Megyeri Judit - Jud Meyrin: Holttest az Ambróziában (Rózsakői rejtélyek 1.)

‒ Legalább már tudjuk, hogy nem Saci a gyilkos ‒ jegyezte meg Flóra, amikor Újvári végre elengedte őket. ‒ De biztos jó ötlet volt korruptnak nevezni a rendőrséget?

Egy ideig biztosan nem fogja elfelejteni a főhadnagy tömény utálatot sugárzó pillantását. Ha a férfi tudná, hogy Ben egy illegálisan tartott pisztolyt rejtett el a fürdőszobában, a legnagyobb örömmel tartóztatná le. Sőt, Flóra kezdte azt hinni, hogy Újvári csak a megfelelő alkalomra vár, hogy keresztbe tegyen Bennek.

Beültek a Camaróba, Ben ráadta a gyújtást és kitolatott az útra, csak utána felelt.

– Ki sem ejtettem a számon a korrupt szót.

– Nem is kellett. Így is mindenki pontosan értette, mire célzol. – Flóra a férfi makacsul összeszorított szájára pillantott, és megcsóválta a fejét. – Elég régóta élsz Magyarországon, Ben. Tökéletesen tisztában vagy vele, mi a helyzet. Hiába telt el majdnem harminc év a rendszerváltás óta, még mindig sok mindent átsző a korrupció. De nem vághatod ezt egy rendőr fejéhez, még akkor sem, ha tényleg így van, mert tenni fog róla, hogy minden egyes szavadat ezerszer is megbánd.

Ben rákanyarodott a kastélyparkot megkerülő útra, és amikor pirosra váltott előttük a lámpa, Flórára nézett.

– Tulajdonképp ezzel a kiselőadással azt akarod mondani, hogy aggódsz értem?

– Azt akarom mondani, hogy jobban kéne vigyáznod! Ha Újvári tényleg korrupt, akkor könnyen elbánik veled. De ha nem, akkor is keresztbe tehet amiatt, hogy ezt feltételezted róla.

– Komolyan úgy gondolod, hogy nem az? – húzta fel Ben a szemöldökét – A zsaruk nem igazán kutakodtak, amikor megtámadták a polgármester lányát, a szürke Skodának sem néztek még utána, és szerintem annak a Berettának sem, amit a tegnapi három alak hagyott hátra. Mintha minden ügyet, ahol Makai gyanúba keveredhetne, besöpörnének a szőnyeg alá.

– Nem tudom. A többi rendőrről nem tudok nyilatkozni, csak Újváriról. A főhadnagy egy bunkó, de nem hiszem, hogy megvásárolható lenne.

– Az a baj, hogy te csak a jót látod az emberekben – mosolyodott el Ben, mire Flóra felhorkant.

– Bunkónak neveztem, az nem épp jó.

– A korruptnál mindenképpen jobb. Figyelj, Flóra, már elég régóta gyanítom, hogy az őrs így vagy úgy, de a polgármester markában van. És tudom, hogy mit csinálok.

– Biztosan tudod?

– Igen, nincs miért aggódnod. Vagy ha annyira aggódni akarsz, akkor inkább a pendrive miatt tedd. Így, hogy a melák megszerezte, esélyünk sincs rájönni, mi volt rajta. Ez engem sokkal jobban nyugtalanít, mint Újvári.

– Oké, talán igazad van. Szerinted mi lehetett rajta?

– Mivel Gálffy a reptértender körül szaglászott, gondolom, valami arról. De hogy pontosan mi, fogalmam sincs. Elég alaposan körbejártuk a témát, és nem találtunk semmi gyanúsat. – Ben egyik kezét a kormányon tartotta, a másikkal végigszántott a haján, aztán visszaejtette a sebváltóra. – Az a pendrive végig ott volt a széfben, tudnom kellett volna! Főleg azután, hogy betörtek Gálffy irodájába, és nem vittek el semmit. Ha ezt nem cseszem el és időben megkérem Sacit, hogy nézzük át a házat, akkor már rég nálunk lenne. A rohadt életbe!

– Az a ház elég nagy, és azt sem tudtuk volna, hogy mit keressünk.

– Egy széfben őrzött pendrive azért feltűnt volna.

– Ki tudja? Volt még ott több stóc dokumentum is, egy halom levél. Azok között is lehetett volna bármi. És a ház többi részéről még nem is beszéltünk – mondta Flóra, és Ben kezére simította a tenyerét. Próbált óvatos lenni, mert fogalma sem volt, a férfi ezúttal hogyan reagál a vigasztalásra. A korábbi esetekből kiindulva nem számított sok jóra.

Ben először megrándult az érintésétől, és Flóra már felkészült, hogy megint elhúzza a kezét, de a férfi felsóhajtott, és egymásba fűzte az ujjaikat.

– Hogy lehetsz ennyire nyugodt? Bármit is mond a rendőrség, szerintem a pendrive miatt ölték meg Gálffyt. Van rajta valami terhelő. Különben miért akarnák ennyire elszántan megszerezni? Dühöngened kellene, amiért kicsúszott a kezünkből a bizonyíték, ami valószínűleg egy csapásra tisztázta volna az apádat.

Flóra szívét összeszorította a félelem. Már csak három nap, és az apja hazaér, de semmivel sem jutottak közelebb a helyzet tisztázásához. Bennek azonban nem mondhatja ezt, így is eléggé kiakadt a pendrive elvesztésén.

– Majd tisztázzuk máshogy – szólalt meg végül, és még mosolyt is erőltetett a szájára –, tudom, hogy találni fogunk rá valami megoldást. Egyébként meg azt hittem, hogy kettőnk közül te vagy az optimista és magabiztos, nem én.

– Nem mindig, néha csak úgy teszek – mondta Ben könnyed hangon, de Flóra sejtette, hogy jóval nehezebb ezt beismernie, mint ahogy mutatja.

– Nem árulom el senkinek – mosolygott a férfira. – Feltéve, ha egy darabig, mondjuk reggelig, ki sem ejted a szádon azt, hogy pendrive.

Ben bekanyarodott a ház elé, és leállította a Camarót.

– Talán sikerül, de csak ha lefoglalom magam valamivel – vigyorodott el, és Flóra mellére vándorolt a tekintete.

Flórának már csupán a pillantásától az egekbe szökött a pulzusa. Ben szeme a nyári vihar előtti égboltra emlékeztetett. Sötét volt, tele feszültséggel, és Flóra alig várta, hogy ezúttal tényleg eljussanak az ágyig.

– Mi lenne, ha bemennénk? – kérdezte, és a hangja fátyolossá vált az izgalomtól.

Ben kinyitotta neki a Camaro ajtaját, és amíg felsétáltak a lépcsőn, ugyanúgy összefűzte az ujjaikat, mint korábban az autóban. Aztán beértek a házba, és magához húzta Flórát. Lágyan csókolta, már-már érzelgősen, és Flóra azon kapta magát, hogy könnyek szurkálják a szemét. Annyira egyszerű lett volna elmerülnie az illúzióban! Elhinnie, hogy mindez közöttük valami különleges, és nem csupán kémia.

A telefonja csipogni kezdett, és kicsit meg is könnyebbült, hogy kibontakozhat Ben öleléséből. Előhúzta a mobilt a zsebéből.

– Liza írt – mormolta a képernyőre pillantva. – Alexnél marad éjszakára, majd csak reggel jön. Hűha, a mai nap után ezt nem gondoltam volna! – nézett meglepetten Benre, aki csak elvigyorodott.

– Alex odavan a dögös, szemüveges csajokért, még nem mondtam? Biztos valami titkárnő-fétis. A barátnőd pedig alaposan felkeltette az érdeklődését azzal, hogy nem omlott azonnal a karjába. Sejtettem, hogy ez lesz a vége.

– Szerintem meg Liza csak azért megy el hozzá, hogy ne zavarjon minket.

Ben felnevetett.

– Alexről beszélünk, rémlik?

– Alex próbálkozhat, de ha Liza tényleg bájgúnárnak tartja, akkor úgysem fog vele lefeküdni.

– Ebben ne legyél olyan biztos. – Ben ismét magához húzta, és sötétkék szeme vidáman felvillant. – De ne foglalkozzunk most Alexékkel! Mi lenne, ha inkább megmutatnád a szobádat? – vigyorodott el, és az emeletre vezető lépcsősor felé húzta Flórát.

***

Eltelt néhány hét, és Gréta élete visszaállt a régi kerékvágásba. Február végére elolvadt a hó, és enyhülni kezdett az idő. Március közepére egészen tavaszias meleg lett, és a hosszú hétvégén Gréta elvitte Pipit Ciprusra. Nóra szilveszter óta azzal nyaggatta, hogy megveszi nekik a repülőjegyeket, így Grétának csak annyi dolga akadt, hogy bepakoljon, és felvezessen Pestre.

Az autóút alatt, míg Pipi a gyerekülésben szundikált, arra gondolt, mennyivel egyszerűbb lesz meglátogatni a nagynénjét, ha már üzemel a rózsakői reptér. Csak két hónap volt hátra a megnyitóig, és Gréta minden fogadkozása ellenére gyakran tűnődött rajta, vajon Marcinak sikerül-e addig felgöngyölíteni a csalás ügyét.

Az óta a január végi délután óta nem beszélt a férfival, de sokszor látta az Ambróziában. Marci általában a kávézó tulajdonosával társalgott. Grétának mindig az a furcsa érzése támadt, amikor figyelte őket, hogy valamiféle összeesküvést szőnek, de talán csak a reptértender miatt túlórázott a fantáziája. Marci máskor egyedül volt, valószínűleg csak kávéért ugrott be, de egyszer sem ment oda Grétához. Nem köszönt, és még csak nem is biccentett, elsiklott a pillantása a nő felett, mintha nem is ismerné. Gréta először dühös lett, aztán beletörődött, hogy a férfi csupán addig kereste a társaságát, amíg segítséget várt tőle.

A Cipruson töltött négy nap csodálatos volt. Nóra szállója Páfosz egyik eldugott, tengerparti részén állt, közel Aphrodité szikláihoz, ahol az istennő állítólag kikelt a habokból a közismert kagylóhéjon. Egy egész délutánt töltöttek azzal, hogy szív alakú kavicsot keressenek. A helyi legenda szerint ugyanis akkor mindig szépek és szerelmesek maradnak. Pipi izgatottan turkált a kövek között, és Gréta is próbált lelkesnek mutatkozni, bár nem hitt az örökké tartó szépségben, az örök szerelemben pedig még kevésbé.

Vasárnap este, amikor hazaértek, egy levél várta a postaládában. Az egyszerű, fehér borítékból egy mágneskártya és egy összehajtogatott papírdarab csúszott ki. Gréta homlokráncolva nézte a Villa Rosa logójával ellátott kártyát, aztán a lapért nyúlt. Kisimította, majd elolvasta a nyúlánk, szögletes betűkkel írt, alig kétsoros üzenetet, és nem értett semmit.

Ha Marci valóban rájött arra, ki áll a csalás mögött, akkor miért vele akar beszélni, ahelyett, hogy azonnal a rendőrségre rohanna?

Következő rész

Előző rész

Olvasd el az elejéről!

Legyél az oldalam rendszeres olvasója, hogy soha ne maradj le az új bejegyzésekről:

Feliratkozás

KEDVEZMÉNYES ELŐRENDELÉS:

Szeptember 25-ig a második kiadást 30% kedvezménnyel 4590 Ft helyett 3200 Ft-ért:

Jud Meyrin: Holttest az Ambróziában