Az iroda egyetlen ablakán túl az ég már bőven sötétkékben játszott, Péter azonban még mindig az asztalánál ült, és Rády Emma szomszédait ellenőrizte. Pont, ahogy a nő akarta…
Ez a gondolat csak tovább rontott a hangulatán, pedig az már azóta a béka segge alatt volt, hogy délben egymásba rohantak a belvárosban, őt pedig letaglózták a szokásos ambivalens érzések: a erőteljes fizikai vonzalom és a maró gyűlölet. Péter utálta, hogy a teste így elárulja az elméjét.
Kinyitotta az íróasztalát. Azt a fiókot, amit mindig zárva tartott, és vetett egy pillantást a benne fekvő díszes tokra, amiben egy hasonlóan díszes rugós bicska feküdt. Még Renitől kapta, csupán egyetlen nappal a halála előtt. Használni nem volt képes, ahhoz túlságosan a nőre és a vele történtekre emlékeztette, de gyakran ránézett. Nem mintha ilyen emlékeztetőre lett volna szüksége.
Egy pillanatra ökölbe szorította az íróasztalon nyugvó kezét, aztán visszacsukta a fiókot, és kizárva minden mást a fejéből, újra a monitorra koncentrált.
– Azt hittem, mindenki hazament rajtam kívül – bukkant fel néhány perc múlva az irodája ajtajában az aznap esti ügyeletes, Annamari.
– Még van egy kis dolgom.
– Kapcsolódik ahhoz, hogy tegnap a Mézeskalács utcánál kellett járőröznie az egységnek, és ma is arra mentek? – A nő felvont szemöldökkel támaszkodott az ajtófélfának, Péter ingerülten pillantott rá.
Tudhatta volna, hogy előbb-utóbb valamelyikük kérdezősködni fog, Majoros Annamária törzsőrmester, az egyetlen nő a csapatukban, pedig híres volt a kíváncsiságáról, meg arról, hogy mindig, minden titkot kiszimatolt. Ezt Péter általában a jó nyomozó egyik fontos jellemvonásának tartotta, de most leginkább csak idegesítette a faggatózás.
– Nem a telefont kellene figyelned? – pirított rá a nőre.
Persze mindketten tudták, hogy a szomszédos műveleti szobából idehallatszik a telefon csörgése, de Annamari azért bólintott.
– Már megyek is, de azt még elmondom, hogy abban a lakóparkban lakik az egyik ismerősöm, ugyanott szokott bowlingozni, ahol én. Biztonságtechnikai cége van. Esetleg segítség lehet.
– Észben tartom.
Péter figyelte, ahogy Annamari megfordul, és továbbmegy a folyosón, majd a tekintete a számítógépe képernyőjén lévő dokumentumra tapadt, amiben Novák Csaba és Novák Júlia adatai sorakoztak.
Bezárta a dokumentumot, és megnyitott helyette egy másikat, a lakókról összeállított listát nevekkel, családi állapottal, foglalkozással. Átfésülte a sorokat, és azonnal megtalálta azt, amit keresett.
Renner Ferencet, a Rózsakő Security tulajdonosát, aki épp az Emmával szemközti lakásban élt.
A cég biztonsági őröket közvetített ki, általában folyamatban lévő építkezések éjszakai őrzésére. Péternek azonnal eszébe jutott Ben Burke tavalyi nyomozása a cég egyik embere ellen.
Lefuttatta Renner nevét a nyilvántartásban, de nem talált semmit. A cég is rendben lévőnek tűnt, a férfi pár éve elvált, de ez persze nem jelentette azt, hogy ne lehetne barátnője. Péter rájött, hogy az lesz a leggyorsabb, ha megkérdezi Annamarit.
Átment a műveleti szobába, ahol Annamari egyik kezében kávéspoharat szorongatott, a másikkal a számítógép billentyűzetén kopácsolt.
– Renner Ferenc a bowlingos ismerősöd?
Annamari felpillantott a monitorról, és bólintott.
– Ő.
– Van barátnője?
– Hogy jön ez a Mézeskalács utcai járőrözéshez? – szaladt ráncokba a nő homloka.
– Még én sem tudom. Az is lehet, hogy sehogy. Szóval, van barátnője?
– Tudtommal nincs. Azt hallottam róla, hogy inkább szereti erőfeszítés nélkül megkapni a nőket, ha érted, mire gondolok – csóválta a fejét Annamari.
– Fizet a szexért?
– Igen. De komolyan, főnök, hogyan kapcsolódik ez ahhoz, hogy az egység második napja ott mászkál a lakóparknál?
– Ezt próbálom kideríteni – mormogta Péter, inkább magának, mint Annamarinak. – Most hazamegyek, de hívjatok, ha van valami.
