Megyeri Judit - Jud Meyrin: Holttest az Ambróziában (Rózsakői rejtélyek 1.)

Alex lakásában nemrég járhatott a takarítónő, mert minden makulátlanul nézett ki. Csak a vastag dossziéból előszedett számlák és iratok hevertek szanaszéjjel az asztalon. Ben és Alex következetesen átrágták magukat az összes lapon, közben próbáltak rájönni, pontosan mire is bukkant Gálffy.

– Ez bizony sikkasztás, haver. Elég primitív a módszer, de hatékony. – Alex kifújta a füstöt, visszatette a szája sarkába a cigit, és lerakott Ben elé az asztalra két kupac dokumentumot. – Ez – mutatott a jobboldalira – a nyertes pályázat, amit az AirBuild az önkormányzatnak nyújtott be. A másik pedig – bökött a baloldalira – az a szerződés, amit a Rózsakői Városfejlesztő Kft. az AirBuilddel kötött. Nézd meg az árajánlatot, amit a pályázatban megadtak. Aztán a szerződésben lévő árakat.

– Ugye nem azt akarod mondani, hogy különbözik a kettő?! – Ben felhúzott szemöldökkel meredt a barátjára, aki újra beleszívott a cigarettájába.

– De, pont azt.

Ben sietve odalapozott a végösszegeket tartalmazó oldalakhoz, és összehasonlította őket.

– Bassza meg, tényleg! A pályázatban kisebb összeget adtak meg!

– Igen, valószínűleg azért, hogy biztosan ők nyerjék meg a tendert.

– De miért nem derült ki, hogy más összeg került a szerződésbe?

– A pályázatot az önkormányzat bírálta el, a szerződést már a Városfejlesztő Kft kötötte. Gondolom azt, aki a szerződést írta, lefizették, hogy magasabb összeget tegyen bele. Az AirBuild benne volt, ők tudtak róla, szóval simán aláírták így a szerződést. A Városfejlesztő Kft-nél az aláíró pedig vagy szimplán figyelmetlen volt, vagy szintén meg lett kenve.

– De így úgy tűnik, hogy csak az AirBuild nyert a dolgon – jegyezte meg Ben. – És nem hinném, hogy egy debreceni cég, aminek semmi kötődése nincs Rózsakőhöz, be tudott volna szivárogni az önkormányzathoz és a Városfejlesztő Kft-hez, hogy lepénzelje a megfelelő embereket.

– Mert nem is ők intézték ezt a részét a dolognak, hanem egy bennfentes, aki nyilván zsebre tette a saját részét a bizniszből – mondta Alex, és elővett egy újabb lapot a dossziéból. – Ez itt egy januári tétel az AirBuild kifizetései közül. Tiszta mák, hogy nem akartak hiányt a könyvelésben, ezért próbáltak jogalapot találni a csúszópénznek. Szakmai konzultáció címen könyvelték, de lefogadom, hogy semmilyen konzultáció nem történt. Vagy ha mégis, akkor azon csak a sikkasztás részleteit tárgyalták ki. És egyet találhatsz, kinek a számláján landolt a pénz!

– Na ne! – vette ki Ben a lapot a barátja kezéből, és a banki átutalás adataira nézett, a kedvezményezett nevét keresve. – A polgármester! Tudtam!

– Bizony, haver. Nagyon úgy tűnik, hogy a sikkasztásban Makai a hunyó. De ez nem jelenti azt, hogy ő a gyilkos is.

– Ki más lenne? – kérdezte Ben. – Makai sikkaszt, Gálffy le akarja leplezni, és megölik. Elég egyértelmű, kinek származik belőle haszna.

– A sikkasztásra van bizonyítékod, a gyilkosságra nincs. Mit akarsz csinálni? – dőlt hátra Alex a székben, újabb cigire gyújtva.

Ben visszarakta az iratokat a dossziéban, és közben a barátja kérdésén töprengett. Azt tudta, mit csinálna legszívesebben. Azonnal Makaihoz rohanna, hogy szembesítse a bizonyítékokkal, közben kiverné belőle az összes többi bűnét is. De ezt nyilvánvalóan nem teheti meg.

– Esetleg – jegyezte meg Alex – elmehetnél a rendőrségre azzal a dossziéval. A gyilkosságot talán nem tudják rábizonyítani, de a sikkasztás miatt is hosszú éveket ülne.

– Nem! – csattant fel Ben. – Ha ő a felelős Gálffy megöléséért és a lányát ért támadásért, akkor azokért is bűnhődnie kell!

– Ha már a lányáról beszélünk… Ugye tudod, hogy a csaj a Városfejlesztő Kft-nél dolgozott, és ráadásul ő volt a reptérfejlesztési projekt pénzügyi ügyintézője? Benne volt a szerződésben. Elgondolkoztál azon, hogy esetleg neki is köze lehet a sikkasztáshoz?

Ben felkapta a fejét, és a barátja szenvtelen arcára nézett.

– Ez baromság! Gréta sosem tenne ilyet! Előbb el tudnám képzelni, hogy épp ő volt az, aki kijuttatta Gálffynak az adatokat a Városfejlesztő Kft-től.

– Honnan tudhatnád ezt?

– Mert ismertem, azért!

Alex ezen annyira meglepődött, hogy egészen megfeledkezett a kezében tartott cigiről, aminek a vége épp lepottyanni készült.

– A kurva életbe, Ben! – söpörte le a farmerján landoló hamut. – Ezt miért nem mondtad eddig? Így már értem, miért voltál annyira kiakadva, amikor a csajt lelőtték!

– Szerinted miért nem mondtam? – morogta Ben, és elöntötte ugyanaz a szégyen, ami egy hónappal ezelőtt. – Elvállaltam egy megbízást, ahol egy ismerősöm után kellett kutakodni. Nem vagyok rá túl büszke.

– Hát – húzta el a szót Alex –, ha minden olyan megbízást visszautasítanál, ahol valamelyik érintett az ismerősöd, akkor felkopna az állad. Rózsakő túl kicsi ahhoz, hogy ezt megtehesd. Egyébként honnan ismerted a csajt?

– Te is ismerted, két évvel járt alattunk a gimiben.

– Nem emlékszem.

– Ez nem lep meg, nem olyan típusú lány volt, akik után akkoriban kajtattál.

– Miért, nem volt szép? – szólt Alex gúnyosan, és Ben helytelenítően megcsóválta a fejét. – Jól van na, csak kérdeztem. De azt azért elmesélhetnéd, hogy te honnan is tudod, milyen típusú lány volt. Netán megkettyintetted, mielőtt Gálffy lecsapott volna rá? Tudod, haver – vigyorodott el Alex csúfondárosan –, feltűnően sok csajod köt ki vén pasik mellett. Én a helyedben elgondolkoznék ezen.

– Nagyon vicces vagy, Alex – mordult fel Ben –, de mi lenne, ha inkább a polgármesterre koncentrálnánk?

– Igenis, nyomozó! – szalutált Alex. – Mi a terv? – Mielőtt azonban Ben bármit is mondhatott volna, megcsörrent a barátja telefonja. Alex a mobilért nyúlt és a kijelzőre pillantott. – Flóra az – jelentette be, majd fogadta a hívást. – Helló, drágám! Mi a helyzet? – Hallgatott pár másodpercig, majd Bennek nyújtotta a telefont. – Veled akar beszélni. Állítólag veszettül hív, de nem veszed fel.

– Tényleg? Nem is hallottam, hogy csörgött a mobilom. – Ben belenyúlt az egyik, majd a másik zsebébe, aztán felállt, és a farzsebeit is átkutatta, de sehol sem találta a készüléket. – Bassza meg! Biztos a Villa Rosában hagytam el.

– Akkor ezt mondd meg Flórának is. Marha ideges a hangja – nyomta Alex a kezébe a mobilját, aztán kisétált a nappaliból.

Ben homlokráncolva emelte a füléhez a telefont.

– Flóra? Minden rendben van?

– Ben, végre! – kiáltott fel a nő. – Idejöttem az irodádhoz, amikor nem hívtál fel délben.

– Bocsánat, teljesen kiment a fejemből! Épp azon voltam, hogy kiderítsem…

– Nem számít! – vágott közbe Flóra sietve. – Az előbb itt járt a polgármester felesége. Ben… – fúlt el a nő hangja egy pillanatra – Gréta meghalt.

– Meghalt? – Ben úgy érezte, mintha jó erősen gyomorszájon vágták volna. Látta, hogy a lány egyre sápadtabb, egyre vékonyabb lesz azon az átkozott kórházi ágyon. Arra azonban egyetlen pillanatig sem gondolt, hogy meghalhat. Ha megteszi, az ki tudja, hová vezetett volna.

– Igen, ma hajnalban – hallatszott a telefonból Flóra hangja. – Makainé azt mondta, hogy elutazik a nővéréhez, és az unokáját is viszi. Te tudtad, hogy Grétának van egy lánya?

– Egy lánya?! – ismételte Ben, képtelenül arra, hogy ennél többet mondjon. Grétának volt egy gyereke? Az lehetetlen!

– Igen, olyan hat év körülinek tűnt – mormolta Flóra, és amikor Ben hosszú pillanatokig semmit sem reagált, újra megszólalt. – Nem a te hibád, Ben!

– Lófaszt nem! – csikordult meg a nyomozó hangja. Úgy érezte, az Alex bárszekrényében lévő összes pia sem lenne elegendő ahhoz, hogy elmossa az önutálatát.

– Ben, figyelj! Szerintem Ilona azért viszi el ilyen hirtelen az unokáját Rózsakőről, mert el akarja tüntetni a férje közeléből. Hívd fel, még mielőtt repülőre szállnak! Hátha látott vagy hallott valamit. Most ez a fontos, a többivel ráérsz később is foglalkozni.

– Igazad van – préselte ki Ben a szavakat, de ettől még semmivel sem lett könnyebb. Bassza meg! Miatta halt meg egy nő, és lett félárva egy kislány! És bármit is tesz, ezen már nem változtathat. Elfogta a vágy, hogy az öntudatlanságig leigya magát, de erre most nem volt idő. Majd azután, ha Makai dutyiba kerül… Előtte azonban még el kell kapnia azt a rohadékot! – A polgármester sikkasztott a reptérpályázaton – avatta be sietve Flórát.

– Micsoda? – szisszent fel a nő. – Honnan tudod?

– Minden bizonyíték ott volt a Villa Rosa egyik szobájában, amit Gálffy bérelt. Emlékszel a mágneskártyára, ami tegnap esett ki az egyik borítékból? Azé a szobáé volt. Még épp időben érkeztem, hogy elhozzam a dossziét az iratokkal. Utánam ugyanis megjelent a tegnap esti haverunk, aki bizonyára ugyanezért jött. – Ahogy ezt kimondta, Bennek azonnal leesett a tantusz. Ha a malacorrú meglátta, hogy ő vitte el a dossziét a szállodából, amire bizony volt esély, akkor első dolga lesz a nyomozóirodánál keresni. Pont úgy, ahogy Flóra is tette. – Flóra – kiáltott bele a telefonba, és a gyomrát összeszorította a váratlanul jött rossz előérzet –, még az irodánál vagy?

– Igen, de miért?

– El kell tűnnöd onnan! Azonnal szállj be a kocsiba és hajts el, rendben? Útközben mindent elmagyarázok.

– Jó, de…

– Flóra! – dörrent rá Ben. – Most az egyszer csináld azt, amit mondok!

A nő dühösen szusszantott egyet, aztán Ben léptek zaját vélte felismerni. Remélte, hogy Flóra egyenesen az autóhoz megy, ám hiába várta az ajtó nyílását és csukódását, helyette egy teljesen más hang hallatszott. Ben azonnal rájött, hogy a fémes kattanás egy fegyverből származott. Aztán tompa, de jól érthető hang csendült:

– Ne mozdulj, szivi!

– Flóra! – üvöltött fel Ben, de a nő nem felelt. Helyette néhány másodperc múlva a malacorrú szólt bele a telefonba.

– Ha élve akarod visszakapni a csajodat, azt teszed, amit mondunk! Világos, nyomozókám? És most jól figyelj! Átküldök egy címet, ott várj az összes irattal együtt, amit elhoztál a Villa Rosából.

Amikor kinyomta a telefont, az indulat majd’ szétfeszítette Ben testét, de közben a feje furán tiszta maradt. Ha Flórának baja esik, megöli azt a szemétládát! Ijesztően világosan látta maga előtt, hogy tényleg megtenné. Megtenné, és egy pillanatra sem bánná meg, sőt még élvezné is a rohadék szenvedését.

– Ben, szólni kéne a rendőrségnek! – mondta idegesen Alex, aki néhány perce visszajött a nappaliba, és végighallgatta a malacorrú követeléseit. – Ezt egyedül nem tudod megoldani.

– Nem! Hallottad, mit mondtak! Ha bevonom a rendőrséget, megölik Flórát.

– Majd úgy csináljuk, hogy ne tudják meg. Én elmegyek az őrsre, mindent elmondok. Addig te elindulhatsz a találkozóhelyre, a rendőrök meg követnek.

– A rohadt életbe, Alex, nem figyelsz?! – dörrent rá Ben a barátjára. – Valaki az őrsről súg a polgármesternek! Makai még azelőtt megtudná, hogy szóltam a zsaruknak, mielőtt kocsiba ülhetnének.

– Akkor sem mehetsz egyedül! – csattant fel Alex is. – Miután átadtad nekik a dossziét, kurvára ki fognak nyírni! És utána azt tesznek Flórával, amit csak akarnak.

Ben tudta. Hogyne tudta volna? Kicsi rá az esély, hogy életben hagyják a szemtanúkat. Még akkor is, ha szó nélkül átad minden bizonyítékot. De akkor is ki kell szabadítania valahogy Flórát. Minden porcikája azt üvöltötte, hogy azonnal rohanjon a nőhöz, de kényszerítette magát, hogy újra átgondolja a helyzetet.

– Talán mégis van más megoldás – mondta végül. – Ugye be van állítva a nyomkövetés a telefonodon? Elintézek egy hívást, utána elmondom, mit kéne tenned.

Következő rész

Előző rész

Olvasd el az elejéről!

Legyél az oldalam rendszeres olvasója, hogy soha ne maradj le az új bejegyzésekről:

Feliratkozás

KEDVEZMÉNYES ELŐRENDELÉS:

Szeptember 25-ig a második kiadást 30% kedvezménnyel 4590 Ft helyett 3200 Ft-ért:

Jud Meyrin: Holttest az Ambróziában