A múlt bűnei - 23. rész

A tanyaház a falutól távolabb állt, egy zöld mező közepén. Fedett tornác futott végig az oldalán, mellette fűzfa magasodott, lecsüngő ágai között kopottas paddal. A gyepen nagy, lapos kövek girbegurba ösvényt alkotva vezettek a bejáratig.

A múlt bűnei - 22. rész

– Hogy mit csináltak?! – kiáltott fel Fanny.

– Összeverekedtek a rendőrség folyosóján. Pontosabban, a bátyád addig hergelte Kougar nyomozót, míg kapott tőle pár pofont.

Író - blogger etikett: Miként fogadj el recenziós felkérést szerzőktől, és miként ne?

E.K.Mindaleth nemrég megkeresett, hogy szeretne írni egy cikket az író - blogger etikettről, mivel nemigen lehet erről a témáról olvasni sehol, pedig sok mindenkinek (bloggereknek és az íróknak egyaránt) hasznos lenne. Ő a bloggerek oldaláról járta körül a témát, itt olvashatjátok a cikkét: Miként kérj fel recenzióra bloggereket, és miként ne? Engem pedig megkért, hogy írjak az írók szemszögéből. Azt gondolom, fontos erről beszélni, hiszen rengeteg alkalommal a rossz kommunikáció miatt válik a recenziós felkérés negatív élménnyé mind az íróknak, mind a bloggereknek, ezért örömmel elfogadtam a felkérést.

A múlt bűnei - 21. rész

Alexander a szokásosnál is gyorsabban száguldott Ivybridge-be, és nyugtalanul csengetett be Fanny házába. Amikor a nő megjelent a kapuban, nem is kő, hanem egy egész szikla gördült le a szívéről.

A múlt bűnei - 20. rész

Fanny alig tudta elmondani, mi történt előző nap, máris kitört a káosz. Az anyja a kezét tördelve szipogott, Tamara hangosan zokogott, és ettől az ikrek is elkezdtek pityeregni. Csak az apja hallgatott komoran, és Rupert, az unokaöccse, akinek általában be sem állt a szája.

A múlt bűnei - 19. rész

Miután Alexander bevitte a kapitányságra Adamet, Fanny még sokáig járkált az üres házban, és nézte a falon függő fotókat. Az unokaöccsét, az unokahúgait, Tamarát, és... Adamet. Úristen, a saját bátyja!

A múlt bűnei - 18. rész

Fanny folyton az ablakra pillantott, amikor a konyhában volt, pedig a törött üveget már jó néhány órája kicserélték. Míg a szorgalmasan dolgozó mestert kerülgette, azon merengett, hogyan lesz képes újra nyugodtan aludni, hisz még fényes nappal is összerezzent a váratlan zajokra. Ennek ellenére konokul elhatározta, hogy senki nem fogja elüldözni Ivybridge-ből, még akkor se, ha éjjel egyetlen percre se tudja lehunyni a szemét.

A múlt bűnei - 17. rész

Fanny felszisszent, ahogy a törölköző hozzáért a mellkasán húzódó hosszú véraláfutáshoz. A mozifilmek autós-üldözős jeleneteiben miért nem említik soha, hogy ennyire fájdalmas, ha fékezésnél a biztonsági öv az ember húsába vág? De legalább ennyivel megúszta, és egy ilyen nap után ez kész csodának tűnt.

A múlt bűnei - 16. rész

– Nem, az ki van zárva! Nem lehetett Ron! – ismételgette Fanny hajthatatlanul, mint egy mantrát. – Tudom, hogy ő sose tenne ilyen. Nem ártana nekem.