sőt idegesnek, hogy egy tegnap megismert pasi kocsijában ül, ki tudja, merre tartva, de megnyugtatta a tudat, hogy az ő kezében van a kormány.
‒ Itt fordulj balra, aztán menj egyenesen – adta ki Marco határozottan az utasítást, és Liz egy pillanatra eltöprengett azon, vajon az ágyban is ilyen-e. Vajon ott is csak úgy kiadja az utasítást? A gondolattól végigfutott a hátán a borzongás, és az arca felforrósodott.
Hogy elterelje a figyelmét inkább a tájra koncentrált, ami mellett elhaladtak. A szállodájához hasonló, terjedelmes udvarházak tűntek fel az út szélén, a meditárrán épületekre jellemző lapos tetővel, és sok-sok kovácsoltvas terasszal. A kertek a hőség ellenére zöldben pompáztak, csak a kerítéseken túl sárgult meg néhol a fű. A nagyobb épületek között néha felbukkant egy-egy kisebb is. Aranyos, mézeskalácskunyhókra emlékeztettek, és Liznek önkéntelenül az jutott eszébe, hogy olyanok, mint a szerelmi fészkek. Ettől persze még jobban elvörösödött, és rá sem mert nézi Marco arcára. Csak a kezét látta a szeme sarkából, amit a férfi a combján nyugtatott. Az is napbarnított volt, sötét szőrszállak borították, a tenyere nagynak és erősnek tűnt.
‒ Itt fordulj jobbra ‒ szólt Marco. Liz úgy érezte, hogy mély hangjával szinte végigsimít a testén.
‒ Oké ‒ nyögte ki, aztán összeszorította a száját, és próbált a vezetésre koncentrálni. Az út most lefelé kanyargott, egyre ritkábban bukkantak fel házak, helyettük zöldben és sárgában pompáztak a domboldalak, imiatt-amott rózsaszín és fehér virágú leander bokrokkal tarkítva. Majd az egyik domb mögül előtűnt a kék megszámlálhatatlan árnyalatában játszó tenger, Liz megbabonázva nézte.
‒ Kanyarodj be oda! – mutatott Marco egy keskeny bekötőútra, ami már nem aszfaltos volt. Az Alfa keményre fújt kerekei zötykölődtek a köveken és a kavicsokon, Liz úgy érezte ez a pattogás a gyomrába is beköltözik, és tovább fokozódott a testében ez a fura, izgalmas feszültség.
Lassabb sebességre kapcsolva végiggurult a bekötőúton, jobbra és balra a rét egyre inkább átadta magát a homoknak. A halványbarna, kisebb-nagyobb homokbuckák között szúrósnak látszó bokrok bújtak ki a földből, makacsul harcolva az elemekkel. Liz a lehúzott ablakon keresztül érezte az orrában azt a jellegzetesen sós illatot, ami mindig halakra és a hínárra emlékeztette, most pedig csak még tovább fokozta a várakozását.
Egy homokdomb mögül hirtelen fából épült kunyhó bukkant elő. Fehérre festett falai ragyogtak, a teraszán kék csíkos napozóágyak néztek egyenesen a tengerre.
‒ Állj meg itt ‒ mutatott Marco egy kevésbé homokos beugróra, aztán fürgén kipattant az autóból, amikor Liz leparkolt.
Egy szempillantás alatt ott termett a nő oldalán, kinyitotta az ajtót, és szélesen mosolyogva kisegítette Lizt.
‒ Ez itt az én kis tengerparti menedékem – mutatott körbe széles mozdulattal, aztán a kunyhó felé húzta Lizt.
Liz úgy érezte, a keze elveszik Marco nagy tenyerében. A bőre felforrósodott, és a hőség ellenére is megborzongott, ahogy belé hasított a félelem. Most már nem ő ül a volánnál, nem ő irányít. A mellette lépdelő férfi derékig nyitott ingére és farmerjára pillantott, közben győzködte magát, hogy emberrablás és brutális gyilkosságok csak a könyvekben vannak. A való életben az egy napja megismert pasik nem erőszakolják meg és vágják el a torkát itt az isten háta mögött. Persze ilyen is van, de csak nem olyan peches, hogy pont egy pszichopatát fogjon ki. Ráadásul a legelső nyaraláson, ahová egyedül jött.
Míg Marco a zárral bíbelődött, Liz a vízen táncoló napsugarakat bámulta, és próbált nem arra gondolni, vajon mi várhatja odabent. Lelki szemei előtt megelevenedett a Szürke ötven árnyalatának titkos szobája, és az a sok-sok fura eszköz, amik közül bár néhányat szívesen kipróbálna, de azért a többségtől kirázta a hideg.
Próbálta hevesen verdeső szívét lecsillapítani, ami most már legalább annyira száguldott az izgalomtól, mint a rettegéstől. Aztán az ajtó feltárult, és Lizben bent rekedt a mélyen beszívott levegő, ahogy meglátta a széles kanapét, előtte pedig a hatalmas, bőröndre emlékeztető dohányzóasztalt – csinosan megterítve a tenger kékjére emlékeztető étkészlettel.
‒ Te ebédelni hoztál? ‒ kiáltott fel meglepetten.
‒ Hát persze, hisz ebédidő van. Mi másra számítottál? ‒ mosolygott rá Marco szélesen.
Liz zavartan elnevette magát, és jobbnak látta, ha erről inkább nem mond semmit. Legalábbis nem az ebédjük előtt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Legnépszerűbb bejegyzések