– Valami a Mézeskalács utcában? – szólt utána Annamari, és a hangjából egyértelműen kicsendült, hogy nem fogja annyiban hagyni a dolgot. Péter nem reagált semmit, de tudta, hogy hamarosan elő kell állnia valamiféle magyarázattal, vagy abba kell hagynia, hogy az éjszakai egységet Rády Emma házához küldi.
Az a nő még most is csak megnehezíti az életét…
Ennek ellenére aznap éjjel még a szokottnál is tovább fent maradt, hátha a nő újra hallja a zajokat. Emma azonban nem hívta.
Péter persze nem tudta eldönteni, hogy azért, mert ezúttal nem hallott semmit, vagy az előző nap után, ha hallott is valamit, nem őt hívná. Ez pedig logikátlan módon zavarta. Annyira, hogy hiába aludt csupán alig két órát, nem a kapitányságra vezetett reggel az első útja, hogy igyon egy nagy adag kávét, aztán nekilásson dolgozni. Hanem a Mézeskalács utcába.
Bizonyára teljesen elment az esze…
Ám ha így is történt, az odavezető úton sem fordult meg, egészen a lakópark parkolójáig hajtott. Azt mondogatta magának, hogy csak pontot akar tenni ennek a nevetséges ügynek a végére, amibe a nő minden ellenérzése dacára valahogy mégis belerángatta. Kiszállt az autóból, és a bejárathoz masírozott.
A reggeli szürkeséget tovább fokozták az égen úszó vastag felhők, a szél belekapott Péter hajába és zakójába. A munkába általában öltönyt és inget hordott, persze nem véletlenül. Komoly helyzeti előnyt jelentett, hogy nem rítt le róla azonnal a foglalkozása, most pedig ez különösen fontos volt. Jobb, ha a többi lakó nem tudja meg, hogy egy rendőr mászkál a házban.
Megnyomta a kapucsengőt, aztán várt. Olyan hosszan, hogy felötlött benne, talán túl korán jött. A negyed nyolc neki ugyan nem tűnt korainak, általában hajnali ötkor fent volt, hétkor pedig már bőven a kapitányságon dolgozott. De esetleg fontolóra vehette volna, hogy másnak később kezdődik a nap.
– Igen? – szólt bele végül Emma a kaputelefonba, és a hangja kicsit fátyolosan csendült, mintha valóban ő ébresztette volna. Persze Péter azért túl sok lelkifurdalást nem érzett emiatt.
– Újvári vagyok. Beszélhetünk?
– Miről? – kérdezett vissza Emma pár pillanatnyi csend után.
– Szerintem nem szeretné, hogy ezt itt a kapuban részletezzem.
– Fel akar jönni? – Úgy tűnt, mintha Emma megijedt volna, Péternek viszont kezdett egyre jobban fogyni a türelme, aminek normál esetben sem volt bővében, a nő közelében meg aztán végképp nem.
– Általában ezért szokták használni a kapucsengőt az emberek, nem?
– De, én csak… – A nő hangja elhalt egy pillanatra. – Mi lenne, ha lemennék inkább?
– Mindjárt esik – pillantott Péter az egyre felhősebb ég felé.
– Az nem baj, szeretem az esőt. Van a közelben egy park, ott nyugodtan beszélhetünk. Adjon öt percet, és lent is leszek – hadarta a nő, aztán választ sem várva kinyomta a telefont, mintha attól tartana, hogy Péter tovább fogja erőltetni, hogy felmenjen.
Péter a homlokát ráncolva meredt az elnémuló készülékre, és ismét ellentmondásos érzések lettek rajta úrrá. Megkönnyebbült, hogy nem kell egy lakásban tartózkodnia a nővel. Másrészt viszont Emma egyértelműen nem akarta beengedni a lakásába, ami persze érthető. Senki sem hív be magához szívesen olyat, aki annyira utálja, mint ő a nőt, mégis piszkálta a dolog az önérzetét. Főleg az a páni félelem, ami annyira egyértelműen kicsendült a nő hangjából. Mert valóban gyűlöli Emmát, de soha nem vetemedne arra, hogy bántsa. Azt hitte, ez egyértelmű. Lehet, hogy mégsem?
Emma pontosan öt perc múlva megjelent, édesen kábító illatot árasztva magából. A combján szakadt farmert, bakancsot és vastag kapucnis pulóvert viselt, szőke haját kócos copfba fogta. Péter azonnal arra gondolt, hogy a nő már-már komikusan a szöges ellentéte, és valószínűleg akkor sem lennének jóban, ha Emma hibájából nem veszít el mindent. Egyszerűen azért, mert nincsen az ég világon semmi közös bennük.
Ám különbözőségek ide vagy oda, marha nehezére esett, hogy ne bámulja a nő szakadt farmerján átsejlő bőrt.
– Hol van az a park? – morogta ingerülten.
– Erre. – Emma elindult a lakóparkot átszelő sétányon, Péter követte, közben mindenfelé nézett, csak a nőre nem.
Szemrevételezte a mellettük magasodó háromemeletes épületeket, amik csak a színárnyalatukban tértek el, másban nem. Végigfuttatta a pillantását a gondosan rendben tartott sövényen a sétány két oldalán, az imitt-amott elhelyezett padokon. Aztán végre odaértek a parkhoz, ami annyira apró volt, hogy egy nagyobb kutya még futni sem tudott volna benne egy jót.
Emma megállt egy csoport fa mellett, amiken már megjelentek az első világoszöld levelek a virágok mellett, aztán felpillantott rá. Még a magasságuk is annyira eltért, hogy egészen hátra kellett hajtania a fejét.
– Miről akart beszélni? – kérdezte, Péter pedig egy pillanatra ösztönösen elmerült nefelejcskék szemében, aztán észbe kapott.
– Az éjjel is hallott zajokat?
– Nem, pedig direkt fent maradtam. – Péter csak most vette észre, hogy a nő szeme alatt halvány, kékesszürke árnyék húzódik.
– Semmi más szokatlan dolgot nem tapasztalt?
– Nem, és ha csak ezért jött, nem kellett volna. Szóltam volna telefonon, ha újra hallok valamit.
– Nem csak ezért jöttem – felelte Péter, mert egyszerűbb volt hazudni, mint beismerni, hogy tényleg csupán ezért kereste meg a nőt. – Ismeri Renner Ferencet? – kérdezte helyette gyorsan. – Ő a szemközti szomszédja.
– Azt nem mondhatnám, hogy ismerem. Köszönünk egymásnak, és tudom, hogy az övé a Rózsakő Security, meg azt is, hogy egyedül él.
– Valóban egyedül, viszont tavaly az egyik alkalmazottja után nyomozott Burke. Kiderült, hogy a fickó verte és csalta a feleségét, Renner meg nemigen sietett, hogy elbocsássa a cégétől, mintha nem tartaná túl nagy hibának azt, amit az alkalmazottja művelt.
Emma szeme elkerekedett.
– Azt gondolja, hogy azért, mert ő sem idegenkedik attól, hogy megverjen egy nőt?
– Akár ez is lehet rá a magyarázat. Meg persze az is, hogy egyszerűen csak nem foglalkozott a problémával időben.
– De ő tényleg egyedül él. Soha nem láttam nővel.
– Talán előző éjjel felhozott magához egy alkalmi partnert – jegyezte meg Péter, mire Emma bólogatni kezdett.
– Igen, ez lehet, mivel soha korábban nem hallottam ilyen zajokat. Egyszeri esetnek tűnik.
– Azért az, hogy éjjel nem hallott semmit, nem jelenti azt, hogy holnap sem fog.
– Ez igaz. – Emma váratlanul elmosolyodott, amitől az egész arcra felragyogott, és Péternek hirtelen nehezére esett bármi másra koncentrálni. – Köszönöm, hogy elmondta! Így most figyelhetem Ferencet, hátha látom nővel.
Péter agyáról ezt hallva a maradék köd is elszállt, a helyét pedig nyomban átvette a harag.
– Nem azért mondtam el, hogy figyelje Rennert! – csattant a nőre, mire az megkérdezte:
– Hát akkor miért?
Péter azonnal tudta, hogy nem gúnyolódásnak szánta. Őszintén érdekelte a válasz. Ám ő maga se nagyon értette, miért is mondott el Emmának bármit arról, amire jutott, hiszen még azokkal sem volt általában közlékeny, akikkel együtt dolgozott, nemhogy egy civillel, pláne Rády Emmával. Nem tudott hát felelni, de el sem tudta vonni a pillantását a nő kíváncsi, kék tekintetétől.
– Mindegy miért – morogta végül, aztán csak álltak egymással szemben, miközben a szél zörgette mellettük a fák ágait, és autók moraja hallatszott oda hozzájuk a közeli elkerülő útról.
– A bal oldali szomszédomnak is utánanézett? – törte meg végül a csendet a nő. – Erdei Tündének hívják.
Péter biccentett.
– Banki ügyintéző, egyedülálló, nagyjából öt hónapja lakik a házban.
– Igen. Nagyon alapos volt. – Emma újra elmosolyodott, Péter pedig újból belefeledkezett abba a mosolyba.
– Miért kérdi? – köszörülte meg a torkát.
– Kicsit aggódom érte, mert tegnap óta nem láttam. Ma reggel be is kopogtattam hozzá, de nem nyitott ajtót, és szeretnék biztosra menni a jelen körülmények között.
– A munkahelyén azt mondták, hogy Londonba utazott egy barátnőjéhez.
Emmán látszott, hogy megkönnyebbül.
– Ez jó hír, köszönöm, hogy ezt is elmondta!
– Akkor hálálkodás helyett inkább ígérje meg, hogy nem szaglászik Renner körül. Vagy épp a többi szomszédja körül! – Péter hangjából hiányzott a szokásos él.
Emma pár pillanatig némán vizslatta, mintha neki is feltűnt volna, aztán lassan bólintott.
– Megígérem. Csak szólok magának, ha látok valamit.
Újra csend ereszkedett közéjük. Feszélyezett, feszültséggel terhes csend. Péter zsebre vágta a kezét, aztán biccentett a nőnek, és minden további szó nélkül visszaindult a kocsijához. Ám egész nap képtelen volt kiverni a fejéből ezt a kora reggeli, furcsa találkozást.
Legyél az oldalam rendszeres olvasója, hogy soha ne maradj le az új bejegyzésekről:
MÁR ELŐRENDELHETŐ!
Rendeld elő 30% kedvezménnyel, ajándékkönyvvel és a könyvhöz készült könyvjelzővel:
ELŐJEGYZÉS KÖNYVHETI ÁTVÉTELLEL: A Kristály Villa titka
LÍRA: A Kristály Villa titka
KÖNYVTÜNDÉR: A Kristály Villa titka
ÁLOMGYÁR: A Kristály Villa titka
BOOK24: A Kristály Villa titka
OLVAS.HU: A Kristály Villa titka
Ha csak attól a férfitól számíthatsz segítségre, aki gyűlöl, a következmények beláthatatlanok…
Rády Emma tíz évvel korábban bosszút akart, ami azonban halállal végződött. Ugyan a börtönt megúszta, és új életet kezdett Rózsakőn, de a múltja továbbra is kísérti. Aztán egy éjjel bántalmazás hangjait hallja a szomszédból, és elhatározza, hogy nem hagyja annyiban. Hisz a saját bőrén tapasztalta, milyen az, amikor mindenki hátat fordít a családon belüli erőszak áldozatainak. Ám aki a segítségére lehetne, teljes szívéből gyűlöli.
Újvári Péter főhadnagy élete tönkrement. Megkeseredett és magányos Emmának köszönhetően. Amikor a nő felbukkan, minden erejével el akarja utasítani a kérését, és messzire akarja kergetni magától, nem csupán azért, amit Emma egykor vele tett. Hanem a mocskos és teljesen helytelen vágy miatt is, amit a nő iránt érez. De túl mélyen gyökerezik az ösztöne, hogy segítsen a bajba jutottakon.
Péter kénytelen-kelletlen nyomozni kezd, és Emmával olyasmire bukkannak, amire egyáltalán nem számítottak: Rózsakő eddigi legelborultabb gyilkosára. De vajon lehet esélyük ellene? És a gyűlölet tényleg átalakulhat szerelemmé, vagy ők ketten együtt még a gyilkosnál is nagyobb káoszba fullasztják Rózsakőt?
OLVASTAD MÁR?
Benjamin Burke azt hitte, tökéletes a terve. Elviszi a barátnőjét, Flórát egy régóta esedékes romantikus utazásra Skóciába, közben szimatol egy kicsit az ügyben, ami hónapok óta ébren tartja éjszakánként. Persze Ben életében soha semmi nem ilyen egyszerű, a tervei pedig hajlamosak gajra menni. Ezúttal a szokásosnál is jobban. Köszönhetően egy holttestnek, egy eltűnt lánynak, na meg Tristan Hunternek, az edinburghi zsarunak, akivel – mindkettőjük pechjére – kereszteződnek az útjaik.
Ben és Tristan azon kapják magukat, hogy őrült balhéba keverednek, ahol minden sarkon veszély les rájuk, miközben legszívesebben egymásnak is bemosnának.
Vajon sikerül összedolgozniuk és túlélniük a közös kalandot?
Jud Meyrin Rózsakői rejtélyek és Felföldi rejtélyek sorozata fonódik össze ebben a fergetegesen adrenalindús bromance-ban
Olvass bele a regényeimbe, és menj biztosra:
Ha tetszett, itt tudod megvenni a könyveket nyomtatva és elektronikusan is:
FairBooks Kiadó (akár dedikálva is)
.JPG)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése