Megyeri Judit - Jud Meyrin: Boldogságra kényszerítve

Később, amikor véget értek a beszédek, és a színpadon elkezdett játszani a zenekar, Gilbert felkérte táncolni. Alinda már meg se nagyon lepődött azon, hogy a férfi profin vezeti a parketten a keringő ütemére. Kérdőn nézett fel rá, Gilbert persze azonnal értette, mit akar tudni.

– Anyám ragaszkodott hozzá, hogy kölyökkoromban eljárjak tánciskolába – mesélte. – Azt mondta, egy úriembernek illik tudni táncolni is.

– Pontosan ugyanezt mondta az én nagypapám is! – nevetett Alinda. – Mármint azt, hogy egy úrihölgynek illik ismerni a tánclépéseket. Délutánonként, amikor végeztem az iskolában, mindig nála voltam, és amikor végeztem a leckémmel, táncolni tanított. Hétvégenként meg folyton a városban sétáltunk, közben zenékről és könyvekről beszélgettünk.

Gilbert nem kérdezte meg, hol voltak mindeközben a szülei. Mintha kérdés nélkül is tudta volna. Persze az ő gyerekkori traumáit össze sem lehetett hasonlítani a férfiéval, hiszen sosem bántották a szülei, csupán nem törődtek vele, mégis úgy érezte, összefűzik őket a rossz emlékeik.

Gilbert egy picivel közelebb húzta magához, egy picivel határozottabban simította a tenyerét a hátára, és ezzel azt is kifejezte, amit szavakkal el sem mondott. Közben a szemében megértés izzott, és valami más is, amitől Alinda pulzusa megugrott.

Összekapcsolódott a tekintetük. Alinda később nem tudta megmondani, hogyan történt. Csak arra emlékezett, ahogy a férfi szája az ajkára simult, először pillekönnyen, mintha forró nyári szellő cirógatná, aztán elmélyült a csók, Alinda pedig elveszett a számtalan érzésben, ami végigcikázott a testén.

Hosszú pillanatok múlva tudtak csak elszakadni egymástól. Alinda ekkor jött rá, hogy már egy ideje nem is táncolnak, hanem a parkett közepén állnak szorosan összefonódva, körülöttük az emberek pedig őket bámulják, egyesek vigyorogva, mások hitetlenkedve, mintha meglepné őket, hogy csókolózni látják Gilbertet. Pedig ha tudnák… Alindának kedve támadt rávigyorogni a hitetlenkedőkre. Aztán észrevette az operatőrt, aki pár lépésre ácsorgott tőlük, és őket vette. Alinda ösztönösen elfordult.

A szeme sarkából látta, hogy Gilbert válla megmerevedik, az arcáról pedig lefoszlik minden korábbi érzelem. A férfi az operatőrre szegezte hűvös pillantását, aztán egy kurta, parancsoló mozdulattal intett, hogy menjen el, a fickó pedig habozás nélkül engedelmeskedett neki.

– Sajnálom – mormolta, miközben elvezette Alindát bámészkodó kollégái közeléből – Teljesen elfeledkeztem arról az átkozott kameráról.

– Én is.

Egymásra néztek, és újra fellángolt közöttük ugyanaz, ami az előbb a tánctéren. Gilbert hangja mélyen és reszelősen csendült, amikor megszólalt.

– Mi lenne, ha hívnék egy taxit?

Alinda bólintott. Pontosan tudta, mi fog történni, ha most hazamennek, és meg kellett volna ijednie, mégsem félt. Nézte, ahogy Gilbert telefonál, aztán pillanatok alatt megszerzi a kabátjaikat, és már kint is voltak az utcán, a taxi pedig lefékezett előttük.

Anélkül mentek el, hogy Gilbert bárkitől is elköszönt volna, és ez annyira nem volt jellemző erre a mindig udvarias férfire, hogy ettől Alinda gyomrában felizzott valami, amit még soha korábban nem érzett. Gilbert tényleg akarja őt.

Beültek az autóba, de nem értek egymáshoz. Talán azért, mert tudták, ha megteszik, akkor olyasmit fognak művelni, ami nem egy taxiba való. Aztán mintha felgyorsították volna az időt, odaértek Notting Hillbe. Gilbert fizetett, majd már bent is voltak a házban. Alig csukódott be mögöttük az ajtó, alig hámozták le magukról a kabátot, máris egymás karjában kötöttek ki.

Ez a csók minden korábbitól különbözött. Fullasztóbb volt, mélyebb. Gilbert éhesen falta a száját, és Alinda cseppfolyóssá olvadt a karjaiban. Még sohasem tapasztalt ilyesmit. A smárolás a szomszéd fiúval gimis korában, és az a néhány randija az egyetem alatt, amit egy kezén össze tudott számolni, mind játéknak tűnt emellett. Ahogy Gilbert csókolta, az megrengette az egész világát.

Valaki felnyögött, és Alinda némi késéssel döbbent rá, hogy ő volt az, az ő torkáról szökött fel az a szokatlan hang, amit korábban még sosem hallatott, ebben biztos volt. Gilbert a derekára szorította a kezét, és behúzta a nappaliba. Leült a kanapéra, aztán egyetlen mozdulattal az ölébe húzta. Közben egy pillanatra sem szakadt el a szájától.

Alinda combja kétoldalt a férfiéhoz simult, kezével a vállába markolt. Fülében dübörgő pulzusa dobpergésnek hatott, és elnyomott minden más zajt. Csak a kanapé tűnt valósnak az egész külvilágból. És Gilbert. A bőre, ahol a férfi megérintette, lángolt, a teste többi része pedig lúdbőrözött, arra várva, hogy Gilbert ujjai rájuk is sort kerítsenek.

Aztán a férfi a mellére simította a kezét, és Alinda meglepetten megdermedt. Csak egyetlen pillanatra, de Gilbert észrevette, és azonnal elhúzódott.

– Sajnálom – nyögte ki. – Nem akartalak lerohanni.

A férfi mellkasa le-fel hullámzott a tenyere alatt, Alinda pedig úgy érezte, mintha a buborék, ami egészen eddig körülvette őket, kipukkant volna, és lassan beszivárog minden, amiről, ha csak néhány pillanatra is, de sikerült elfeledkeznie. Nehezen tudott megszólalni.

– Nem kell bocsánatot kérned, én csak egy kicsit… meglepődtem, mert… – Érezte, hogy az arca elvörösödik. De bármennyire is nehezére esik, muszáj elmondania. – Szóval én még nem…

Nem kellett befejeznie a mondatot. Látta Gilbert tekintetében a felismerést, és azt is látta, ahogy az arca megfeszül.

– Istenem, Alinda, nem tudtam! – hebegte. – Ha tudom, akkor főleg nem rontok rád így.

Megfogta a derekát ugyanúgy, mint néhány perccel korábban, és leültette maga mellé a kanapéra, mintha csak egy játékbaba lenne, aztán vett néhány mély lélegzetet. Alinda észrevette a dudort a nadrágján, és ugyan nem volt tapasztalt, de azt azért tudta, mit jelent, és ettől újabb melegséghullám cikázott végig a testén.

– Nem zavart, hogy rám rontottál – mondta csendesen, mire Gilbert felé kapta a tekintetét. – Csak meglepődtem, ennyi.

Gilbert bólintott, de nem ölelte magához újra, Alindának pedig nehezére esett elrejtenie a csalódottságát. Mert bármennyire is letaglózta mindaz, ami az elmúlt néhány percben történt, most mégis azt kívánta, bár Gilbert ne hagyta volna abba, amit vele művelt. Kétségbeesetten meg akarta ezt mondani a férfinak, de ekkor megszólalt a telefonja.

A táskája az előszobában maradt. Alinda felpattant, és odasietett. A kijelzőn Kerry szüleinek száma jelent meg. Alinda szívét azonnal apróra szorította a félelem. Nem jó jel, hogy ilyen későn keresik.

– Halló? – szólt bele az aggodalomtól vékonyka hangon.

– Szia, Alinda.

– Sebastian, te vagy az? – szaladt ráncokba Alinda homloka, amikor felismerte Kerry bátyjának hangját. A férfi a szülei mellett lakott ugyan, nem messze az autókereskedéstől, amit Briannel közösen vezetett, de ilyen későn csak akkor menne át, ha valami történt. – Minden rendben van? Vagy hallottatok valamit Kerryről?

A szeme sarkából látta, hogy Gilbert kilép a nappaliból, és odajön hozzá.

