Megyeri Judit - Jud Meyrin: Holttest az Ambróziában (Rózsakői rejtélyek 1.)

Gréta a kávézóból egyenesen a kastélyparkba ment. Didergett a fagyban; az ég acélszürkén világított a fák kopasz ágai fölött, és a fagyott hó hangosan ropogott a lába alatt, ahogy rótta a köröket. Rajta kívül alig lézengett valaki a hol szélesebb, hol keskenyebb sétányokon, és ez épp kapóra jött. Muszáj volt egyedül lennie és kiszellőztetnie a fejét. Muszáj volt átgondolnia, mire is készül.

Egészen átfagyott, mire visszaért a Volkswagenhez, a legnagyobb fokozatra kapcsolta a fűtést, és elindult Pipiért. Már besötétedett, amikor leparkolt a szülei otthona előtt, és Grétát a házra pillantva elfogta a rossz érzés. Ez az épület testesített meg mindent, ami tönkretette a gyerekkorát: a pénzt, a hatalmat, az elszigeteltséget, és hirtelen az az irreális érzése támadt, hogy senki, aki ennek a háznak a fedele alatt él, nem lehet boldog. Sem az anyja, de még az apja sem.

Nagyot nyelt, hogy eltüntesse a torkában képződött csomót, és belépett az ajtón. A konyhában csak az apját találta, a férfi épp a kávéfőzőn matatott, és megfordult, amikor meghallotta a lépteket.

– Hosszúra nyúlt a találkozód – jegyezte meg, a tekintete furcsán fürkésző volt. – Munkaügy?

– Nem, csak egy ismerősöm – mondta Gréta, leginkább azért, mert nem volt kedve társalogni. A munka maradt az egyetlen közös téma az apja és őközötte.

– Az a férfi a színházból? – kérdezte az apja, és Gréta meglepetten pillantott rá. – Nóra mesélte anyádnak, hogy beszélgettél valakivel.

– Nem ő – hazudta automatikusan. – Pipi merre van?

– Fent játszik anyáddal.

– Felmegyek érte – biccentett Gréta, de mielőtt kimehetett volna a konyhából, az apja utánaszólt.

– Gréta…

– Igen?

– Tudom, hogy az utóbbi években elmérgesedett köztünk a viszony – szólt a férfi szokatlan őszinteséggel. – Hiba volt azt mondanom annak idején, hogy nem fogsz egyedül boldogulni Pipivel.

– Tényleg az volt. – Grétának azonnal eszébe jutott az a rémes, bizonytalansággal teli időszak, amin az apja rosszindulatú megjegyzései csak tovább rontottak.

– Bebizonyítottad, hogy tévedtem – folytatta a férfi. – Nem köthetnénk fegyverszünetet? Mindenkinek az lenne a legjobb, ha hazaköltöznétek.

Gréta hitetlenkedve nézett az apjára. Valóban azt hiszi, hogy ez az egyetlen hiba, amit elkövetett?

– Kösz, de inkább nem.

– Pedig neked is egyszerűbb lenne, anyád sokkal többször vigyázhatna Pipire, mint most, és anyagilag is kedvezőbb…

– Te ezt el is hiszed, ugye, apa? – vágott közbe Gréta. – Elhiszed, hogy csak ennyi az egész? – Belenézett a férfi jegeskék szemébe, és keserűen elmosolyodott. – Nem így terveztem, de Pipi születése még kapóra is jött. Már évek óta el akartam menni ebből a házból.

– De miért? – kérdezte az apja, és látszott rajta, hogy valóban nem érti. – Mindent megkaptál…

– Mindent, amit pénzért meg lehetett venni. Közben minden fontosabb volt nálam: az anyagiak, a karriered, még a látszat is. Hát nem érted, apa? Nekem rád lett volna szükségem. – Gréta elfordult, hogy a férfi ne lássa meg a könnyeit. – Megyek, lehozom Pipit – mondta halkan.

A szeme sarkából még látta, hogy az apja arcán az értetlenséget felváltja a lánya hálátlansága miatt érzett harag. Sosem fogja megérteni, öntötte el Grétát a bizonyosság, és ez még a gyerekkori sérelmeinél is jobban fájt.

Következő rész

Előző rész

Olvasd el az elejéről!

Legyél az oldalam rendszeres olvasója, hogy soha ne maradj le az új bejegyzésekről:

Feliratkozás

KEDVEZMÉNYES ELŐRENDELÉS:

Szeptember 25-ig a második kiadást 30% kedvezménnyel 4590 Ft helyett 3200 Ft-ért:

Jud Meyrin: Holttest az Ambróziában