Megyeri Judit - Jud Meyrin: Holttest az Ambróziában (Rózsakői rejtélyek 1.)

Flóra tehetetlenül figyelte, ahogy a hidrogénszőke hajú fickó újra Ben arcába vágja az öklét. A nyomozó feje oldalra billent az ütéstől, és felrepedt ajkából vér csordult az állára. Flóra felszisszent, és ösztönösen az őt lefogó karnak feszült.

– Maradj veszteg! – mordult fel a háta mögött álló férfi, és olyan erősen nyomta a pisztoly csövét a fejének, hogy Flóra úgy érezte, bereped a koponyája.

– Miért csinálják ezt? – kérdezte kétségbeesetten, közben nem tudta levenni a szemét Benről. A nyomozó arca eltorzult a fájdalomtól, amikor a szőke gyors egymásutánban kétszer is hasba rúgta.

– Fogd már be, hülye picsa! – dörrent rá a pasas, és vaskos karjával még szorosabban átkulcsolta a mellkasát, egészen kiszorítva Flórából a szuszt.

Flóra háta a férfi drabális felsőtestéhez nyomódott. Érezte az olcsó dezodor és a nagydarab test kipárolgásának gyomorforgató elegyét, és nem sokon múlt, hogy el ne hányja magát. De a saját helyzeténél sokkal jobban aggasztotta Ben.

A nyomozó száját ugyan egyetlen hang sem hagyta el, ennek ellenére egyre megviseltebbnek tűnt. A tekintete elködösült, és Flóra már abban sem volt biztos, hogy meg tudna állni a saját lábán, ha a karját lefogó fickó elengedné.

A hidrogénezett pasas újra Ben felé lendült, és ezúttal az ágyékát vette célba. Ben fojtottan felkiáltott, és kétrét görnyedt a fájdalomtól.

– Látom, megjött a hangod, faszfej! De tudsz te ennél hangosabb is lenni! – röhögött fel a szőke. Hátrált néhány lépést, és felszedte a földről korábban elhagyott kését.

Flóra szíve kihagyott néhány ütemet, aztán olyan gyorsan kezdett el verni, hogy a szapora dübörgés egyenesen a fejében visszhangzott. A hosszú, éles pengére meredt, amivel a visszataszító alak Ben felé közeledett. A füle zúgni kezdett, a szája kiszáradt, az adrenalin vadul vágtázott az ereiben.

Nem gondolta végig, mit készül tenni. Valamilyen fura ösztön vette át az irányítást a mozdulatai felett. Pániktól megsokszorozódott erővel ellökte magától a nagydarab pasas fegyvert tartó kezét, és teljes súlyával ránehezedett a karjára, ami fogva tartotta. A hirtelen jött terheléstől a fickó megrogyott, és Flóra ki tudott bújni a szorításából. Aztán megpördült, és minden dühét, minden félelmét beleadva felfelé rántotta a térdét, és tökön rúgta a férfit.

A melák üvöltve kapott az ágyékához, Flóra pedig – kihasználva a lehetőséget – a nyomozóiroda előtt parkoló terepjárója mögé rohant.

– Ben! – kiáltott oda a nyomozónak a fedezékből, de a férfi már észrevette, hogy kiszabadult.

Az őt lefogó alaknak támaszkodva elrugaszkodott a földről, és talpa hatalmasat csattant a szőke csuklóján, aki vinnyogva ejtette ki a kést a kezéből. Ben előrelendült, majd vissza hátra, közben könyökét a mögötte álló fickó gyomrába vágta. A pasas hátratántorodott, Ben pedig elugrott mellőle, és szembefordult ellenfeleivel. Vérző szája vicsorgásba torzult, sötétkék szemeiben izzó harag égett. Rémisztő volt, Flóra még sosem látta ilyennek.

Ben úgy vetette magát a két férfira, mintha az imént nem is verték volna péppé. A mozdulatai villámgyorsak voltak, Flóra követni sem bírta őket. Csak az ütések és a rúgások tompa hangját hallotta, és a nyomukban felhangzó üvöltéseket, miközben Ben vörös üstöke sebesen cikázott a két rosszfiú körül. Rövid idő alatt mindkét fickó a földön nyöszörgött, és Flóra kissé megkönnyebbülten fújta ki a levegőt.

Aztán váratlanul dörrenés hallatszott, és egy golyó süvített el a nyomozó feje felett. Flóra felsikoltott, és ösztönösen Ben segítségére akart sietni, de a férfi ráordított:

– Maradj ott!

Flóra a terepjáró kasznijához simult, és ijedten nézte, ahogy a tökön rúgásból regenerálódott pasas közelebb lép a nyomozóhoz, és újra megcélozza a pisztollyal.

– Szétloccsantom a fejedet, barom! – acsarogta, de Ben nem hagyott lehetőséget neki.

Oldalra perdült a fegyver elől, megmarkolta a fickó csuklóját, és olyan erősen kezdte csavarni, hogy a nagydarab felüvöltött a kíntól. Flóra hallani vélte, ahogy inak húzódnak és csontok reccsennek, majd a pisztoly a földre esett.

Ben elrúgta a fegyvert, ami a terepjáró egyik kereke mellett landolt, közben a nagydarab sem tétlenkedett. Elkapta a nyomozót, és dühtől vöröslő fejjel a nyaka köré fonta az ujjait.

– Stuki nélkül is kinyírlak, baszd meg, és még jobban is fogom élvezni!

Flóra rémülten meredt Benre, aki próbálta lefeszíteni magáról a nagydarab kezét, de nem járt sikerrel. A fickó tovább fojtogatta, és Ben keze lehanyatlott.

– Ne! – sikította Flóra, és gondolkodás nélkül a terepjáró mellett heverő pisztolyhoz ugrott.

Furán idegennek érezte kezében a hideg fémet, és egy pillanatra eltöprengett rajta, mégis mi a francot művel, hisz’ úgysem lenne képes hidegvérrel lelőni egy másik embert. Aztán Ben lecsukódó szemére pillantott, és habozás nélkül a nagydarab pasasra emelte a pisztolyt.

– Engedje el! – kiáltotta, és még saját magát is meglepte, hogy a hangja mennyire jéghidegen és elszántan csengett, de a nagydarab csak röhögött rajta.

– Ugyan, cica, azt sem tudod, hogy kell lőni azzal a stukkerrel!

– Szerintem hamar rájövök.

Flóra a pasas mellé célozva meghúzta a ravaszt, és a golyó egyenesen becsapódott a nyomozóiroda falába. A lövés ereje kicsit hátrataszította a kezét, és a dörrenéstől csilingelt a füle, ennek ellenére újra a nagydarabra emelte a pisztolyt. A férfi arcáról nyomban lefagyott a vigyor.

– Nyugi, kislány!

– Azt mondtam, engedje el, vagy lelövöm!

A nagydarab azonban ahelyett, hogy eleresztette volna Bent, a nyomozó mögé húzódott, és hátulról kulcsolta Ben nyaka köré a karját.

– Lőjél, szivi, de akkor a pasid sem fogja megúszni.

Flóra a férfira bámult, fülében vadul lüktetett a vér. Nem tudna úgy rálőni a melákra, hogy ne találja el Bent, sőt még abban sem volt biztos, hogy egyáltalán képes lenne golyót ereszteni a gazemberbe, és a pasas ezzel pontosan tisztában volt. Az egész egy rohadt nagy patthelyzet. Mi a fenét csináljon most?

Aztán, mint egy hamvaiból kelt főnixmadár, Ben ismét nekifeszült fogvatartójának. A nagydarabot váratlanul érte a gyomorszájába, majd a nyakába vágódó könyök, és köhögve-fuldokolva engedte el a nyomozót. Ben egy pillanatra megingott, aztán Flórához vonszolta magát, kivette a kezéből a pisztolyt és a férfira fogta.

– Ki küldött benneteket? – dörrent a pasasra rekedtes hangon.

Egy pillanatra úgy tűnt, hogy a nagydarab válaszolni fog, de aztán a méretéhez képest meglepően fürgén elrohant a nyomozóirodával szemközti elhagyott gyártelep irányába. Két társa is felkaparta magát a földről időközben, és a nyomába eredtek. Ben utánuk lőtt, de a golyó megpattant a telepet körülvevő romos betonkerítésen. Újra tüzelni akart, de a fegyverből kifogyott a töltény.

– Bassza meg! – káromkodott elhajítva a hasznavehetetlenné vált pisztolyt, és a három alak után vetette magát, de néhány lépés után megtántorodott.

– Ben! – Flóra odarohant hozzá és megragadta a karját, hogy megtámassza.

A férfi arca eltorzult a fájdalomtól, bőrét ütésnyomok tarkították, a nyakán vörös foltok jelezték, hol fojtogatta a melák, de életben volt. Mindketten életben voltak, és csak ez számított!

– A kurva életbe, el kellett volna kapnom valamelyiket! – szűrte a szavakat a nyomozó a fogai között, a gyorsan távolodó három alakot figyelve.

– Hárman voltak, Ben, te meg csak egyedül. Csoda, hogy megúsztuk!

Ben indulatos tekintete ellágyult, ahogy ránézett.

– Jól vagy? Ha az a fickó bántott…

– Semmi bajom – biztosította Flóra. – Rólad viszont nem mondható el ugyanez. Be kéne, hogy vigyelek a sürgősségire.

– Arra semmi szükség! Csak egy forró zuhany kell és néhány fájdalomcsillapító, aztán holnapra újra a régi leszek. – Ben elvigyorodott, bár a hatáson kissé rontott, hogy az alsó ajka fel volt repedve.

Flóra kétkedve figyelte fájdalmas vigyorát, görnyedt testtartását, és igyekezett elrejteni, mennyire aggódik érte.

– Ha reggelre elpatkolsz belső vérzés miatt, akkor ne mondd, hogy nem szóltam.

– Nem mondom. Legfeljebb visszajárok kísérteni.

– Haha, marha vicces – dünnyögte Flóra. – Gyere, menjünk be, mielőtt összeesel.

– Oké, csak előtte szedd össze azt a pisztolyt.

Flóra felvette a tőlük néhány lépésre heverő fegyvert, aztán hirtelen azt sem tudta, mihez kezdjen vele.

– Add ide! – Ben a nadrágja derekába dugta a stukkert. – Az előbb még lőttél vele, most pedig meg sem akarod fogni. Hogy lehet ez?

– Nem örömömben lőttem, elhiheted. – Flóra újra karon fogta a férfit és elindultak befelé, de közben érezte, hogy Ben a profilját fürkészi.

– Azzal a lövéssel valószínűleg megmentetted az életemet.

Flóra a nyomozóra pillantott, aki komoly képpel nézett vissza rá.

– Te meg az én életemet mentetted meg, amikor hagytad magad péppé verni. Szóval kvittek vagyunk.

Fura, feszültséggel teli csend ereszkedett közéjük, ahogy beléptek a nyomozóirodába, és hátramentek Ben lakásába. A férfi mormolt valamit, aztán a fürdőszobába botorkált. Flóra egyedül maradt, és hirtelen nem is tudta, mihez kezdjen.

Tétován nézett körbe az ósdi bútorokon, és fél füllel a fürdőből kiszűrődő zajokat figyelte. Hallotta, ahogy Ben megereszti a vizet, közben pillantása a széles, bevetetlen fekhelyre vándorolt. Ha nem jött volna közbe az a három gazfickó, már rég ott lennének Bennel. Forróság öntötte el az arcát, és hirtelen nem is értette, mi ütött belé. Ő, akinek sosem volt egyéjszakás kalandja, de még az egyetemi bulikon sem csókolt meg random srácokat spiccesen, fejest akart ugrani az ágyba ezzel a nőcsábásszal?!

Ben kiballagott a fürdőből, csupán egyetlen, dereka köré csavart törölközőben, és Flóra egekbe szökő pulzussal állapította meg, hogy ennek az egy férfinak a kisugárzása nagyon is hatással van rá, bármit is hitt eddig magáról.

Ben darabos mozdulatokkal töltött magának egy pohár vizet, és bekapott néhány gyógyszert. Flóra próbálta nem bámulni csupasz felsőtestét, de csúfos kudarcot vallott. Pillantása vörös szőrszálakkal borított mellkasára vándorolt, aztán kockás hasára, majd észbe kapott és megköszörülte a torkát.

– Hogy érzed magad?

– Amint hatni kezd a fájdalomcsillapító, jobb lesz – morogta Ben.

Flóra észrevette a jobb felkarján húzódó hosszú, csúnya sebet és felszisszent.

– Ezt le kéne fertőtleníteni és bekötözni – lépett közelebb a férfihoz.

Ben sötétkék szeme rávillant.

– A fürdőben találsz gézt és minden mást – mondta, és lassan leereszkedett az egyik konyhaszékre.

Flóra a fürdőbe indult, ami még forró volt a párától, és jó illatú Ben tusfürdőjétől. A mosdókagyló melletti szekrénykéhez lépett, és persze hogy azt a fiókot húzta ki legelőször, amiben óvszerek voltak. Nagyot nyelve tolta vissza, és a következőben megtalálta a gézt, a ragtapaszt, a vattát és a Betadint. Ben nagy mennyiséget tárazott be mindegyikből, valószínűleg nem először fordult elő vele, hogy megsérült.

Flóra visszament szerzeményeivel a férfihoz, és fertőtlenítőt csöpögtetett a vattakorongra. Óvatosan megtörölgette a seb környékét, ami szerencsére nem volt túl mély, aztán több réteg gézt rakott rá, és körberagasztotta a tapasszal. Közben a szíve majd kiugrott a helyéről, a gyomra pedig borsószemnyire szűkült. Ben egykedvűen és szótlanul tűrte a ténykedését, de amikor el akart lépni mellőle, megfogta a karját és visszatartotta.

– Sajnálom a ma estét. Jóval… izgalmasabbra terveztem ‒ mormolta elmélyülő hangon.

‒ Izgalmasabbra, mint egy tömegverekedés? ‒ nevette el magát Flóra, és Ben is elvigyorodott. ‒ Ben – komolyodott el Flóra ‒, szerinted tényleg a polgármester van e mögött?

‒ Hát, ma újra beszéltem a feleségével, annak ellenére, hogy megtiltotta. Lehet, hogy rájött.

‒ De ha ez a három alak neki dolgozik, akkor egész kis bandája lehet. Az meg már szervezett bűnözés. Hogy nem vette észre senki? A felesége, a lánya vagy a munkatársai? Hogy nem bukott le idáig?

‒ Fogalmam sincs, Flóra ‒ fújta ki lassan a levegőt Ben ‒, és ma már nincs is erőm ezen gondolkozni. Inkább menjünk aludni. Reggel majd folytatjuk a nyomozást. – Feltápászkodott a székből, Flóra pedig meglepve pillantott rá.

– Menjünk?

– Igen, menjünk. Azután, ami ma este történt, nem engedlek haza egyedül. – Flóra tiltakozni akart, de a férfi belefojtotta a szót. – Az a három pasas még a környéken lehet, szóval ne is vitatkozz velem! Találsz tiszta törölközőt a fürdőben, a szekrényben meg pólót. Bár engem az sem zavar, ha meztelenül alszol, épp ellenkezőleg.

– Maradok a pólónál – dünnyögte Flóra, és gyorsan eltűnt a fürdőszobában.

Amíg zuhanyozott, végig azon járt az esze, hogyan lesz képes egy ágyban aludni Bennel, miközben minden idegszála ennyire ki van hegyezve a férfira. Megtörölközött és belebújt egy fehér pólóba, ami majdnem a térdéig ért. Úgy döntött, elég hosszú ahhoz, hogy ne vegyen fel alá bugyit, aztán visszalopódzott a szobába.

Ben már az ágyban feküdt, és Flóra észrevette, hogy a törölköző, ami korábban a derekára volt csavarva, az egyik szék háttámláján lóg.

– Mondd, hogy van rajtad alsógatya! – csúszott ki a száján.

– Komolyan? – húzta fel Ben gúnyosan a szemöldökét. – Tisztán emlékszem rá, hogyan kulcsoltad a combodat a derekam köré nemrég, és akkor úgy tűnt, épp hogy kevesebb ruhadarabra vágysz.

– Alhatok a kanapén is, vagy haza is mehetek… – fonta össze Flóra a karját a mellkasa előtt, de az arca úgy égett, mint egy túlfűtött kemence.

– Oké, van rajtam, rendben? – libbentette fel a férfi a takarót, ami alól előtűnt fekete bokszeralsója. – Akadékoskodás helyett mi lenne, ha lefeküdnél végre? Nemsoká teljesen ki fog ütni a fájdalomcsillapító, de előtte még meg akarok róla bizonyosodni, hogy tényleg itt vagy az ágyamban – ütögette meg maga mellett a lepedőt.

Flóra lekapcsolta a villanyt és bebújt a férfi mellé.

– Ugye tudod, ha elaludtál, bármikor kimászhatok mellőled? Észre sem fogod venni – piszkálta.

– Marhaság! – dörmögte Ben félálomban, és közelebb húzta magához.

Átkarolta a derekát, Flóra háta a mellkasához simult. Hogy a fenébe fog így aludni? Aztán ahogy Ben lélegzete egyenletessé vált, úgy nehezültek el az ő szemhéjai is, és a következő percben már álomba is szenderült.

Következő rész

Előző rész

Olvasd el az elejéről!

Legyél az oldalam rendszeres olvasója, hogy soha ne maradj le az új bejegyzésekről:

Feliratkozás

KEDVEZMÉNYES ELŐRENDELÉS:

Szeptember 25-ig a második kiadást 30% kedvezménnyel 4590 Ft helyett 3200 Ft-ért:

Jud Meyrin: Holttest az Ambróziában