– Nincs semmi gond – nyugtatta meg Sebastian. – Legalábbis semmi újabb. Csak átugrottam anyámékhoz, mert ki vannak borulva. Még mindig abban reménykednek, hogy Kerry felbukkan, de nem járt azóta se náluk. Azért hívtalak, hátha te tudsz valami újabbat. Mi a fene lehet vele, Alinda? – kiáltott fel kétségbeesetten, és talán egy kicsit dühösen is.

– Bárcsak tudnám…

– Annyira nem vall rá, hogy hagyja, hogy aggódjunk miatta. Attól tartok, hogy… – Sebastian elhallgatott.

– Mitől? – kérdezett rá Alinda, amikor már úgy tűnt, hogy a férfi nem akarja folytatni.

Sebastian egy hosszú pillanatig habozott, mintha nem tudná, elmondja-e, amire gondolt, aztán olyan hangosan nyelt, hogy Alinda még a telefonon keresztül is hallotta.

– Attól tartok, hogy baja esett.

– Nem! – szisszent fel Alinda, és nekidőlt a falnak, hogy össze ne essen, mert egy rémisztő lehetőség kezdett körvonalazódni a fejében. Mi van, ha az a valaki, aki leszúrta Briant és a recepcióst, elkapta Kerryt is? A félelem jeges patakként áradt szét Alinda ereiben. – Kerry jól van – hadarta a telefonba, önmagát is győzködve –, csak meg kell találnunk.

– Én is azt akarom, hogy így legyen – hallatszott Sebastian hangja a vonalból –, de fel kell készülnünk. Anyámékat is igyekszem felkészíteni…

– Nem! – ismételte Alinda, mert nem volt hajlandó számolni ezzel, még csak lehetőségként sem. – Inkább arra koncentráljunk, hol lehet Kerry. Nem jutott eszedbe azóta valami?

– Biztos voltam benne, hogy vagy idejönne, vagy hozzád. Nem keresett téged? Se e-mailben, se üzenetben? Nem lehet, hogy a nagy kavarodásban észre sem vetted?

– Nem, biztosan nem keresett – felelte Alinda, és nem is értette, hogy feltételezheti Sebastian azt, hogy nem figyeli az üzeneteit és az e-mailjeit egy ilyen helyzetben. Biztosan csak a feszültség az oka. Mindannyiuk idegei cafatokban lógnak már.

– Ha mégis keresne, ugye szólsz? – csikordult meg Sebastian hangja, Alinda pedig azonnal megnyugtatta.

– Hát persze. És te is szólj, ha hallasz róla.

Abban a pillanatban, hogy lerakta a telefont, szurkálni kezdték a szemét a könnyek. Gilbert, mintha megérezte volna, megfogta a kezét. Alinda felnézett a férfira, és érezte, hogy hiába próbálja visszapislogni, a szeméből kicsordul egy könnycsepp. Gilbert gyengéden letörölte a mutatóujjával, aztán megkérdezte:

– Mi történt?

– Sebastian volt az… Kerry bátyja – válaszolta Alinda akadozva. – Azt mondta, hogy számolnunk kell azzal a lehetőséggel is, hogy Kerrynek baja esett, azért nem jelentkezik.

– A windsori motelben még nem volt semmi baja.

– De mi van, ha utána…? Ha az, aki leszúrta recepcióst, őt is bántotta?

Alinda arcán újabb könnycsepp folyt végig, majd még egy. Gilbert felsóhajtott, és szó nélkül magához ölelte. Lassú mozdulatokkal simogatta a hátát, Alinda pedig tudta, hogy a férfi, bár nem mondja ki, elképzelhetőnek tartja azt, amit Sebastian sugallt, ő azonban képtelen volt elfogadni, hogy Kerry megsérülhetett. Vagy még rosszabb… Az elméje egyszerűen kizárta ezt a lehetőséget. Csak meg kell találniuk, mantrázta magának, utána minden rendben lesz.

Előző rész

Legyél az oldalam rendszeres olvasója, hogy soha ne maradj le az új bejegyzésekről:

Feliratkozás

Ha szeretnéd egyben elolvasni az egész történetet:

FairBooks Kiadó - e-könyv:

Boldogságra kényszerítve e-könyv

ÚJ TEMATIKUS KÖNYVCSOMAGOK: