Megyeri Judit - Jud Meyrin: Holttest az Ambróziában (Rózsakői rejtélyek 1)

Ben a lengőajtót bámulta, ami szaporán himbálózott ki és be, miután Flóra átrohant rajta, és csak az dübörgött a fejében, hogy a nő nem házas.

– Azt a rohadt! Még sosem láttam Flórát ilyen dühösnek – jegyezte meg Tibi vigyorogva.

Ben a pincérre nézett; neki valahogy nem volt kedve nevetni.

– Te tudtad, hogy elvált?

– Persze, de ha ettől jobban érzed magad, csak néhány hónapja történt.

– Tisztán emlékszem rá, hogy az apja még pár hete is a vejeként emlegette a pasast – morogta a nyomozó.

– Nem is csoda, Árpi unokákat akart, nagyon ellene volt a válásnak. Abban bízik, hogy Flóra előbb-utóbb visszamegy Márkhoz.

– Tulajdonképpen mi történt közöttük?

– Ezt inkább Flórától kérdezd – vonta meg a vállát Tibi. – De én a helyedben megvárnám, amíg lenyugszik. Jól elcseszted a dolgokat azzal, hogy a szeme előtt kezdtél ki a szőke csajjal.

‒ Csak nyomoztam!

Ben ingerülten túrt bele a hajába. Mégis mi a fenét kellett volna csinálnia?! Egy magánnyomozó nem válogathat az eszközökben, azt kell kihasználnia, ami éppen adódik. Ebben az esetben Saci vonzódását. Eszébe sem jutott, hogy Flóra félreérti a helyzetet.

‒ És legalább megtudtál valamit? ‒ húzta fel Tibi szkeptikusan a szemöldökét.

Ben a beszélgetésükre gondolt Sacival, amiből csak annyit tudott meg, hogy a nő melyik híres, Michelin-csillagos étteremben vacsorázott, míg Párizsban járt, és melyik boltban vásárolt a Champs-Élysées-n. Meg azt, hogy az aznapi következő állomása Gálffy építőipari cége lesz, ahol pár munkavezető a tulajdonos halála utáni kaotikus helyzetet kihasználva kitalálta, hogy magasabb fizetést kérnek. Ben biztos volt benne, hogy esélyük sincs. Saci egy pillanat alatt rendet vág közöttük.

‒ Semmit sem tudtam meg. Legalábbis semmi olyat, ami segíthetne a nyomozásban.

‒ Hát, ez akkor duplán szívás!

– Ja, az – dünnyögte Ben. – Megmondod Flórának, hogy később beugrom?

– Meg, bár nem hiszem, hogy el lesz ragadtatva.

– Azért csak szólj neki!

Ben felkapta a dzsekijét, a bukósisakját, és a motorjához ment. A nyomozóirodához érve hátrament a lakásába, és előszedte a kotyogóst. Éjszaka alig aludt, és most úgy érezte, mintha a feje helyén egy nehéz kugligolyó ülne. Mégsem alvásra vágyott, hanem Flórára. Milyen ostoba egy barom volt! Egyenesen rá kellett volna kérdeznie, mi a helyzet a férjével. Ha még aznap este, a kiállításmegnyitón megteszi… Nem, ebbe inkább bele sem gondol! Enélkül is elég hülyének érezte magát. Milyen elcseszett egy helyzet!

Épp lefőtt a kávé, amikor Alex megjelent.

– Remek, pont erre van szükségem! – mondta a barátja, ahogy meglátta a kotyogóst. Töltött magának egy pohárral, és letelepedett Ben mellé az asztalhoz.

– Hosszú volt az éjszaka? – kérdezte Ben.

– De még milyen hosszú! – vigyorodott el Alex elégedetten. – Viszont lefogadom, hogy a te arcod nem a szextől ilyen gyűrött.

– Marha vicces! – fintorodott el a nyomozó.

– De legalább hű maradtál az elveidhez.

– Az elveimnek ehhez már nincs semmi közük. Kiderült ugyanis, hogy Flóra elvált.

– Ez komoly? – nézett rá Alex meglepetten. – Akkor miért kókadozol itt a kávéd fölött? Miért nem a csajjal vagy?

– Ez azért nem ilyen egyszerű… – Bennek nyomban eszébe jutott Flóra zöld szeme, ami szinte villámokat szórt, amikor legutóbb ránézett.

– Dehogynem egyszerű! Csak túlságosan megbonyolítod, haver.

Ben nyelve hegyén már ott volt a dühös válasz, de meggondolta magát. Teljesen felesleges lenne magyarázkodnia Alexnek, főleg úgy, hogy még ő maga sem teljesen értette, mi ütött belé. Hisz’ tényleg örülnie kellene, hogy a nő elvált. Szabad préda, bármikor lecsaphat rá. Valami mégis zavarta. Flóra néhány hónapja vált el… Tibi szavaiból ítélve elég hirtelen. Mi van, ha nem csak Flóra apja szeretné együtt látni a volt vejét és a lányát, hanem Flóra is vissza akar menni a férjéhez? De ez nem kéne, hogy zavarja. Hisz’ attól még Flóra jelenleg szabad, simán az ágyába csábíthatja néhány éjszakára. Ilyen egyszerű az egész. Tényleg, akkor minek bonyolítja?

Ennek ellenére egész nap Flórán és a nyomozáson kattogott, és délután az edzésen még annyira sem tudott koncentrálni, mint az utóbbi napokban. Az ellenfele persze csúnyán ellátta a baját. Annyira, hogy ezúttal nem volt elég a forró zuhany, be kellett vennie pár szem fájdalomcsillapítót is.

Épp hazaért, és egy újabb adag kávét akart inni, hogy lemossa vele a gyógyszereket és elűzze a kábaságát, amikor megcsörrent a telefonja. Összeszorított fogakkal vette elő a mobilt a zsebéből, és a kijelzőre pillantott. Egy ismeretlen számról hívták.

– Burke – szólt bele a készülékbe.

– Makai Ilona vagyok, nyomozó. Van valami, amit el kell mondanom – hangzott a válasz, bár kicsit bizonytalanul.

‒ Hol találkozzunk, a kórházban? ‒ kérdezte gyorsan Ben, mielőtt az asszony meggondolja magát.

‒ Ne! ‒ tiltakozott azonnal a nő, aztán Ben lépteket hallott, és ajtócsapódást. ‒ Már itthon vagyok ‒ mondta Ilona fojtottabb hangon. ‒ Inkább elmondom telefonon.

‒ Rendben ‒ egyezett bele Ben. ‒ Miről van szó?

‒ Ma reggel azt kérdezte, hogy a férjem miért ellenezte a lányunk és Marci kapcsolatát…

‒ Igen? Akkor mégis sejti, hogy miért?

‒ Nem, tényleg fogalmam sincs. Viszont gondolkoztam rajta, hogy honnan ismerheti Gábor Marcit, és eszembe jutott valami, ami lehet, hogy egyáltalán nem fontos, csak… csak jobb, ha tudja. ‒ Ilona egy hosszú pillanatra elnémult, és Ben már meg akart szólalni, amikor az asszony folytatta. ‒ Nem akarom, hogy én legyek az oka annak, hogy nem tudja elkapni azt a… a gyilkost – mondta csendesen.

‒ Sajnálom, hogy reggel olyan erőszakos voltam! – mentegetőzött Ben azonnal. ‒ De tényleg minden információra szükségem van.

‒ Semmi gond, tudom, hogy jót akart. Szóval – szólalt meg Ilona halkabban, mint eddig, szinte már suttogva ‒, eszembe jutott, hogy Marci cége indult a reptérfejlesztési tenderen tavaly. Nem ők nyertek, hanem egy másik cég.

‒ Igen, az a debreceni – szólt közbe Ben ‒, olvastam a neten. AirBuild, ha jól emlékszem.

‒ Igen, ők. Viszont ‒ habozott Ilona egy pillanatra ‒ ha a férjem tud valamit Marciról, ami miatt ellenezte a viszonyát a lányunkkal, akkor arról ott szerezhetett tudomást. Nagyon figyelemmel kísérte azt a pályázatot a kezdetektől fogva, azt akarta, hogy minden kifogástalanul menjen. Ősszel jönnek a választások, és hát tudja…

‒ Rosszul mutatna, ha valami probléma lenne az utóbbi húsz év legnagyobb beruházásával ‒ fejezte be Ben az asszony helyett a mondatot.

‒ Igen, és emiatt ne ítélje el a férjemet, nyomozó! Bármelyik másik politikus ugyanígy tett volna a helyében. És attól még, hogy a saját érdekeit is nézte, a városnak is jót tett a reptérrel. Gábor becsvágyó, az igaz, de közben épp emiatt ügyel annyira rá, hogy az önkormányzatnál minden kifogástalanul működjön. Most le kell tennem – suttogta Ilona ‒, de majd próbálok Gábortól többet is megtudni.

‒ Ilona, ez nem biztos, hogy jó ötlet… ‒ mormolta Ben, de már csak a néma telefonnak.

Gréta lámpalázasan lépett be a Rózsakői Színház aulájába, és nyomban meg is torpant. A plafont és a csillárokat arany és bordó csillagokkal, szalagokkal és lampionokkal díszítették fel. A falakon gömb alakú lámpafüzérek lógtak, a nézőtérre vezető ajtókat gigantikus lufitornyok fogták közre. Gréta ámulva nézett körbe.

Akaratlanul is eszébe jutott a legutóbbi szilveszter, amit nem otthon töltött. Tizennyolc múlt, és akkor is ugyanilyen bámulattal nézett körül a szerpentinekkel és lufikkal díszített, italoktól roskadozó és emberektől hemzsegő lakáson. Alig várta, hogy végre ugyanúgy bulizhasson, mint a többi tizenéves, de az este egészen más fordulatot vett…

Gyorsan elűzte a kéretlen emléket, közben egészen zavarba jött, amikor a pincér pezsgővel kínálta egy fényes ezüsttálcáról.

– Köszönöm – mormolta, és elvett egyet a magas, vékony poharak közül.

Nagyot kortyolt a pezsgőből, hátha az alkoholból bátorságot meríthet. A buborékok azonban megcsiklandozták a torkát és köhögésre ingerelték. Gréta krákogva próbált levegőhöz jutni és érezte, hogy forróság önti el az arcát. Lehetne ennél is szánalmasabb?

– Jól van? – hallatszott egy ismerős bariton a háta mögül.

Gréta nagyot nyelve megfordult, és Marcival találta szemben magát. A férfin hihetetlenül jól állt a sötét szmoking, talán azért, mert olyan fesztelenül viselte, mint más férfi a farmert és a pólót. Hullámos haját hátrafésülte, a fogai hófehéren csillogtak, amikor Grétára mosolygott. Egyáltalán nem ide, egy vidéki színház szilveszteri ünnepségére illett, hanem valami jóval nagyszabásúbb, csillogóbb partira. Grétát hirtelen elöntötte a düh. Egyetlen vidám, gondtalan estére vágyott az elmúlt hetek hullámvasútja után. Miért kell Marcinak még ezt is elrontania?

– Mit keres itt? – sziszegte a férfinak.

– Gondolom ugyanazt, mint maga. Eltöltök egy kellemes estét. – A férfi hangja barátságos maradt, de a szemében megvillant valami. – Nem hívott fel – jegyezte meg halkabban, egészen vészjóslóan, és Gréta akaratlanul is összerezzent.

– Mert még nem döntöttem, de ezt nem itt kéne megbeszélnünk.

– Tehát nem biztos benne, hogy elutasít. Ez több, mint amit reméltem – vigyorodott el Marci, amitől a szeme sarkában húzódó szarkalábak elmélyültek. – Mi lenne, ha holnap délután találkoznánk?

Mielőtt Gréta felelhetett volna, karcsú, barna hajú, csodaszép nő lépett a férfi mellé. Grétának ismerősnek tűnt az arca, mintha már látta volna valahol. Lehet, hogy valami modell, és a neten jelent meg róla kép?

– Drágám, már mindenütt kerestelek! ‒ szólalt meg a nő magabiztosan, pedig alig lehetett idősebb Grétánál. ‒ Mindjárt kezdődik az előadás.

– Akadt egy kis elintéznivalóm – mosolygott Marci a nőre, majd egy pillanatra visszafordult Gréta felé. – Jó szórakozást! Később még beszélünk.

Gréta figyelte, ahogy a férfi a nő hátára teszi a kezét, és a bárpult felé irányítja. A torkát kellemetlen érzés szorította el. Kényszerítette magát, hogy elfordítsa a pillantását, és körbenézett az aulában, ahol egyre több ember tolongott. Gréta általában nem szerette a tömeget, de most mégis örült neki. Talán átvészelheti anélkül az estét, hogy újra összefutna Marcival. Kortyolt a pezsgőből, ezúttal óvatosabban, és Nóra keresésére indult.

Csak amikor már elfoglalták a helyüket a nagynénjével, vette észre, hogy a férfi és a barátnője pont a mellettük lévő páholyban ülnek. Marci a telefonján pötyögött valamit, aztán felnézett, egyenesen Grétára, és elmosolyodott. A nő táskájában ugyanebben a pillanatban megrezgett a lenémított mobil. Gréta előszedte, és egy ismeretlen számról érkezett üzenetet talált a kijelzőn.

Holnap, délután 2-kor az Ambróziában?

Ezek szerint Marci a telefonszámát is kiderítette. Gréta nem is tudta, miért lepődik meg ezen.

Rendben.

Elküldte a rövid választ, majd mereven előre, a színpadra bámult. A nézőtéren kialudtak a fények, és a vastag bársonyfüggöny félrehúzódott. A színészek nagyszerűek voltak, a darab ugyanolyan remek, mint ahogy Gréta emlékezett rá, mégsem tudott maradéktalanul belemerülni az előadásba. Ahhoz túlságosan zavarta a tőle néhány méterre ülő férfi.

Következő rész

Előző rész

Olvasd el az elejéről!

Legyél az oldalam rendszeres olvasója, hogy soha ne maradj le az új bejegyzésekről:

Feliratkozás

KEDVEZMÉNYES ELŐRENDELÉS:

Szeptember 25-ig a második kiadást 30% kedvezménnyel 4590 Ft helyett 3200 Ft-ért:

Jud Meyrin: Holttest az Ambróziában