Megyeri Judit - Jud Meyrin: Holttest az Ambróziában (Rózsakői rejtélyek 1.)

– Szörnyen nézel ki! – jegyezte meg Tibi tapintatlanul, amikor megérkezett az Ambróziába.

Flóra elfintorodott, és tovább öntötte a szemeskávét a kávégép darálójába. Amikor ébredés után a tükörbe nézett, a szeme karikás és véreres volt, az arca sápadt, és nem vette a fáradtságot ahhoz, hogy sminkkel javítson a kinézetén. Mivel az autója Ben lakása előtt állt, kénytelen volt taxit hívni, és balszerencséjére kifogott egy idegesítően beszédes sofőrt, ami csak tovább rontott egyébként sem túl rózsás hangulatán.

– Nem aludtam valami jól – állt elő ugyanazzal a hazugsággal, mint múltkor Mónikának.

– Hát, nekem ez nem csak alváshiánynak tűnik – hajolt hozzá közelebb Tibi. ‒ De akkor menj haza és aludj! Majd én tartom addig a frontot.

‒ Kösz, ez kedves tőled, de iszom egy kávét, az majd segít. ‒ Flóra sejtette, hogy úgyse tudna pihenni, aludni pedig végképp nem, ahhoz túl sok minden kavargott a fejében.

– Ahogy gondolod. Egyébként nem te vagy az egyedüli, akinek szar a reggele. Az előbb telefonált Krisz. Azt mondta, kicsit késni fog, de megbeszélte Danival, hogy jöjjön be előbb.

‒ Ó, valami történt?

Tibi nevetve ment be mellé a pultba.

‒ Szerintem csak bepiált, legalábbis olyan volt a hangja. Gondolom, másnapos, azt próbálja kiheverni.

‒ Krisz? ‒ lepődött meg Flóra. ‒ Még sosem láttam részegnek.

‒ Jaja, én sem, de biztos megviseli ez a késelős-hullás történet.

‒ Téged bezzeg nem, mi? ‒ pislantott Flóra a pincérre, aki olyan ruganyos és könnyed mozdulatokkal szedett le két csészét a polcról, mintha minden az égvilágon a lehető legnagyszerűbb lenne. Csak úgy áradt belőle a jókedv és az energia.

‒ Jó volt a tegnap estém – vigyorgott Tibi.

‒ Csak nem megismerkedtél valakivel? ‒ mosolyodott el Flóra is. ‒ Na, mesélj! Legalább eltereled a figyelmemet a bajokról.

Mielőtt azonban kiszedhette volna Tibiből, hogy ki az a titokzatos pasi, aki miatt ennyire repdes a boldogságtól, kinyílt az ajtó, és egy nő jött be rajta. Vagyis nem jött, hanem bevonult, mintha nem is a kávézó bézsszínű járólapjain lépkedne, hanem egyenesen a vörös szőnyegen. Szőke haján megcsillant a reggeli napsugár, halványzöld ruhája tökéletesen hangsúlyozta telt mellét és karcsú derekát. Flóra egy hosszú pillanatig némán bámulta, mire rájött, hogy az előtte álló nő Sáry Sarolta, a híres divattervező.

– Üdvözlöm, asszonyom! Miben segíthetek? ‒ kérdezte meglepetten. Vajon mit keres itt a nő, az isten háta mögött?

Sarolta feltolta sötét napszemüvegét a feje tetejére, és tetőtől-talpig végigmérte Flórát. A tekintete kissé elidőzött sötét nadrágján, fehér pólóján és smink nélküli arcán, aztán elhúzta a száját. Az ő világában nyilván a vakolatlan arc és az ilyen egyszerű öltözék maga volt a szentségtörés.

– Hívjon Sacinak ‒ kezdte, nem vesztegetve időt a köszönésre. ‒ Magáé a kávézó?

– Az apámé, de ő most külföldön van. Én helyettesítem.

– Remek, én pedig az ingatlan új tulajdonosa vagyok.

Flóra az első pillanatban szólni sem tudott, úgy megdöbbent. Még azt sem sikerült teljesen feldolgoznia, hogy Gálffy Mártoné volt a kávézó, nem az apjáé, most pedig itt terem a semmiből ez a nő, akinek a kollekcióiról többször is írt cikket a magazinba, és azt állítja, hogy ő a tulajdonos.

– Maga Gálffy Márton örököse? – nyögte ki Flóra.

– Nyilván – válaszolt a nő éles hangon, aztán még hozzátette: – A húga vagyok.

– Ne haragudjon, de nem tudtam ‒ mentegetőzött Flóra. ‒ Van valami, öhm… hivatalos papírja erről?

Saci szeme megvillant, és az arcán enyhe rosszallás futott át. Úgy tűnt, nincs hozzászokva ahhoz, hogy kétségbe vonják a szavát és ellenkezzenek vele. Az aktatáskájába nyúlt, előhúzott belőle egy hivatalos iratnak látszó papírt, és türelmetlenül lerakta a pultra. Flóra torkában gombóc képződött, mire átfutotta a szöveget.

– Ez rendben van – nyelt egyet, aztán mosolyt erőltetett az arcára. – Ne haragudjon, csak meglepődtem. Nem gondoltam volna, hogy az új tulajdonos ilyen hamar megjelenik. Végül is Gálffy Márton csak néhány napja halt meg.

– Már majdnem egy hete ‒ javította ki Saci mosolytalan arccal. ‒ Az ügyvédem javasolta, hogy ha már a városban vagyok, célszerű lenne felkeresni azokat az üzleti érdekeltségeket, ahol valamilyen probléma merült fel.

‒ Probléma? Mire gondol?

‒ A bérleti díjra, természetesen. – Saci is elmosolyodott, de a tekintete hideg és fürkésző maradt.

– Igen, sajnálom, valóban elmaradtunk a fizetéssel ‒ magyarázkodott Flóra. ‒ De biztos vagyok benne, amint apám hazaér, rendezni fogja mindkét számlát.

– Nem azt mondta, hogy maga a helyettese?

– De igen.

– Akkor nem látom akadályát annak, hogy haladéktalanul intézkedjen az ügyben. Az ügyvédemmel átnéztük a bérleti szerződést, amiben benne van, hogy ilyen esetben kezdeményezhetem a szerződés felbontását.

Flóra hátát elöntötte a jeges veríték, de állta a nő pillantását.

– Úgy érti, hogy…? ‒ Nem tudta befejezni a mondatot, mert Saci közbevágott.

– Igen, pontosan úgy. – A nő a táskájába nyúlt, és elővett egy másik papírt. – Ez itt egy hivatalos ügyvédi felszólítás.

Flóra dübörgő szívvel vette el a dokumentumot. Belenézett, de a betűk összefolytak a szeme előtt, amikor megértette, mit is tart a kezében. Ez nem történhet meg!

– Ha egy héten belül nem egyenlítjük ki a tartozást, akkor felbontja a szerződést a kávézóval? – kérdezte, és közben nagyon kellett igyekeznie, hogy a hangja ne remegjen.

– Így van – biccentett Saci.

‒ Ezt nem teheti meg! A szerződésben biztos…

‒ A szerződésben fekete-fehéren benne áll, hogy harminc napos fizetési késedelem esetén felbontható a megállapodás. Örüljenek, hogy kaptak még plusz egy hetet.

Flóra keze ökölbe szorult a hirtelen jött dühtől. Most halt meg a bátyja, és a nő komolyan ki akarja lakoltatni őket? Ez a legfontosabb dolga?! Flóra képtelen volt túltenni magát az ilyen szívtelen, érzéketlen viselkedésen.

Saci visszaakasztotta a vállára a táskáját, végigsimított makulátlan ruháján, és Flórára pillantott.

– Ne nézzen úgy rám, mintha szörnyeteg lennék, kislány! Ez csak üzlet. A bátyám sajnos túl engedékeny volt, hagyta, hogy a fejére nőjenek az üzletfelei, de nekem eszembe sincs ezt folytatni!

Flórát keserűség fojtogatta a nő könyörtelen szavait hallgatva, és nem vette észre az ajtón belépő Bent. Csak akkor tűnt fel neki a nyomozó, amikor már ott állt közvetlenül mellettük, és beleszólt a feszült szóváltásba.

– Mi történt?

– Nahát, Ben! – Saci a férfi felé fordult, és olyan sugárzó mosolyt villantott rá, amit Flóra az eddigiek alapján ki sem nézett belőle. – Milyen kellemes meglepetés, hogy megint találkozunk!

Megint? Flóra a nyomozóra pillantott. Vajon szándékosan feledkezett el Ben említést tenni arról, hogy ismeri Gálffy örökösét? Flórának kezdett még a korábbinál is kevésbé tetszeni az, ahogy az események alakultak.

– Jó reggelt, Saci! – viszonozta Ben a nő mosolyát. – Mi járatban erre?

– Ó, csak egy kis üzleti ügy. Ha már így összefutottunk, van kedve meginni velem egy kávét?

– Persze.

– Két eszpresszót kérünk – vetette oda Saci Flórának, és válaszra sem várva Ben karjába fűzte a kezét, és az egyik asztalhoz mentek.

Flóra homlokráncolva figyelte, ahogy a nyomozó előzékenyen kihúz a nőnek egy széket, aztán ő is leül mellé, jóval közelebb annál, mintha csak futó ismerősök lennének. A kávégéphez lépett, előszedett két csészét, és közben nem az Ambrózia egyre siralmasabb helyzetén rágódott, hanem azon, vajon honnan ismeri Ben Sacit.

Kávét töltött a csészékbe, és tálcára rakta őket. Már majdnem odaért az asztalhoz, amikor meglátta, ahogy Saci bensőségesen végigsimít Ben karján. Flóra legszívesebben a nyakukba öntötte volna a forró kávét, ehelyett mosolyt erőltetett az arcára, és lerakta a két csészét az asztalra.

– Parancsoljanak.

– Reggelit is szolgálnak fel? – kérdezte Saci, továbbra is Ben karján nyugtatva az ujjait.

– Természetesen.

– Akkor én kérek egy gyümölcssalátát. Maga, drágám? – fordult a férfi felé.

– Egy csokis croissant-t. – Ben felvillantotta dögös, féloldalas vigyorát, és Flóra legszívesebben puszta kézzel fojtotta volna meg.

– Azonnal hozom – mondta, és gyorsan sarkon fordult, mielőtt a mosoly az arcán átcsapott volna vicsorgásba.

Bement a konyhába és megkérte az épp megérkező Danit, hogy készítse el az ételeket, aztán visszament a pultba. Benre sandított. Vajon a tegnapi csókolózásuk jelentett neki bármit is? Nyilvánvalóan semmit, hogy ha néhány óra múlva ilyen intim hangulatban ücsörög egy másik nővel. Lehet, hogy tegnap, miután őt hazavitte, a szőke dög ágyában töltötte az éjszakát? Lehet, hogy épp emiatt utasította el őt? Flóra fejében felködlött Márk íróasztala, csak ezúttal nem a férje dugott rajta egy szőke nőt, hanem Ben Sacit. Flóra gyomra forogni kezdett, és nyelnie kellett, hogy eltüntesse a torkába toluló epét.

– Rendben vagy? – kérdezte meg Tibi halkan.

– Minden szuper! – mormolta Flóra, és elvette a belépő Danitól a két tányért.

Odavitte őket Ben és Saci asztalához, és amikor meglátta, hogy a nő keze már a nyomozó combján fekszik, szabályosan rosszul lett.

– Jó étvágyat! – préselte ki magából a szavakat, aztán gyorsan visszamenekült a pult mögé.

Örökkévalóságnak tűnt, míg a párocska befejezte a reggelit, és közben Flóra százszor is megbánta, hogy azon a nyomorult szombaton, amikor megtalálta a hullát, Bent a kávézóba ette a fene. Hirtelen sokkal vonzóbbnak tűnt gyanúsítottnak lenni a rendőrség szemében, mint ez a huzavona Bennel. Az előbbi legalább csak dühítő, az utóbbi viszont érzékenyen érinti, maga sem tudta pontosan, miért.

Félóra múlva Saci odaintette magához Tibit és fizetett, aztán puszit adott Ben arcára és kilibbent az ajtón. A nyomozó úgy jött oda a pulthoz, mintha mi sem történt volna az előbb, és Flóra azt érezte, menten agyvérzést kap.

– Minden rendben van? – kérdezte Ben az arcát fürkészve.

– Hogy rendben van-e? ‒ Flóra maga is meglepődött, milyen közömbösen cseng a hangja, pedig belülről majd’ felemésztette a harag. ‒ Saci az előbb fenyegetett meg, hogy vagy kifizetem az elmaradt számlákat egy héten belül, vagy felmondja a szerződésünket.

– Sajnálom, Flóra! Adhatott volna egy kicsit hosszabb határidőt is.

Ben őszintének tűnt, sötétkék szeméből Flóra együttérzést olvasott ki, ennek ellenére a dühe nem csökkent.

– Miért is nem mondtad, hogy ismered?

– Csak tegnap találkoztam vele – pillantott rá Ben homlokráncolva. – És este fontosabb dolgaink is voltak ennél, mint tudod.

– Ó, igen, nagyon is jól emlékszem! Mondd csak, Ben, gyakran előfordul veled, hogy egyik nap az egyik nővel csókolózol, aztán másnap egy másikkal kezdesz ki?

– Te most féltékeny vagy? – Ben elkövette azt a hibát, hogy elvigyorodott, és ettől Flóra agyát még inkább elöntötte a vörös köd.

– Ismerve a múltadat, nem is kellene ezen meglepődnöm, ugye? Egyik nő jön a másik után, mint régen. Pedig azt hittem, hogy sikerült felnőnöd, kicsit megkomolyodnod, de látom már, hogy tévedtem.

A szavait hallva Ben arcáról nyomban lefagyott a vigyor.

– Ezt úgy mondod ‒ morrant fel ‒, mintha te magad lennél az erkölcs mintaképe. Közben meg a férjed háta mögött hetyegsz velem!

– Az exférjem, és neki aztán a világon semmi köze ahhoz, hogy kivel hetyegek. Mellesleg nem én hetyegtem veled, te smároltál le engem először!

– Várjál csak! – A férfi döbbenten meredt rá. – Az exférjed? Te elváltál?

– Miért, mit hittél? Hagytam volna, hogy megcsókolj, ha férjnél vagyok?

– Megfordult a fejemben…

– Talán meglep, de én nem vagyok az a fajta nő! – csattant fel Flóra. – Szép kis nyomozó vagy, ha még erre sem jöttél rá!

Ben a pultra könyökölt, és a szeme dühösen megvillant.

– Honnan kellett volna rájönnöm? Egy szóval sem mondtad.

– Egy szóval sem kérdezted. Biztos nem érdekelt annyira, hogy kiderítsd, mi a helyzet.

Flóra egyszeriben úgy érezte, túl kimerült mindenhez, még ahhoz is, hogy folytassa Bennel a vitát. Hátat fordított a férfinak, és a lengőajtóhoz viharzott. Bevágta maga mögött apja irodájának az ajtaját, leroskadt a székbe, és könnyek tolultak a szemébe.

Utálta magát, amiért bőg. Végül is nincs közöttük semmi, a férfi azzal kezd ki, akivel akar. Ráadásul Flóra az elejétől kezdve tisztában volt vele, hogy Ben nőcsábász. Annak idején a szeme láttára ment végig a csajok felén a gimiben, és valószínűleg azóta sem nagyon változtatott ezen a szokásán. Flóra pontosan tudta, hogy távol kell tartania magát tőle. De ha mindezzel végig tisztában volt, akkor miért érzi most mégis ilyen pocsékul magát?

Következő rész

Előző rész

Olvasd el az elejéről!

Legyél az oldalam rendszeres olvasója, hogy soha ne maradj le az új bejegyzésekről:

Feliratkozás

KEDVEZMÉNYES ELŐRENDELÉS:

Szeptember 25-ig a második kiadást 30% kedvezménnyel 4590 Ft helyett 3200 Ft-ért:

Jud Meyrin: Holttest az Ambróziában