.jpg)
A művészettörténet tanszéken valóban hatalmas rendetlenség uralkodott. A polcokon hanyagul tornyosultak a könyvek, a szekrényekben pedig az a néhány akta, amiket nyomtatottan tároltak. Mintha az elmúlt hetekben nem is foglalkozott volna senki az adminisztrációval.
Alindának ráment egy órája, hogy mindent rendbe tegyen, aztán leült a számítógép elé, mert sejtette, hogy az elektronikus dokumentumokkal is lesz munkája. És valóban, a korábban szépen felépített nyilvántartást a tananyagokról, a hallgatók munkáiról, az értékelésekről csak felületesen követték. Az újabb dokumentumokat leginkább ömlesztve mentették le.
Alinda nekilátott, hogy átpakolja őket a helyükre, a monoton munka közben a gondolatai szabadon szárnyaltak. Amikor aznap reggel hatkor felébredt, Gilbertnek hűlt helyét találta, ami szokatlanul rosszulesett neki. Úgy érezte, a férfi előle menekült be a munkahelyére.
Előző este, miután megvigasztalta, végig tartotta a két lépés távolságot, Alinda pedig tudta, hogy örülnie kellene, amiért a férje időt akar adni neki. Nem minden férfi lenne ilyen türelmes és megértő.
De mi van, ha ő nem akar időt?
Az a néhány perc, amíg a kanapén csókolóztak, olyan érzéseket váltott ki belőle, amilyenekkel korábban még nem találkozott. Újra erre vágyott. És arra, hogy legalább egy kis ideig ne kelljen arra gondolnia, mi lehet Kerryvel. Ne kelljen arra gondolnia, mi lesz vele, mi lesz velük. Ettől aztán nyomban bűntudata támadt. Nem magára kellene összpontosítania, hanem Kerryre. Azon kellene töprengenie, hol lehet a barátnője.
Felkapta a mobiltelefonját, és tárcsázta Kerry számát. Inkább már csak megszokásból, hisz a telefon napok óta ki volt kapcsolva. Most is azonnal hangpostára ment a hívása. Hagyott egy újabb üzenetet. Már megszámolni sem tudta, hányadikat.
Cipőtalpak szapora kopogása szakította félbe a gondolatait. Épp akkor nézett fel a telefonjából, amikor Landon professzor belépett az ajtón. Az öltözete jóval lazább volt, mint a tanítási napokon. Egy farmert és egy világos pulóvert viselt, a karjáról vajszínű szövetkabát lógott. Még ősz szálakkal tarkított barna haját sem fogta össze, hanem hagyta, hogy szabadon omoljon a vállára. Mosolyogva sétált oda az asztalhoz, és letett Alinda elé egy papírpoharat.
– Hoztam magának is kávét. A kupiból ítélve, amit a korábbi adminisztrátor hagyott, sejtettem, hogy jól fog jönni.
– Köszönöm – viszonozta Alinda a professzor asszony mosolyát, és azonnal belekortyolt a kávéba. Tényleg jól jött, de nem amiatt, amit Landon gondolt. Reggel ahhoz sem volt kedve, hogy kávét főzzön, csak bekapott egy kekszet, hogy ne legyen teljesen üres a gyomra, aztán gyorsan felöltözött, és bejött az egyetemre. – Hogyhogy dolgozik a hétvégén? – kérdezte az asszonytól.
– Csak van pár elintéznivalóm – biccentett Landon az irodája felé. – Utána beszélhetnénk a tanársegédi feladatokról.
– Rendben.
Landon professzor újra biccentett, aztán pillantása a kezére vándorolt. Az arca már nem volt mosolygós, inkább elgondolkozó.
– Gyönyörű a gyűrűje, de nem tudom megszokni, hogy férjhez ment.
– Még én is most szokom – felelte Alinda, ahogy eszébe villant az előző este –, de egyáltalán nem olyan rossz, mint amire számítottam.
Landon még mindig a gyűrűjét bámulta.
– Pedig talán mire betölti a huszonötöt, a házassági rendelet nem is lenne érvényben – mondta olyan furcsa, távoli hangon, mintha nem is hozzá beszélne.
– Nem hallottam, hogy el akarnák törölni – Alinda úgy meglepődött, hogy a hangja a szokottnál élesebben csendült.
A professzor elszakította a tekintetét a gyűrűjéről, az arcán mintha zavar cikázott volna át.
– Nem is akarják, de én egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy ez a rendszer túl hosszan fenntartható legyen. Szóljon, ha végzett, utána beszélünk – mondta, aztán eltűnt az irodájában.
Alinda nézte, ahogy becsukja maga után az ajtót, és az utolsó szavakon gondolkozott. Vajon igaza van a professzornak? Szerette volna hinni, hogy igen. Aztán eszébe jutott Gilbert. A férjének ez a munka az élete, nem kívánhatja, hogy elveszítse.
Később, miközben a professzor asszonyt hallgatta a tanársegédi feladatairól, újból és újból eszébe jutott Landon korábbi megjegyzése. Szívesen beszélgetett volna vele tovább erről, de valami azt súgta, jobb, ha nem kérdezősködik tovább. Amint végeztek, szó nélkül elhagyta az irodát.
Gilbert nem volt otthon, amikor hazaért. Alinda kedvtelenül készített magának egy szendvicset, és miközben oda sem figyelve megette, gondolatban még egyszer végigment minden lehetséges helyen, ahová Kerry elbújhatott, ám semmi új nem jutott eszébe.
