Megyeri Judit - Jud Meyrin: Holttest az Ambróziában (Rózsakői rejtélyek 1.)

A nyomozóiroda túl szűk volt ennyi embernek. Főleg akkor vált ez nyilvánvalóvá, amikor Alex is feltűnt. Lecövekeltek Lizával a kanapé két oldalán, és azonnal egymásnak estek. A szóváltásuktól szinte lángra kapott a kifakult, virágmintás huzat, és Ben már azt várta, hogy mikor kapják fel a két párnát a kanapéról, és kezdik el püfölni egymás fejét, mintha egy régi Benny Hill-show-ban lennének.

Ben ingerülten megdörgölte a halántékát, aztán rádörrent a veszekedőkre.

– Koncentrálhatnánk végre arra, amiért itt vagyunk?

– Épp ez az, haver – mordult fel Alex. – Azt értem, miért hívtál ide engem, azt is, hogy miért van itt Flóra. De mi szükség van rá? – vetett Lizára egy dühös pillantást, amire a nő gúnyosan felhúzta a szemöldökét.

– Mondd csak, bájgúnár, mivel tudnál te segíteni? Maximum apuci pénzével, de nem hinném, hogy Bennek most arra van szüksége.

– Apuci pénze? Csak nem lecsekkoltál, pápaszem? – vigyorodott el Alex. – Kezdem azt hinni, hogy jobban érdekellek, mint ahogy mutatod.

– Azt te csak szeretnéd! – vágta rá Liza mérgesen, de Ben meg mert volna esküdni rá, hogy enyhe pírt látott megjelenni a nő napbarnított arcán.

Tudta, hogy addig kéne tenni valamit, mielőtt végleg elfajul a helyzet, de Flóra megelőzte.

– Ebből elég! – szólalt meg a nő ellentmondást nem tűrően. – Legalább addig viselkedjetek értelmes felnőttek módjára, amíg kitaláljuk, hogy mihez kezdjünk.

A virágokkal díszített nyári ruha, amit viselt, körbeölelte karcsú alakját. Szigorúan ráncolta a homlokát, és még a száját is összeszorította. Ben fejében felködlött egy kép, ahogy a nő szexi, fekete fűzőt és harisnyát viselve megparancsolja neki, hogy tegye a magáévá, és ettől a vágy nyomban végigszáguldott a testén. Eljátszott a gondolattal, hogy kihajítja Lizát és Alexet, aztán meg sem áll Flórával az ágyáig, de sajnos nem ez volt a megfelelő pillanat.

Leült az íróasztala mögé, és megköszörülte a torkát.

– Flórának igaza van. Stella szerint lehet, hogy valami bűzlik a reptértender körül, és Gálffyt talán emiatt ölték meg. Ki kell derítenünk, hogy tényleg így van-e.

– Oké. – Alex levetette magát a kanapéra, és Benre pillantott. – Tehát annyit tudunk, hogy négy cég indult a pályázaton. Utánanéztél nekik a neten?

– Persze, és nem találtam semmi szokatlant. Mindegyik több mint tíz éve stabilan működő vállalat, vannak referenciamunkáik, nem fiktívek, nincs a NAV felé tartozásuk. A tulajdonosaiknak sincs semmilyen sötét folt a múltjában.

– Mi a helyzet a tenderrel? Olvastad a pályázatkiírást?

– Igen, de jobb lenne, ha te is átfutnád. – Ben odanyújtotta a kinyomtatott lapokat Alexnek, és a barátja elkezdte végignézni őket.

– Tényleg ért hozzá? – Liza felült az íróasztal egyik sarkára, és kinyújtóztatta hosszú lábait. Ben jól látta, ahogy Alex végigstíröli a nő combját. Lehet, hogy a barátja szerint Liza borzalmas egy nő, de attól még nagyon is szívesen megfektetné, Ben ezt kristálytisztán kiolvasta a tekintetéből.

– Persze! – vette védelmébe Flóra Alexet. – Mondtam, hogy a kávézónál is segített.

– Na, mi az, pápaszem, csak nem kezded felfedezni az erényeimet? – szúrta közbe Alex újra a papírokat bújva.

– Inkább csak meglepődtem, bájgúnár. Eddig azt sem nagyon hittem, hogy tudsz olvasni.

Ben megcsóválta a fejét, és amikor találkozott a tekintete Flóra zöld szemével, elvigyorodott. Tisztára olyan érzése támadt, mintha két óvodással lennének összezárva, akik egymás haját húzkodják ahelyett, hogy beismernék, tetszik nekik a másik.

– Ez ugyanolyan, mint az összes többi önkormányzati pályázat – mondta Alex, amikor végzet. – Szerintem teljesen oké.

– Jó, akkor mi lehet még illegális, ha nem a résztvevő cégek és a kiírás?

– Az elbírálás menete. Bár azt az EU-s támogatás miatt szerintem nagyon szemmel tartották. Ráadásul az AirBuild nyert, és ők voltak a legesélyesebbek, nekik volt a legnagyobb tapasztalatuk ezen a területen, és a hírük is jó. Ha épp ellenkezőleg lett volna, akkor megkockáztatom, hogy vesztegetés történt. De így?

– Nem túl valószínű – értett egyet Ben. – Viszont nem tudom, mi más lehetne.

– És a kivitelezés? – szólt közbe Liza. – Mármint talán kispóroltak valami anyagot, vagy nem tartottak be minden előírást. Elég sok ilyesmiről lehet hallani.

– Nahát, pápaszem, ha épp nem cirkuszolsz, egész jó ötleteid vannak! – vigyorgott Alex csúfondárosan a nőre, aki válaszul kiöltötte rá a nyelvét.

Tényleg kész óvoda, állapította meg Ben ismét.

– Már csak azt kéne kitalálni, hogyan járhatnánk ennek utána.

– Tibi egyik haverja a metálbandából műszaki ellenőr – szólalt meg Flóra. – És Tibi említette, hogy ő is részt vett a reptér engedélyeinek kiadásában. Ha volt valami probléma, ő tudni fog róla.

– Remek! Ők is fellépnek ma, igaz? A koncert után el is tudjuk kapni a fickót egy kis beszélgetésre.

Visszamentek a Fő térre, a színpadon egy blues banda zenélt éppen, és a melankolikus dallam egészen elzsongította Ben fejét. Ösztönösen Flóra keze után nyúlt. A nő közelebb lépett hozzá és felmosolygott rá, ahogy tenyerébe csúsztatta az ujjait, aztán szó nélkül ballagtak az embereket kerülgetve. Mögöttük Alex és Liza szokásukhoz híven vitáztak valamin, de mintha ők sem lettek volna olyan vehemensek, mint korábban.

Végül leültek egy cukrászda teraszán. Fagyikelyhet rendeltek, és mellé kávét ittak. A hangulat meglepően barátságos volt, még Liza és Alex szurkálódásai ellenére is. A két nő egymás szavába vágva, vihogva mesélte el, hogyan ismerkedtek meg egy balul végződő egyetemi bulin, aminek a végén Flóra fogta Liza haját, míg az utóbbi kidobta a taccsot egy bokor mögött. Aztán Alex adott elő egy anekdotát arról, hogyan találták magukat egy átpiált hétvége után a horvát tengerparton pénz és iratok nélkül.

– És hogy szereztetek pénzt, hogy hazajussatok? – kérdezte Flóra, majd elfintorodott. – Várj, kitalálom! Beálltatok Chippendale fiúnak egy klubba?

Alex savanyú képpel nézett Benre.

– Ennyire kiszámíthatóak lennénk, haver?

– Úgy tűnik.

– Igazából – fordult Alex Flórához – egy lánybúcsúba kerestek vetkőzős fiúkat…

– Jesszus, mintha a Másnaposokat nézném! Hogy lehettek ennyire klisések?! – kiáltott fel Liza.

– A te bokorba hányásod is eléggé közhelyes.

– De azért jóval kevésbé ciki.

Ezen még kedélyesen elvitatkoztak egy darabig, aztán amikor felhangzott a metálzene, odamentek a színpad széléhez. Tibiék bandája, az IHB teljes erőbedobással játszott, csak úgy zengett tőlük a tér. Ben nem különösebben kedvelte ezt a stílust, de azt be kellett ismernie, hogy a négy srác jó volt abban, amit csinált. A közönség is így gondolta, mert egyre nagyobb lett a tömeg a színpad körül.

– Valaminek a rövidítése az IHB? – kérdezte meg Liza Bentől két szám között.

– Nem az, amire gondolsz – nevetett fel a nyomozó. – Nem Iszunk Hányunk Belefekszünk, bár az jobban passzolna szerintem.

– Hanem mi?

– Ipari Hulladékbontók. Ne kérdezd, honnan szedték.

Mire véget ért a koncert, Ben feje már dübörgött. Flóra nyomában odalépett a színpadról lejövő bandatagokhoz, és közben megfogadta, hogy egyhamar nem megy újabb IHB-buliba. Tibi lelkesen fogadta őket, csak akkor halványult el egy kicsit a vigyora, amikor Flóra elmondta neki, mi járatban vannak.

– Azt hittem, gratulálni jöttetek. Csúcs volt a koncert, nem?

– Persze, az volt – biztosította Ben, elhallgatva, hogy ő nem élvezte annyira. – Mikor beszélhetnénk a haveroddal?

– Elpakolunk, utána a Vertigóba megyünk ünnepelni. Csatlakozhattok ti is.

A Vertigo egy lepukkant kocsma és egy borospince meglepően hangulatos keveréke volt a régi áruház mellett nyíló utcában. A falakat olyan sűrűn ellepték a plakátok, hogy a vörös téglaborítás csak imitt-amott látszott ki alóla. A hosszúkás, tömörfa asztalokat ezernyi karcolás borította, és a bárpult is látott már jobb napokat, de a sör olcsó volt, borból és röviditalokból pedig meglepően széles választékot tartottak.

Ben gyakran megfordult itt, amikor az öröksége kezdett fogyatkozni, de még nem vett erőt magán ahhoz, hogy kimásszon a gödörből. A leghátsó asztalhoz vezette a többieket és elment, hogy rendeljen egy kör piát.

– Nahát, Ben, rég láttalak! – vigyorgott rá a szakállas pincér, akinek csak az arca rémlett halványan, a neve sehogy sem ugrott be. Ben az idő nagy részében, amit a Vertigóban töltött, vagy részeg volt, vagy be volt állva, esetleg mindkettő egyszerre. Nem sok mindenre emlékezett abból a csúfos időszakból.

Lerakta a két nő elé a bort, Alexnek pedig odanyújtott egy pohár whiskyt.

– Szörnyen néz ki ez a hely! – panaszkodott a barátja. – De legalább a pia jó. Te nem iszol? – nézett meglepetten Benre, aki magának csak egy kólát rendelt.

– Még vezetek.

– Ohó, csak nem Flórához? Pápaszem – Alex gonoszan Lizára pillantott. –, remélem, hoztál magaddal füldugót, mert ezek ketten egész éjjel kefélni fognak.

– Huh, ebbe bele sem gondoltam.

– Még mindig alhatsz nálam – kacsintott rá Alex, és Liza olyan pillantást vetett rá, mintha egy másik bolygóról érkezett volna.

– Kösz, de inkább a fejemre szorítom a párnát.

Nem kellett sokat várniuk és megérkezett a banda is, kiegészülve jó néhány rajongóval. Elhelyezkedtek a legnagyobb asztalnál, aztán Tibi odajött hozzájuk egy tagbaszakadt fickóval.

– Ben, ő itt Dávid – tolta előre a pasast, és Ben észrevette, hogy a keze pár másodperccel tovább időzik Dávid hátán, mint ahogy az haverok között szokás. – Ne tartsd fel sokáig, mert nélküle nem kezdjük el az ünneplést.

– Gyors leszek. – Ben kezet rázott Dáviddal, és a bár felé mutatott.

– Meghívhatlak?

– Kösz, egy sör jólesne.

Ben kifizette az italt, és a pultnak támaszkodva nézte, ahogy Dávid hosszan kortyol a korsóból. A férfi sokkal jobban emlékeztetett egy metálzenészre, mint Tibi. A haját hosszúra növesztette, karját tetoválások, orrát és szemöldökét piercingek díszítették.

– Említette Tibi, hogy miről szeretnék beszélni veled? – kérdezte Ben, amikor Dávid lerakta a csaknem félig kiürült korsót a pultra.

– A reptérről?

– Igen, pontosabban a műszaki engedélyekről. Minden a szokásos módon ment?

– Persze – felelte Dávid. – Egy ilyen fontos projektnél nem is mehetne másként. Kiemelten kezeltük, mindennek klappolnia kellett.

– Semmi gikszer nem volt?

– Semmi.

– Biztos vagy benne? – nézett a férfira Ben. – Valami susmus, gazdát cserélő zsé? Elmondhatod, nem fogok a rendőrségre rohanni.

– Hidd el, elmondanám, ha bármi lenne! Tudom, hogy a kávézós hulla ügyében nyomozol, és azt is hallottam, hogy a rendőrség Árpit gyanúsítja. Ha bármiben tudnék segíteni, megtenném. Árpi mindig jó fej volt velünk. Tudtad, hogy az elején, amikor még arra sem volt lóvénk, hogy próbatermet béreljünk, hagyta, hogy zárás után a kávézóban gyakoroljunk? Pedig aztán mindig jó nagy mocskot hagytunk magunk után. – Dávid felhajtotta a maradék sörét, és vállon veregette Bent. – Kösz a piát, öreg! És ha elfogadsz egy tanácsot, máshol keresgélsz. A reptérnél az összes hatóság kínosan ügyelt a szabályok betartására, itt nagyítóval sem fogsz találni semmit, ami ne lenne törvényes.

Következő rész

Előző rész

Olvasd el az elejéről!

Legyél az oldalam rendszeres olvasója, hogy soha ne maradj le az új bejegyzésekről:

Feliratkozás

KEDVEZMÉNYES ELŐRENDELÉS:

Szeptember 25-ig a második kiadást 30% kedvezménnyel 4590 Ft helyett 3200 Ft-ért:

Jud Meyrin: Holttest az Ambróziában