Megyeri Judit - Jud Meyrin: Holttest az Ambróziában (Rózsakői rejtélyek 1.)

Ben rábeszélte Flórát, hogy míg a nő átnézi az iratszekrény tartalmát, addig ő lecsekkolhassa a számítógépet. Alig egy órába telt, mire mindennel végeztek. Flóra nem talált semmit a papírok között arról a pénzről, amit Gálffy az apjának fizetett az ingatlanért, és Ben sem járt sokkal nagyobb sikerrel.

A böngésző előzményei között volt néhány üzlettel és gazdasággal foglalkozó oldal, egy lappföldi útleírás, a szokásos hírportálok, Rózsakő honlapja. Az e-mailek sem szolgáltak semmilyen meglepetéssel. Flóra apja főleg a kávézó ügyeit intézte, beszállítókkal levelezett, rendeléseket adott le, ezeken kívül csak az exvejével váltott pár üzenetet. Bár Ben nagy kísértést érzett, hogy elolvassa a leveleket, de uralkodott magán.

Flóra azt mondta, hogy eszében sincs visszamenni a volt férjéhez, Ben hitt is neki, de közben eszébe jutott, hogy hányszor mondta ugyanezt az anyja annak idején, mégis újra és újra visszament Ben apjához. Ennek ellenére Ben elhívta a nőt a koncertekre, ösztönösen, végig se gondolta. Mert azt még kevésbé bírná elviselni, hogy elszalassza a lehetőséget.

Bezárták a kávéházat, és a Fő tér felé vették az irányt. A templom és a teret körbeölelő színes épületek között emberek százai tolongtak, a színpadon épp a Wellhello játszott. A vakító reflektorok fölött az ég egészen feketének tűnt, a levegő vibrált a dübörgő zenétől és az összeverődött tömeg morajától.

Ben kézen fogta Flórát, és utat tört az emberek között. Amikor talált egy talpalatnyi helyet, a nő mögé lépett, és átkarolta a derekát. Flóra háta a mellkasához simult, és Ben még heves szívdobogását is hallani vélte. Keze önmagától kúszott be a nő pólója alá, szinte észre sem vette, csak mikor ujjbegyei Flóra meztelen hasához értek.

Egy másodpercre megtorpant, talán túl gyors a tempó Flórának, ám a nő közelebb húzódott hozzá, és fenekét az ölének nyomta. Ben egy pillanatra gondolkodni is elfelejtett, olyan sebes száguldásba kezdett a vér az ereiben, közben a dal ütemei a fülében lüktettek, és a villogó fények szürreálissá tették a világot körülöttük.

A nőhöz hajolt, és belélegezte az illatát. Vajon ezután a rózsákról mindig Flóra jut majd eszébe? Attól tartott, egy darabig biztosan. Flóra elfordította a fejét, haja oldalra hullott, felfedve nyakát. Ben nem sokat hezitált, száját a nő bársonyos bőrére szorította. Érezte az ér szapora lüktetését, és hallotta, ahogy Flóra élesen beszívja a levegőt.

Végigcsókolta Flóra nyakát, és nem bírt betelni bőrének kicsit édes, kicsit sós ízével. Közben a banda újabb dalba kezdett, és a szöveg észrevétlenül mászott bele Ben fülébe. Hirtelen nem akart mást, csak még jobban belezuhanni a nőbe, és minden másról megfeledkezni.

Flóra, mintha észlelte volna a változást, megfordult a karjaiban. Haja kusza volt, arca rózsásra pirult, zöld macskaszeme csillogott a színpad körül imbolygó lámpák fényében. Ben még sosem látta ilyen szépnek. A nő felcsúsztatta karját a mellkasán, és Ben az ingén keresztül is érezte az ujjait, mintha azok nem a vékony textilt, hanem csupasz bőrét érintenék. Flóra szaggatott levegővételei a nyakát csiklandozták, és Ben, mintha megbabonázták volna, nem tudta levenni róla a tekintetét.

Megemelte Flóra állát, és szájával végigsimított az ajkain. Amikor a nő ajka elnyílt és találkozott a nyelvük, Ben felmordult. Flóra szája puha volt és édes, ahogy elmélyítette a csókot, ami nem hasonlított semmire, amivel eddig dolga akadt. Vajon minden ennyire más vele? Muszáj kiderítenie!

Flóra aprónak tűnt a karjai között, ahogy az ajkuk újra és újra összeolvadt. De olyan szenvedélyesen markolt bele az ingébe, és húzta közelebb magához, hogy Ben egy csapásra elfeledkezett a törékenységéről. Keze mohón siklott le formás fenekéig, ami épp a tenyerébe illett. Aztán felszaladt az oldalán, vészesen közel a melleihez. Flóra ujjai, amikkel Ben hajába túrt, egy pillanatra megdermedtek, és halkan felnyögött.

Az alig hallható hangot a körülöttük lüktető zene szinte teljesen elnyomta, a nyomozó mégis úgy érezte, menten elveszti az eszét tőle.

– Mi lenne, ha egy kevésbé zsúfolt helyre mennénk?

Flóra bólintott, és Ben megragadta a kezét. Szinte félrelökte az útjukba kerülő embereket, miközben kivezette a nőt a tömegből. A Barát utca elején már jóval kevesebben lézengtek. Ben kikerült egy csapat tizenévest, akik egy hirdetőoszlop mellett cigiztek, aztán megtorpant. Nem bírta ki, hogy ne húzza magához a nőt.

– Azt hittem, ennél is néptelenebb helyre gondoltál. – Flóra a vállába kapaszkodva lábujjhegyre ált, és nyelvét lassan végighúzta Ben nyakán.

A férfiban bent rekedt a levegő. Csak arra tudott gondolni, hogy egyetlen mozdulattal megemelhetné a nőt, és hátát a közeli ház falához dönthetné. Már-már érezte a dereka köré kulcsolódó lábakat, hallotta a sóhajait…

– Jóval néptelenebbre – szisszent fel –, de nem olyan könnyű eljutni odáig.

Beletelt némi időbe, mire abba tudták hagyni a smárolást. Addigra a színpadon a Wellhellót egy másik banda váltotta fel. Nagy nehezen eljutottak a motorig, pedig alig egysaroknyi utat kellett csak megtenniük. Míg a nyomozóirodához hajtottak, Flóra ujjai fel-alá kószáltak Ben combján, a férfi csillagokat látott a vágytól.

Megkönnyebbülten parkolt le a ház előtt. Fogalma sem volt, hogy úszták meg egy darabban az utat, de néma fohászt küldött a felajzott motorosok védőszentjének – már, ha létezett egyáltalán ilyen. Leugrott az ülésről, és a derekánál fogva leemelte Flórát. A nő a nyaka köré fonta a karját, lábával átkulcsolta a derekát, és a valóság még annál is sokkal-sokkal jobb volt, mint amit Ben korábban elképzelt.

– Nem tudom, hogy eljutunk-e az ágyig – lihegte Flóra fülébe.

– Mindegy – zihált nő is –, kiegyezek bármivel, csak menjünk be a házba.

– Ne olyan sietősen, tündérkém! – hallatszott mögülük egy érdes hang, ami felért egy hidegzuhannyal.

Ben rosszat sejtve tette le a földre Flórát és megfordult; néhány méterre tőlük két alak állt. Az egyik magasra nőtt, majdnem annyira, mint Ben, és a haja nem a természettől, hanem a kemikáliáktól virított szőkén. A másik kicsit köpcösebb volt, de jóval izmosabb, domború mellkasán valamilyen ósdi metálbandát népszerűsítő póló feszült.

– Mit akartok? – mordult rájuk Ben.

– Dumálni. – A köpcös széttárta a karját, ám egy lépéssel közelebb oldalgott, és ezzel nyomban meg is hazudtolta a szavait.

– Akkor gyertek vissza holnap!

– Ki nem szarja le, hogy mit akarsz, faszikám?! – villantotta meg a szőke nem épp választékos modorát. – Azt teszed, amit mondunk, különben a bigéd kereshet mást, aki megdugja ma este.

Ben Flóra elé lépett, de nem vette le a szemét a két pasasról. Kezdte sejteni, hogy nem szimpla bajkeverők, és ugyanaz küldte őket, mint aki a szürke Skodát.

– Azt mondtam, nem érünk rá! – felelte nyomatékosan, közben észrevétlenül előhúzta farzsebéből a nyomozóiroda kulcsát, és hátranyújtotta a nőnek.

Flóra először nem nyúlt érte, de aztán Ben megérezte a tenyerén matató ujjakat, és a kulcs eltűnt a kezéből. A két tagra pillantott; le tudná nyomni őket, de előbb bent kell tudnia a házban Flórát.

A szöszi csúf vigyort villantott Benre.

– Én pedig azt mondom, hogy ráérsz! Ha csak nem akarsz egy szép kis vágást az irhádba. – Elővett egy rugós bicskát, és megindult feléjük.

Flóra rémülten nyikkant meg mögötte, és Ben érezte, hogy az ingébe markol.

– Menj be! – sziszegte neki. – Most!

A nő elengedte és hátralépett. Ben remélte, hogy tényleg hallgat rá és eltűnik a házban, de nem volt ideje megbizonyosodni róla.

A szőke fickó előrelendült, és Ben mellkasát vette célba. A nyomozót azonnal elöntötte a düh. Oldalra fordult, hogy kitérjen a penge elől, majd elkapta a támadója kést szorongató karját, és hatalmasat rúgott a térdhajlatába. Aztán könyökét az orrába vágta, és a nyakánál fogva földre vitte a fájdalomtól nyöszörgő pasast.

A szőke elterült a porban, közben felváltva jajgatott és átkozódott, de Ben nem törődött vele, mert a szeme sarkából meglátta a közeledő köpcöst, aki szintén kést szorongatott a kezében. Ben megpördült, hogy kitérjen az útjából, és fellendítette a karját, de már nem tudta teljesen elkerülni a támadást. A penge felhasította az ingét, és hosszú vágást ejtett a felkarján.

Ben, alig érezve a fájdalmat, vicsorogva fordult a köpcös felé. Satuba fogta kést tartó kezét, és megcélozva a fickó ágyékát fellendítette a térdét. A pasas felüvöltött és próbált kiszabadulni a szorításából, de Ben nem hagyott rá esélyt. Behúzott egyet a képébe, aztán kirúgta alóla a lábait.

– Állj, vagy a csajnak annyi! – hallatszott egy újabb hang.

Ben megfordult és észrevette a harmadik alakot, aki a nyomozóiroda bejáratánál állt, közvetlenül Flóra mellett. A kétajtós szekrény jellegű pasasnak borotvált feje volt és olyan orra, ami kísértetiesen emlékeztetett egy malacéra. Pisztolyt tartott a kezében, és Flórára célzott vele. Ben a rémülettől elkerekedett szemű nőre pillantott, aztán az őt sakkban tartó fickóra, és korábbi dühe megsokszorozódott. Kitekeri a rohadék nyakát!

– Őt hagyjátok ki ebből! – mordult fel.

– Miért tennénk? – A malacorrú megragadta Flórát, és fegyverét a nő fejéhez nyomta. – Így azt teszed, amit mondunk.

– Mit akartok? – szűrte a szavakat Ben a fogai között.

– Először megleckéztetünk egy kicsit, aztán majd meglátjuk – vigyorodott el a pasas. – Egyetlen rossz mozdulat, és golyót eresztek a barátnődbe, világos?

Két társa feltápászkodott a földről, és Benre vetették magukat. A köpcös lefogta hátulról, a szőke pedig megállt előtte, és pulóvere ujjával megtörölte vérző orrát.

– Most rábasztál, te nagyképű pöcs! – hördült fel, és Ben gyomrába rúgott.

Ben összegörnyedt a fájdalomtól, és abban reménykedett, hogy kihúzza, amíg sikerül kitalálnia, hogyan mentse meg Flórát.

– Hagyják abba! – sikoltott fel Flóra, és a nyomozó a nőre kapta a tekintetét, aki szabadulni igyekezett a malacorrú szorításából.

– Flóra, maradj nyugton! – kiáltott rá Ben pont abban a pillanatban, amikor a szőke fickó ökle becsapódott az állába.

A nyaka hátrabicsaklott, és a száját elöntötte a vér. Zúgni kezdett a füle, ennek ellenére jól hallotta a malacorrú válaszát.

– Hallgass a pasidra, szivi, különben kilyukasztom a fejedet!

A szőke ismét bevitt Bennek egy gyomrost, és a nyomozó összeszorított foggal tűrte a forró fájdalmat, ami az ütés nyomán elárasztotta. Flórára pislantott, aki a rászegezett pisztollyal mit sem törődve dermedten figyelte az eseményeket.

A kurva életbe, nem így tervezte ezt az estét! Muszáj lesz nagyon gyorsan kitalálnia valamit, különben nem csak az együtt töltött éjszakának, hanem az ép bőrüknek is lőttek.

Gréta keze egészen elgémberedett a kinti hidegtől, mire a kávézóba ért, és a feje zúgott az előző este elfogyasztott pezsgőtől. Marci már a hátsó bokszban várta, és egy nagy bögre kávét tolt elé.

– Latte, cukor nélkül, ugye? – kérdezte, és Gréta hálásan bólintva ült le az asztalhoz. – Nincs hozzászokva a pezsgőhöz?

– Ennyire látszik?

– Nem vészes, csak figyeltem tegnap este, az előadás utáni fogadáson. Az egyik pincér feltűnően gyakran téblábolt maga körül, maga pedig minden alkalommal engedelmesen elvett egy poharat a tálcájáról.

Gréta a férfira meredt.

– Ezt észre sem vettem – ismerte be.

Az viszont a tömeg ellenére is feltűnt neki, hogy Marci sokszor pillantott felé, és igencsak zavarta a férfi tekintete. Talán éppen emiatt ivott annyi pezsgőt.

– Pedig a fickó nagyon lelkesnek tűnt, amit meg is értek. – Marci elvigyorodott Gréta döbbent arckifejezését látva. – Lehet, hogy dupla annyi idős vagyok, mint maga, de attól még van szemem.

Gréta érezte, hogy az arcát elönti a forróság.

– A barátnője nem tűnt sokkal idősebbnek nálam – csúszott ki a száján, és ahogy ilyen helyzetekben lenni szokott, nyomban meg is bánta a szavait.

Elkapta a tekintetét a férfiról és az ujjait kezdte el tanulmányozni, amiket a kávésbögréjén melengetett.

– Most leleplezett. A fiatalabb nők a gyengéim – hallatszott Marci nevetős hangja. – Maga viszont az ifjú, életerős titánokra bukik, nem az aggastyánokra, mint tudjuk.

Egyértelműen Pipi apjára célzott, és ettől Grétában azonnal felhorgadt a harag.

– Már mondtam, erről nem akarok beszélni!

– Ahogy gondolja – vonta meg a férfi a vállát hanyagul. – Akkor térjünk rá az üzletre. Jól sejtettem, hogy vannak kérdései?

– Mondja csak – csattant fel Gréta, mert még mindig dolgozott benne a korábbi harag –, direkt lépett ki a kocsim elé?

A férfi felnevetett. Hogy a kérdés vagy Gréta dühe miatt, az nem volt egyértelmű.

– Ha nagyon tudni akarja, az csak szerencsés véletlen volt.

– Szerencsés?! – szisszent fel a nő.

– Senkinek nem lett semmi baja, és most itt ül velem szemben. Szóval igen, szerencsés.

Gréta hitetlenkedve bámulta Marci derűs arcát. Tényleg megérte volna neki, hogy egy autó alatt végezze? Ennyire fontos neki ez az elmebajos ügy?! Gréta egy percre lehunyta a szemét, amíg próbálta megemészteni ezt, aztán a férfira pillantott.

– Azt várja tőlem, hogy juttassam ki magának az AirBuilddel kötött szerződés és a teljesített számlák másolatát, igaz?

– Igen.

– De ugye tudja, hogy ez még nem lesz elég? Csak úgy bizonyíthatja be, hogy a gyanúja igaz, ha megszerzi a nyertes pályázatot az önkormányzattól, és valahogy belenéz az AirBuild könyvelésébe is.

– Ezeket csak bízza rám! – mondta Marci, mintha egyáltalán nem aggasztaná, mennyire nehéz lenne a kettő közül bármelyiket véghezvinni, nemhogy mindkettőt. Gréta összehúzott szemmel meredt rá.

– Ugye nem így akarja kicsalni tőlem az adatokat? Ezzel az összeesküvés-elmélettel?

– Ha azt mondom, nem, akkor hisz nekem? – kérdezte a férfi.

– Nem tudom…

Marci biccentett, mintha épp erre a válaszra számított volna.

– Akkor csináljuk úgy, hogy először megszerzem az AirBuild pályázati anyagát az önkormányzattól, és maga csak utána ad át nekem bármit is. Ez így elfogadható?

Gréta a férfi csokiszínű szemébe nézett. Tényleg bele akar menni egy ekkora őrültségbe? Kockáztatni akarja a kirúgást, az összes szankciót? Legszívesebben szó nélkül felállt volna, hogy kisétáljon a kávézóból. Legszívesebben mindent elfelejtett volna, de nem tudta megtenni. Valaki átvert mindenkit, aki részt vett a reptérfelújításban. És Grétának szívügye volt ez a projekt, az első önálló munkája. Nem fogja hagyni, hogy a csaló megússza!

Következő rész

Előző rész

Olvasd el az elejéről!

Legyél az oldalam rendszeres olvasója, hogy soha ne maradj le az új bejegyzésekről:

Feliratkozás

KEDVEZMÉNYES ELŐRENDELÉS:

Szeptember 25-ig a második kiadást 30% kedvezménnyel 4590 Ft helyett 3200 Ft-ért:

Jud Meyrin: Holttest az Ambróziában