Roman Piras valóban belehalt a túladagolásba, Vittoria azonban épp bőrrel megúszta a kunyhóban töltött órákat. Matteo következő napokban jó párszor gondolt arra, hogy ha nem látja meg azt az erdei utat, ha nem jut eszébe a kalyiba, akkor a lány ott fagyott volna meg a hegyen.
Csupán ennyin múlott. Egyetlen leheletvékony hajszálon meg a kibaszott szerencsén. És mindig ennyin múlik, Matteo pedig rájött, hogy egyre nehezebben viseli ezt. Még akkor is, amikor melléjük szegődik Fortuna, mint Vittoria esetében.
A következő napokban Matteót többször is üldözte álmában az a rémkép, hogy a lánynak már csak a halálra fagyott testét találja meg a kunyhóban. Pedig nem akart újabb rémálmokat, a régiektől is alig aludt.
Az ügyet hivatalosan lezárták. A lány azt mondta, megrántotta a lábát, és egy kicsit pihenni ment be a kunyhóba, aztán valószínűleg a hidegtől elaludt. Matteo tudta, hogy ő elvégezte a dolgát azzal, hogy megtalálta a lányt, annyiban kellene hagynia a dolgot, ám nem tudta. Ha annyiban hagyná, Vittoria is rendszeres látogatója lenne a rémálmainak, azt pedig nem akarta. Elment hát a lányhoz a kórházba pár nap múlva.
Vittoria majdnem ugyanolyan sápadt volt a kórházi ágyon fekve, mint odafent a hegyen a kunyhóban. Az anyja ott ült az ágya mellett, és amikor meglátta Matteót, nyomban felugrott, és odarohant hozzá.
– Annyira hálásak vagyunk magának! – mormolta könnyekkel a szemében, aztán egyszerűen csak megölelte. Matteo pedig, bár zavarban volt, hagyta, közben azonban a nő feje felett a lányra pillantott, és észrevette Vittoria tekintetének mélyén ugyanazt a szomorúságot, amit a fényképen is azonnal felfedezett. Minden idegsejtjével érezte, hogy valami nincs rendben.
– Csak a dolgomat végeztem – bontakozott ki Lucrezia Piras öleléséből –, és még váltanék pár szót Vittoriával.
– Persze, persze – bólogatott Lucrezia. – Ha nem bánja, én kimegyek kávéért. Vagy velem is beszélnie kell?
– Nem – mosolygott Matteo a nőre, aztán nézte, ahogy Lucrezia puszit ad a lánya homlokára, előszedi a pénztárcáját, majd kimegy.
Vittoria szótlanul figyelte az anyja távozását, aztán ahogy becsukódott mögötte az ajtó, Matteo felé fordult.
– Már mindent elmondtam, miről akar még beszélni? – A hangja dacosan csendült.
Matteo felsóhajtott, aztán leült az ágy mellé húzott székre.
– Igazából miért mentél a kunyhóba?
– Már elmondtam.
– És a szüleid talán el is hitték, de én nem vettem be. – Matteo belenézett a lány szomorúságot sugárzó, kék szemébe, ami annyira Alessára emlékeztette. – Nem véletlenül aludtál el, igaz? Ott akartál maradni a kunyhóban, pedig sejtetted, milyen veszélyekkel jár.
Vittoria elkapta a tekintetét, de nem elég gyorsan. Matteo látta benne felvillanni a félelmet. A félelmet attól, hogy Matteo rájön arra, amit mindenáron el akar titkolni.
– Történt valami, azért csináltál ilyen hülyeséget, ugye? – folytatta Matteo. – Mi, Vittoria? Ha nem nekem, akkor mondd el a szüleidnek, de ne fojtsd magadba, mert az nem segít.
A lány felé kapta a fejét, az arca megrándult.
– A szüleimnek? – Élesen felnevetett. – Hisz tudják! Az egész család tudja, az egész család elszenvedi. De muszáj, mert tőle függ minden. Mit gondol, Roman bácsikám miért lett drogos? Mert úgy tudta csak elviselni.
Matteo a lányra bámult, és hirtelen teljesen más szemmel látta, amit a nyomozás alatt a Piras családról megtudott. Minden világos lett. Rádöbbent, hogy Alejandro Piras valószínűleg nem csak az alkalmazottaival bánik szarul, hanem a családjával is, azok meg elnézik neki, mert tőle függ a megélhetésük. Epe tolult a torkába.
– Nem kell hagynod, hogy így legyen. Tehetünk ellene, segíthetek neked mindenben, csak feljelentést kell tenned.
– És mit mondanék? Nagyapa sosem bántott bennünket fizikailag, csak szavakkal. – Vittoria ebben a pillanatban nem gyereknek tűnt, hanem egy kis felnőttnek, akit annyira megtaposott az élet, hogy nem lát belőle kiutat, és Matteo tudta, hogy szörnyű, de a lánynak igaza van. Nehéz dolga lenne, ha bizonyítani akarná azt, hogy a nagyapja őket is terrorizálja. Főleg ha a családból mindenki más hallgat.
– Ha szeretnéd, beszélhetek a szüleiddel…
– Nem! – tiltakozott azonnal a lány. – Nem hozhatom őket ilyen helyzetbe.
Matteo előszedett egy névjegykártyát a zsebéből, és a lánynak adta.
– Ha meggondolod magad, vagy ha segítségre lenne szükséged, bármiben, hívj fel!
Vittoria a névjegykártyára bámult, aztán fel rá.
– Köszönöm.
– Csak tényleg hívj fel, mielőtt újabb butaságot csinálnál, rendben? – mondta Matteo, mert ennél többet nem tehetett. A rosszullét kerülgette tőle, de ez volt az igazság.
A lány bólintott, Matteo pedig nehéz szívvel ugyan, de otthagyta a kórházi szoba keskeny ágyában, közben pedig pontosan tudta, hogy ezzel a látogatással nem azt intézte el, hogy a lány eltűnjön a rémálmaiból, épp ellenkezőleg. Még gyakrabban fel fog bukkanni.
Ott lesz ő is az összes megoldatlan ügye, Alessa és a régi tűzeset mellett, amik rendszeresen kísértették. Matteo lassan számon sem tudta tartani őket.
Beült az autójába, aztán visszaindult az őrsre, közben, mint mindig, mélyen eltemette magában ezt is, mint az összes többi bűntudatot és kínt, ami gyötörte, ám ezúttal nem ment olyan könnyen. Túl sok mindent fojtott már el. Ki tudja, mikor fognak kitörni?
Matteo története folytatódik az Itáliai rejtélyek következő részében,
A szökevény hableányban 2024 év végén.
Legyél az oldalam rendszeres olvasója, hogy soha ne maradj le az új bejegyzésekről:
MÁR ELŐRENDELHETŐ!
Ha csak attól a férfitól számíthatsz segítségre, aki gyűlöl, a következmények beláthatatlanok…
Rády Emma tíz évvel korábban bosszút akart, ami azonban halállal végződött. Ugyan a börtönt megúszta, és új életet kezdett Rózsakőn, de a múltja továbbra is kísérti. Aztán egy éjjel bántalmazás hangjait hallja a szomszédból, és elhatározza, hogy nem hagyja annyiban. Hisz a saját bőrén tapasztalta, milyen az, amikor mindenki hátat fordít a családon belüli erőszak áldozatainak. Ám aki a segítségére lehetne, teljes szívéből gyűlöli.
Újvári Péter főhadnagy élete tönkrement. Megkeseredett és magányos Emmának köszönhetően. Amikor a nő felbukkan, minden erejével el akarja utasítani a kérését, és messzire akarja kergetni magától, nem csupán azért, amit Emma egykor vele tett. Hanem a mocskos és teljesen helytelen vágy miatt is, amit a nő iránt érez. De túl mélyen gyökerezik az ösztöne, hogy segítsen a bajba jutottakon.
Péter kénytelen-kelletlen nyomozni kezd, és Emmával olyasmire bukkannak, amire egyáltalán nem számítottak: Rózsakő eddigi legelborultabb gyilkosára. De vajon lehet esélyük ellene? És a gyűlölet tényleg átalakulhat szerelemmé, vagy ők ketten együtt még a gyilkosnál is nagyobb káoszba fullasztják Rózsakőt?
Rendeld elő 30% kedvezménnyel, ajándékkönyvvel és a könyvhöz készült könyvjelzővel:
OLVASTAD MÁR?
Benjamin Burke azt hitte, tökéletes a terve. Elviszi a barátnőjét, Flórát egy régóta esedékes romantikus utazásra Skóciába, közben szimatol egy kicsit az ügyben, ami hónapok óta ébren tartja éjszakánként. Persze Ben életében soha semmi nem ilyen egyszerű, a tervei pedig hajlamosak gajra menni. Ezúttal a szokásosnál is jobban. Köszönhetően egy holttestnek, egy eltűnt lánynak, na meg Tristan Hunternek, az edinburghi zsarunak, akivel – mindkettőjük pechjére – kereszteződnek az útjaik.
Ben és Tristan azon kapják magukat, hogy őrült balhéba keverednek, ahol minden sarkon veszély les rájuk, miközben legszívesebben egymásnak is bemosnának.
Vajon sikerül összedolgozniuk és túlélniük a közös kalandot?
Jud Meyrin Rózsakői rejtélyek és Felföldi rejtélyek sorozata fonódik össze ebben a fergetegesen adrenalindús bromance-ban
Olvass bele a regényeimbe, és menj biztosra:
Ha tetszett, itt tudod megvenni a könyveket nyomtatva és elektronikusan is:
FairBooks Kiadó (akár dedikálva is)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése