Alinda hátán még akkor is futkározott a hideg, amikor beültek a taxiba, és elindultak hazafelé. Bár nem nézett hátra, mégis minden porcikájában érezni vélte, hogy Grayson nyomozó egészen addig bámult utánuk a járda széléről, amíg el nem tűntek a szeme elől.
– Kerryt gyanúsítja, igaz? – lehelte a szavakat, a mellette ülő Gilbertre pillantva. Ha ennél hangosabban mondaná ki, az már túl… megmásíthatatlan lenne.
– Igen. – Gilbert homloka mély ráncokba gyűrődött. – És attól tartok, azt hiszi, tudod, hol van a barátnőd, csak nem akarod elárulni.
– De ez nem igaz! – szisszent fel Alinda. – Ha tudnám, nem kerestem volna Briannél, hanem egyenesen odamegyek hozzá.
– Én tisztában is vagyok vele, de Grayson nem. Nagyon gyanakvó. Ráadásul az a feladata, hogy mindennek utánajárjon. Többek közt neked is… – Gilbert felhúzta a szemöldökét, és Alinda azonnal megértette, amit nem mondott ki.
– A rendőrség figyelni fogja, hogy találkozom-e Kerryvel, ugye? – suttogta.
Ahogy a szavak értelme tudatosult benne, bizseregni kezdett a nyaka, majd az egész háta, mintha máris figyelné valaki. Hátrakapta a fejét, és kilesett a hátsó szélvédőn, de a következő autó nem tűnt rendőrségi járműnek. Egy nagyon picit fellélegzett, de a gyomrát égető idegesség nem múlt el.
Amikor Grayson nyomozó közölte velük, hogy az előszobában fekvő alak nem Kerry, Alinda annyira megkönnyebbült, hogy alig bírt megállni a lábán. Bizonyára rossz ember, de legbelül szinte ujjongott, hogy Brian halt meg, és nem a barátnője.
– Alinda – rázta fel a gondolataiból Gilbert hangja.
– Hm? – A férfi arcára nézett, és a mellkasában ismeretlen melegség kezdett gomolyogni. Fogalma sem volt, hogyan csinálta volna végig az elmúlt néhány órát Gilbert nélkül. Ám ennek ellenére egyértelműen kiolvasta a ki nem mondott kérdést a férje tekintetéből. – Nem Kerry ölte meg! – csattant fel azonnal, és a korábbi melegség helyett már düh kavargott benne, végigszáguldva az erein, felforrósítva az arcát.
– Csak hallgass meg! – kérte a férfi.
Alinda visszanyelte az indulatát, és beletörődően bólintott. Ennyivel tartozik Gilbertnek, amiért belerángatta ebbe az egész borzalmas ügybe.
– Rendben, hallgatlak.
– Eszemben sincs azt állítani, hogy a barátnőd szándékosan megölte a férjét – kezdte Gilbert, és érződött, hogy minden szavát alaposan megfontolja. – De pont te mondtad, hogy rossz érzésed volt Briannel kapcsolatban. Talán igazad volt.
– De hát te meg azt mondtad, hogy minden pszichológiai tesztje rendben volt! Hogy minden vizsgálaton átment!
Gilbert felsóhajtott, és úgy dörgölte meg az állát, mintha egy makacs koszfoltot akarna eltüntetni magáról.
– Ezen a ponton kénytelen vagyok számításba venni azt is, hogy valami nem úgy működik a tesztekkel, ahogy kéne. Egyre több a haláleset, és egyre kevésbé tűnnek véletlennek – morogta, és Alinda érteni vélte, mennyire nehéz lehetett ezt kimondania. A házastárskereső program az ő projektje. Ő dolgozta ki hosszú évek munkájával. Nem lehet kellemes szembesülnie azzal, hogy talán hiba csúszott a számításaiba.
– Eszembe jutott az is – folytatta Gilbert –, hogy Brian talán bántotta a barátnődet. Kerry pedig védekezni próbált…
Több szó nem jutott el Alinda füléig. Lelki szemei előtt rögtön felsejlett az iszonyú jelenet, ahogy a nagydarab Brian ütésre emeli egyik izmos karját, Kerry pedig a rémülettől letaglózva néz fel rá, szeméből süt a rettegés. Alindát a hányinger kerülgette.
– Ha valóban így történt – nyögte ki –, Kerry akkor sem rohant volna el, hanem vállalja a felelősséget azért, amit tett. Ismerem! Nem menekült volna csak úgy el!
– Alinda. – Gilbert megfogta remegő kezét, a hangja simogató volt, akár a langymeleg nyári napsugár. – Képtelenség megjósolni előre, hogyan reagálna valaki egy ilyen helyzetben. Már egy ideje nem beszéltél a barátnőddel, nem tudhatod, milyen lelkiállapotban volt. Talán rettegett a férjétől, talán teljesen ösztönösen kapta elő azt a kést. – A férfi hangja elhalt, és Alinda hallotta, hogy nagyot nyel. – A bántalmazott ember gyakran másképp cselekszik, mint gondolnánk – mondta jóval rekedtesebb hangon.
Alinda egy hosszú pillanatig csak nézte a férfi megfeszülő állát.
– Már találkoztál bántalmazással – szólalt meg csendesen, Gilbert pedig lassan bólintott.
– Igen, és elhiheted nekem, hogy olyankor nincs logika, nincs észszerű gondolkodás. Olyan, mintha egy buborékban lennél, ahova nem hatol be a külvilág, csak a bántalmazó. És képtelenségnek tűnik kitörni belőle. – Gilbert hangja reszelős volt, a szeméből sütött a keserűség.
– Sajnálom – suttogta Alinda, és az egyetlen dolgot tette, ami ebben a helyzetben helyénvalónak tűnt: kicsit közelebb csúszott a férfihoz, és megölelte. Gilbert azonnal a dereka köré fonta az egyik karját.
– Nem számít, már rég történt – mormolta Alinda hajába, anélkül, hogy további részleteket elárult volna. Alinda pedig visszafogta magát, és nem kérdezősködött.
– Ez volt az egyik célod a programmal, igaz? – döbbent rá. – Az egymáshoz tökéletesen passzoló párok nem fogják bántani egymást.
– Igen, bíztam benne, hogy ezzel a házasságon belüli erőszakot is ki tudom küszöbölni, de úgy tűnik, nem teljesen sikerült. Most biztos ostobának és naivnak tartasz.
– Csak idealistának – mosolyodott el Alinda.
Gilbert közelebb vonta magához, Alinda pedig belélegezte a férfi illatát, és közben minden szörnyűség ellenére, ami történt, az összes problémájuk dacára, azért egy kicsit mégis boldognak érezte magát.
*
Nini abban a pillanatban látta, hogy ez a gyűlés más, mint a korábbiak, amikor belépett a tornaterembe. A nagy mennyezeti lámpák nem világítottak, csak a falra szerelt neoncsövek az egyik sarokban, és így majdhogynem félhomály borult a helyiségre. A hosszú padokat a fal mellé húzták. Csupán a megvilágított sarokban állt fél tucat szék apró körbe rendezve, rajtuk olyan emberek ültek, akiket Nini korábban még nem látott. A rossz érzés lassan öntötte el, mint az aprószemű angol eső.
Barney ezúttal nem őrködött az ajtó mellett, helyette Nini Maxbe botlott. Szemrehányóan nézett fel a férfire.
– A telefonban azt mondta, hogy a szokásos gyűlést áttették egy másik napra. Gondolom, hazudott.
– Nem hazudtam, csak nem mondtam el mindent – felelte könnyedén Max, ám a szavai nem tűntek megnyugtatónak, épp ellenkezőleg. Nini hátán végigcikázott a hideg. Valami azt súgta, hogy még most forduljon sarkon, és felejtse el Maxet meg a szervezkedéseit, mégsem tudta megtenni.
– Nem először hallgatja el előlem a teljes igazságot – fonta össze a karját a mellkasa előtt.
Max elkomorult.
– És nem is utoljára sajnos, de a maga érdekében teszem.
– Ez meg mit jelentsen?
– Jöjjön, csatlakozzon hozzánk! – intett a férfi a székek felé, de Nini továbbra sem moccant. – Bármikor elmehet – tette még hozzá.
Nini felsóhajtott. Végül is egymaga maradt, nem kell senkiért aggódnia. Nincs vesztenivalója. Akár ki is deríthetné, miről szól ez az összejövetel.
– Rendben – bólintott.
Max elvigyorodott, és a hátára tette a kezét, nyilván csak azért, hogy a székekhez irányítsa, Nini pulzusa mégis megugrott a váratlan érintéstől, hiába viselt vastag pulóvert és felette kabátot. És hiába sejtette, hogy semmi jó nem származhat abból, amibe a férfi, ki tudja, milyen okból, bele akarja vonni, mégis hagyta magát odakísérni a többiekhez.
A székeken ülő három ember szótlanul figyelte a közeledésüket. Nini úgy érezte, nem örülnek túlságosan egy idegen megjelenésének. Az egyikük, egy szőke hajú nő még látványosan le is biggyesztette vörösre rúzsozott száját. A két férfi csak szimplán komornak tűnt.
– Ő itt Nini – mutatta be Max meglehetősen kurtán. – Ők pedig Alice, Matthew és Paul.
Vezetékneveket nem mondott, Nini azonban biztos volt benne, hogy mindegyikükét tudja. Valószínűleg az övét is, ahogy azt is, hogy a Nini csupán a beceneve. Talán még azt is, hogy Aaron hívta így kiskorában, amikor nem tudta kiejteni a rendes keresztnevét. Nini könnyedén el tudta képzelni, hogy Max mindent kiderít a gyűlés résztvevőiről, nehogy meglepetés érje.
Alice, Matthew és Paul biccentettek neki, és most már egészen barátságosnak tűntek. Lehet, hogy nem is az ő hirtelen megjelenésével volt bajuk? Lehet, hogy Max őket is félig-meddig az akaratuk ellenére rángatta bele ebbe az egészbe, bármi is legyen?
Nini kigombolta a kabátját, de nem vette le. Hűvös volt a teremben. Leereszkedett a Matthew melletti székre, Max pedig leült az utolsó szabad helyre Alice mellé, aztán mindenféle bevezető nélkül azonnal Paulhoz fordult.
– Van újabb információd a drogról?
– Az összetételét sajnos még nem sikerült megtudnom – felelte Paul –, se azt, hogy kinek a nevéhez fűződik. Annyi biztos, hogy nem hasonlít semmi másra, teljesen új vegyület lehet. Az a különleges benne, hogy nem hat huzamosabb ideig az emberekre, csupán egy-két óráig. Arra az időre viszont extrémen befolyásolhatóvá teszi őket. Vannak ugyan emlékeik arról az időszakról is, de csak homályosabban, mintha álmodták volna a történteket.
– Vagyis egyáltalán nem emlékeznek, hogy abban az egy órában mit mondott nekik a tréner, mégsem gyanakodnak arra, hogy bármit tettek velük? – kérdezte Max.
Paul biccentett, Nini pedig ebben a pillanatban rádöbbent, hogy az, amit eddig kiscsoportos gyűlésnek hitt, igazából valamiféle információgyűjtés. Paul valószínűleg arról a drogról beszélt, amit a házasságösztönző tréningeken használnak. Nini torka kiszáradt, és összébb húzta magát a széken.
– A tréning egy pontján a páciens üdítőbe feloldva kapja meg a szert – folytatta Paul. – Arra is ügyelnek, hogy a megbütykölt innivalókat azután szolgálják csak fel, amikor az oktató már jó néhány órája beszél. Így hihető, hogy a résztvevők addigra elálmosodnak.
– Értem. – Max lehorgasztotta a fejét, úgy tűnt, teljesen a gondolataiba merül. Amikor újra felnézett, ismét eltökélt volt. – Kell egy felvétel arról, hogy miket mondanak a bedrogozott embereknek. És kell minta a drogból is.
Paul szemöldöke a homlokáig szaladt.
– És ezt mégis hogyan gondoltad? – kérdezte szarkasztikus hangon. – A tréninget a Népességgyarapítási Intézet egyik eldugott épületében tartják, kis kétszemélyes szobákban. Az intézet dolgozói közül sem léphet be oda mindenki. Nemhogy a szobákba, de még a folyosóra sem, kivéve a legmagasabb pozícióban lévők. Ügyelnek rá ugyanis, hogy a tréning valós célja még a dolgozók nagy része előtt is titokban maradjon.
– Ahogy a kormány nagy része előtt is titkolják, mert a többségük nem hagyna jóvá egy ilyen drasztikus lépést, ami túlságosan is az elmúlt évszázad átnevelő táboraira emlékeztet. Éppen ezért kell bizonyítékot szereznünk róla, és nyilvánosságra hoznunk, csak egy kicsit trükkös módon.
– Biztos vagyok benne, hogy lenne más módja is annak, hogy felhívjuk a figyelmet a házassági rendelet hibáira – ellenkezett Paul, és érződött, hogy nem először teszi. – Valami kevésbé trükkös, és jóval gyorsabb. Tudod, hogy mondtam…
– Tudom – szakította félbe Max, és Nini érezte, hogy bármi is Paul ötlete, azt már többször megbeszélték. – De az én módszerem szerint csináljuk. Kell valaki, egy megbízható ember, aki szándékosan nem jelentkezik a házastárskereső programba, és amikor elviszik a tréningre, bedrótozzuk.
– Észre fogják venni…
– Dehogy. Tudok szerezni olyan eszközt, ami szinte észrevehetetlen.
– Szinte? – Paul nem tűnt meggyőzöttnek.
– Sikerülni fog, csak kell találni egy valóban megbízható személyt – ismételte Max. Ő teljesen magabiztosnak tűnt.
– Ebben én segíthetek – szólt közbe Alice. – Úgyis vezetnünk kell a listát azokról, akik a rendelet hatálya alá esnek.
– Akkor ezt megbeszéltük – biccentett Max –, közben pedig egy másik irányból is elindulhatunk. – Ninire nézett, a tekintete acélkeménységűnek tűnt. – Már ha Nini hajlandó lesz segíteni nekünk.
Nini a férfire bámult. Tehát ezért van itt! Max a segítségét akarja kérni valamiféle őrült, teljesen illegális föld alatti mozgalomhoz, ami ki tudja, hogyan fog végződni.
Legyél az oldalam rendszeres olvasója, hogy soha ne maradj le az új bejegyzésekről:
Ha szeretnéd egyben elolvasni az egész történetet:
FairBooks Kiadó - e-könyv:
Utolsó nyomtatott példányok:
-40%, -50%, -75% az ÁLOMGYÁRNÁL november-decemberben
Tökéletes karácsony - kihagyhatatlan árú könyvek:
SPICY & PROVOKATÍV ROMANTIKUS KRIMI AZ OLASZ TENGERPARTON
ELŐRENDELHETŐ:
A TARTALOMBÓL:
Matteo Gravano nyomozó, aki szeret az irányítása alatt tartani mindent, és a munkába menekülni a problémái elől. Mégis hagyja, hogy a barátai rábeszéljék egy rövid pihenésre. Ám a nyaralás az olasz kisvárosban másképp alakul, mint ahogy eltervezte.
Már a legelső este egy ájult nőt talál a tengerparton.
Ráadásul a nőn egyetlen ruhadarab sincsen.
A partra vetett hableányt Anának hívják, és nagyjából ennyi, amit hajlandó elárulni magáról. Matteo hamar rájön, hogy Ana titkai rendkívül veszélyesek, és ő maga sem olyan ártatlan, mint amilyennek látszik, mégsem bír ellenállni a merész, bosszantóan pimasz nőnek.
Forró olasz nyár
Egyre sokasodó hullák
És egy érzéki párviadal
Vajon lehet jó vége annak a halálos játszmának, amibe Matteo és Ana úgy sodródnak bele, hogy még a szabályait sem ismerik? Vagy egyenesen a szakadék széle felé robognak?
MEGJELENT!
Olvass bele a regényeimbe, és menj biztosra:
Ha tetszett, itt tudod megvenni a könyveket nyomtatva és elektronikusan is:
FairBooks Kiadó (akár dedikálva is)
.JPG)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése