Megyeri Judit - Jud Meyrin: Holttest az Ambróziában (Rózsakői rejtélyek 1.)

Ben másnap kora reggel bement a rendőrségre, a portán egyenesen a közlekedésiekhez irányították. Egy szemüveges, mogorva rendőrnő kérdezte ki a zsúfolt irodában, oda se nagyon figyelve a válaszaira, majd végül foghegyről megkérdezte:

‒ Hát a rendszám?

‒ Azt nem láttam ‒ ismerte el Ben ‒, csak azt tudom, hogy egy szürke Skoda Fabia volt.

‒ Így nincs sok értelme feljelentést tenni.

‒ Azért én mégis kérném azt a nyomtatványt.

A rendőrnő rosszallóan csóválta a fejét, de azért előhalászott az íróasztalán álló egyik kupacból egy lapot, és Ben elé lökte.

‒ Csak gyorsan, mindjárt jön a váltás ‒ morgolódott, aztán feltápászkodott a székéből és otthagyta Bent.

Ben nekiállt kitölteni a papírt, és épp végzett, amikor Újvári becsörtetett az irodába.

– Mi ez az őrültség, Burke?

– Egy feljelentés. Ugyanis tegnap este valaki üldözőbe vett, és le akart szorítani az útról.

A főhadnagy ideges mozdulattal kapta fel a nyomtatványt, átfutotta, aztán Benre pillantott.

– Rendszám nélkül nem sokra megyünk. Elég sok szürke Skoda Fabia futkározik az utakon.

– Elöl-hátul sötétített ablakokkal? Leszerelt rendszámtáblával? – húzta fel Ben a szemöldökét gúnyosan. – Amikor utoljára csekkoltam, a műszakin nem engedték át az ilyen autókat.

– Este volt, talán csak rosszul láttad.

– Jól láttam.

Újvári kelletlenül beletette a nyomtatványt egy irattartóba.

– A közlekedésiek majd utánanéznek a dolognak, amint lesz szabad ember. A Gálffy-gyilkosság és a reptérmegnyitó miatt ugyanis mindenki elfoglalt.

– Azt mindjárt gondoltam – mondta Ben, és kirakott az asztalra egy pendrive-ot. – Épp ezért ma reggel visszamentem, és lefotóztam a nyomokat. Estére esőt mondanak, és van egy olyan felettébb kellemetlen érzésem, hogy ti még örülnétek is, ha minden bizonyítékot elmosna.

– Ezzel meg mire célzol?

– Csak arra, hogy tegnap volt egy kis vitám a polgármesterrel. És micsoda véletlen, pár órával később egy Skoda le akart szorítani az útról!

Újvári két nagy lépéssel az ajtónál termett, becsapta, aztán visszatrappolt Benhez.

– Utoljára figyelmeztetlek, hagyd békén a polgármestert! ‒ sziszegte fojtott hangon.

– Igen, ő is pont ezt mondta. Gyanús is, hogy azzal a Skodával akarta nyomatékosítani a szavait.

‒ Burke! ‒ csattant fel Újvári dühösen. ‒ Újra el akarod követni ugyanazt a hibát, mint nemrég? Megvádolod a polgármestert, miközben nincs semmi bizonyítékod?

‒ Eszemben sincs. Mint láttad, ismeretlen tettes ellen tettem feljelentést. Arra pedig ne is gondoljatok, hogy eltüntetitek a fotókat – biccentett Ben az asztalon heverő pendrive felé. – Van belőlük másolatom.

Otthagyta Újvárit, aki vöröslő arcából ítélve majd’ felrobbant a méregtől, és kiment az őrsről.

Sokadszorra gondolkodott el rajta, hogy a rendőrség valójában mennyire van Makai markában. Attól tartott, ahhoz eléggé, hogy ne vizsgálják ki a tegnap esti támadást. Pedig nem sokon múlt, hogy ép bőrrel megúszták, és ez megijesztette. Nem maga miatt aggódott, benne van a pakliban, hogy egyszer ráfarag, inkább Flórát féltette. Figyelmeztetnie kell, hogy legyen nagyon óvatos, de attól tartott, az a beszélgetés ugyanúgy végződne, mint a tegnap esti üldözés.

Hogyan veszthette el ennyire a fejét? Éjszaka, amikor álmatlanul bámulta a repedezett plafont a lakásában, azzal nyugtatta magát, hogy csak a stressz miatt, de tudta, hogy ez nem igaz. Soha egyetlen nőre sem vágyott annyira, mint Flórára. Talán épp azért, mert nem kaphatja meg. Nem számít, hogy Flóra mennyire szenvedélyesen viszonozza a csókját, Ben akkor sem fog feldúlni egy házasságot.

Hajnalban már odáig jutott, hogy azt kívánta, bár jelenne meg Flóra férje Rózsakőn. Ha itt lenne a pasas, talán könnyebben észben tudná tartani, hogy a nő nem szabad préda, hanem nagyon is házas.

Felszállt a motorra, és fittyet hányva a polgármester előző napi figyelmeztetésére a kórházhoz hajtott. Makai Ilona ott ült Gréta szobájában, és úgy pattant fel a székről, amikor Ben belépett, mintha megcsípte volna egy darázs.

– Nem kellene itt lennie, nyomozó! – fonta össze karját a mellkasa előtt. – Mégis mit képzelt? Megfenyegeti a férjemet a lányom kórtermében?!

– Gondolom, azt nem újságolta el a férje, hogy ő is megfenyegetett engem – húzta el a száját Ben.

– Most nem erről van szó! Véget kell vetnie ennek az őrületnek!

– Azt hittem, azt akarja, hogy megtaláljam a lánya támadóját.

A nő a lánya sápadt arcára nézett, és lassan megvonta a vállát.

– És az ugyan min változtatna? A lányom akkor is itt feküdne, és ugyanannyira kevés lenne az esélye, hogy magához térjen, mint előtte.

– Ezt maga mondja vagy a férje?

Ilona felkapta a fejét, és haragos pillantást vetett rá.

– Bármit is talál, az semmin sem fog változtatni – ismételte.

– Valóban így gondolja? Akkor is, ha elmondom, hogy tegnap este, nem sokkal azután, hogy találkoztam a férjével, egy autó le akart tolni az útról? Különös véletlen, nem igaz? Nem ismerős magának egy szürke Skoda Fabia, sötétített üvegekkel? – szegezte neki a kérdést Ben Ilonának.

Az asszony visszafordult felé, és a karját még szorosabban fonta össze a mellkasa előtt, mint az előbb.

– Úgy érti, hogy a férjem tulajdonában van-e egy szürke Skoda Fabia, igaz?

– Igen, úgy.

– Ezt nem gondolhatja komolyan! Azt is nevetséges elképzelni, hogy Gábor valakit leszúr, de az autós üldözést… A férjem utál vezetni, nyomozó, nem is valami jó sofőr. Hosszabb utakon mindig én vezetek.

‒ Attól még felfogadhatott valakit…

‒ Ugyan már! – nevetett fel Ilona keserűen. ‒ Ez itt Rózsakő, nem egy dél-olasz kisváros valami maffiafilmből. Itt nem szaladgálnak az utcán bűnözők!

‒ Akkor mivel magyarázza a lánya elleni támadást, Ilona? Azt hallottam, hogy egy Berettából származott a golyó, amit kapott. Tudta, hogy Magyarországon csak a rendőrök tarthatnak maguknál fegyvert, de ők is csak szolgálati időben? És a rendőrség nem használ Berettát. Az, aki a lányát lelőtte, feketén jutott hozzá a pisztolyhoz, és a zsaruk még nem kapták el. Könnyen lehet, hogy még mindig itt van valahol a városban. Én pedig meg akarom találni! Csak annyit kérek magától, hogy segítsen ebben. Ne kelljen még több ártatlan embernek meghalnia e miatt a rohadt ügy miatt!

Ben érezte, hogy túlzásba esett; Ilona halvány arca még jobban elsápadt, és a szája széle megremegett. Az ágyban fekvő, mozdulatlan alakra bámult, és Ben gyomra elszorult a lelkifurdalástól. Nem elég a nő baja, még ő is kínozza… Aztán eszébe jutott Flóra. Tegnap este nem sokon múlt, hogy a nő ugyanitt végezze, és Ben tudta, hogy mindent meg fog tenni, hogy ez még egyszer ne fordulhasson elő.

Nézte, ahogy Ilona fáradt mozdulatokkal leereszkedik a lánya ágya mellett álló székre.

– Nem tudom, miben segíthetnék ‒ suttogta az asszony.

‒ Bármi, amit mondani tud a lánya és Gálffy kapcsolatáról, az segíthet kideríteni, mi történt ‒ próbálkozott tovább Ben, le sem véve a pillantását a nő görnyedt alakjáról. ‒ Tudnom kell, mi volt a gondja a férjének Gálffyval, miért ellenezte annyira a kapcsolatukat. Nem akarom, hogy még jobban belekeveredjen, Ilona, csak mondja el, amit tud. Megígérem, hogy senki nem fog tudomást szerezni róla, hogy segít nekem. A férje főleg nem.

Egy hosszú pillanatra csend borult a szobára, csak a létfenntartó gépek monoton zümmögése hallatszott, és a folyosóról tompán beszűrődő zajok. Aztán Ilona megfogta a lánya kezét, és hosszan felsóhajtott.

– Már mindent elmondtam, amit tudok – lehelte. ‒ És most kérem, menjen el!

Bennek marhára nehezére esett, hogy ne győzködje tovább. Hogy ne ragadja meg a nő vállát, és rázza meg. Ha az ő lánya feküdne azon a rohadt kórházi ágyon, akkor mindent megtenne, hogy előkerítse a tettest. Még a világot is kiforgatná a sarkaiból. Nem tudta megérteni, Ilona hogy hagyhatja annyiban a dolgot.

‒ Rendben, elmegyek – préselte ki a szavakat, és ólomnehéznek érezte a lábait, ahogy elindult kifelé. Arra számított, hogy Ilona megállítja, de a nő egy szót sem szólt, csak némán szorongatta a lánya hófehér, vékony ujjait.

Következő rész

Előző rész

Olvasd el az elejéről!

Legyél az oldalam rendszeres olvasója, hogy soha ne maradj le az új bejegyzésekről:

Feliratkozás

KEDVEZMÉNYES ELŐRENDELÉS:

Szeptember 25-ig a második kiadást 30% kedvezménnyel 4590 Ft helyett 3200 Ft-ért:

Jud Meyrin: Holttest az Ambróziában