Frusztráltan mosta el a tányérját, és azon gondolkozott, mit tudna még tenni, aztán meghallotta, hogy nyílik a bejárati ajtó. Megtörölte a kezét, és az előszobába sietett. Gilbert épp a kabátjából bújt ki, az arca merev volt, a szeméből pedig ezúttal nem melegség sütött, mint az utóbbi időben mindig, amikor ránézett, hanem valami teljesen más. Talán düh?
– Mi történt? – kockáztatta meg a kérdést Alinda.
Gilbert felakasztotta a kabátját, bement a konyhába, és leroskadt az egyik székre. Rákönyökölt az asztalra, majd két kézzel túrt a hajába. Alinda csak most jött rá, hogy nem dühös, sokkal inkább megtört. Fájt így látni.
A férfi mellé ült, és a karjára fektette a kezét. Gilbert felpillantott rá, aztán lassan kifújta a levegőt.
– Ma felkerestem Robert Hill nővérét. Ő…
– Tudom – szakította félbe Alinda. – Öngyilkos lett.
– Igen. Beleugrott a Temzébe itt, Londonban, és csak valahol Dartfordnál vetette partra a folyó a testét. Vagyis amit a halak hagytak belőle – közölte Gilbert rekedtes hangon.
Alinda gyomra felkavarodott.
– Miért kerested meg a nővérét?
– Mert egyszerűen képtelen vagyok elhinni, hogy nem vettük észre, hogy… hogy valami nincs rendben. És igazam volt, Alinda! Hill a házasságkötése előtt pár hónappal szanatóriumban volt idegösszeroppanás miatt. Az orvosa súlyos depressziót állapított meg nála. És ebből semmi az égvilágon szerepel a mi jelentésünkben. Semmi!
– Az hogyan lehetséges?
– Még én sem tudom pontosan, csak annyi biztos, hogy a nővére szerint Robert Hill beszélt a szanatóriumi tartózkodásáról a pszichológiai felmérésünkön. Abban reménykedett, hogy emiatt nem találjuk alkalmasnak. Csak épp ebből semmi sem került bele az anyagába. Kizárólag arra tudok gondolni, hogy a pszichológus direkt tussolta el.
– De miért? Hiszen ezzel a saját munkáját tette tönkre.
– Mióta megtudtam, ezen töprengek, és egyetlen lehetséges magyarázatot találtam csak. – Gilbert egy pillanatra lehunyta a szemét. – Szerintem valaki szabotálni akarja a házassági rendeletet. Belülről.
Alinda a férfira bámult, közben eszébe jutott az, amit Landon professzor mondott aznap délelőtt, hogy a rendeletet nem lehet hosszú távon fenntartani.
Talán tényleg nem lehet, talán túl nagy indulatot vált ki mindenkiből, köztük Gilbert valamelyik beosztottjából is, aki valószínűleg egyáltalán nem hisz a házassági rendeletben, inkább csak anyagi megfontolásokból jelentkezhetett a munkára. Vagy eleve azért, hogy szabotálja a szervezett párválasztásokat? Alinda nem tudta eldönteni
Annyi biztos csupán, hogy adódott egy lehetőség, amit valaki kihasznált. Ez a tette pedig emberéletekbe került.
A Boldogságra kényszerítve elérhető ebookban:
FairBooks Kiadó - e-könyv:
További helyek:
Legyél az oldalam rendszeres olvasója, hogy soha ne maradj le az új bejegyzésekről:
Egy gyönyörű, de rejtelmes sziget, ahol minden évben ugyanazon a napon az óceánba ugrik egy nő…
Louise egy eltűnt lány miatt érkezik Skye szigetére. Hamar rájön, hogy a nyomozása kapcsolódik a bizarr öngyilkosságokhoz, és minél jobban beleássa magát, annál gyanúsabbnak látszódnak az esetek.
Lehet, hogy a sziget egy ördögi manipulátor játszótere?
Louise-nak nemcsak az egyre meghökkentőbb ügy okoz problémát, hanem a társa, Tony is. A férfi túl szexi, és túlságosan jól ismeri. Ráadásul minden eszközt megragad, hogy emlékeztesse arra a forró éjszakára, amit évekkel ezelőtt együtt töltöttek.
Egy veszedelmes rejtvény, amelyet talán jobb lenne meg sem oldani.
Megannyi együtt töltött nap azzal a férfival, akit képtelenség elfelejteni.
Louise rég letett arról, hogy megkapja a saját happy endjét, Tony viszont nem tett le Louise-ról. A pokolba is hajlandó lenne követni. De ki lehet jutni élve a pokolból, vagy végül nekik is nyomuk vész?
Jud Meyrin első, az Álomgyár Kiadó gondozásában megjelent könyve rengeteg izgalmat és forró pillanatot ígér. Vajon a világítótorony fénye rávilágít az igazságra, vagy tévútra vezet minket?
„Louise és Tony zűrzavaros kapcsolata, az összetett nyomozás és a rejtélyes Skye sziget miatt letehetetlen ez a könyv.” – Trixxi's bookmania
„Izgalmas krimi, szenvedélyes romantikával, csodás helyszínekkel és feszült hangulattal.”
OlvassVelem-Ramóna blogja
Ha még nem vagy egészen biztos, olvasd el az
Elveszettek szigetéhez készült kiegészítő novellát is:
Vásárlás előtt olvass bele a regényeimbe, és menj biztosra:
A könyveim megtalálhatóak az alábbi helyeken:
.jpg)
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése