Ezüst

A szúnyoghálós ajtó tompán kattant, ahogy Margit kinyitotta, és Ezüsttel a nyomában kisétált a teraszra. Igazából nem is terasz volt, hanem veranda, gerendás mennyezettel, fehérre festett oszlopokkal, amik között petúniák lógtak nagy, barna cserepekben. Ezüst puhán leugrált a kertbe vezető lépcsőn, Margit pedig egy pillanatra a vörös virágszirmokra bámult, amik mintha vibráltak volna a forróságtól.