.JPG)
Alinda képtelen volt figyelni. Csak ült a vászon előtt a festészeti gyakorlaton, a félkész csendéletét bámulva, de Kerryt és Briant látta szépen kiöltözve az esküvőjükön. Atyaég, alig néhány hete házasodtak össze! Milyen boldog volt aznap Kerry… És Brian máskor fagyos tekintete is olyan melegnek tűnt, még el is mosolyodott.
Alinda meglepődött, mert a ritka találkozásaik alkalmával mindig túl ridegnek gondolta a férfit, akit az észérvek irányítanak, és sosem enged meg magának olyan gyengeséget, mint az érzelmek. De az esküvőjük napján Brian nem ilyennek látszott, és akkor Alinda egészen megnyugodott, hogy Kerry mégis jó döntést hozott. Most pedig próbálta újra és újra elképzelni, hogy a férfi bántalmazta Kerryt, de egyszerűen nem tudta. Talán csak amiatt a ritka mosoly miatt az esküvőn? Az vezeti félre? Ám az ösztöne azt súgta, hogy Brian nem volt erőszakos. Rideg, munkamániás és távolságtartó igen, de erőszakos nem.
De akkor ki ölte meg? – tette fel magának újra és újra a kérdést. Bárki is volt, talán Kerry előle menekült. Alinda hátán végigfutott a jeges borzongás, ahányszor ebbe a lehetőségbe belegondolt. Olyan hévvel szorította az ecsetet, hogy az ujjai már-már görcsbe álltak. A lába zsibongott, annyira fel akart állni, kirohanni a teremből, és csinálni valamit. Bármit. Meg kell találnia Kerryt, hisz talán veszélyben van! De fogalma sem volt, hol keresse, és Gilbertnek is ígéretet tett, hogy nem csinál semmi hülyeséget. Pedig pokoli nehéz volt itt ülnie az órán, és úgy tennie, mintha minden rendben lenne. Mégis megtette. Nem is annyira maga miatt, hanem hogy ne hozzon bajt Gilbertre.
A kora reggeli jelenetre gondolt, és az idegessége ellenére bizsergető melegség öntötte el. Egy pillanatra lehunyta a szemét, és már látta is maga előtt a férjét. Itt-ott még nedves volt a bőre, mellkasát sötét szőrszálak fedték, alattuk pedig szikár izmok rejtőztek. Alindának tetszett a látvány, nagyon is. És amikor Gilbert arra célzott, hogy ez a tetszés kölcsönös, elgyengültek a lábai, és gyorsabban kezdet kalapálni a szíve…
Észre sem vette, hogy véget ért az óra. Csak arra eszmélt, hogy a többiek szedelőzködni kezdenek körülötte. Ő is elpakolt, kibújt festékmaszatos köpenyéből, megmosdott, közben körbenézett, ám szerencsére lecsengett a múlt heti öt perces hírneve, a csoporttársai ugyanúgy, mint régebben, ismét nem törődtek vele.
Alinda a büfébe ment, és beállt a sorba. Éjjel alig aludt, muszáj innia egy újabb kávét! A táskáját szorongatva ácsorgott, közben továbbra is Kerry körül jártak a gondolatai, így pár perces késéssel jött csak rá, hogy az előtte álló fekete hajú lány Emma, Kerry egyik csoporttársa. Kerry sokszor járt el vele bulizni.
Alindában azonnal viaskodni kezdett az ígérete és a lehetőség, hogy megtudjon valamit. Amikor pedig Emma hátrafordult, és mosolyogva ráköszönt, kiütéssel győzött az utóbbi. Hisz abból csak nem lesz baj, ha kérdezősködik egy kicsit! Az egyetemen nincsenek itt a rendőrök. Senki nem fogja megtudni, ha szóba hozza Kerryt, és kifaggatja Emmát. Mégis elöntötte valami különös idegesség, mikor viszonozta a lány köszönését.
– Szia, Emma! – erőltetett azért mosolyt az arcára. – Hogy vagy?
Emma fecsegni kezdett egy klubról, meg egy srácról, aki ott pultos, Alindának nehezére esett figyelni. Visszanyelte a keserű megjegyzését, hogy Emma ne élje bele magát túlzottan. Minek? Pár év múlva, ha fizikálisan nem passzolnak össze, akkor úgyis máshoz kell mindkettőjüknek hozzámennie.
– Múlt hétvégén Kerry is eljött velünk bulizni – jegyezte meg Emma, és Alinda meglepetten nézett rá.
– Briannel együtt? – nyögte ki a szavakat. El sem tudta képzelni Briant egy klubban.
– Nem, egyedül. Meg is lepődtem, mert az esküvő óta folyton Briannel lógott, el nem mozdult volna mellőle. Ha engem kérdezel, ez nagyon nem természetes… Oké, itt van ez a törvény, értem én, hogy kötelező házasodni, de senki nem tiltja meg, hogy utána jól érezd magad, ha érted, mire gondolok.
Alinda értette, de elengedte a célzást a füle mellett.
– Megkérdezted Kerrytől, hogy miért egyedül ment? – kockáztatta meg a kérdést.
– Persze – bólogatott Emma –, de nem mondott semmit, és olyan fura volt. Fél óra múlva már haza is ment. Mintha megbánta volna, hogy egyáltalán eljött. Ez a rohadék törvény nemcsak a szabad akaratot öli meg, hanem az emberek szórakozási vágyát is – jegyezte meg bosszúsan, aztán visszafordult a pult felé, és kért magának egy kávét.
Alinda is vett magának egy dupla eszpresszót, aztán elköszönt Emmától. A gondolataiba merülve baktatott a folyosón, és magában ugyanúgy átkozta a törvényt, mint korábban Emma. Mindegy, mi történt, ha Kerry nem megy hozzá Brianhez, akkor nem keveredik bele. Ha össze is jön Briannel, akkor van idejük az ismerkedésre. Nem találják magukat pár hét leforgása alatt félig-meddig idegenként, összezárva egy házban.
Hogy gondolhatta komolyan bárki is, hogy ez működni fog? Hogy gondolhatta komolyan Gilbert ezt az őrültséget?! Nem a biológiai egyezés, a matematikai, genetikai vagy ki tudja milyen szabályszerűségek döntik el, hogy működni fog-e egy kapcsolat.
Alindában felbugyogott egy eddig ismeretlen, fojtogató harag. Hiába tudta, hogy a férje csak kitalálta a módszert, nem ő tette kötelezővé, mégis most először haragudott rá. Annyira haragudott, hogy hirtelen levegőt is alig kapott.
Automatikusan nyúlt szabad kezével a táskájába, és kotorta elő a mobilját. Nem fog ölbe tett kézzel ülni, képtelen is lenne rá, jött rá. Nagyot kortyolt a tűzforró kávéból, aztán bepötyögött egy üzenetet Kerry bátyjának. Az egyetlen embernek, aki Briant és Kerryt is jól ismerte.
Még arra sem volt ideje, hogy eltegye a telefont, máris megérkezett a válasz. Alinda egy hosszú pillanatig nézte az időpontot és a helyet. Nem gondolta volna, hogy Kerry bátyja ilyen hamar visszaír, azt főleg nem, hogy azt javasolja, találkozzanak azonnal.
Tudta, hogy Gilbert ki fog akadni, ha rájön, mit művelt, de nem érdekelte. Válaszolt az üzenetre, aztán sarkon fordult, és elindult a kijárat felé.
Legyél az oldalam rendszeres olvasója, hogy soha ne maradj le az új bejegyzésekről:
Ha szeretnéd egyben elolvasni az egész történetet:
FairBooks Kiadó - e-könyv:
Utolsó nyomtatott példányok:
MÁR CSAK NÉGY NAPIG ELŐRENDELHETŐ!
-35%, könyvjelző, ajándékkönyv
TOVÁBBI HELYEK:
A TARTALOMBÓL:
Matteo Gravano nyomozó, aki szeret az irányítása alatt tartani mindent, és a munkába menekülni a problémái elől. Mégis hagyja, hogy a barátai rábeszéljék egy rövid pihenésre. Ám a nyaralás az olasz kisvárosban másképp alakul, mint ahogy eltervezte.
Már a legelső este egy ájult nőt talál a tengerparton.
Ráadásul a nőn egyetlen ruhadarab sincsen.
A partra vetett hableányt Anának hívják, és nagyjából ennyi, amit hajlandó elárulni magáról. Matteo hamar rájön, hogy Ana titkai rendkívül veszélyesek, és ő maga sem olyan ártatlan, mint amilyennek látszik, mégsem bír ellenállni a merész, bosszantóan pimasz nőnek.
Forró olasz nyár
Egyre sokasodó hullák
És egy érzéki párviadal
Vajon lehet jó vége annak a halálos játszmának, amibe Matteo és Ana úgy sodródnak bele, hogy még a szabályait sem ismerik? Vagy egyenesen a szakadék széle felé robognak?
MEGJELENT!
Olvass bele a regényeimbe, és menj biztosra:
Ha tetszett, itt tudod megvenni a könyveket nyomtatva és elektronikusan is:
FairBooks Kiadó (akár dedikálva is)
.JPG)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése