Megyeri Judit - Jud Meyrin: Holttest az Ambróziában (Rózsakői rejtélyek 1.)

Ben kezdte úgy érezni, hogy kicsit túl gyakran folyamodik hidegvizes zuhanyhoz, mióta Flóra újra besétált az életébe. Míg a vacogtatóan jeges vízsugár alatt állt, végig a nőn járt az esze, így a hatás nem volt tökéletes, de legalább már kényelmesen belefért az alsógatyájába. Magára húzott egy farmert és egy inget, aztán a konyhába ment, hogy némi koffeinnel is megtámogassa a hidegzuhany hatását.

– Hát te? – nézett a kanapén bagózó Alexre. – Azt hittem, már rég elmentél.

– Gondoltam, előtte még meghívsz egy kávéra – vonta meg a vállát a barátja lomhán. – Közben elmesélhetnéd, hogy is szerezted azokat a helyes kis foltokat a képedre.

Ben végigsimított sajgó állán, amin a szakálla ellenére is jól látszottak a szivárvány minden színében pompázó ütésnyomok. A száján lévő seb is felszakadt a korábbi heves csókolózástól. Nem volt túl bizalomgerjesztő a látvány, ami aznap visszanézett rá a tükörből.

– Makai rám küldött három verőlegényt – morogta.

– Ne kezdd, Ben! – csattant fel Alex a szokásosnál jóval türelmetlenebbül.

– Oké, akkor valaki, valószínűleg a polgármester, rám küldött három verőlegényt. Így már jobb? – Ben ingerült mozdulattal vette le a kotyogóst a polcról. – Miért van az, hogy Flóra elhiszi, amit Makairól mondok, míg a legrégebbi barátom nem?

– Flórát elvakítja a vágy, engem nem. Amúgy meg szerintem a mai cikket látva ő is elbizonytalanodott, mint rajtad kívül mindenki.

– Ha ennek az egésznek végre vége lesz, nagy örömmel fogom az orrotok alá dörgölni, hogy tévedtetek.

– Csak nehogy fordítva történjen. – Alex elnyomta a csikket egy törött fülű csészében, aztán nyomban újabb cigire gyújtott. – Egyébként ahhoz képest, hogy három rosszfiút kellett lenyomnod, nem is nézel ki olyan pocsékul.

Ben feltöltötte a kotyogóst vízzel és őrölt kávéval, közben azon merengett, hogy mennyit is áruljon el Alexnek a történtekből. Mélyen beleégett a retinájába a jelenet, ahogy Flóra kiszabadul a malacorrú szorításából, és az is, amikor fegyvert fog a pasasra. Nem tudta, hogyan viszonyuljon a dologhoz. Egyrészt roppant dögösnek találta, hogy a nőben volt elég bátorság ilyet tenni, másrészt magát hibáztatta, hogy Flóra erre kényszerült. Furán felemásnak érezte a helyzetet. Annak tudtában különösen, hogy a nő közreműködése nélkül már mindketten alulról szagolnák az ibolyát.

– Flóra segítsége nélkül sokkal rosszabbul jártam volna – ismerte be Alexnek, aki erre gonoszan elvigyorodott.

– Nocsak, egyedül már nem is megy a bunyó? Öregszel, haver!

– Akkor bizonyára te is – szúrt vissza Ben. – Lizát elnézve már nem vagy olyan jó a csábításban, mint régen.

Alex arcáról azonnal lefagyott a vigyor.

– Ne is említsd nekem azt a hárpiát!

– Ott van Flóra is. Nem szar érzés, hogy az én ágyamban kötött ki? – jegyezte meg Ben kajánul, de nem érte el a kívánt hatást, Alex csak könnyedén vállat vont.

– Nem igazán. Csak idő kérdése volt, hogy az ágyadba kössön ki, ezt a hülye is látta. A gimi óta nem bírtad kiverni a fejedből.

– Ez baromság! Akkor még gyerekek voltunk. Eltelt nyolc év, és azalatt csak egyszer láttam.

Lefőtt a kávé, Ben öntött két csészébe, és az egyiket odanyújtotta Alexnek.

– Na igen, az ötéves osztálytalálkozónk, arra jól emlékszem – mondta Alex. – Flóra megvillantotta az eljegyzési gyűrűjét, te pedig úgy bebasztál, hogy járni se nagyon tudtál.

– A kettőnek nincs semmi köze egymáshoz!

– Hát persze, haver – vigyorodott el Alex gúnyosan, és kihörpintette a kávét a poharából. – Még jó, hogy nyomozóként ennél jobbak az ösztöneid, különben már rég kinyiffantál volna.

– Húzz el, Alex! – mordult fel Ben.

– Nyugi, épp azt teszem – tápászkodott fel Alex a kanapéról. – Este egy kocsmázás? Jót tenne a feszült idegeidnek egy kis pia. Hozhatod Flórát is.

– És Lizát?

– Megőrültél?! Nincs elég alkohol a világon, hogy el bírjam viselni azt a borzalmas nőt!

– Mintha te is egy kicsit feszült lennél, öregem.

– Fogd be! Később találkozunk.

Alex kimasírozott a lakásból, és becsapta maga mögött az ajtót. Ben elöblítette a kávéscsészéket, közben volt egy olyan sanda gyanúja, hogy nagyon meg fogják még ezt szívni. És egyáltalán nem a szabadon kószáló gyilkos miatt.

Magához vette az előző nap zsákmányolt pisztolyt, és ezúttal nem a bukósisakért, hanem a Camaro kulcsáért nyúlt. Még mindig fájt a gyomra a tegnapi rúgásoktól, és nem hiányzott, hogy a motoron görnyedjen.

Az autó az iroda szomszédságában lévő egyik lepukkant garázsban állt. Ben lehajolt, hogy felhajtsa a kissé horpadt fémkaput, közben felnyögött, ahogy a sérülései belesajdultak a hirtelen mozdulatba. Be kellett volna vennie még egy adag fájdalomcsillapítót, de nem akarta, hogy a gyógyszer elkábítsa.

Kitolatott a garázsból, és elindult a rendőrőrs felé.

Újvári a reptér alaprajzát tanulmányozta, amikor Ben besétált az irodájába, és az arckifejezéséből ítélve a háta közepére sem kívánta a nyomozót.

– Mit akarsz, Burke? Nemsokára kezdődik a reptér megnyitója, most nem érek rá a hülyeségeidet hallgatni – mondta, aztán Ben sérült ábrázatára pillantott és kárörvendően elvigyorodott. – Látom, valaki alaposan ellátta a bajodat.

– Vigyázz, főhadnagy! A te dolgod épp az, hogy megakadályozd az ilyesmit, nem az, hogy bátorítsd. – Ben elővette a pisztolyt és lecsapta az íróasztalra. – És szerintem erre ráérsz.

Újvári a fegyverre bámult, aztán vissza Benre.

– Mi a francot akar ez jelenteni?

– Egy pasas ezzel a stukkerrel akart kicsinálni tegnap este. Beretta. Ugyanilyennel lőttek rá a polgármester lányára is. Még az is lehet, hogy pont ugyanezzel a pisztollyal. Egyébként találni fogsz jó néhány kilőtt golyót, ami ebből a fegyverből származik, az egyiket épp az iroda falában. Ha pedig ez sem lenne elég, akkor kérdezd meg Abonyi Flórát. Ő is ott volt a támadás alatt. Egyébként mindkettőnk ujjlenyomata rajta van a stukkeren, de talán még a támadóét is megtaláljátok rajta.

A főhadnagy előhúzott egy zsebkendőt az íróasztala sarkában álló tartóból, megfogta vele a pisztolyt és becsúsztatta egy műanyag zacskóba, amibe a zsaruk a bizonyítékokat gyűjtötték. Elég kelletlennek tűnt ahhoz képest, hogy Ben talán tálcán szolgálta fel neki a fegyvert, amivel egy merényletet követtek el.

– Miért nem hívtátok ki azonnal a rendőrséget? – kérdezte meg Újvári összehúzott szemmel, Ben pedig megvonta a vállát.

– A három fickó elmenekült. Nem hiszem, hogy bármit tudtatok volna tenni.

– Attól még ez a protokoll.

– Leszarom a protokollt! A szürke Skodának utánanéztetek már? – Ben Újvárira pillantott, aki némán állta a tekintetét. – Mindjárt gondoltam.

– Nem körülötted forog a világ, Burke. Ezer más dolgunk is van.

– Akkor meg örülj, hogy tegnap este nem hívtalak ki titeket, és nem pocsékoltam el a drága időtöket – közölte Ben, aztán a pisztoly felé biccentett. – Szólj, ha találtatok valamit!

Már sarkon fordult, amikor Újvári utánaszólt.

– Várj, Burke! Ez a támadás… a nőhöz volt valami köze?

– Flórához? – nézett vissza Ben a férfira. – Nem, a három pasas egyértelműen engem akart. Flóra csak rosszkor volt rossz helyen.

– Biztos vagy ebben? – húzta fel a főhadnagy a szemöldökét. – Feltűnően sokszor van rosszkor rossz helyen.

– Ezzel meg mire célzol?

– Elújságolta neked, hogy az apja visszajött Rózsakőre aznap este, amikor Gálffyt megölték? Abonyi kisasszony talán pontosan tisztában volt apuci húzásával. Eléggé gyanús, hogy másnap reggel korábban ment be a kávézóba. Lehet, hogy épp azért, mert akadt valami takarítanivaló az apja után.

– Van erre bármi bizonyítékod? – sziszegte Ben vészjóslóan. – Egyébként meg nem hinném, hogy a tegnapelőtti Skodát és a tegnapi három fickót Abonyi Árpád bérelte volna fel, ilyesmihez nincsen sem elég pénze, sem kapcsolatai. Flóra pedig végképp nem sodorta volna veszélybe saját magát. Talán ideje lenne másfelé keresgélnetek a tettest. Mondjuk a polgármester vagy akár Sáry Sarolta irányába, mindkettőjüknek lenne ilyesmire kerete. És ha meghallom, hogy ezzel zaklatod Flórát…

– Akkor mit csinálsz, Burke? – húzta Újvári torz vigyorra a száját. – Fejezd csak be azt a mondatot, és már le is tartóztatlak hivatalos közeg fenyegetése miatt!

– Azt hittem, nem érsz rá – vicsorgott Ben.

– Erre azért szakítok időt, abban biztos lehetsz.

– Baszd meg! – köpte a szavakat Ben, aztán kiviharzott az irodából.

Következő rész

Előző rész

Olvasd el az elejéről!

Legyél az oldalam rendszeres olvasója, hogy soha ne maradj le az új bejegyzésekről:

Feliratkozás

KEDVEZMÉNYES ELŐRENDELÉS:

Szeptember 25-ig a második kiadást 30% kedvezménnyel 4590 Ft helyett 3200 Ft-ért:

Jud Meyrin: Holttest az Ambróziában