Megyeri Judit - Jud Meyrin: Holttest az Ambróziában (Rózsakői rejtélyek 1.)

– Azt mondtam, dobd el azt a stukkert! – üvöltötte a melák újra, és Flóra a szeme sarkából látta, hogy Ben óvatosan lerakja a lába mellé a pisztolyt, aztán felegyenesedik.

– Hülyének nézel?! – csattant fel a nagydarab. – Rúgd is el!

A nyomozó egészen a nappali ajtajáig rúgta a fegyvert, majd higgadtan a pasasra nézett, és könnyedén megkérdezte:

– Mit akarsz?

Hogy lehet ennyire hidegvérű?! Flórának össze kellett szorítania a száját, hogy ne sikítson fel – rettegett, hogy ugyanaz fog történni, mint előző este. Mi van, ha ezúttal nem lesznek olyan szerencsések, és nem ússzák meg? Képtelen volt levenni a szemét a Saci fejéhez szegezett pisztolyról. Ben nem fogja hagyni, hogy a nőnek bántódása essen, ebben biztos volt. De mi van, ha ezúttal komolyan megsérül? Ne adj’ isten, meghal? Flórába belemart a rémület.

Ösztönösen közelebb araszolt a férfihoz. Ben, bár tekintetét végig a nagydarab pasason és Sacin tartotta, megfogta a kezét, Flóra jeges ujjai elvesztek nagy, meleg tenyerében, és a nő lassan kifújta a levegőt. Nem szabad pánikolnia!

A melák letaszigálta Sacit az utolsó néhány lépcsőfokon.

– Hol van a pendrive? – köpte a szavakat.

– Már mondtam, hogy nem tudom, milyen pendrive-ról beszél – nyöszörögte a nő.

– Ne szórakozz velem, te kurva! – A férfi belemarkolt Saci hajába, és hátrahúzta a fejét.

Ben keze összeszorult Flóra ujjai körül, és a szemében düh villant. A hangja azonban ugyanolyan nyugodt volt, mint korábban.

– Milyen pendrive-ot keresel? – kérdezte a melákot.

– Az nem a te dolgod!

– Pedig ha megmondod, talán könnyebben megtaláljuk.

– Fogd be, faszfej! Veled majd később számolok. – A hajánál fogva maga felé fordította Sacit, és belenyomta a pisztolyt a nő nyakába. – Hol van a pendrive? – üvöltötte.

– Tényleg nem tudom – nyüszítette Saci, a szeméből már csorogtak a könnyek.

Flórát újra elöntötte a pánik. Előző nap a nagydarab fickó összeszedett volt, a legfegyelmezettebb a három támadójuk közül, most azonban borzasztó dühösnek tűnt, mintha bármelyik pillanatban robbanhatna.

– Akkor gondolkozz, hülye picsa! Vagy kilyukasztom a nyakadat!

Saci sápadt volt, és mindene remegett. Flóra attól tartott, hogy a nő el fog ájulni, akkor pedig mind a hármuknak annyi.

– Biztos van széf a lakásban – szólalt meg Ben hirtelen. – Saci, nem lehet, hogy ott van?

A nő Benre nézett. A nyomozó biztatóan biccentett neki, sőt még el is mosolyodott. Hogy tud ilyenkor mosolyogni?!

– De, a nappaliban – suttogta Saci.

– Akkor indíts! – A nagydarab lökött egyet a nőn, majd rájuk pillantott. – Ti mentek előre!

Ben behúzta a szobába Flórát, és mögöttük a melák is belépett Sacival.

– Hol az a kibaszott széf? – kérdezte a nőtől.

– A könyvek mögött.

– Akkor menj, és nyisd ki! – taszított a pasas egyet Sacin, aki engedelmesen a szekrényhez ment, és reszkető kézzel kezdte elpakolni a falba szerelt széf elé állított könyveket. – Egy rossz mozdulat, és golyót eresztek a hátadba. Ti se próbálkozzatok semmivel, mert megbánjátok!

Ben elmosolyodott, elengedte Flóra kezét, és közelebb sétált a melákhoz.

– Nagyon idegesnek tűnsz, haver.

– Pofa be!

Flóra ereiben meghűlt a vér. Mi a fenének provokálja Ben a fickót? Anélkül is elég nagy bajban vannak. Aztán a szeme sarkából meglátta Saci tétova mozdulatát. A nő nem a könyvekhez, de nem is a széf zárjához nyúlt, a polc alá csúsztatta be a kezét, és Flórának nyomban leesett, hogy mit csinál. Pánikgomb!

Az exférje lakásában is volt ilyen. Amikor beköltözött, Márk aprólékosan elmagyarázta, hogyan működik. Nem számít, hogy nincsen bekapcsolva a riasztó, ha megnyomja a gombot, akkor a központ értesíti a rendőrséget, akik azonnal kiszállnak. Flórát nyomban elöntötte a megkönnyebbülés: már csak ki kell húzniuk addig!

Benre pillantott, aki továbbra is próbálta elterelni a nagydarab pasas figyelmét Saciról.

– Csak nem türelmetlenkedik a megbízód? Biztos azért vagy ilyen nyűgös.

– Mondtam, hogy fogd be! – A melák Benre emelte a pisztolyát, de amikor a nyomozó zavartalanul tovább mosolygott, Flórára célzott. – Még egy szó, és kinyírom a csajodat!

Ben habozás nélkül Flóra és a rászegezett fegyver közé lépett. Flóra a férfi tarkójára meredt, és úgy érezte, most először látja igazán. Nem azt a kölyköt, aki volt, hanem az elszánt férfit, és a szívét összeszorította valami. Csak a hála, győzködte magát.

– Nem hiszem – felelte Ben lazán –, hogy a megbízód örülne, ha hullákat hagynál magad mögött.

– Szart sem tudsz te a megbízómról! – üvöltötte a melák, majd Saci felé kapta a fejét. – Kinyitottad már azt a kurva széfet?

– Mindjárt – motyogta a nő, és a hirtelen beálló csöndben mindannyian hallották a zár kattanását. Saci kitárta a széf ajtaját, és félreállt az útból. – Nyitva van.

– Ugye nem gondoltad, hogy egy pillanatra is hátat fordítok nektek? Hozz ide mindent! – mutatott a nagydarab pasas a kanapé előtt álló kávézóasztalra.

Saci kivett egy stósz papírt, és az asztalhoz vánszorgott. Flóra nem tudta eldönteni, hogy a sokktól mozog ilyen lassan, vagy szándékosan húzza az időt. A meláknak is feltűnt a dolog, és rákiáltott a nőre.

– Gyorsabban! – Saci ijedtében összerezzent, és a lapok fele az asztal helyett a szőnyegen landolt. – Segíts neki! – dörrent a férfi Flórára.

– Nem! – Ben megfogta Flóra kezét, ahogy ki akart lépni a háta mögül, és nem engedte közelebb a melákhoz. Flóra a férfi sötétkék szemébe pillantott, és halványan elmosolyodott.

– Nem lesz semmi baj – súgta, és lefejtette magáról a nyomozó ujjait.

A széfhez ment, ami tele volt papírokkal, borítékokkal, az egyik sarokban még bankjegykötegek is megbújtak. Flóra azokért nyúlt, hátha a melák figyelmét eltereli a pénz. Lerakta az euró- és a dollárcsomagokat az asztalra, és a férfira pillantott.

– A pendrive-ot keresd! – vakkantott rá a pasas, és rá sem hederített a bankjegyekre.

Flóra visszament a széfhez. Saci épp akkor emelt ki néhány dossziét, már csak pár boríték árválkodott odabent. Flóra összeszedte őket, és a gyomra gyűszűnyire szűkült, amikor az egyik alatt kitapintotta a pendrive-ot. Kétségbeesetten törte a fejét, mivel húzhatná az időt.

– Lehet, hogy az egyik borítékban van – kockáztatott meg egy pillantást a melák felé.

– Akkor hozd ide, és nyisd ki őket!

Flóra odament a pasashoz, és amilyen lassan csak tudta, elkezdte kibontani a leveleket, és kirázta a tartalmukat az asztalra.

– Igyekezz!

– Csak nem akarom, hogy véletlenül benne maradjon az egyik borítékban – mormolta, de a melák nem volt vevő a mentegetőzésre.

Flóra homlokának szegezte a pisztolyt, és rádörrent.

– Húzz bele!

A nő a fenyegetés ellenére olyan sokáig bíbelődött a borítékokkal, amennyire csak mert, de még így is túlságosan gyorsan elértek az utolsóhoz. A borítékból egy mágneskártya esett az asztalra, hangosan koppanva az üvegborítású lapon.

A nagydarab egy pillanatig a mágneskártyára meredt, aztán megragadta Flóra vállát és a könyvespolchoz vonszolta. Jobb kezével a nőre fogta a pisztolyt, a ballal beletúrt a széfbe. Flóra tudta, ha a pasas megtalálja a pendrive-ot, azonnal rájön, hogy az előbb csak az időt húzta a borítékokkal, és akkor neki lőttek. A szó legszorosabb értelmében.

Dübörgő szívvel kereste Ben tekintetét. A férfi arcán átvillant a rémület, ahogy megértette, mi a helyzet. Aztán hirtelen minden egyszerre történt. A melák dühödten felüvöltött, és kikapta a pendrive-ot a széfből. Ben egy ugrással, amit szemmel szinte követni sem lehetett, ott termett mellettük. Villámgyors mozdulattal elkapta a melák csuklóját, elfordította a pisztolyt Flórától, és szinte kitépte a nőt a nagydarab pasas szorításából. Közben kintről sziréna hangja hallatszott.

Flóra a lendülettől elterült a padlón, és látta, hogy Ben aggódva pillant utána. Ez elég is volt a meláknak ahhoz, hogy a könyökét a nyomozó nyakába vágja. Ben levegő után kapva nekiesett a polcnak, és jó néhány könyvet a földre sodort. A nagydarab, kikerülve a lepotyogó könyveket, a széles ablakhoz ugrott. Egy szempillantás alatt felrántotta a redőnyt, kinyitotta az ablakot, és kivetette magát a kertbe.

Ben a nyakát masszírozva az ablakhoz rohant. Egészen kihajolt a párkányon, és kikémlelt a kertbe, majd rekedtes hangon elkáromkodta magát.

– Elmenekült? – kérdezte Flóra, bár a választ könnyedén le tudta olvasni a nyomozó mogorva ábrázatáról.

– El, és vitte a pendrive-ot is, hogy rohadna meg! – Odalépett Flórához és felsegítette. – Jól vagy?

– Semmi bajom.

– Saci, maga is rendben van? – nézett a nyomozó a nő felé, aki épp akkor rogyott le a kanapéra.

– Igen – rebegte Saci.

Ben visszafordult Flórához, és a pillantása még a korábbinál is mogorvább lett.

– Fegyvere volt, az istenért! Hogy gondolhattad, hogy átvered?! – fakadt ki.

– Csak húzni akartam az időt, amíg kiérnek a rendőrök. – A szirénázás most már a ház elől hallatszott, és Flóra hirtelen ráeszmélt, mekkora kutyaszorítóba kerültek. – A pisztoly, Ben! Nincs rá engedélyed!

– A kurva életbe! – A nyomozó kirohanva a folyosóra felkapta az ajtó mellett heverő fegyvert, és a léptek zajából ítélve a fürdőbe ment. Lihegve ért vissza, egyetlen másodperccel azelőtt, hogy a rendőrök berontottak volna a bejárati ajtón.

– Hová raktad? – kérdezte fojtott hangon Flóra.

– Egy kosár törölköző alá – suttogta Ben, majd a nappaliba lépő Újvári felé fordult. – Elkéstetek, főhadnagy, a betörő kiugrott az ablakon.

– Te meg mi a frászt keresel itt, Burke? Hát maga, Abonyi kisasszony? – ráncolta bosszúsan Újvári a homlokát, és leeresztette a pisztolyát. – Mi ez, valami elcseszett pizsamaparti?!

– Saci engem hívott, miután az őrsön nem ért el senkit. Flóra pedig elkísért.

– Igaz ez, asszonyom? – fordult a főhadnagy Saci felé.

– Igen, igaz. Felháborító, hogy nem lehet elérni vészhelyzet esetén magukat! – mondta nő, s kezdett visszatérni a megszokott dölyfössége.

– Utána fogok nézni, hogy mi történt – mordult fel a főhadnagy, közben intett két egyenruhás zsarunak, hogy nézzenek körül a ház többi részében. – Egyébként meg mit vitt el a betörő? Mert látom, hogy a pénzt azt itt hagyta – jegyezte meg gúnyosan, a kávézóasztal felé biccentve.

– Egy pendrive-ot – felelte Ben.

– Egy pendrive-ot? – ismételte Újvári kétkedve. – Mi a fenének vinne el valaki egy pendrive-ot, amikor halomban áll a valuta a szobában?

– Bizonyára azért – felelte Ben vontatottan, és Flóra jól hallotta a kemény élt a hangjában –, mert olyasmi van rajta, ami valakinek nagyon értékes.

– Ha ilyen jól értesült vagy, talán azt is tudod, mi az?

– Nem – ismerte el Ben. – Azt viszont tudom, hogy valaki mindenáron meg akarta szerezni. Valaki, akinek a fogdmegje betört ide, és pisztollyal fenyegetett minket. És aki talán még attól sem riadt vissza, hogy a pendrive miatt megölesse Gálffy Mártont.

– Ez csak feltételezés! – csattant fel Újvári. – Lehet, hogy annak a nyomorult pendrive-nak semmi köze nincs Gálffy halálához.

– Lehet, hogy nincs. De azért elég különös egybeesés, hogy kinyírják a pasast, aztán először az irodájába törnek be, most meg a házába, vadul keresve a pendrive-ot. Én a helyetekben azért elgondolkoznék ezen. Azon pedig főleg, hogy ki lehet a megbízó. – Flóra látta, hogy Ben tekintete egészen elsötétedik, ahogy a főhadnagyra néz. – Már ha erre a rövid időre ki tudjátok húzni a fejeteket a polgármester seggéből.

Következő fejezet

Előző fejezet

Olvasd el az elejéről!

Legyél az oldalam rendszeres olvasója, hogy soha ne maradj le az új bejegyzésekről:

Feliratkozás

KEDVEZMÉNYES ELŐRENDELÉS:

Szeptember 25-ig a második kiadást 30% kedvezménnyel 4590 Ft helyett 3200 Ft-ért:

Jud Meyrin: Holttest az Ambróziában