.JPG)
Flóra még a pólóján keresztül is érezte a hátának szorított fegyver hűvösét, és közvetlen közelről hallotta a mögötte álló fickó szuszogását.
– Gyerünk a kocsiba!
A pasas a falhoz vágta a mobilját, amit az előbb kikapott a kezéből. A csörömpöléstől Flóra összerezzen, és csak nézte a járda melletti kövekre potyogó üveg- és műanyagdarabokat. Aztán érezte, hogy a férfi megragadja a karját, és a Camaro felé löki.
– Te vezetsz! – adta ki az utasítást.
Flóra egész testében remegett, ahogy bekászálódott a vezetőülésbe. A melák mögé ült, és a fejtámla mellett előrenyúlva ismét rászegezte a pisz-tolyt.
– Indíts!
A Camaro motorja halkan dorombolva kelt életre. Flóra beletörölte farmerjába izzadt tenyerét, erősen megmarkolta a kormányt, hogy ne remegjen annyira a keze, aztán kikormányozta az autót a nyomozóiroda elől. Végighajtott a régi gyártelepet átszelő úton, és amikor a kereszteződéshez ért, a visszapillantó tükörben a fogvatartójára sandított.
– Merre menjek? – kérdezte, és utálta, hogy a hangja ennyire reszketegen cseng.
– Ki az elkerülőre. És ne próbálkozz semmivel, különben golyót eresztek beléd!
Flóra összeszorította a száját, és próbált csak a vezetésre koncentrálni. Ám közben nem tudott másra gondolni, csak arra, hogy ezúttal egyedül van a kutyaszorítóban. A félelem satuként szorította össze a gyomrát, és a torkát marta.
Nézte az autó két oldalán elsuhanó házakat, melyek nyugodtnak és hétköznapinak látszottak. Ki kellene találnia valamit, futott át a fején. Ki kellene szabadulnia az autóból, aztán elmenekülnie. De túl zsibbadt volt, mintha az agyában vér helyett ragacsos méz csörgedezne.
Amikor elhaladt a Rózsakő végét jelző tábla mellett, és az elkerülőhöz ért, a mögötte ülő férfi újra megszólalt.
– Balra! – adta ki az utasítást, Flóra pedig rákanyarodott a főútra, ami az autópályát és a Balatont kötötte össze.
Nem az autópálya felé tartottak, hanem az ellenkező irányba, és ettől Flóra egy kicsit megnyugodott. Talán a nagydarab nem viszi olyan messzi-re, csak valamelyik szomszédos faluba. De aztán elhagyták az első települést, majd a másodikat és a harmadikat is, rövidesen pedig már a Bakony magas fákkal szegélyezett, vadregényes útjain kanyarogtak. Flóra félelme megsokszorozódva tért vissza. Gyerekkorában sokat kirándult a hegységben, és tudta, hogy tele van kietlen, eldugott helyekkel. Ha valami elhagyatott erdei kunyhóba viszik, ott soha senki nem fogja megtalálni.
– Kanyarodj be oda! – A háta mögött ülő pasas előrehajolt, és egy keskeny erdészeti útra mutatott, ami alig látszott a sűrű fáktól és a buja bozóttól.
A Camaro aszfalthoz szokott kerekei megcsikordultak a földes, köves talajon, ahogy Flóra egyre beljebb vezette az autót az erdőbe. Az út kanyarogni, emelkedni kezdett, Flóra biztos volt benne, hogy egy hegyre tartanak felfelé, de hogy melyikre, arról fogalma sem volt.
Aztán az út még a korábbinál is szűkebb lett, a Camaro oldalát bokrok és alacsony fák szúrós ágai karmolták. A tölgyek föléjük magasodtak, koronájuktól alig látszott a nap. A halvány, zöld derengésben minden egy kicsit szürreálisnak látszott, aztán egy vadászház bukkant fel váratlanul a dús növényzet mögött.
– Ott parkolj le! – bökött a nagydarab egy tisztásra az épület oldalánál, ahol már állt egy másik autó. – Utána szállj ki, de semmi rossz mozdulat!
Flóra megállt, kiszállt a kocsiból, és a lába a földbe gyökerezett. Nem tudta levenni a szemét a házról. A terméskőből épült falak, a szürkés tetőcserepek, és az apró terasz fakózöld fagerendái annyira belesimultak a környezetbe, mintha nem is emberi kéz építette volna őket. Volt bennük valami valóságon túli, valami megfoghatatlan sötétség, amitől Flóra hátán végigfutott a hideg. Innen nincs menekvés, furakodott be a fejébe alattomosan a gondolat.
– Befelé! – taszította fogvatartója a girbegurba lépcsők felé, amik a bejárathoz vezettek.
Ahogy a vastag faajtó panaszosan nyikorogva feltárult, és Flóra a ház félhomályos belsejébe pillantott, elfogta az iszony. Nem akart bemenni. Az összes porcikája tiltakozott, a menekülhetnék minden eddiginél erősebben támadt fel benne. Már mozdult, hogy nekifeszüljön a nagydarabnak, hogy árkon-bokron keresztül fusson, minél messzebbre ettől a helytől, de a férfi durván megragadta a karját és belökte a házba.
A történetet nyomtatott könyvben vagy e-könyvben lehet tovább olvasni, a blogon nem frissül a továbbiakban. Itt leírtam, miért: Holttest az Ambróziában hírek
A könyv megrendeléséért görgess lejjebb!
Legyél az oldalam rendszeres olvasója, hogy soha ne maradj le az új bejegyzésekről:
KEDVEZMÉNYES ELŐRENDELÉS:
Ha szeretnéd tovább olvasni a Holttest az Ambróziábant, rendeld elő szeptember 25-ig a második kiadást 30% kedvezménnyel 4590 Ft helyett 3200 Ft-ért:
VÁSÁROLD MEG MÁSHOL:
Az alábbi könyves webshopokban is előrendelhetitek a könyvet:
OLVASD TOVÁBB EBOOKBAN:
Ha inkább e-könyvben olvasnád tovább, és nem hagynád ki a Rózsakői rejtélyek második részét sem. A két rész együtt e-könyvben csupán 2000 Ft:
Ha nem tudod, hogy tetszene-e, olvass bele, és menj biztosra:
Ha tetszett, itt tudod megvenni a könyveket nyomtatva és elektronikusan is:
FairBooks Kiadó (akár dedikálva is)
.JPG)
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése