Megyeri Judit - Jud Meyrin: Holttest az Ambróziában (Rózsakői rejtélyek 1.)

Alex és Liza ragaszkodtak hozzá, hogy a Vertigóban tett, feleslegesnek bizonyuló kitérő után visszamenjenek a Fő térre a Tankcsapda-koncertre kicsit kikapcsolódni, hisz aznap este már úgysem tehettek semmit. Flóra a barátnőjéről tudta, hogy régóta nagy rajongó, de Alex egészen meglepte. A férfi gondosan nyírt hajával, drága ingében és márkás farmerjában egyáltalán nem tűnt olyannak, mint aki szereti a rockzenét. Egészen szürreális volt nézni, ahogy egymás mellett, a legnagyobb összhangban buliztak, miközben tíz perce még egymás haját tépték.

– Nem bírok kiigazodni rajtuk – kiáltotta Flóra a mellette álló Bennek.

– Én meg azt nem értem, miért isteníti mindenki annyira ezeket a kivénhedt rockereket – grimaszolt a férfi és a színpadra nézett, ahol a banda belekezdett egy újabb dalba.

– A Tankcsapdát mindenki szereti! Talán már kicsit idősek, de nincs olyan ember az országban, aki ne ismerné a Mennyország Touristot. Legendás! Ó… – jött rá Flóra némi késéssel a tévedésére –, te még bőven az USA-ban éltél, amikor az a szám annyira menő volt, ugye?

– Ja, és nem is értem a felhajtást körülöttük.

– Hát, én nem vagyok akkora rajongó, mint Liza, és Alex, de jó a zenéjük, a dalszövegeik meg különösen. Szókimondó, kicsit trágár, de nagyon találó.

– Oké, ezzel nem vitatkozom – biccentett Ben, aztán váratlanul derékon ragadta Flórát. – De mi lenne, ha máskor merülnél bele azokba a szövegekbe, és most inkább elhúznánk? Tudod, milyen rohadt nehéz végigcsinálni egy egész napot úgy, hogy ennyire kívánlak?

Flóra gyomra elszorult, háta lúdbőrözni kezdett a mély, pokolian csábító hangtól.

– Csak túlzol!

– Gondolod? – Ben közelebb húzta, egészen az ágyékához szorította, és Flóra úgy érezte, mintha ezernyi apró gyufa gyulladt volna fel szerteszét a testében.

Átölelte Ben derekát, aztán vakmerően lejjebb csúsztatta a kezét. A férfira vigyorgott, és mit sem törődve a körülöttük lévő emberekkel, megfogta a fenekét.

– Flóra! – hördült fel a férfi. – Gyere, tűnjünk innen!

– Mi lesz Lizával és Alexszel?

– Alex majd hív egy taxit a barátnődnek.

– Biztos jó ötlet ez? – kérdezte Flóra.

– Nem érdekel, csak menjünk!

Ben odalépett Alexhez, súgott valamit a fülébe, aztán karon fogta Flórát és a közelben parkoló Camaro felé húzta. Ahogy beültek az autóba, egyszerre fordultak egymás felé, és Ben mohón megcsókolta. A férfi karján megfeszültek az izmok, ahogy átölelte, a nyelvén kóla és kávé íze keveredett, és Flóra érezte az orrában a már ismerős illatát. Kezdte elveszíteni a fejét…

– Ne itt! – nyögte belekapaszkodva az utolsó tiszta gondolatba.

– Nem is itt akartam – mondta Ben reszelős hangon. – Csak piszkosul nem bírok uralkodni magamon.

A szavai ellenére mégis elhúzódott, és beindította a Camarót. Görcsösen megmarkolta a kormányt, az álla megfeszült, és a kerekek felcsikordultak, ahogy nagy lendülettel kikanyarodott a parkolóból. Aztán néhány perc múlva, ami egy egész emberöltőnek tűnt, lefékezett Flóráék háza előtt.

Mindketten kipattantak az autóból, és valahol félúton, a Camaro orra előtt találkoztak. Egy pillanatig lángoló tekintettel meredtek egymásra, majd Ben megragadta Flóra kezét és úgy rohantak a kertkapuhoz, mintha nem is egy, hanem legalább féltucat gyilkos járkálna szabadlábon Rózsakő utcáin.

Flóra beletúrt a táskájába a kulcs után kutatva, de remegő ujjai minden másra rábukkantak, csak épp arra nem, amit annyira keresett.

– Gyorsan nyisd ki, különben itt tépem le rólad a ruhát! – Ben szorosan a háta mögött állt, és a csípőjét simogatta.

Flóra végre megtalálta a kulcsot. Ben kivette a kezéből, sietve a zárba illesztette, és szinte beestek a kertbe. A kapu hangos csattanással csapódott be, ahogy a férfi a lábával belökte mögöttük. Aztán két kezébe fogta Flóra arcát és megcsókolta. Ez a csók más volt, mint az eddigiek, jóval követelőzőbb. Flóra nem emlékezett rá, hogy átélt-e bármit, ami ennyire elképesztően izgató lett volna. Úgy tippelt, hogy nem. Még az első néhány titkos randi Márkkal is elhalványult emellett.

Betolta a kezét Ben inge alá, a férfi bőre forrónak tűnt az enyhe esti levegőben, és az izmok összehúzódtak az ujjai nyomán. Ben felmorrant. A feneke alá nyúlt, felkapta, és Flóra a dereka köré fűzte a lábait. A férfi könnyedén felszaladt vele a lépcsőn, aztán a bejárati ajtónak támasztotta Flóra hátát. Szeme egészen fekete volt a vágytól.

Megragadta Flóra ruháját, és a könnyű anyag vészjóslóan megreccsent, ahogy lerántotta róla. Aztán úgy bámult fehér csipkével fedett mellére, mintha soha nem látott volna még annál kívánatosabbat. Flóra tudta, hogy ez nem igaz. Nem is lehet igaz, ahány nővel Bennek dolga volt. A férfi csodáló pillantásától mégis egészen megrészegült, a háta mögé nyúlt, kikapcsolta a melltartóját és a földre ejtette.

– Hogy lehetsz ilyen kibaszottul gyönyörű? – kérdezte a férfi, és rekedtes-mély hangjába Flóra egész teste beleremegett.

Az ajtó fogvacogtatóan hidegnek érződött a háta mögött, amikor Ben nekidöntötte, és lecsapott a melleire. Flóra biztosra vette, hogy másnap a bőre tele lesz az együttlétük nyomaival, de a fenébe is, annyira élvezte! Beletúrt a férfi sűrű hajába, és zihálva próbált levegőhöz jutni.

Amikor Ben újra ránézett, a tekintetében volt valami vadság. Mintha az ösztönei kezdték volna átvenni az irányítást józan esze felett. Vajon milyen lehet, ha tényleg, totálisan elveszti a fejét? Flóra ölét csupán a gondolattól elöntötte a nedvesség.

– Mondd, hogy nem kell megint kulcsot keresgélni! – Ben ujjai Flóra csípőjébe mélyedtek.

– Nálad van a kulcs – lehelte Flóra a fülébe.

– Hála az égnek!

Ben fél kézzel Flóra fenekét tartotta, a másikkal előszedte a korábban zsebre vágott kulcsot, és villámgyorsan kinyitotta az ajtót. Aztán odabent lerakta maga elé a nőt, és szikrázó pillantással mérte végig. Flóra az ingéhez kapott és gombolni kezdte, de olyan türelmetlen volt, hogy alig-alig boldogult. Ben végül egyszerűen kibújt a félig kigombolt ruhadarabból, a földre hajította, aztán a sliccéhez nyúlt. Flóra nem tudta levenni a szemét a szétnyíló cipzárról. Nézte, ahogy Ben előszed egy óvszert a zsebéből és a fal mellett álló konzolasztalra dobja, aztán megszabadul a farmerjától, majd az alsónadrágjától is.

Lenyűgöző volt, karcsú, izmos, és annyira jóképű! Flórának egy pillanatig nehezére esett elhinnie, hogy tényleg itt áll előtte, és őt akarja.

Aztán Ben lerángatta róla a bugyit, kezét felfuttatta a lábán, és végigsimított a szeméremajkain. Flóra lélegzete elakadt, és hirtelen úgy érezte, nem tartják meg a lábai. A férfi vállába kapaszkodott, és a szemei lecsukódtak. Nem létezett más, csak Ben érintése, tapasztalt ujjai, melyek lassan az őrületbe kergették. Majd a férfi magához húzta, és meztelen testük egymáshoz ért. Flóra úgy érezte, mintha az összes belső szerve vibrálna, mintha minden idegvégződése lángokban állna. Felnyögött, és csípőjét a férfi merev ágyékához dörzsölte.

Ben mély torokhangon felhördült, és hátrált egy lépést.

– Ha ezt csinálod, esküszöm, hogy nem jutunk el az ágyig – zihálta.

– Már tegnap is mondtam, nem ragaszkodom az ágyhoz.

– Nem hagysz túl sok választást!

Megragadta Flóra derekát, felrakta a konzolasztalra, és az óvszerért nyúlt. Aztán szélesre tárta Flóra combját és beléhatolt. Mindketten felnyögtek, és Flóra nem bírta elszakítani a szemét Ben tengerkék tekintetétől.

– Úristen, baromi szűk vagy! Egyetlen lökéstől el tudnék menni – lihegte Ben, és Flóra öle hevesen összerándult csupán a szavaktól.

Ben megszorította a fenekét, és még jobban belé nyomult. Aztán gyötrelmes lassúsággal kihúzódott, csak farkának a hegye érintette Flóra bejáratát. Közben úgy zihált, mintha egy egész maratont futott volna le, és az izmai megremegtek, olyan erősen próbált uralkodni magán.

Könnyedén visszasiklott Flórába, és az érzés még szédületesebb volt, mint első alkalommal. Flóra élesen szívta be a levegőt, és körmeivel belemart a férfi hátába. Ben szeme lángolt, arcára kéjes maszkot vont a vágyakozás. Újra kihúzta magát Flórából, aztán visszanyomult, közben szájával elkapta az ajkát.

Zabolátlanul, fullasztóan csókolta, Flóra zihálva kapkodott levegő után. Már semmi mást nem érzékelt, csak Bent. A csókjait, az érintéseit, egyre gyorsuló lökéseit. A mámor ködén át homályosan észlelte, hogy a férfi alá nyúl. Aztán megemelte a fenekét, és tövig elmerült benne.

Flóra felkiáltott, és az öle újra és újra összehúzódott, ahogy az orgazmus váratlanul magával ragadta. Minden sejtje zsibogott, bőrének minden négyzetcentiméterén emésztő tűz lobogott.

– Flóra! – hördült fel Ben, és a nő érezte, hogy a farka vadul megrándul, miközben elélvez.

Flóra nézte az arcát, amit az extázis egészen átformált. A pupillái kitágultak, az álla megfeszült, nyakán megremegtek az izmok.

Azt hitte, miután beadja a derekát a férfinak, elfogja majd az önutálat, esetleg a megbánás is, hogy egy lett azok közül a nők közül, akikhez sosem akart tartozni. Most azonban csak azt érezte, hogy mennyire nagyon jó volt. Ben szorosan magához ölelte, Flóra a mellkasába rejtette az arcát, és hallgatta a szíve dübörgését.

– Flóra, ez… – szólalt meg Ben még mindig kissé lihegve, de Flóra hirtelen jött bizonytalansággal közbevágott.

– Kérlek, ne! – Elhúzódott, és a férfi ajkára tette az ujjait.

Ben megfogta a kezét és belecsókolt a tenyerébe.

– Csak azt akartam mondani – villant fel a féloldalas vigyor az arcán –, hogy ez elképesztő volt!

Flóra azon kapta magát, hogy visszamosolyog rá.

– Na persze! Inkább csak egy átlagos este Benjamin Burke életében, nem? – cukkolta a férfit, mert az jóval könnyebben ment, mint megbeszélni, mi lehet ez a téboly közöttük.

– Tényleg azt hiszed? – húzta fel Ben a szemöldökét.

Megmoccant, és Flórában csak ekkor tudatosult, hogy a farka még mindig benne van, és még mindig félig merev.

– Igen, azt.

Ben az álla alá nyúlt és lágyan megcsókolta.

– Ritka rosszul hazudsz, ugye tudod? Pislogsz közben, és az ajkadat harapdálod. Tényleg nem szokott ilyen lenni, Flóra – mondta, és sötétkék szeme ijesztően komoly volt. – Ilyen intenzív, ennyire húsba vágó. Elhiszed?

– El – suttogta Flóra, és a gyomrát babszemnyi méretűre rántotta a rémület. Hogy sodorhatta magát ilyen gyorsan ugyanannak a szakadéknak a szélére?

Ben odahajolt hozzá, csókján érződött az újból felszikrázó vágy. Flóra hozzábújt; a következményekkel ráér később is foglalkozni… Aztán a férfi telefonja váratlanul megszólalt. Ben szitkozódva húzódott ki Flórából, lekapta magáról a használt óvszert, aztán a földre dobott nadrágjáért nyúlt.

– Saci az – nézett a kijelzőre.

– Nem veszed fel? Biztos sürgős, ha ilyenkor hív – mondta Flóra, és utálta magát, amiért a hangja ennyire gúnyosan cseng.

Ben homlokráncolva pillantott rá, de azért fogadta a hívást. Flóra leugrott a konzolasztalról, és próbált nem odafigyelni a beszélgetésre. Hirtelen elkezdte zavarni a meztelensége, de nem volt kedve kimenni a ruhájáért a teraszra. Felvette a bugyiját, és inkább a fürdőbe lépett. Magára kapta régi, kicsit szakadt farmerját, és a trikót, amit az utóbbi napokban alváshoz használt, aztán visszament az előszobába.

Ben épp a nadrágját rángatta magára, és szitkozódni kezdett, amikor a nagy igyekezettől majdnem hanyatt vágódott.

– Mi történt?

– Saci azt mondta, valaki járkál a kertben, és biztos benne, hogy be akar törni a házba – hadarta a férfi az ingét gombolva. – Sajnálom, nem így terveztem ezt az estét!

– És Saci miért nem a rendőrséget hívta?

– Próbálta, de nem vették fel. Gondolom, mindenki kint van a koncert helyszínét biztosítani.

Flóra viszont úgy gondolta, hogy a nő hazudik. Nincs semmilyen betörő, és eszébe sem jutott a rendőrséget értesíteni.

– Hát persze. Mert annyira valószínű, hogy a rendőrségen senki sem veszi fel.

– Tudod, hogy Gálffy irodájába is betörtek, de nem vittek el semmit. Talán most a házában keresik azt, amit annyira meg akarnak szerezni. Muszáj kiderítenem, hogy mi az, és kinek kell!

‒ Vagy – nyújtotta el a szót Flóra ‒ ez az egész egy csapda. Nem te mondtad, hogy Sacinak volt indítéka megölni a bátyját? Hisz ő örökölt mindent.

‒ Igen, ez is benne van a pakliban.

‒ De az is lehet, hogy a nő csak simán ki akar kezdeni veled.

Ben Flórára pillantott, aztán felsóhajtott.

– Oké, akkor gyere velem – morogta.

– Minek mennék?

– Azért, Flóra, mert egészen más terveim vannak később, mint a durcás arcodat nézni. – Ben gyors csókot nyomott a nő összeszorított ajkára, aztán az ajtó felé húzta. – És ha Saci kamuzik, akkor megszégyenítheted kicsit.

Flóra nagyon igyekezett, de képtelen volt visszafogni a mosolygását. A fenébe, hogy a pasas ennyire könnyedén ki tudja békíteni!

– Ó, ebben az esetben szívesen megyek!

– Csak nehogy nagyon csalódott légy, ha mégis egy betörőre bukkanunk.

– Dehogy fogunk! Sokkal nagyobb az esélye, hogy a nő a gyilkos. Vagy szimplán rád izgult. Alig várom, hogy kiderítsük, melyik a kettő közül!

Következő rész

Előző rész

Olvasd el az elejéről!

Legyél az oldalam rendszeres olvasója, hogy soha ne maradj le az új bejegyzésekről:

Feliratkozás

KEDVEZMÉNYES ELŐRENDELÉS:

Szeptember 25-ig a második kiadást 30% kedvezménnyel 4590 Ft helyett 3200 Ft-ért:

Jud Meyrin: Holttest az Ambróziában