Megyeri Judit - Jud Meyrin: Holttest az Ambróziában (Rózsakői rejtélyek 1.)

Az égen fényesen világított a telihold, amikor leparkoltak Gálffy egykori háza előtt. Ben egy pillanatig eltöprengett azon, hogy talán csak emiatt volt olyan eszelősen jó a szex Flórával. A telihold miatt. Kár, hogy sosem hitt az ilyen ezoterikus marhaságokban.

Alexnek van igaza. A nő tényleg nem ment ki a fejéből azóta, hogy nyolc éve olyan kurtán kikosarazta. Nem képzelte az ágyába kerülő nők helyébe Flórát, nem fantáziált róla – leszámítva egy-két alkalmat, amikor nagyon részeg volt. Csak egyszerűen ott volt az agya egy hátsó zugában. De ez teljesen normális, nem igaz? Flóra végül is alaposan belegázolt az önérzetébe, és a kamaszkori elutasítások nyoma sokáig megmarad.

Ben leállította a motort, és félretéve korábbi gondolatait kikémlelt a szélvédőn. Tizenegy óra elmúlt, de a Fő téren még mindig mentek a koncertek. A Camaro felhúzott ablakán keresztül is idehallatszott a zene moraja, és a közeli kastélypark felett még a villódzó fények is látszottak. Az utcában azonban nem járt senki, és a sárgára festett ház udvarán is minden mozdulatlan volt.

– Nem látom a betörők hordáit – szólalt meg Flóra a környéket pásztázva.

– Talán azért, mert nem az utcán szoktak masírozni, inkább besurrannak a házba.

– Ezen a magas kerítésen tuti nem surrannak be, maximum akkor, ha hoznak magukkal létrát.

– Azért nézzünk körül! – Ben a kesztyűtartóba nyúlt és előhúzott egy pisztolyt, közben hallotta, hogy Flóra felszisszen.

– Mondd, hogy van rá engedélyed!

– Sportlőfegyverre van – kerülte meg a választ Ben, de a nőt ennyivel nem sikerült leszerelnie.

– De ez nem az, ugye?

– Nem – morogta. – De a tegnap este után nem kockáztatok.

A pisztoly egy Glock 17-es volt, és Ben törvénytelen módon jutott hozzá. Nem is igazán használta, inkább vészhelyzetre tartogatta. Olyan esetekre, amikor az ökle már nem volt elég. És az előző esti incidensből kiindulva attól tartott, hogy ez épp egy ilyen eset lesz.

Flórára pillantott, azt hitte, a nő helyteleníteni fogja a dolgot. Flóra azonban egy másodpercre a pisztolyra meredt, majd felnézett a szemébe.

– Nem hiszem el, hogy ezt mondom, de remélem, tudod használni.

– Naná! – vigyorodott el Ben; hihetetlen, de a nő mindig meg tudta lepni.

A bőrdzsekije zsebébe süllyesztette a pisztolyt, aztán mindketten kiszálltak az autóból és odamentek a kertkapuhoz. Ben lenyomta a kilincset és felhúzott szemöldökkel pillantott a nőre, amikor az ajtó kitárult.

– Ugyan már! – csóválta a fejét Flóra. – Biztos Saci hagyta nyitva, és bent vár egy szál fehérneműben. Vagy egy pisztollyal.

– Most féltékeny vagy – vigyorodott el Ben, ‒ vagy az életemet félted?

– Egyik sem!

– Ez jó hír, ugyanis te itt maradsz kint, amíg én bemegyek.

– Micsoda?! – Flóra mind a százhatvan centijét kihúzva megállt előtte, és összefonta a karját a mellkasa előtt. Fenyegetőnek szánta a hatást, de Ben csak arra tudott gondolni, hogy nincs rajta melltartó. Egy hosszú pillanatig a vékony trikó alatt kirajzolódó tökéletes mellekre bámult, aztán megrázta a fejét, hogy kitisztuljanak a gondolatai.

– Kint maradsz, amíg én körülnézek bent – ismételte, és a nőt kikerülve belépett az udvarra.

– Az előbb még azt mondtad – ellenkezett a nő a nyomában nyargalva –, hogy veled jöhetek.

– A házhoz, nem a házba. Szólok, ha minden tiszta, akkor majd bejöhetsz.

– Egy fenéket! – Flóra arcán két piros folt jelent meg a méregtől. – Nem fogok itt kint ácsorogni, miközben ki tudja, hogy mi vár rád odabent!

– Tulajdonképpen a betörő miatt aggódsz, vagy hogy Saci lerohan?

– Nem tudom, mindkettő – mormolta a nő. – Hadd menjek be veled! Óvatos leszek, a kezemben lesz a telefon, és ha gáz van, hívom a rendőrséget – alkudozott.

Felkaptattak a bejárathoz vezető meredek lépcsőn, és mindketten szoborrá merevedtek, mikor meglátták, hogy a kilincs melletti üvegtábla be van törve. Épp annyira, hogy be lehessen nyúlni rajta, és el lehessen fordítani a zárban lévő kulcsot. Ben ösztönei nyomban riadót fújtak.

– Tényleg betört valaki – mondta halkan Flórának. – Még mindig be akarsz jönni?

– Igen – felelte határozottan a nő, és ha meg is ijedt, akkor sem mutatta.

Ben rezignáltan állapította meg, hogy túlságosan is tetszik neki Flóra bátorsága. Elővette a zsebéből a mobilját, és kikereste belőle Újvári névjegyét. Aztán a Camaro kulcsával együtt a nő kezébe nyomta.

– Végig mögöttem maradsz, és ha azt mondom, hogy menekülj, akkor gondolkodás nélkül rohansz, és az autóból felhívod Újvárit.

– Ben… – Flóra aggodalmasan pillantott fel rá.

– Vagy így csináljuk, vagy kint maradsz! – suttogta Ben eltökélten. – Nem fordulhat elő, ami tegnap történt.

– De segítettem neked!

– Igen, és közben veszélybe sodortad magadat. Ezt még egyszer nem hagyom!

Egy pillanatig némán meredtek egymásra, végül Flóra bólintott, és zsebre dugta a mobilt meg a kulcsot.

– Oké.

– Remek, akkor menjünk!

Ben előhúzta a pisztolyt, majd óvatosan, csak a dzsekibe bújtatott csuklójával érintve a kilincset, benyitott az ajtón.

– Te se fogd meg! – súgta hátra Flórának. – Hátha hagyott rajta ujjlenyomatot a betörő.

Ben a szeme sarkából még látta, hogy a nő felhúzza a hasáról a trikóját, és annak segítségével behajtja mögöttük az ajtót. Aztán átlépett az ajtó előtt heverő üvegszilánkokon, és teljes figyelmét a lakásra összpontosította.

A rövid folyosó, aminek egyik oldaláról a nagy nappali nyílt, sötét volt, csak a hold fénye világított be a hátuk mögött lévő ajtó üvegtábláin. A házban baljós csend honolt. Ha még itt van a betörő, akkor talán meghallotta, hogy jönnek, és épp arra vár, hogy rájuk támadhasson. Hirtelen baromi rossz ötletnek tűnt, hogy elhozta magával Flórát – még túl élénken élt benne a tegnap esti kép, ahogy a malacorrú pasas a nő fejéhez fogja a pisztolyt.

Elindult a folyosón, és az ajtófélfa takarásából belesett a nappaliba. A rolók résein beszűrődött a kinti fény, és a világos bútorok között árnyak hajladoztak, ahogy az ablak előtt álló bokrokat meglebbentette az éjszakai szellő. Ben belépett a szobába, a talpa alatt megnyikordult a tölgyfa padló. Egy pillanatra megtorpant, de nem hallott más neszt. Óvatos léptekkel körbejárta a szobát. Bepillantott a kanapé, a tévéállvány mögé, a sötét sarkokba, de nem talált rejtőzködőt.

– Menjünk tovább! – tátogta hangtalanul Flórának, és a folyosó túloldaláról nyíló helyiség felé lépett.

Itt az ajtó csukva volt, Ben lenyomta a kilincset, és lassan kitárta. Hallotta a háta mögül Flóra gyorsuló légvételeit, miközben bekémlelt a helyiségbe, ami egy konyhának bizonyult. Az üvegajtós szekrényekben tökéletes rendben sorakoztak a tányérok és a poharak, a konyhapulton egy kávéfőzőn kívül más nem volt. Ben belépett, és rögtön az ajtó mögé pillantott, de sem ott, sem a konyha többi részében nem bujkált senki.

– Ez biztos az étkező lesz – súgta Flóra, amikor a következő ajtóhoz értek, és igaza is lett.

Ám sem itt nem akadtak a nyomára a behatolónak, sem az utolsó helyiségben, egy fürdőszobában, amin látszott, hogy leginkább a vendégeknek van fenntartva.

Ben az emeletre vezető lépcső felé nézett, és elfogta a rossz érzés. A feljárónak csak a felét lehetett belátni, a pihenő utáni részt, ahol a lépcső elfordult, már nem. Ha felmennek, tökéletes célpontok lesznek. A mellette álló nőre pillantott. Neki muszáj lesz körülnéznie fent, de nincs az az isten, hogy Flórát is felengedje!

– Felmegyek – mondta halkan a nőnek –, te addig várj itt.

– Veled megyek!

– Flóra, nem vitatkozom! – sziszegte Ben. – Nem tudom, mi vár ránk odafent, és nem tudom, hogy meg tudlak-e védeni.

– Nem baj, akkor is megyek. – Flóra hangja olyan volt, mint egy dühös macska prüszkölése, és Ben érezte, ahogy elönti a düh.

– Hát nem érted? Csak feltesszük a lábunkat a lépcsőre, és lehet, hogy az, aki fent van, szétloccsantja a fejünket.

Flóra rémülten pillantott rá.

– Akkor te sem mehetsz fel!

– Pedig muszáj lesz.

– Nem! Most már tudjuk, hogy betört valaki. Hívjuk Újvárit, ő majd egy csapat rendőrrel elintézi a dolgot.

– Saci is fent van. Nem hagyhatom, hogy baja essen, amíg kiérnek.

– Ben, kérlek! – A nő kétségbeesetten megmarkolta a karját, az ajka megremegett. – Mi van, ha nem is betörtek, hanem ez tényleg egy csapda? És Saci pont arra vár, hogy felmenj? Nem akarom végignézni, ahogy meghalsz!

Szép szemében a félelem mellett valami más is felvillant, valami intenzív, amitől Ben gyomra azonnal összeszorult. Egy hosszú pillanatig képtelen volt elszakítani a tekintetét Flóráról, és ez lett a vesztük.

– Dobd el a pisztolyt, különben a nőnek annyi!

Ben lassan a lépcső felé fordult, amin a nagydarab, malacorrú fickó állt, fegyverét az egész testében remegő Saci halántékához szorítva.

Következő rész

Előző rész

Olvasd el az elejéről!

Legyél az oldalam rendszeres olvasója, hogy soha ne maradj le az új bejegyzésekről:

Feliratkozás

KEDVEZMÉNYES ELŐRENDELÉS:

Szeptember 25-ig a második kiadást 30% kedvezménnyel 4590 Ft helyett 3200 Ft-ért:

Jud Meyrin: Holttest az Ambróziában